Páratlan gyorsasággal került le a turul a munkácsi vár bástyájáról: a 84 év szünet után, 2008-ban visszaállított szobor helyén maradt obeliszkre csütörtökön már húzták fel az ukrán címert. A történet értelmezhető a feszült magyar–ukrán kormányzati kapcsolatok keretében – miután az Oroszországot sújtó szankciók miatt Brüsszelt kritizáló, a NATO-fegyverszállításokat nem támogató Orbán Viktor kormánya Kijev szerint rengeteg gesztust tett Moszkvának –, de lehet helyi politikai csatározás része is, amelyben kapóra jön a kormányközi szinten észrevehető turultalanítás. Helyszíni riport Munkácsról.
Állványok fedik el a munkácsi vár tövében álló obeliszket, amelyen a héten még egy turulmadár állt. „Ne aggódjanak, méltó helye lesz a turulnak a múzeumban” – mondta egy helyi férfi. A nyugdíjas Volodimir szerint így kerülnek helyükre a dolgok, a kárpátaljai magyar kisebbséget nem gyalázza meg senki, ahogy a turult sem. Igaz, egyelőre nem tudni, hol és milyen állapotban van a 2008-ban felállított szobor.
A város fölé magasodó munkácsi vár látogatható ugyan, de a bástyák most nem közelíthetők meg – a szóbeszéd szerint a turul a várárokban hever, de a várbéli munkások szerint már elszállították. Nem tudni azt sem, hogyan szedték le az egykor helikopterrel felhelyezett turult. Van, aki szerint ekkor levágták a fémszobor szárnyait. Látni senki sem látta, mert hiába szedték le nappal, az egész elmondások szerint épp légiriadó alatt történt.
A magyar múlt nem politikai kérdés, a turul igen
A légiriadók mindennaposak Ukrajna legnyugatibb csücskében is az Oroszország által indított, február 24. óta tartó háborúban, különösen az elmúlt két hétben, amikor Kijevet és az ország több városát a frontoktól távolabb is orosz rakétatámadás érte. Munkács megúszta egy becsapódással még tavasszal. Az elmúlt 20 évben restaurált várban is van óvóhely, szerencsére most nem kell használni.
A körülményekhez képest így nyugodt a vár, ahol háborítatlanul lóg Petőfi Sándor emléktáblája, vagy a csaknem harminc éve elhelyezett magyar és ukrán márványtábla, amely emlékeztet arra, hogy 1805-től egy évig itt őrizték a Szent Koronát. A belső téren egy klasszikus turisztikai zsánerszobor és történelmi emlékmű ötvözetként egy olyan szobor áll, amelynek mutatóujját fényesre dörzsölték a látogatók: ő egyébként litván származású, de szlávból magyarított nevén Koriatovics Tódor, aki Zsigmond király idején lett a munkácsi vár ura és három vármegye ispánja.
A várból a bástyán zajló munkálatok nem látszanak. „Hát, hiányozni fog a turul” – vallotta meg egy szuvenírárus, aki még olyan hűtőmágneseket árul, ahol a várat a turul díszíti.
A levétel időzítésében kulcsszerepet játszott Viktor Baloha. A térség parlamenti képviselője a Telexnek elmondta: politikai döntés született, jelezve, hogy a magyar kormány állásfoglalása az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúban mélypontra vitte a két ország korábbi években sem problémamentes kapcsolatát.
„Az utolsó cseppet a pohárban Szijjártó Péter moszkvai látogatása jelentette”
– mondta Baloha. Az 59 éves politikus régi motoros: 35 évesen volt Munkács polgármestere, majd a narancsos forradalom után, Viktor Juscsenko elnöksége alatt három éven át az elnöki hivatal vezetője volt, majd Viktor Janukovics idején miniszterként a katasztrófavédelemért felelt. 2015 óta a fia a város polgármestere.
A városi képviselők tiltakoztak a levétel ellen
A levétel menetrendje a következő volt: a munkácsi vár kezelőjeként a Munkácsi Történelmi Múzeum kéréssel fordult a városi végrehajtó bizottsághoz – hogy pontosan milyennel, arról megoszlanak a vélemények. Egyes forrásokból úgy tudjuk, pusztán azzal, hogy kerüljön fel Ukrajna címere a várra, Baloha szerint viszont konkrétan azzal, hogy ez a turul helyén állhasson – amit két órán belül jóvá is hagyott a városi tanács, és még aznap le is került a turul. (A múzeum nem reagált a Telex megkeresésére, ahogyan a végrehajtó bizottságban helyet foglaló magyar képviselő sem.)
