Szijjártó Péter Maduróval közös, mosolygós fotója mutatja be legjobban, mit gondol a Fidesz a külpolitikáról

Szijjártó Péter 2023. november 10-én Caracasba, Venezuela fővárosába utazott. A látogatása előtt 31 évig nem járt magyar külügyi delegáció a dél-amerikai országban, akkor azonban állítása szerint „a nemzetközi környezet változása miatt” eljött a látogatás ideje. Szijjártó Nicolás Maduro elnökkel, Pedro Rafael Tellechea olajipari miniszterrel és Yván Gil külügyminiszterrel tárgyalt, az utóbbival egy, a két ország közötti megállapodást is aláírt.

A látogatásról kiadott közlemény és Szijjártó abból az időszakból származó posztjai alapján a magyar külügyminiszter akkoriban nagy reményeket fűzött Venezuelához. Kiposztolt például egy közös képet Maduróval, amelyhez azt írta: egyetértettek, „hogy a mostani világpolitikai változások közepette a választott vezetők legfőbb felelőssége, hogy megőrizzék országaik szuverenitását és ellenálljanak a külső beavatkozási kísérleteknek”. Szijjártó egy másik posztja szerint „Venezuela nyit a világ felé és a nyugati világ is nyit Venezuela felé. Aki előbb jön, az zsebeli be a hasznot.”

A külügyminisztérium akkori közleménye ennél konkrétabb, amikor Venezuela rekordméretű kőolajkészletéről, illetve a földgázkitermeléséről ír, amelyek miatt a Mol és az MVM képviselői is elkísérték Szijjártót. A közlemény szerint ők egyeztetéseket kezdtek a venezuelai földgáz behozatalának lehetőségeiről, Szijjártó pedig a Venezuelával szembeni EU-s szankciók enyhítése mellett érvelt.

Ezek alapján nyugodtan hihetnénk azt, hogy Venezuela Magyarország és a magyar kormány fontos szövetségese, amellyel 2023-ban fontos kérdésekben egyeztek meg. Bár most sok helyen az terjedt el, hogy 2024-ben a magyar kormány megvétózott egy közös uniós állásfoglalást a venezuelai választások vitatott eredményéről, a valóságban csak késéssel csatlakozott ahhoz.

Maduro idén január 3-i amerikai elrablása után az EU 27 tagországa közül 26 az eszkaláció elkerülése érdekében minden érintett felet nyugalomra és visszafogottságra szólított fel, remélve, hogy békés megoldást találnak majd a válságra. Egyetlen ország nem támogatta ezt: Magyarország.

Logikus lenne tehát azt gondolni, hogy Magyarország kitartott korábbi partnere mellett, amivel élénk gazdasági kapcsolatot keresett, most viszont már egészen más hangok jelentek meg a kormányoldalon. Orbán Balázs például arról írt, hogy „a Venezuelából évekkel ezelőtt kimenekített több száz magyar embertől tudjuk, hogy milyen elnyomó, diktatórikus rendszer működött ott”. Kohán Mátyás, a Mandiner újságírója pedig a két ország közötti jelentéktelen kereskedelmi adatokat bemutatva azt írta: „Itt látják tehát a baráti kapcsolatokat és zsíros dealeket Szijjártó Péter és »haverja« között. Ez itt, kérem, maga a dupla nulla. Semmilyen stratégiai egyezmény, energetikai gigamegállapodás, örökbarátság vagy hasonló nem volt soha.”

Szijjártó Péter az amerikai akció után napokig csak az országban tartózkodó magyar állampolgárokról posztolt, Orbán pedig hétfői sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy „minden narkóállam bukása örömhír, én egyetlen könnycseppet sem fogok hullajtani soha egyetlen narkóállam bukása miatt sem”.

De akkor most barátai vagyunk Madurónak vagy nem? Ha nem, mit keresett Szijjártó Caracasban, és mi van a venezuelaiakkal aláírt egyezményben?

2001-ig Venezuela fejlettebb volt Magyarországnál

Bár Venezuela az elmúlt néhány évben elsősorban a szegénység és a nyomor miatt került be a nemzetközi és a magyar hírekbe, érdemes tudni, hogy kőolajbevételei miatt a második világháborútól az 1970-es évekig Dél-Amerika egyik leggazdagabb országa volt. Bizonyos időszakokban egyenesen a leggazdagabb.

