Szijjártó sok mindenért nagyköveteket rendelt be, de az oroszok kibertámadása nem érte el az ingerküszöbét

Két éve derült ki, hogy Vlagyimir Putyin hekkerei megtámadták és feltörték a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium informatikai rendszereit, de akkor a külügy még az egészet kampányhazugságnak nevezte.

A 444 viszont pár napja olyan dokumentumokat mutatott be, amik nemcsak további bizonyítékok arra, hogy ezek a támadások megtörténtek, de azt is bizonyítják, hogy a külügyben addigra már rég tudtak a támadásról: az egyik magyar titkosszolgálat vezetőjének levele egyértelműen leírja, milyen kiterjedt kibertámadásokról van szó, és azt is tisztázza, kik az elkövetők.

A kormány azóta csak kitérő válaszokat ad arra, hogyan és miért történhetett meg, hogy az oroszok betörtek a külügy rendszerébe, és hogy erről két évvel ezelőtt még miért állították azt, hogy hazugság. Szijjártó Péter külügyminiszter és Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója most inkább abba az irányba próbálnak meg elmenni, hogy ezek a dokumentumok egyáltalán hogy kerültek a sajtóhoz, aminek at ajánlották, „legyen óvatos”.

Menczer – aki egészen a közelmúltig a külügy államtitkára volt – arra a kérdésre, hogy ez az egész mennyiben befolyásolja az orosz-magyar kapcsolatokat, és bekérették-e mondjuk az orosz nagykövetet, csak annyit mondott, erről az ügyről nem akar beszélni, de „minden esetben a magyar és nemzetbiztonsági érdekeknek megfelelően járnak el”.

Azóta sem derült ki, hogy a kormány az elmúlt években beszélt-e az orosz féllel a hekkelésről, de Szijjártó Péter egyébként sem arról híres, hogy nagyon felkérdezné az orosz nagykövetet. Tavaly ősszel sem zavarta, amikor kiderült, az orosz tankönyvekben azt tanítják: 1956 mögött egykori fasiszta alakulatok harcosait látják. Pedig alkalma lenne szóvá tenni ezeket, mert a külügyminiszter szinte már olyan gyakran jár Moszkvába, mint haza, ahol már a Barátságért kitüntetést is megkapta Szergej Lavrov orosz kollégájától.

A diplomáciának több eszköze van annak kifejezésére, ha egy másik ország tevékenységét nem tartja helyénvalónak: bekéretheti az adott ország nagykövetét, jegyzékben tiltakozhat, visszahívhatja a saját nagykövetét, végső soron megszakíthatja a kapcsolatokat a másik féllel. Ebben a cikkben most csak a legenyhébb válaszra, a nagykövetek berendelésére koncentrálunk.

Ha nem az oroszokról van szó, akkor a magyar külügyminiszter láthatólag szeret nagyköveteket csuklóztatni, igaz, legtöbbször valószínűleg csak kommunikációs fogásként. Főleg azért, mert ezeket a berendeléseket előszeretettel kommunikálják kifelé is.

Szijjártó Péter idén márciusban például az amerikai nagykövetet rendelte be „sürgős találkozóra”, miután Joe Biden amerikai elnök arról beszélt, hogy Orbán Viktor szerint a demokrácia nem működik, és Orbán – Biden szerint – diktatúrát szeretne. Szijjártóék arra kérték David Pressmant, hogy mutassa be az idézetet hellyel és időponttal, ahol a miniszterelnök ezt mondta.

2022 októberében a budapesti ukrán ügyvivőnek kellett bemennie a külügybe, miután a munkácsi várat turultalanították, a szobor helyére pedig Ukrajna szigonyos címerét rakták.

2022 júniusában az osztrák nagykövetet rendelte be a magyar külügyminiszter, miután az osztrák állami média, az ORF egyik vezetője azt írta a Facebookján, hogy Orbán Viktor szívinfarktusa „tisztességes dolog” lenne.

Ekkoriban a budapesti ukrán nagykövet kétszer is megjárta a Külgazdasági és Külügyminisztériumot: 2022 tavaszán azért, mert szerintük Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sértegette Magyarországot, amikor azt mondta, „Magyarország még csak annyit sem tesz Ukrajnáért, mint mindenki más, és támogatja Oroszországot”. 2021 végén pedig azért, mert az ukránok megdöbbentek azon, hogy Magyarország Ukrajnát elkerülve hozatja be a gázt a Gazprommal.

