Megszereztük az orosz iskolákban kiosztott tankönyvet, amely tényleg egykori fasiszta alakulatok harcosait látja 1956 mögött

Bár a budapesti orosz nagykövetség tagadta, az 1956-os magyar forradalomról mégis pontosan az áll az új orosz történelemtankönyvben, ami a G7 korábbi cikkében, majd annak nyomán a magyar sajtóban széles körben megjelent.

A nagykövetség akkor azzal utasította el a tankönyvvel kapcsolatos kifogásokat, hogy tíz különböző verzió készült a könyvből, és nem tudni, hogy a megjelent szöveg vajon a végleges verzióból való-e. A történelemkönyvet, amelyre a G7 múlt heti cikkében hivatkozott, egy csütörtöki cikkükben elérhetővé is tették. Azon azonban szerepelt egy „szakvélemény” feliratú vízjel is, így akkor még akár valósnak is tűnhetett az orosz nagykövetség érvelése, hogy a megjelent verzió csak egy „manipulált tervezet”.

De nem volt az! Megszereztük ugyanis Oroszországból a tankönyv érvényes, kinyomtatott verzióját. Azt, amit szeptember elsején kiosztottak az ottani tizenegyedikes diákoknak az állami iskolákban. Az ebben olvasható szöveg alátámasztja az 1956-tal kapcsolatos hazai kritikákat.

Az 1956-os „események”

A tankönyvben a Magyarországot érintő rész (lásd a cikk elején lévő fotót) így szól:

• „A felkelő radikálisok – akik között nem kevesen korábban az egykori fasiszta Magyarország fegyveres alakulatainak harcosai voltak – a felkelés során nem csak a szovjet emlékművek és jelképek elleni vandalizmussal ’vétették észre magukat’, hanem számtalan gyilkossággal, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja képviselői, a rendfenntartó erők tagjai és családtagjaik ellen követtek el. Az embertelen leszámolás áldozatai között még sorozott katonák is voltak, akik [a büntetés-végrehajtási és katonai] objektumokat védték.”

A lengyelországi tüntetések nyomán induló magyarországi megmozdulásokról a tankönyv ezt írja:

• „A tüntetők a magyar vezetést a szovjetbarát irányzatért kritizálták, követelve Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből. Teljes megalapozottsággal feltételezve, hogy a magyarországi krízis katalizátorai a belső ellenzéket támogató nyugati titkosszolgálatok voltak, a Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra, segítve a magyar hatóságoknak elnyomni az akciót.”

A szöveg egyetlen kérdést tesz fel a diákoknak. Erre a fenti magyarázatok alapján a válasz az órán vélhetően csak egy rövid „nem” lehet: „Lehetett-e Sztálin Szovjetunió-beli személyi kultuszának kritikája az 1956-os események kiváltó oka?”

A tankönyvben 1956 nem kapja meg a forradalom jelzőt, a szöveg kizárólag „eseményekként” szól róla.

Mindez 1956 rendszerváltás előtti értelmezésének felel meg, amikor Magyarország a szovjet befolyási övezet része volt. 1956-ot az akkori magyar és szovjet történetírás a kommunizmus ellen irányuló „ellenforradalomnak” nevezte, amit horthysta és nyilas elemek szerveztek nyugati titkosszolgálatok segítségével. Az akkori történéseket 1989 előtt eufemisztikusan „októberi sajnálatos eseményeknek” is nevezték.

Ezt az egykori Szovjetunióban bevett irányt követte a budapesti orosz nagykövetség közelmúltban adott válasza is, amely egyébként tagadta, hogy „fasisztának” nevezte volna az „1956-os forradalmat”. A két szót a követség Facebook-on közzétett közleménye idézőjelbe tette, anélkül csak eseményekként említi meg 1956-ot.

Kétségtelen, hogy a könyvben nincs olyan mondat, amely úgy szólna, hogy „az 1956-os forradalom fasiszta volt” – ám ezt ebben a formában senki sem állította, márpedig az orosz nagykövetség lényegében ezt utasította vissza.

Közvetve azonban mégis a forradalom – pontosabban a tankönyv szerint „a radikálisok felkelése” – és a fasizmus szoros összefüggésbe kerül a szövegben.