Az 1950-es és 1960-as években az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP nagyjából kétszer annyi volt, mint Magyarországon. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy mind a második világháború, mind az 1956-os forradalom után több ezer magyar menekült Venezuelába.

Magyarország egy főre jutó GDP-ben 2001-ben előzte meg Venezuelát, a mutató a két ország között azonban csak 2013-ban vált el végleg: Magyarország rendszerváltás után elindult fejlődése azóta is folytatódik az EU tagjaként, míg Venezuela gazdasági teljesítménye kevesebb mint harmadára esett vissza. Utóbbinak komplex okai vannak: nagyon röviden azonban elég annyi, hogy míg Hugo Chávez 2013-as haláláig Venezuela valahogy eltengődött az olajbevételeiből, Nicolás Maduro hatalomra kerülésével teljesen fenntarthatatlan, hiperinflációval járó pályára kerültek.

Maduro a rossz gazdasági helyzetet egyre durvább diktatórikus megoldásokkal és az ellenzékiekkel szembeni egyre keményebb fellépéssel igyekezett kezelni, ami miatt a 2010-es évek második felében az Egyesült Államok és az Európai Unió is szankciókat vetett ki Venezuelával szemben. Az elöregedő infrastruktúra miatt Venezuela egyre kevesebb kőolajat tudott kitermelni, a szankciók miatt ezt egyre kevesebbért tudták eladni, Maduro kormányzása pedig nyomorral és több millió ember kivándorlásával vált egyre szörnyűbbé.

Magyar származású venezuelaiakat kellett kimenekíteni

A venezuelai kérdés Magyarországon 2018-ban merült fel először, amikor Soltész Miklós államtitkár arról beszélt, hogy Magyarország több magyar családot befogadott a válságos helyzetbe került országból. 2019-ben aztán kiderült, hogy a kormány a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül több száz magyar származású venezuelait fogadott be, sőt tulajdonképpen menekített ki Venezuelából. Ők Budapestre szóló ingyenrepülőjegyet, magyar- és angolnyelv-tanfolyamot, és egy évig ingyenlakhatást kaptak az államtól. Ehhez magyarnyelv-tudásra sem volt szükség, csak arra vonatkozó igazolásra, hogy van legalább egy magyar felmenőjük.

A magyar állam tehát ekkoriban még úgy kezelte Venezuelát, mint egy olyan diktatúrát, ahonnan titokban kell kimenekíteni a magyar származású embereket. Ahogy Orbán Balázs 2019-ben fogalmazott: „Magyarország minden magyarnak védelmet nyújt, éljen bárhol a világon; s különösen igaz ez akkor, ha egy elnyomó, kommunista ideológiát valló, s ezzel az országát tönkretevő vezetés elől kell a magyaroknak menekülniük.”

Ebben az időben a magyar kormány még inkább annak adta jelét, hogy a venezuelai ellenzéket támogatja: 2019-ben például, amikor az ellenzéki Juan Guaidó megpróbálta átvenni az ország vezetését, Szijjártó Péter arról beszélt, hogy Magyarország őt támogatja Maduróval szemben. 2020-ban aztán parlamenti választásokat tartottak az országban, ennek eredményét sem az USA, sem az EU nem ismerte el, a magyar kormány pedig nem sietett különvéleményt megfogalmazni.

Volt egy pont, amikor Maduro engedékenynek tűnt

Ebben az időszakban az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókkal igyekezett arra kényszeríteni Madurót, hogy demokratikus választásokon méresse meg magát. Az USA Trump elnöksége alatt, 2019-ben a korábbiaknál jóval szigorúbb szankciókat vezetett be Venezuelával szemben, ezzel 2020-ra padlóra lökték az ország olajexportját. Maduro ettől fogva néha engedékenynek tűnt, és úgy tett, mintha belemenne a korrekt és fair választások megtartásába, néha azonban kihátrált ezekből az ígéreteiből.