2021 áprilisában a német nagykövetség ügyvivőjét hívatták be a külügybe megmagyarázni azt, hogy a Hertha BSC miért rúgta ki Petry Zsoltot, aki egy interjúban erkölcsi leépülésnek nevezte a bevándorlást, és bírálta a szivárványcsaládok mellett kiálló Gulácsi Pétert.

2020 májusában egyszerre öt ország, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország budapesti nagykövetét rendelte be Szijjártó, miután az öt ország külügyminisztere levélben írta meg az Európa Tanács főtitkárának, hogy vele együtt ők is aggódnak a Magyarországon hozott koronavírus-törvény miatt, amivel veszélyhelyzetben a kormány rendkívüli jogköröket adott magának.

2019 júniusában kövekkel dobálták meg azokat a székelyföldieket, akik élőláncot vontak az úzvölgyi katonatemetőnél. A magyar külügy erre bekérette a román nagykövetet, de hiába: az nem reagált Szijjártóéknak.

2019 májusában a holland miniszterelnök egy félmondatban említette meg Magyarországot a kampánybeszédében, de a holland nagykövetnek máris jelenése volt a Külügyminisztériumban. Mark Rutte azt mondta, Magyarországon nem tartják tiszteletben a jogállamiságot, és mindezt úgy csinálják, mintha annak semmilyen következménye nem lenne.

Abban a hónapban még a svéd nagykövetre is sor került, miután a svéd miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyarország az egyik olyan uniós tagállam, ahol veszélyben van az emberi jogok, a szólásszabadság, a jogállamisági elvek és a szabad média tisztelete.

A svéd nagykövet egyébként visszatérő vendég a Külügyminisztériumban: 2019 februárjában is azért kellett oda mennie, mert Annika Strandhäll, a svéd szociális tárca vezetője a Twitteren azt írta: a kormány családpolitikája „bűzlik a '30-as évektől”, Orbán Viktor pedig azt akarja, hogy több „igazi” magyar szülessen.

De a svéd nagykövetnek akkor is jelenése volt, amikor 2018 augusztusában Heléne Fritzon svéd migrációs miniszter emlékeztette Szijjártó Pétert, hogy 1956-ban Svédország magyar menekülteket fogadott be, és hogy Magyarországnak ugyanígy felelősséget kéne vállalni az unió közös menekültpolitikájában. Ezt a magyar külügyminiszter Magyarország elleni támadásként értékelte.

Még abban a hónapban a spanyol nagykövetet is bekérették, mert a spanyol külügyminiszter azt mondta, Magyarország xenofób, a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, és nincs sajtószabadság sem.

2018 januárjában a román nagykövetnek kellett Szijjártóhoz járulnia, miután Mihai Tudose román miniszterelnök arról beszélt, hogy nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a magyar politikai pártok vezetői az autonómiaelképzelések összehangolásáról írtak alá nyilatkozatot. Azt is mondta: „Ha a székelyföldi intézményekre kiteszik a székely zászlót, akkor azok is lógni fognak, akik kitették azt. A székelyek autonómiájáról szó sem lehet…”.

2017 novemberében Szijjártó az amerikai ügyvivőt kérette be, miután az amerikai külügyminisztérium azt mondta, a következő évben összesen akár 187 millió forinttal támogatná a független vidéki sajtót. A kormány úgy látta, ez egy beavatkozási kísérlet a magyar belpolitikába.

2015-ben a franciák és a svédek is bírálták a magyar kormány bevándorláspolitikáját, a két ország nagykövete rögvest a Külügyminisztériumban kötött ki.

Hasonló orosz kibertámadások érték az elmúlt években Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát vagy éppen Lengyelországot is. Ezek az uniós államok nagyjából azonos protokoll szerint kezelték a kiberkémkedést: a bajt észlelték, hozzáfogtak a gyors elhárításhoz, közben információkat osztottak meg szövetségeseikkel, majd a történteket végül nyilvánosságra hozták, és tiltakoztak Oroszországnál. Németország most májusban kérette be a berlini orosz nagykövetet, és saját moszkvai nagykövetét is hazahívta, mert szerintük az orosz katonai hírszerzés kibertámadást követett el tavaly a Német Szociáldemokrata Párt ellen.

A 2022-es választási győzelem után Orbán Viktor az orosz hekkertámadásról annyit mondott a nemzetközi sajtótájékoztatóján, hogy minden magyar minisztérium informatikai rendszere többfajta irányból folyamatos támadás alatt áll, ami ellen védekeznek: „Aki megtámad minket, annak nem panaszkodom, hanem megvédem a saját területünket.”