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetője, Brenzovics László – aki már két éve Magyarországon van az ellene és a KMKSZ-hez köthető alapítvány ellen Ukrajnában indított eljárás és házkutatások miatt – „barbár cselekedetnek” nevezte a történteket, és az ügyészséghez fordul.
A turul levétele ellen csütörtökön tiltakozott a munkácsi városi tanács többsége is – írta a Kárpáti Igaz Szó. A döntést azonban nem a megválasztott képviselők, hanem a városi végrehajtó bizottság hozta, amely szoborügyekben dönthet önállóan, sőt, a háborús helyzet miatt egyébként is szélesebb a jogköre, mint békeidőben. A városi tanács szerint azonban neki, nem pedig a végrehajtó bizottságnak kellene ilyen ügyekben eljárnia.
Baloha adta, Baloha elvette
2008-ban Viktor Baloha az ukrán elnöki hivatal vezetője volt, a polgármester pedig a szövetségesének számító Lengyel Zoltán – az utolsó magyar polgármester a jelenleg már csak 8,5 százalékban magyarok lakta városban. Ekkor állították fel újra a turult, amely 1896 és 1924 között magasodott a vár északkeleti bástyáján a város fölé. Akkor a csehszlovák hatalom levette, de nem semmisítette meg. Azt végül 1945-ben a szovjet hatalom tette meg, beolvasztva a szobrot, állítólag vörös csillagokat gyártva belőle a szovjetizált kárpátaljai települések obeliszkjeire. A Szovjetunió felbomlása után 17 évvel a város szülötte, az Egyesült Államokban élő Pákh Imre kezdeményezésére újraöntötték a turult, amely visszakerülhetett eredeti helyére. Ez is politikai döntés volt, amit az is jelez, hogy
a jogi folyamatot sem vitték végig: az emlékmű felállításához megvolt a hozzájárulás, ezután azonban nem került önkormányzati tulajdonba és műemlékvédelem alá sem. A helyzet ismerői szerint ez több magyar vonatkozású emlékműre igaz, így lógnak a levegőben, ami akkor derül ki, amikor politikai feszültség van.
„Az volt a legjobb időszaka az ukrán–magyar kapcsolatoknak” – idézte fel a 2008 körüli időszakot Baloha, aki a felállításban is főszerepet játszott. Elmondása szerint a Gyurcsány-kormány idején folyamatos volt a kapcsolat a két ország kormánya között, „egy nap alatt el lehetett intézni a vitás kérdéseket”.
„A turul felállítását én hagytam jóvá, ez egy gesztus volt a magyarság felé. Ha kormányszinten nem is, de legalább Magyarország és Kárpátalja kapcsolatának szintjén jó lenne, ha ennek érződne a pozitív hatása” – mondta még a korábbi Indexnek nyilatkozva 2019-ben nem sokkal a Volodimir Zelenszkij győzelmét hozó elnökválasztás előtt.
A szoborállítást a parlamenti képviselő emlékei szerint Gyurcsány Ferenc kezdeményezte. „Gondoltuk, ez sokat segít a jószomszédi viszony elmélyítésében. Juscsenko elnök azt mondta, akár tíz turult is fel lehet állítani, ha azt senki sem gondolja a területi revíziós igények jelének” – idézte fel Baloha.
Akkor nem is vált azzá, Baloha szerint viszont Orbán Viktor kormányáról ez már nem mondható el. „Nem titok, sem Ukrajnában, sem Magyarországon, hogy a magyar kormány gondol a revízióra” – amihez a helyzetet Ukrajna orosz bekebelezése teremthette volna meg. A képviselő szerint sokkal inkább ez – a Kárpátalja feletti kontroll megszerzésének vágya –, nem pedig az olcsó orosz gáz reménye a magyarázat arra, miért tesz gesztusokat Putyinnak Orbán. „A revízió emlegetése a semmibe vezető út, ennek semmi értelme a 21. században” – mondta Baloha.