2022 végén a venezuelai kormánypártok és az ellenzék vezetői Mexikóban tárgyalásokba kezdtek, amiért akkor az Egyesült Államok minimálisan enyhített a szankciókon. A tárgyalásokon hosszú ideig nem született eredmény, azonban 2023. október 17-én Barbadoson sikerült megegyezni abban, hogy 2024 második felében olyan választásokat tartanak, amelyeken az ellenzék korlátozások nélkül részt vehet, és amelyet nemzetközi megfigyelők ellenőrizhetnek. A megegyezést sokan áttörésként értékelték, így Joe Biden kormánya másnap a Venezuelával szembeni szankciók nagy részének felfüggesztése mellett döntött – azzal a feltétellel, hogy Venezuela záros határidőn belül több száz politikai foglyot szabadon enged.

A kormánnyal kötött megállapodás aláírása után nem sokkal, 2023. október 23-án a venezuelai ellenzék előválasztást tartott, hogy kiválasszák, kit jelöljenek a 2024-es elnökválasztáson. Ezen a vártnál jóval többen vettek részt, és a résztvevők több mint 90 százalékának szavazatával María Corina Machadót választották közös jelöltnek. Néhány nappal később, október 30-án azonban a venezuelai legfelsőbb bíróság megsemmisítette az előválasztás eredményeit és eltiltotta Machadót a választáson való indulástól arra hivatkozva, hogy Machado nem tüntette fel élelmiszer-utalványait a vagyonnyilatkozatában. Közben az előválasztás szervezőit összeesküvéssel vádolták meg.

Szijjártó Péter a legrosszabb pillanatban járt Venezuelában

A magyar külügyminiszter nem egészen három héttel a venezuelai legfelsőbb bíróság döntése után, 2023. november 10-én érkezett Venezuelába. Az amerikai szankciókat ekkor már feloldották, és hiába figyelmeztettek az Egyesült Államok képviselői, hogy azokat újra bevezethetik, Szijjártó láthatóan nem hitt ebben. Ahogy fogalmazott, az első akart lenni a Venezuela irányába nyitók között, mert „aki előbb jön, az zsebeli be a hasznot”.

Ezekben a napokban az Európai Unió vezetésében még nem született döntés arról, hogy megszüntessék-e a Venezuelával szembeni szankciókat. Szijjártó akkori nyilatkozata szerint „mi azt szeretnénk, ha a globális politika a szankciók helyett a kölcsönös tiszteletről szólna az elkövetkezendő időszakban” – vagyis ő azért dolgozott, hogy az EU is függessze fel a szankciókat. Annyit akkorra már sikerült elérni, hogy ennek a felülvizsgálati időszakát egy évről fél évre csökkentették.

A venezuelai külügyminiszterrel aláírt megegyezésről akkor csak annyi derült ki, hogy annak értelmében 2024-től 25 venezuelai hallgatót fogadnak magyar egyetemek. A megállapodás részleteit később sem hozták nyilvánosságra, és amikor ezt Panyi Szabolcs, a Direkt36 munkatársa tavaly közérdekűadat-igényléssel kérte volna ki, a tájékoztatást arra hivatkozva tagadták meg, hogy az veszélyeztetné „Magyarország külpolitikai, külgazdasági érdekeinek illetéktelen külső befolyástól mentes érvényesítését vagy nemzetbiztonsági érdekeit”.

Az az egy biztos, hogy a két ország közötti kereskedelemben nincsen nyoma annak, hogy bármi érdemi gazdasági kérdésben sikerült volna megegyezni. Ahogy a G7 írja, az elmúlt két évben Magyarország mindössze néhány tízmillió forint értékben importált termékeket Venezuelából, és az sem kőolaj vagy földgáz, hanem főleg élelmiszer és alkohol volt.

Múló vágy volt Maduro szelídsége

Néhány nappal Szijjártó caracasi látogatása után az Európai Unió Tanácsa meghosszabbította a Venezuelával szembeni szankciókat, és leszögezte, hogy azok visszavonásáról csak akkor tárgyal, ha az ország szabadon engedi a politikai foglyokat, és demokratikus választásokat szervez.

Maduro azonban éppen az ellenkező irányba indult el, és az év december 3-án egy nemzetikonzultáció-szerű népszavazáson megszavaztatta a résztvevőkkel, hogy Venezuelához csatolják a szomszédos Guyana kétharmadát, vagyis körülbelül 159 ezer négyzetkilométert. 2024 márciusában aztán törvénybe foglalták, hogy Guyana nagy része Essequibo néven Venezuela része, és egy ideig úgy nézett ki, hogy háborút indítanak a szomszédos ország ellen, ez azonban elmaradt.

