Kényszergyógykezelést kér a Lecke utcai rendőrgyilkosság gyanúsítottjára az ügyészség

Több emberen elkövetett emberöles bűntettének kísérlete miatt vádemelést indítványoz a januári Lecke utcai rendőrgyilkosság gyanúsítottjával szemben a Központi Nyomozó Főügyészség, amely a férfi kényszergyógykezelését indítványozza – hangzott el az esetről tartott sajtótájékoztatón, szerdán. A tájékoztatón dr. Boros Gábor ügyész, Dr. Fürcht Pál Zsolt nyomozásért felelős főügyészhelyettes és Terdik Tamás rendőrfőkapitány vett részt és részletesen beszámoltak a nyomozás eredményéről.

Dr. Fürcht Pál azt mondta, hogy január 12-én két bejelentés érkezett, az egyik magától az elkövetőtől, aki a betonbontó kalapácsával szétverte az idős szomszéd ajtaját, mert hangokat hallott onnan. A főügyészhelyettes szerint a kiérkező rendőrök nem kezdhettek azzal, hogy leteperik és megbilincselik az elkövetőt, hiszen minden, ami előtte történt, reálisnak tűnt, ezért megpróbáltak tájékozódni az esetről, megkérdezték az idős szomszédot, az elkövetőt, és az esetleges szemtanúkat, plusz segítségnyújtási kötelezettségük is volt. Az öt rendőr intézkedése nemcsak jogszerű volt, hanem arányos, szakszerű és emberséges is – mondta.

Megmutatta a tőrt, amikor a rendőrök kérdezték, van-e fegyvere

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a férfi együttműködött a rendőrökkel: amikor kérdezték, hogy van-e nála fegyver, megmutatta a 17 centis tőrt, és engedte, hogy elvegyék tőle. „Akkor is együttműködő volt, amikor azt mondták neki, hogy elő fogják állítani, megfordult, hagyta átvizsgálni a ruháját. A férfi az üldözéses téveszméi miatt az intézkedés közben úgy érezte, hogy az élete veszélyben van, a rendőrök lőfegyverét akarta elvenni, ezért szembefordult velük, ütni, rúgni, kezdte őket, a lépcsőházban pedig pont ekkor lekapcsolt az automata villany” – mondta Fürcht Pál. „A fegyvereket nem tudta megszerezni, de a földre esett tőrt igen, ezután mindhárom rendőrt megszúrta, mindhárom szúrás a rendőrök életének kioltására irányult” – mondta.

Fürcht határozottan cáfolta azokat a korábban a sajtóban megjelent információkat, amelyek szerint a rendőrök nem szakszerűen intézkedtek. „Az első pillanatokban a létszámfölény ellenére az előny az elkövető oldalán volt, a rendőrök a lőfegyverüket sem használhatták a sötétben, ráadásul az elkövető hozzá volt szokva a sötéthez, erős testalkatú és a téveszméje is megerősítette őt, hogy az életéért küzdött” – mondta. Szerinte az, hogy az egyik rendőr a taktikai kesztyűjével eltörte a tőrt, szintén arra utal, hogy nem voltak alkalmatlanok a feladatra. Azt mondta, a rendőrök a sokkolót is megpróbálták alkalmazni, de nem jártak sikerrel.

„A rendőrparancsnok elmondta még aznap este tanúként, hogy azt a nehéz döntést kellett meghoznia, hogy üldözi-e az elkövetőt a sérült társával, vagy ott marad a szintén sérült társával” – mondta a főügyészhelyettes, hozzátéve, hogy a két rendőr végül az utcán, a Fehérvári úton fogta el a férfit, a járókelőkre is ügyelve. Fürcht szerint úgy fejeztek be a rendőri intézkedést, ahogy a nagykönyvben meg van írva, nem a bosszúvágy vezérelte őket, az elkövető életét is próbálták óvni.

Terdik Tamás rendőrfőkapitány azt mondta, hogy a rendőri intézkedést milliméterről milliméterre elemezték végig, hogy kiderüljön, történt-e bármilyen mulasztás, de mind a kommunikáció, mind a testi kényszer, mind a lövések esetében törvényesen és arányosan jártak el. Mint mondta, a rendőrség két egységet küldött a helyszínre, az első egység a bejelentés után 11 perccel ért oda, és ő is megerősítette, hogy a férfi eleinte együttműködő volt, még akkor is, amikor az intézkedő rendőrök az átvizsgálása közben már látták, hogy ingadozik a magatartása.

