Demeter Szilárd az '56-os forradalmárokat fasisztának nevező új orosz tankönyvről: Ez egy minket leigázó birodalom történelmi olvasata

„Szerintem nincs olyan jóérzésű magyar ember, akit ne háborítana fel [az új orosz történelemtankönyv]. Bár azt értem, hogy a Szovjetunió szempontjából ez egy lehetséges olvasat, ettől még nem válik igazzá”

– válaszolta a Telex kérdésére hétfőn Demeter Szilárd kultúrpolitikus. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója hozzátette: „számomra, aki egy alternatív román történelemértelmezés erőltetett narratívájában nőttem fel, kifejezetten az elégtétel erejével bírna, ha más országok történetírása közeledne a magyar értelmezéshez.”

Vasárnap írtuk meg a G7 alapján, hogy a Putyin megbízásából készült új orosz történelemtankönyvek fasisztának nevezik az 1956-os magyar forradalmárokat. Sőt, szerintük akkor radikálisok, a fasiszta Magyarország volt katonái fogtak fegyvert, akik rengeteg gyilkosságot követtek el. A könyv azt is írja, hogy „a magyar válságot a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék akciói katalizálták.”

Az orosz tankönyv 1956-értelmezése azért érdekes, mert nagyon nem egyezik meg a hivatalos magyar értelmezéssel. Ez utóbbi szerint 1956 a sztálinista terror, a szovjet megszállás és az ország diktatórikus politikai berendezkedése elleni alulról szerveződő, spontán lázadás volt, amely szabadságharccá alakult át.

Az orosz tankönyvről, illetve tartalmának potenciális diplomáciai következményeiről Demeter Szilárd kultúrpolitikus kérdésünkre ezt írta:

„Szerintem nincs olyan jóérzésű magyar ember, akit ne háborítana fel [az új orosz történelemtankönyv]. Azt többször elmondtam, leírtam, hogy ahogyan nincs jó náci, úgy nem létezik jó kommunista sem. Az embertelen diktatúrák attól még embertelenek és diktatúrák maradnak, hogy valakik utólagosan elkezdik kozmetikázni. 1956-ot nevezték már ellenforradalomnak is (ráadásul magyarok), az is a hőseink meggyalázása volt.

Bár azt értem, hogy a Szovjetunió szempontjából ez egy lehetséges olvasat, ettől még nem válik igazzá. És ez a lényeg: hogy mi, magyarok mennyire éljük meg igaznak 1956 kitüntetett történelmi pillanatát. Nem hiszem, hogy ezen bármiféle orosz tankönyv változtatna, mint ahogyan más, minket korábban leigázó birodalom történelmi olvasata sem kell, hogy befolyásolja azt, amit mi gondolunk saját magunkról.

Sajnos, a történelmi igazság nem objektív, a történelemtudomány sem fizika, vagyis mindig és mindenkor értelmezések versenye lesz. Ettől még számomra, aki egy alternatív román történelemértelmezés erőltetett narratívájában nőttem fel, kifejezetten az elégtétel erejével bírna, ha más országok történetírása közeledne a magyar értelmezéshez. Bár ha ezt szorgalmazná a magyar kormány (mondjuk, az utódállamokban), akkor az ellenzéki sajtó lenne az első, ami felháborodva érvelne a magyar történetírás legitimitása ellen és a más államok sajátos értelmezéseinek jogossága mellett.„

1956 jelentését és lényegét Orbán Viktor is szereti (újra)értelmezni. 2007. október 23-án például még arról beszélt, hogy 1956 a kelet elleni lázadás volt, 2022-ben viszont már csiszolta álláspontját, és inkább a béketárgyalások fontosságáról, illetve arról beszélt, hogy a Nyugat hogyan árulta el Magyarországot.

A kormányhoz közeli szereplők az utóbbi másfél évben fokozatosan vették át azt a narratívát, ami szerint az 1945-ben és 1956-ban Magyarországra támadó szovjet hadsereg nem összekeverendő a 2022-ben Ukrajnára támadó orosz hadsereggel, hiszen Oroszország nem a Szovjetunió. Az oroszok a jelek szerint most valamiért mégis elkezdték alkalmazni az 1956-os események szovjet értelmezését, ami szerint a szovjet hadsereg hozott békét a fasiszta felkelőkkel szemben.

Az új orosz tankönyvről és 1956 orbáni (újra)értelmezéséről szóló cikkünk itt olvasható.