A legitim magyar kormányról egy szó sincs

Hogy Magyarország fasisztának nevezhető-e a II. világháborús szerepét vizsgálva, az szovjet/orosz szempontból önmagában nem feltétlenül lenne érthetetlen. Elvégre Magyarország hadüzenettel, a náci Németország oldalán megszállóként és harcoló félként is részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban, érvényben voltak a zsidótörvények, 1944-től megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása a magyar állam szerveinek hathatós részvételével. Ez utóbbit Orbán Viktor 2017-ben maga is hangsúlyozta, az izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu budepesti látogatásán. Igaz, az Alaptörvény szerint Magyarország 1944. március 19-től, a német megszállástól 1990-ig, az első szabad parlamenti választásokig nem volt szuverén állam, amivel részben ledobja magáról a II. világháborús felelősség egy részét is.

Az orosz tankönyvben a lényeg azon van, hogy az események lezárásában a szovjet csapatok a magyar vezetés segítségére siettek.

Említést sem tesz a szöveg arról, hogy a forradalom oldalán a legitim magyar vezetés is szerepet játszott, a Varsói Szerződésből való kilépést bejelentő Nagy Imre miniszterelnökkel együtt.

Az 1956-os forradalom eltérő megítélésére a budapesti orosz nagykövetség közleménye is utalt: „A modern Oroszország ugyanis változatlan tisztelettel viseltetik a magyar nép történelmi emlékezete iránt, és elismeri, hogy közös történelmünkben vannak összetett kérdések, amelyek közé joggal sorolják az 1956-os eseményeket is. Ezért mindig is nagyon óvatosan és odafigyeléssel közelítettünk a kérdéshez, nem hagytuk, hogy azt politikai célokra használják fel, és a múlt eseményeit mai szemszögből, a történelmi kontextusból kiragadva vizsgálják.” Az orosz közlemény a változatlan tisztelet ellenére mindenestre itt is kerüli, hogy forradalomnak nevezze az 1956-os forradalmat – ami az 1990-es magyar rendszerváltás egyik sarokköve.

Az Ukrajnában megszállt területeken is ebből kell tanítani

Fontos megemlíteni, hogy nem egy tanári segédkönyvről vagy választható tankönyvről van szó.

A most megjelent „egységes állami tankönyvet” minden orosz iskolában használni kell. Az idén először kizárólagossá tett tankönyvből jutott az Oroszország által megszállt ukrajnai területeken élő iskolásoknak is.

A könyv szerzője, az elnök tanácsadója, korábbi kulturális miniszter, az extravagáns a történettudományt az „emlékezetpolitikának” maximálisan alávető Vlagyimir Megyinszkij már augusztus elején közölte, hogy ezt a tankönyvet kapják a diákok az országban mindenütt, beleértve Herszon, Zaporizzsja megyéket és a Donbász egészét is, amelyeket Oroszország egyoldalúan sajátjának tekint a 2014 óta megszállt Krímmel együtt.

A tankönyv végleges szövegét nézve alaptalan a nagykövetség állítása, amely szerint a tankönyvvel szemben megfogalmazott vád „a ’súgóposta’ gyerekjátékra emlékeztet bennünket, amikor egy szót vagy mondatot ’a szomszéd fülébe’ súgnak, és a végeredmény egyáltalán nem az, amit az elején mondtak.”

A nagykövetség a közleményben azzal is védekezett, ami valójában a sajtószabadság oroszországi megszüntetésének bizonyítéka: a „megfogalmazott kritika sajnos egy olyan hírportál cikke alapján indult el, amely forrásként a lettországi székhelyű Meduza internetes kiadványt használta fel”. Szerintük ez az oldal „oroszellenes hamis hírek gyártására és terjesztésére szakosodott”. Valójában arról van szó, hogy a lap Oroszországból kénytelen volt Lettországba áttenni működését. (Az orosz újságírók ellehetetlenítéséről itt olvashat bővebben.)

Leírták azt is, hogy a sajtóban körbement hír az 1956-os magyarországi eseményeknek a kontextusból kiragadott és az orosz álláspontot szándékosan negatívan bemutató értékelését tartalmazza – ám a tankönyvben a magyarországi 1956-ot érintő szöveg teljes egészét idéztük, nem kiragadott részről van szó.

Putyin dicső tettei, a háború nem háború

A 450 oldalas könyvben, illetve abban a verzióban, amely a G7-hez is eljutott, 100 oldal foglalkozik a Putyin-korszakkal, 18 oldalt szántak az orosz vezetés által „rendkívüli hadműveletnek” nevezett orosz-ukrán háborúnak.

