Az ‘56-osokat fasisztázó orosz tankönyv ügye mutatja meg, milyen erősen láncolta magát Putyinhoz a kormány

2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján az orosz állami tévében lejátszottak egy tízperces adást a magyarországi eseményekről. A műsorban elhangzott, hogy az 1956-os felkelést Nyugatról szervezték, a felkelők pedig több ezer nácit engedtek ki a börtönökből, akik aztán házról házra járva kommunistákra és zsidókra vadásztak.

Szijjártó Péter akkori külügyminiszter az adás hírére bekérette a budapesti orosz nagykövetet, nyilatkozatukban pedig azt írták: senkitől nem viselik el, hogy megalázóan beszéljen az 1956-os forradalomról, és annak hőseiről. Az orosz nagykövet nem győzte hangsúlyozni, hogy a műsorban elhangzottak nem egyeznek a hivatalos orosz állásponttal. Borisz Jelcin orosz elnök ugyanis 1992-ben egyszer már bocsánatot kért 1956 vérbe fojtásáért, Putyin pedig 2006-ban meg is koszorúzta a forradalom áldozatainak budapesti emlékművét.

7 évvel később

2023 nyarán aztán egy sokkal súlyosabb dolog történt Oroszországban. Nemcsak az állami tévében ment le egy adás, ami szerint az 1956-os felkelők kommunistákra vadászó nácik voltak, de a történelemkönyvekbe (tehát a nemzeti történelemfelfogás alapjaiba) írták bele, hogy az ‘56-os felkelők fasiszták voltak. Ezzel de facto ez lett Oroszország hivatalos értelmezése az akkori eseményekről.

Mivel ez egy nagyon súlyos emlékezetpolitikai változás, azt hihetnénk, hogy a 2016-osnál jóval hevesebb reakció érkezik majd a magyar kormány és a kormányzó pártok részéről. Emiatt hétfőn megkérdeztük az ügyben leginkább érintett személyeket és intézményeket az orosz tankönyvről. Körülbelül két dologra voltunk kíváncsiak:

• Mi az álláspontjuk arról, hogy az orosz állam felelős döntéshozói így értelmezik az 1956-os eseményeket?
• És kezdeményeznék-e az orosz nagykövet berendelését, esetleg más diplomáciai lépést?

A kérdéseinket hétfőn délelőtt küldtük el a következő címekre:

• Orbán Viktor;
• külügyminisztérium;
• az oktatásért felelős Belügyminisztérium;
• Fidesz;
• Fidesz-frakció;
• és hétfő délután ezek mellett írtunk Novák Katalin hivatalának, a Sándor-palotának is.

Nekünk egyikük sem válaszolt semmit.

Igaz, közben a külügyminisztériumból Menczer Tamás az Origónak három mondatban kifejtette az álláspontját: „1956-ban a magyar emberek fellázadtak a kommunista diktatúrával szemben, ez világos, egyértelmű tény, nem vitakérdés. Minden ezzel ellentétes állítás hamis. Ami történt annyira egyértelmű, hogy erről nem nyitunk vitát senkivel.”

Menczer Tamás csak azt felejtette el leírni, hogy elítéli-e az orosz történelemtankönyvet, bekéretik-e a nagykövetet, vagy megkérik-e más fórumon az orosz vezetést, hogy nézzék át még egyszer a tankönyv említett részét. Menczer azt írja, hogy a témáról nem akarnak vitát nyitni, amiből arra lehet következtetni, hogy ezzel a kérdés nekik el is van intézve.

Pedig a nagykövetek bekéretése a diplomácia egyik legalacsonyabb szintű jelzése, amit Szijjártó Péter többször is használt az utóbbi években. Az ukrán nagykövetet például 2021 végén és 2022 tavaszán is bekérette, utóbbi esetben azért, mert szerinte Zelenszkij sértegette Magyarországot. De 2019-ben a holland nagykövetet még azért is bekérették, mert Mark Rutte holland miniszterelnök azt mondta: Magyarország nem tartja tiszteletben a jogállamisági szempontokat.

Szintén küldtünk kérdéseket Schmidt Máriának, aki nem válaszolt, és a XX. Század Intézetnek, ők egy Facebook-posztot tettek ki ‘56-ról, amiben csak azt felejtették el megemlíteni, hogy az orosz tankönyvvel gondjuk lenne. Értelmes választ egyedül Demeter Szilárd küldött (akinek a külpolitikához sok köze egyébként nincs), ő felháborítónak nevezte az orosz tankönyv tartalmát.

Mit is gondolnak az oroszok 1956-ról?

A kérdés megértéséhez érdemes felidézni, hogy az 1956-ról szóló moszkvai álláspont nem először változik. A rendszerváltás előtt a Szovjetunióban 1956-ot reakciós ellenforradalomnak tartották. 1991-ben aztán a korábban kommunista, de később antikommunistává vedlő Borisz Jelcin lett Oroszország elnöke, ő pedig már elismerte a szovjet rendszer hibáit. Ezzel egybehangzóan kért bocsánatot 1992-ben Budapesten a forradalom vérbe fojtásáért.

A hivatalos orosz álláspont innentől kezdve az volt, hogy a magyarok 1956-ban a rosszul működő, sztálinista örökséget viselő politikai berendezkedés ellen lázadtak fel. 2006-ban az orosz parlament felsőházának tagjai nyilatkozatban fejezték ki erkölcsi felelősségérzetüket és sajnálatukat az 1956-os szovjet beavatkozás miatt.

A putyini rendszer megváltozásával aztán a Szovjetunió örökségének megítélése is fokozatosan változott. Míg az 1990-es években Oroszország még egy, a Szovjetuniótól függetlenséget nyerő államként tekintett magára, mára inkább a Szovjetunió örököseként. Ennek megfelelően kezdenek el visszatérni fokozatosan a szovjet történelemértelmezéshez is.

Diplomáciai kötöttség

Nehéz elképzelni, hogy a kormányban vagy a Fideszben ülők egyetértenének az ‘56-osokat fasisztázó orosz történelemtankönyv tartalmával. Sőt, még azt is nehéz elképzelni, hogy ne tartanák felháborítónak az események ilyen értelmezését.

Annál többet mond el a tény, hogy Menczer harmatgyenge három mondatán kívül a Fideszből és a kormányból senki nem tud/mer felszólalni az orosz tankönyv ügyében, és még a nagykövetet sem kéretik be. Pedig az orosz–magyar kapcsolatok valószínűleg túlélnék, ha a budapesti orosz nagykövetnek lenne 15 kínos perce a külügyminisztériumban.

De még az sem lesz.