Orbán az elmúlt években kifejezetten területi autonómiáról nem beszélt, de arról igen, hogy az autonómia jogi intézménye sokféle lehetőséget kínál, ennek kiválasztása a kárpátaljai magyar közösség ügye, és bárhogyan is választ, a magyar kormány mögötte áll. Ez 2014-ben, a Krím orosz annexiója és a kelet-ukrajnai szeparatisták megjelenése után már önmagában is érzékenyen érintette Kijevet.
Mihajlo Podoljak, Zelenszkij elnöki tanácsadója a Telexnek adott interjúban október közepén összeesküvés-elméletnek tartotta, hogy Magyarország határokat akarna megváltoztatni. Szerinte üres propaganda volna beszélni erről az igényről, nem hiszi, hogy ez bármikor, elméleti szinten is felmerült volna Magyarország részéről.
Baloha elvette, Baloha vissza is adhatja?
„Nekünk fáj, hogy van az EU-ban egy olyan szomszédunk, amelyik a szankciókkal sosem elégedett és a leépítésükön dolgozik.” A politikus szerint méltatlan dolog a gazdasági nehézségekre panaszkodni, miközben Ukrajnában véres háború zajlik, az pedig kifejezetten cinikus, hogy a brüsszeli szankciókat bombának ábrázolja a plakátokon a magyar kormány, amikor Ukrajnára igazi orosz bombák hullanak.
Ugyanakkor épp az elmúlt napokban volt némi változás a magyar kormány megnyilatkozásaiban: Orbán párhuzamot vont 1956 Budapestje és Bucsa, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Nagy Imre között, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter pedig hősiesnek nevezte az ukránok védekezését Oroszországgal szemben.
Baloha azonban mégis épp most aktivizálta magát a turul körül. A levételnek egy Facebook-posztot is szentelt, kijelentve, hogy a magyar birodalmi törekvések szimbólumát jelentő turulnak a múzeumban a helye, mert a történelem sötét időszakát idézi. Vlagyimir Putyin orosz elnök kedvében járó Magyarországról ír, amely most is úgy viselkedik, mint a II. világháborúban, a hitleri Németország szövetségeseként. „Ez csak politikai jelzés, nem több, a cél az építő kapcsolat kialakítása” – mondta a posztról és tulajdonképpen a turul levételéről is.
Olyannyira, hogy még a turul visszakerülését sem zárta ki egészen: „Soha ne mondd, hogy soha” – válaszolta.
„Ha Magyarország kész segíteni, ahogyan a térségből Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Románia is teszi, akkor higgye el, Kijev hálás lesz, és megértéssel viszonyul a magyar kérésekhez is” – Baloha szerint ehhez a legmagasabb szintű találkozóra van szükség. A 2019-ben megválasztott Zelenszkij és Orbán azonban eddig sosem tárgyaltak, és egyelőre nem is látszik, hogy erre sor kerülne.
Kijev tudta nélkül is történhetett
Pedig, véli Baloha, ha Budapest változtatna a Kreml által Ukrajna ellen indított háborúban eddig tanúsított magatartásán, akkor minden kérdés rendeződhetne, ez érvényes a nyelvtörvényre és az oktatási törvényre is. Igaz, Baloha ezekben az ügyekben sem lát valódi problémát, mert szerinte nem veszélyezteti a kisebbségi nyelvhasználatot, viszont segíti a magyar közösségek integrációját.
Mindebből arra is lehetne következtetni, hogy a kijevi kormány tudott a turul levételéről. Baloha azonban határozottan állította, hogy erről szó sincs, a kezdeményezés nem a központból jött, hanem helyben született meg, ráadásul nem is most: 2018-ban már hirdettek pályázatot a címerre, amely a turul helyére került volna. Ebben az értelmezésben tehát valójában három évet vártak arra, hogy a magyar kormány változtasson a Kijevvel szembeni hozzáállásán. Szerinte egyébként a turul – amelynek elmondása szerint sem volt rendezve a státusza, így elmozdításának sincs jogi következménye – a háború árnyékában messze nem a legfontosabb kérdés Kárpátalján.
Nagypolitika vagy kispolitika?