A könyv második fele hosszasan foglalkozik a 2000 utáni időszakkal, így Putyin hatalmával is. Röviden összefoglalva: a könyv első fele a szovjet időket rehabilitálja, a második pedig Putyint dicsőíti, tetteit, hatalmát magyarázza a tizenegyedikes oroszoknak.

Orosz oldalakon több olyan cikk, bejegyzés és hír is található, amelye arról számolnak be, hogy elkészültek az új könyvek, amiből idén ősztől az „orosz tanulók sokkal hasznosabb ismereteket szerezhetnek be mint korábban”. Kiemelik, hogy a fejezetek foglalkoznak aktualitásokkal is:

• kapcsolatok a Nyugattal a 21. század elején,
• az Egyesült Államok Oroszországra nehezedő nyomása,
• ukrán neonácizmus,
• puccs Ukrajnában 2014-ben, a helyzet súlyosbodása,
• speciális hadművelet, új régiók.

A RIA orosz állami hírügynökség augusztus 25-én azt írta, hogy a tanév kezdete előtt minden orosz iskolába eljuttatják ezeket a könyveket. A hírügynökség egyébként azzal a képpel illusztrálta a cikket, ami az állítólagos tankönyvtervezet borítóján is szerepel. A cikk szerint az oktatási tárca vezetője arról is beszélt, hogy a színvonalas történelemoktatást alappilléré kell változtatni „az információs háború és a Nyugat igazságtorzítási kísérletei között”.

Oroszországban egyébként jelenleg az összes tankönyvet egységesítik történelemből, irodalomból is, ezt a tervek szerint 2025-ig meg is valósítják majd.

A tankönyv jelenleg az orosz boltokban nem érhető el. „Ez legfeljebb 2024-re várható, most elsődlegesen az iskoláknak juttatják el a könyveket, hatalmas mennyiségről van szó” – közölte a Telexszel az egyik legnagyobb moszkvai könyvesbolt képviselője, megerősítve, hogy a tizenegyedikeseknek az állami iskolákban ez lesz a kizárólagos tankönyvük történelemből.

Az ellenzék felháborodott, a külügy szokatlanul nyugodtan reagált

A vitatott történelemkönyv sokak körében – köztük a hazai ellenzékében is – nagy felháborodást váltott ki. A Momentum elnöke arról kérdezte Szijjártót, hogy fellép-e külügyminiszterként a történelemhamisító könyv ellen, a Demokratikus Koalíció az orosz nagykövetnek címzett levelet a könyv miatt, a Jobbik pedig szintén az orosz nagykövet behívását követelte Szijjártótól. Ennek ellenére a kormánypártok politikusai, illetve a hozzájuk közelálló ideológusok nem nagyon, illetve keveset nyilatkoztak a történelemkönyvben megfogalmazott állításokról.

A magyar kormány részéről kezdetben csak egyetlen reakció érkezett a könyvben foglaltakra: Menczer Tamás külügyi államtitkár azt mondta, hogy „1956-ban a magyar emberek fellázadtak a kommunista diktatúrával szemben, ez nem vitakérdés”, illetve hozzátette, hogy minden ezzel ellentétes állítás hamis. Cikkünk megjelenése előtt nem sokkal az ATV-nek sikerült megszólaltatnia Szijjártó Pétert. A külügyminiszter azt mondta: nem hajlandó vitatémaként beszélni az '56-os forradalomról, ezért nem hívatta be az orosz nagykövetet. Szijjártó ehhez még azt tette hozzá, hogy „1956 a magyar történelem egyik legdicsőbb pillanata”, minden magyar, aki akkor kiállt Magyarország szabadságáért, hős. „Minden ezzel ellentétes minősítgetést kikérünk magunknak, visszautasítunk” – mondta a külügyminiszter.

A Telex korábban több kormányzati szereplőnek vagy kormányhoz közeli ideológusnak küldött kérdéseket, de egyedül Demeter Szilárdtól érkezett válasz. Az 1956-os emlékezetpolitikát szívesen alakító Schmidt Mária sem reagált kérdéseinkre, csak az általa vezetett XX. Század Intézett rakott ki megkeresésünk után egy olyan Facebook-posztot, ami 1956-ról szól, de az nem derült ki, miért tartották éppen most aktuálisnak a közlést. Arról, hogy az ‘56-osokat fasisztázó orosz tankönyv ügye milyen jól mutatja, hogy milyen erősen láncolta magát Putyinhoz a kormány, ebben a cikkben írtunk.