Új szinten a szankcióellenes propaganda: bombaként ábrázolja a kormány a szankciókat

Legfontosabb

2022. október 15. – 13:02

Másolás

Vágólapra másolva

A friss nemzeti konzultációs kérdőívek postázásával párhuzamosan megindult a kommunikációs nehézbombázás (ezúttal szó szerint) a kormány részéről az EU Oroszországra kivetett szankciói ellen.

Ennek legfrissebb megnyilvánulása a Magyarország Kormánya Facebook-profil szombat délelőtti borítókép-változtatása:

Jól látjuk, a „brüsszeli” szankciókat vizuálisan bombákkal azonosítja a kormány, és ezekről azt állítja, hogy „tönkretesznek minket”. (Érdekesség: a borítókép első változatán a bomba még lefelé nézett, ezt utóbb törölték, és cserélték a mostanira. Az ok talán az lehetett, hogy a korábbi verzión a profilkép kitakarta a lényegesnek szánt részt, azaz a bombát.)

A szankciók kritizálása egy dolog, és megint egy másik dolog összemosni őket a háborús agressziót jelképező légi csapásokkal, amelyek a hét folyamán is zajlottak Magyarország szomszédjában,

Ukrajnában, a megszálló orosz hadsereg harci cselekményei révén. Hogy ennek fényében mennyire ízléses ez az asszociáció a kormány részéről, annak megítélését az olvasókra bízzuk, a következőkben pedig megvizsgáljuk a brutális kommunikáció hátterét.

Drága a gáz, de miért is?

Az Európai Unió szankciós politikája jó ideje áll kormányzati kritikák kereszttüzében, Orbánék lényegében azt állítják, hogy szinte minden aktuális gondunk forrása az, hogy az unió Ukrajna megtámadására válaszul gazdasági korlátozásokkal sújtja Oroszországot. Különösen az energetikai szankciókat gondolják súlyos baklövésnek, a kormány narratívájában „egy törpe vetett ki szankciókat egy óriásra” (energetikai szempontból), és ez okozza a gáz- és áramár, illetve az élelmiszerárak brutális elszállását.

Ezzel az érveléssel az a probléma, hogy sem élelmiszerpiaci árucikkekre, sem pedig közvetlenül a földgázra vagy az áramra nem vonatkozik szankció. Az EU mostanáig az orosz szénimportot tiltotta be, illetve a jövő év elejétől az orosz olaj behozatala is tilos lesz, kivéve egyes országoknak, így például Magyarországnak. A földgáz (és rajta keresztül az áram, illetve a műtrágyagyártás miatt részben az élelmiszer) azért drágul, mert a Gazprom korlátozza a szállításokat Európa felé, az Északi Áramlat 1-en gyakorlatilag teljesen leállt a transzfer.

A kormány ennek ellenére kommunikációjában folyamatosan azt állítja, hogy a gáz drágulását a szankciók okozzák; a két dolog között ugyanakkor maximum közvetett lehet az ok-okozati összefüggés, de bizonyítani ezt sem lehet.

Nem tudjuk ugyanis, hogy mit lépnének az oroszok, ha az EU feloldaná a szankciókat, de az Ukrajnának nyújtott katonai segítség például továbbra is érkezne a NATO- és EU-tagállamoktól. A gázcsap náluk van, ha gazdasági háborús logikában zsarolni támad kedvük, ezt bármilyen okból megtehetik, olyan ígéret pedig nyilvánosan nem hangzott el az orosz fél részéről, hogy pontosan milyen feltételekkel lennének hajlandóak továbbra is a korábbi gázmennyiséget szállítani.

Vlagyimir Putyin orosz elnök erről a témáról annyit mondott pénteken, hogy szerinte „Németország hibát követ el, amikor a NATO-hoz való hűségét előbbre valóbbnak tekinti a nemzeti érdekeinél”. Azt is mondta, hogy Oroszország még mindig pumpálhat gázt Németországba az Északi Áramlaton, „de nem az oroszokon múlik ez a döntés”.

Szintén fontos szempont, hogy az áremelkedés és az egyéb, most Európát sújtó gazdasági nehézségek nem a szankciókkal, de még csak nem is a háborúval kezdődtek. Minden jel arra utal, hogy a Covid-járvány egybeesett azzal, hogy amúgy is lezárult egy hosszabb prosperitási időszak a világgazdaságban, és most a kijózanodás évei jönnek – minden bajunkat egy tényezőre rákenni semmiképp sem pontos és előrevivő diagnózis.

Minden csomagot megszavaztak

A másik érdekesség a szankciók durva kormányzati kritikájával kapcsolatban, hogy a magyar kormány az összes eddigi szankciós csomagot megszavazta. A Lakmusz azt is összegyűjtötte, miket mondtak akkor, amikor rájuk bólintottak:

minden egyes csomag után siettek leszögezni, hogy „sikerült megvédeni a magyar érdekeket”.