Terdik szerint a körülményekre tekintettel döntöttek úgy, hogy előállítják a férfit, és úgy ítélték meg, hogy az intézkedés akkor hajtható végre biztonságosan, ha bilincset használnak. Az elkövető ekkor még mindig együttműködő volt, megfordult és hátratette a kezeit is, akkor pattant el benne valami, amikor elkezdték megbilincselni. A rendőrfőkapitány kiemelte, hogy a rendőrök kommunikációja végig egyértelmű és mindenre kiterjedő volt, ezt a helyszínen tartózkodó tanúk is megerősítették. Azt is hozzátette, hogy „a parancsnoki kivizsgálás alapján egyértelműen állítható, hogy egyetlen helyszínen tartózkodó rendőr sem felelős a tragédiáért”.

Újságírói kérdésre az is elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a járőrautókban mindig vannak olyan védőmellények, amelyeket a tragédia után többen emlegettek potenciális életmentő eszközként, ebben az esetben azonban előzetesen nem tűnt indokoltnak a viselésük, ezért nem volt ilyen egyik intézkedő rendőrön sem. Terdik hozzátette, hogy a történtek után elkezdtek egyeztetni újabb védőmellények beszerzéséről, de hangsúlyozta, hogy ezek alapvetően nem arra vannak kitalálva, hogy egész nap hordják őket.

Az a kérdés is felmerült, hogy miért nem állt kezelés alatt a férfi, ha ilyen labilis az állapota, erre Fürcht Pál azt mondta, hogy ideiglenes személy elleni kényszergyógykezelésnek csak akkor van helye, ha legalább egy éves szabadságvesztéssel járó bűncselekményt követett el az illető. Később Boros Gábor egy másik kérdésre elmondta, hogy a férfit ugyan több üggyel is összefüggésbe hozták Budapesten és Szolnokon is, de ezek közül csak egy jutott el odáig, hogy egyáltalán kihallgatták volna gyanúsítottként, így nyilván nem lehetett elmeorvosi vizsgálatnak alávetni.

Az előzmények

Ahogy arról a Telexen is beszámoltunk, Sz. Szilárd nyöszörgő hangokat hallott a szomszéd lakásból az újbudai Lecke utcában, kiabálni kezdett, aztán betörte a szomszéd ajtaját. Az esethez kihívott rendőrökre aztán késsel támadt rá: két rendőrt súlyosan megsebesített, társukat, Baumann Péter főhadnagyot pedig szívtájékon szúrta, aki később belehalt sérüléseibe. A korábban több erőszakos bűncselekményért elítélt férfi éppen a próbaidejét töltötte.

A nyolcvan kilós, erős testalkatú, harmincöt éves támadót végül a közeli villamosmegállóban kapták el a rendőrök, miután lábon lőtték. Mint később kiderült, az újbudai rendőrgyilkosság elkövetője éppen az autójához sietett, vélhetően az ott tartott bozótvágót akarta magához venni, amikor sikerült elfogni.

Sz. Szilárd eleinte megtagadta a vallomástételt és a gyanúsítással szemben is panasszal élt. Az ügyész kezdeményezésére letartóztatták, később beismerte tettét, a Központi Nyomozó Főügyészség korai közleménye szerint pedig tíztől húsz évig terjedő, vagy akár életfogytig tartó szabadságvesztést kaphat.

A Mandiner május végén azt írta, hogy a támadó május 10-ig volt letartóztatásban. A korábbi hónapokban az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) vizsgálták elmeállapotát a bíróság határozata alapján, majd az ügyészség a letartóztatás megszüntetését és az előzetes kényszergyógykezelésének megkezdését indítványozta. Ennek a bíróság helyt adott, így Sz. Szilárd az ügyében zajló elsőfokú bírósági eljárás előkészítésekor hozott határozatig, de legfeljebb november 10-ig kezelés alatt áll majd.

Kirendelt védője, Mikófalvi Ádám szerint a férfi kihallgatásán azzal magyarázta tettét, hogy szerette volna megvédeni a felette lakó idős nőt, ezért vette magához a kést, majd azt önként adta át a kiérkező rendőröknek. Bár a cikk szerint a büntetőeljárást ennek ellenére lefolytatják, ám ha kiderül, hogy az újbudai rendőrgyilkos nem beszámítható, felmentik az emberölés vádja alól és elrendelik a tényleges kényszergyógykezelését.

A hatóság korábban a fegyverhasználattal együtt szakszerűnek találta az Sz. Szilárd elleni rendőri intézkedést. A támadó elfogásáért belügyminiszteri jutalmat kapott a két megsérült rendőr, illetve ötmillió forint jutalomban részesítette őket Újbuda polgármestere is. Harmadik társuk februárban lett volna harminc éves, a rendőrség hősi halottá nyilvánította, posztumusz főhadnagyi rangot kapott, majd január végén, Mátészalkán, több ezer társa, a belügyminiszter, illetve a rendőrség vezetőinek jelenlétében temették el.