Ezzel párhuzamosan, 2024 tavaszán a még Joe Biden vezette Egyesült Államok újra életbe léptette az előző ősszel felfüggesztett szankciókat a venezuelai kőolajra és földgázra. A 2024. nyári választáson Machado és több más ellenzéki vezető sem indulhatott, a hivatalos adatok szerint pedig Maduro nyert – az eredményt sem az ellenzék, sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem ismerte el.

Meg kellett várni a Venezuelából érkező jelentéseket

Ebből az időszakból származik a másik fontos ügy, ami a nyilvánosságban a venezuelai vezetéshez kötötte a magyar kormányt. A választások után Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatot adott ki arról, hogy „nagy aggodalommal követem a helyzetet Venezuelában”, mert Madurót „részleges, megerősíthetetlen” adatok alapján kiáltották ki győztesnek, így ezeket nem lehet elismerni, az ellenzék által nyilvánosságra hozott számok pedig jelentősen eltérnek a hivatalosan bejelentettektől.

A nyilatkozatot nem minden tagállam, csak a főképviselő nevében adták ki, ami akkor jellemző, ha egy vagy több kormány nem ért egyet a szöveggel. A Politico ekkor arról írt, hogy Borrell azért így hozta nyilvánosságra a dokumentumot, mert a magyar kormány megvétózta, hogy azt közös EU-s álláspontként jelentessék meg. A Külügyminisztérium ezt később álhírnek nevezte, és azt írták, hogy megvárták „a Venezuelából beérkező jelentéseket, majd azok tanulmányozása után csatlakoztunk az Európai Unió közös állásfoglalásához”.

A most januári uniós közös nyilatkozattól való távol maradást Bóka János EU-ügyi miniszter azzal magyarázta, hogy szerinte „Kaja Kallas nyilatkozata a gyengeség jele és a nemzetközi kapcsolatok átalakulásának teljes félreértése”. Azt írja továbbá, hogy „az EU-nak bizonyos vágyak megfogalmazásán túlmenően nincsen mondanivalója a helyzetről és a térségről”.

Hétfői sajtótájékoztatóján Orbán Viktor is beszélt a témáról. Szerinte „Minden narkóállam bukása örömhír, én egyetlen könnycseppet sem fogok hullajtani soha egyetlen narkóállam bukása miatt sem. Minél kevesebb van belőlük, az a jó. Az a legjobb, ha mindet letakarítják.” Orbán a közös nyilatkozattól való távolmaradást azzal magyarázta, hogy nem szeretnének közös európai uniós külpolitikát, mert sok fontos kérdésben nem értenek egyet, így a jövőben sem terveznek hasonló kiállásokban részt venni.

Az érdekalapú külpolitika állatorvosi lovát láthattuk

Az elmúlt évek eseményeiből tehát az rajzolódik ki, hogy az Orbán-kormány hosszú ideje mindenfajta erkölcsi iránytű vagy értékalapúság nélkül viszonyul Venezuelához: amikor kellett, embereket mentettek ki onnan, amikor lehetőség nyílt, üzletelni akartak, most pedig már narkóállamnak nevezik az országot, aminek a vezetőjével Szijjártó kicsit több mint két éve még Caracasban nevetgélt. Beszédes, hogy a máskülönben hiperaktív Szijjártó Péter ezzel párhuzamosan hétfő estig a magyar érintetteket leszámítva semmit nem posztolt Venezueláról és arról, mi lesz most a két ország között 2023-ban aláírt titkos megállapodással.

Orbán Viktor a hétfői sajtótájékoztatóján tulajdonképpen ki is mondta, hogy a magyar álláspont az, hogy nem akarnak erkölcsi álláspontot kialakítani az amerikai akcióról: mivel szerinte ma már nem a nemzetközi jog számít, hanem az, hogy a nagyhatalmak mit akarnak. „Megtörtént, van, ahogy van, és mi azt nézzük, hogy ez Magyarországnak jó vagy rossz. És Magyarországnak ez jó.” A jelek szerint tehát két és fél éve még Maduro volt jó Magyarországnak, most viszont már inkább a bukása.