Ezzel látszólag némileg ellentétben áll, hogy a szankciók végső soron a kormány szerint teljesen tönkreteszik az európai és különösen a magyar gazdaságot. Sőt, olyankor azt is mondják, hogy Oroszország egyenesen jól járt a szankciókkal – izgalmas kérdés, hogy akkor miért lobbiznak azok feloldásáért.

A szankciók gyakorlati működéséről bővebben itt írtunk. Cikkünkben megállapítottuk, hogy a gazdasági korlátozások nem néhány hónap, hanem néhány év alatt fejtik ki igazán a hatásukat. Ez nem jelenti, hogy a háború szempontjából egyáltalán ne működnének (ahogy azt a kormány állítja): Oroszország már most recesszióban van, miközben Európa még növekedett gazdaságilag idén,

elemzők szerint pedig belátható időn belül komolyan gyengülni fog a Putyin-rezsim háborús finanszírozási képessége. A háború elhúzódása miatt ez egyre inkább releváns szempont.

A szankciók lesújtó hatásait természetesen költségvetési oldalon valamelyest ellensúlyozhatják a drága földgáz miatt fokozódó bevételek, ezt láttuk is a nyár folyamán. Itt azonban Oroszország saját magát is gúzsba köti a szállítások visszafogásával: ha kevés gázt küld Európa felé, akkor nagyon magas lesz az ár, de az eladási volumen közben alacsony marad, ha sokat küld, akkor viszont letöri az árat. Az európai szállítási mennyiség rövid (néhány éves) távon más irányokkal nem kiváltható, hiszen nincs kiépítve Ázsia felé megfelelő vezetékkapacitás, az oroszok így csak eltárolni vagy elfáklyázni tudják a most el nem adott gáz jelentős részét.

Most fáj, később jó lehet, de a magyar kormány van a legrosszabb helyzetben

Ezzel párhuzamosan Európát most valóban váratlanul nehéz helyzetbe hozta az orosz gáz kiesése, de a hibákból tanulva néhány év alatt kiépülhet egy diverzebb forrásokra támaszkodó európai földgázimport. Az erre irányuló törekvések pozitív hatását elemzők szerint akár már a következő őszre érezhetjük a normalizálódó árak és a nagyobb energiabiztonság képében.

Mindez persze a magyar kormányt most aligha vigasztalja: az orosz gáznak leginkább kitett országként kénytelen rettenetesen magas áron is vásárolni, ami teljesen összeomlasztja a külkereskedelmi mérleget.

Ez az egyik fő ok a forint drámai leértékelődése mögött is, ami valóban sokakat aggaszt és tovább gerjeszti az inflációt; Orbánék jól érzik, hogy szorult helyzetüket politikailag előnyös volna valaki másra rákenni. A bűnbak ismét Brüsszel és a most már bombaként ábrázolt szankciók lettek.

A szankcióellenes konzultáció – szokásos színvonalon megfogalmazott, irányított kérdésfelvetésekkel és egyoldalú magyarázatokkal operáló – kérdései tegnap óta nyilvánosak, el is kezdték a kérdőíveket postázni. Az eredmény valószínűleg a szokásos lesz, a visszaküldők többsége a kormány szándékai szerint tölti majd ki, de hogy ez a „demokratikus” felhatalmazás jelenthet-e ütőkártyát az uniós lobbiban, az minimum kérdéses.

A magyar kormány amúgy korántsem az egyetlen kritikusa a szankciós politikának Európában, az azonban egyedi jelenségnek mondható, hogy egy szankciós csomagokat rendre megszavazó államvezetés álljon bele aztán később ilyen keményen ebbe a témába. Más országokban sokkal jellemzőbb, hogy az ellenzék, gyakran a szélsőjobb és a szélsőbal igyekszik politikai tőkét kovácsolni a szankcióellenességből, össze is jött a témában jó pár nagy létszámú tüntetés az EU országaiban.

Ezt a cikket ide kattintva angol nyelven is olvashat a Telex English oldalán. Nagyon kevés az olyan magyarországi lap, amelyik politikától független, és angol nyelvű híreket is kínál. A Telex viszont ilyen, naponta többször közöljük minden olyan anyagunkat angolul is, amelynek nemzetközi relevanciája van, és az angolul olvasó közönségnek is érdekes lehet: hírek, politikai elemzések, tényfeltárások, színes riportok. Vigye hírét a Telex English rovatnak, Twitterünknek és angol nyelvű heti hírlevelünknek az angolul olvasó ismerősei között!

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!