Van azonban a turul ügyének egy másik értelmezése is, amely inkább a helyi erőviszonyokon keresztül adhat magyarázatot a történtekre. Ebben is Baloha a főszereplő, de eszerint az értelmezés szerint személyes politikai érdekről van szó. Balohának ugyanis elszámolnivalója van a KMKSZ-szel, miután a közelmúltban a hozzá köthető csoportok elveszítették többségüket Kárpátalja megyei tanácsában és Munkácson is a városi tanácsban – utóbbiban épp a napokban. A szoborról azonban nem a tanács, hanem a végrehajtó bizottság dönt, itt Baloháéknak még megvan a többségük.
Baloha és a magyar kisebbség politikai képviselete, valamint rajta keresztül a magyar kormánnyal való viszonya hullámzó volt. 2015-ben és 2020-ban együttműködtek, közte viszont egy időben a Petro Porosenko előző elnök által kinevezett kormányzó, Gennagyij Moszkal számított a magyar nemzetiségű megyei képviselők szövetségesének – állítólag budapesti utasításra, amivel a KMKSZ-ben sem értett mindenki egyet.
Hogy a helyben befolyásos Baloha és a kárpátaljai magyar politikai erők viszonya meghatározhatja a politikai hangulatot, azt jelzi az is, hogy Munkácson a végrehajtó bizottság épp ebben a köztes időszakban, 2018-ban írt ki egy pályázatot a turul lecserélésére. 2019 után azonban – amikor Baloha egyéniben parlamenti mandátumot nyert Volodimir Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája jelöltjével szemben, bár az eredményt bíróságon vitatják, ám ettől még hatályos – ismét Baloha és a helyben hozzá köthető, egyébként Igor Kolomojszkij oligarcha irányítása alatt lévő Jövő (Majbudnye) párt lett a magyarokat képviselők szövetségese.
A hullámzó viszonyt mutatja az is, hogy tavaly – miközben kormányzati szinten feszült volt a párbeszéd – Munkácson Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter és a munkácsi polgármester, az ifjabb Baloha részvételével felavatták a Munkácsy Mihály Magyar Házat.
Igaz, ez a februári orosz invázió megindítása előtt volt, ami mindent felborított, kompromittált korábbi kapcsolatokat. Baloha például egy időben együttműködött a Moszkva emberének tartott Viktor Medvedcsuk oligarchával és pártjával. Utóbbit a bíróság betiltotta, előbbit letartóztatták, végül többekkel együtt átadták Moszkvának, cserébe a Mariupolt védő Azov ezred katonáiért. A csere értetlenséget és csalódást okozott a háborúpárti moszkvai politikai körökben.
A hazafias retorika a nyerő
Vannak, akik szerint a turullal Baloha egyrészt bosszút állt a vele szakított magyar képviselőkön, másrészt a hazafiasnak mutatott akcióval még inkább eltávolíthatta magától a Medvedcsukkal közös múltat. (Igaz, Baloha pályaíve egyáltalán nem szokatlan, 20 éves politikai múlttal a legtöbb ukrajnai politikusnak vannak ma már nehezen elképzelhető egykori szövetségesei.) Ami a még távolabbi, még Janukovicshoz köthető szerepét illeti, Baloha a Telexnek azt mondta: utólag talán hiba volt kormányzati szerepet vállalni, de bízott a politikai józan észben. Akkor szakított az elnökkel, amikor Janukovics közölte, hogy nem fogja aláírni az EU-val a társulási szerződést, és börtönbe fogja juttatni Julija Timosenko egykori kormányfőt és elnökjelöltet. Mindkettő szerepet játszott a Janukovicsot végül elsodró tiltakozási hullámban, amelyet egy ideig véres leszámolással, a Majdanon lévő tüntetők elleni fegyverek bevetésével akart feltartani.
„Zseniális volt a húzás a turullal, még ha kicsinyes bosszú is” – mondta a Telexnek egy a helyi magyar és ukrán viszonyokra rálátó kárpátaljai politikus. Szerinte is jól jön Balohának a hazafias retorikával elmozdított turul, mert a kijevi kormány, ha nem is örül neki, nem szólalhat fel a jelenlegi helyzetben a magyar államra emlékeztető turul védelmében, pláne az ukrán címerrel szemben.
Közben pedig olyan újabb feszültséggóc lehet belőle, amelynek kezelésében meghatározó szerepet játszhat a kijevi hatalmi köröktől az utóbbi években kissé távolabb került Baloha. Ez persze attól is függ, hogyan reagál a magyar kormány a szobor elmozdítására.