Venezuela sok pénzhez juthat, ha demokratizálódik: ismerős a helyzet?

Számunkra rendkívül ismerős lehet az aktuális venezuelai helyzet. Van egy világpiaci probléma, drága az olaj, egy nagy termelőt, Oroszországot kellene helyettesíteni. Az Egyesült Államok ezért nyit az ország felé, de annyiban korrekten teszi, hogy szeretne demokratikus előrelépést is elérni.

A venezuelai kormánynak pedig már annyira nincs pénze, hogy alig várja az amerikai tőkét, cserébe hajlandó szóba állni az ellenzékével, ezt most konkrétan Mexikóvárosban teszi. Mindez a venezuelai ellenzék egy harciasabb része szerint kamu, vagyis az önsorsrontó, népnyúzó rezsimmel minden alkudozás hiábavaló, csak a pénzre mennek rá, nem lesz igazi fejlődés.

Ismerős? Az analógiát nem mondjuk végig, Brüsszel–Budapest, uniós forrás – korrupcióüldözés és annak ellenzéki megítélése.

A Chevron-deal

A mostani (november 26-i) fejlemény az, hogy mint azt a Reuters is írja, a Chevron amerikai olajóriás megkapta az Egyesült Államok engedélyét, amely lehetővé teszi, hogy

a Chevron olajat termeljen ki Venezuelában, és a dél-amerikai ország kőolaját az Egyesült Államokba szállítsa.

A Cheron – bármennyire is meglepő lehet – valójában ki sem vonult Venezuelából, de a határozat szélesebb jogokat biztosít számára, igaz, továbbra is korlátozza azonban a Venezuela felé irányuló átutalásokat, ami csökkentheti az exportálható olaj mennyiségét. A Venezuelával szemben 2019-ben kirótt olajszankciókat követően a Chevron azért maradhatott, hogy megpróbálhassa visszaszerezni a függőben lévő követeléseit.

Az engedély hat hónapig szól, és ezt követően havonta automatikusan megújítják – közölte az amerikai pénzügyminisztérium, amely deklarálta annyira csekély mennyiségről van szó, hogy ez nem fogja megváltoztatni a világpiaci olajárat, de elindíthat egy közeledést.

Ugyanakkor valami tényleg elindult, korábban, mint arról a Telex.hu is beszámolt két európai cég is kapott engedményeket.

Tárgyalások indultak

Az Egyesült Államok ugyanazon a napon adta ki az engedélyt, amikor Venezuela kormánya és az ellenzéki vezetők politikai párbeszédbe kezdtek Mexikóvárosban, és beleegyeztek abba, hogy felkérik az ENSZ-t a venezuelaiak élelmét, egészségügyi ellátását és infrastruktúrát biztosító alap felügyeletére.

Antonió Guterres ENSZ-főtitkár üdvözölte is a kormány és az ellenzék közötti tárgyalások újraindulását. A főtitkár arra biztatja Venezuela fő politikai szereplőit, hogy maradjanak teljes mértékben elkötelezettek a mexikói tárgyalások mellett, és olyan új megállapodások megkötése mellett, amelyek az ország előtt álló politikai, társadalmi és emberi jogi kihívásokat kezelik.

Súlyos válság

Venezuelában annyira rossz a helyzet, hogy elkezdtek kicsit javulni a számok. Vagyis a rendkívül mértékben összeomló gazdaság már nem tud hova esni, a hiperinfláció is kicsit konszolidálódott. Mindeközben a Tradingeconomics.com adatai szerint a világ talán „legönsorsrontóbb” állama továbbra is bajban van, hiába övé a világ legnagyobb olajtartaléka, az antidemokratikus és a fejlett világgal ellenséges politikája miatt immár se technológiája, se kereskedelmi kapcsolatai nincsenek.

A változás eléggé szembetűnő: Venezuela Dél-Amerika leggazdagabb állama volt, de mélyszegénységbe süllyedt, az ellátórendszerek teljesen összeomlottak, akadozik az áram- és a vízellátás, a hiperinfláció miatt a lakosság az utcán dobálta el a bankjegyeket.

Az ország sorsa szomorú modern példája annak, amikor az ideológia minden észszerűséget felülír, amikor egy rezsim elhiszi magáról, hogy ő megfordíthatja a folyókat, átírhatja a közgazdaságtant.

Az olajipar letérdelt

Venezuela olajkitermelése is ennek lett az áldozata, a termelés visszaesett, a PDVSA olajmonopólium élére hozzá nem értő bizalmi emberek kerültek, mire a valódi szakemberek gyorsan megpróbálták a fejlődő brazil, perui és kolumbiai olajiparba menekülni, ahol tárt karokkal fogadták őket.

Természetesen itt az Amerika-ellenesség nem a semmiből jön, akárcsak más államokban (Chile, Argentína, Kuba, Nicaragua), itt is volt korábban egy erős kezű, antidemokratikus jobboldali tábornok, amely a saját népét nyúzta, de nyugaton elfogadták, mert zöld utat engedett a kereskedelemnek a gazdag Egyesült Államokkal.

Ám az ellencsapás, Hugó Chavez, majd utódja, Nicolás Maduro borzalmas rendszere mindenről szól, csak szegény venezuelaiak felemeléséről nem, így aztán a 29 milliós államból 7 millió ember menekült el, elsősorban Kolumbiába és Peruba, de sokan eljutottak az Egyesült Államokba és Spanyolországba is,

A populista szövegeik szerint a nép érdekében fellépő politikusok pedig közben döbbenetes vagyonokat harácsoltak össze, mert az állam minden maradék erőforrására rátették a kezüket. Ezzel azonban az a baj, hogy hiába minden racionalitás, a népnyúzóknak a hatalomban maradás élet-halál harc, ezért mindent meg is fognak tenni ennek érdekében.