Orbán szerint A MAGYAR

Ha valaki hallott már legalább egy Orbán Viktor-beszédet, -megszólalást, -interjút, az biztos tanult valamit a miniszterelnöktől arról is,

milyen az igazi Magyar Ember.

Persze, az alap, hogy NER-mellényben dob hanyatt egy disznót, közben literszámra önti magába az alapvető élelmiszert, de mégis, ennél sokkal, de sokkal többől áll.

A megismeréséhez pedig egy igazi államférfi és streetfighter, Orbán Viktor ad nekünk útmutatást, aki már hosszú évek óta sulykolja belénk, milyen utánozhatatlan kvalitásai vannak a magyarnak. Hasonló válogatást már tíz éve is lehetett csinálni az Orbán-aranyköpésekből, mi most a frissebekből válogattunk.

Papás-mamás

A magyar ember egyik legfontosabb ismérve, hogy összesen három esetben ereszkedik térdre: Isten és haza előtt, na meg akkor, ha megkéri a szerelme kezét. A szerelmek pedig néha gyereket is csinálnak, és nem lehet elégszer elmondani, hogy természetesen a magyar ember számára a legfontosabb a saját gyereke, és leginkább azoknak hálás, akik törődnek a gyerekeivel.

A magyar azért mégis csak módjával szentimentális, mert a magyar férfi egész egyszerűen nem törölgeti a szemét még a saját lánya esküvőjén sem, hiszen ez az asszonyok dolga.

Ahogy az étel is az, mert jó, ha tudjuk, a magyar család az asszony és a vacsorakészítés köré rendeződik. Akkor persze adódik a kérdés, milyen az a férfi, aki a nője köré rendeződik. Hát gazda, mert az a „magyar férfiember archetípusa”.

Szívtől az égig

A családok persze nyaralni is járnak néha, ez pedig esszenciális a lelki egészséghez, hiszen azt mindenki tudja, hogy a magyar ember börtönben érzi magát, ha nem látja egy évben legalább egyszer a tengert. De nehogy valaki azt gondolja, hogy a tengerig az ember egynapos matricával megy, mert a magyar ember egész egyszerűen nem vesz egynaposat.

Ha valamiért mégsem jut el kirándulni, akkor sem búslakodik sokáig, hiszen a magyar ember úgy szokott gondolkodni, hogy ha baj van, akkor leginkább magára számíthat. De azért mégis van egy kis fény az alagút végén, a futball ugyanis mindig vigasz és elégtétel volt a magyar embernek.

Azt azért senki se gondolja, hogy csak holmi labdákon jár a magyar ember esze, ennyire azért nem kéne lenézni őket, elég sértő feltételezés, hogy csak egy dolgot tud észben tartani, tud ő kettőt vagy hármat is. Hiszen a magyarok eszesek.

Nagy durranás

Aztán, ha a mértékkel fogyasztott pálinka bátorságot, a bor pedig bölcsességet adott, akkor eljuthat arra a szintre, amin a magyarok már a legbonyolultabb nemzetközi összefüggéseket is kristálytisztán átlátják.

Jól teszi ugyanakkor, ha ilyenkor is két lábbal a földön marad, mert ha a magyarok sikeresek, akkor hajlamosak elengedni magukat, túl könnyen veszik természetesnek azt a sikert. Azt gondolják, hogy ez már mindig így marad. És ilyenkor csak halogatják a komfortzónán kívüli eső lépéseket. Pedig ha nem így tennének, akkor lehet, hogy záporoznának a dicséretek, a magyar pedig szeret elismerést kapni.

De a siker, az elismerés, a csillogás csak egy múló pillanat, hiszen a magyar ember általában nem az elért eredményekre, hanem az előtte levőkre összpontosít, és a kormánytól is többet vár el. Az pedig szinte magától értetődő, hogy a magyar ember úgy van vele, ha baj kopogtat az ajtón, akkor jobb, ha a nemzeti oldal kezében van a kormányrúd.

Fogd meg a söröm

De azért nem csak csöndben várja a sült galambot, hogy na, majd a kormány mindent megold. Mert ha magyar vagy, ki kell állnod az igazadért, állni kell a sarat. Például ha a magyar azt érzékeli, hogy akadályt húztak elé Brüsszelben, olyankor nem letekeri a hangját, hanem fel, mert azt akarja, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Másképp nem is lehetne, hiszen a magyarok nem engednek a negyvennyolcból, a szavaik mögött pedig van fedezet.

Brüsszel meg ugye folyamatosan támadja Magyarországot, és bár a magyar türelmes nép, ha homoszexualitásról van szó, de van egy vörös vonal, és ez így hangzik: „Hagyják békén a gyerekeinket!” Mondjuk, ezen még a brüsszeliek sem lepődhetnek meg, hiszen a magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt.

Nemcsak a gyerekeknél nincs apelláta, hanem az egész létben, hiszen a magyar nem tűri, hogy beleszóljanak az életébe. Nemcsak a gyomra nem veszi be, hogy kötelezővé tegyenek neki egy oltást, hanem egész egyszerűen kulturálisan sem tud befogadni egy kötelező oltásrendszert.

Ezt a kultúrát – a kenyérrel, közösséggel, történelemmel, lélekkel, vagyis lényegében mindennel együtt – pedig a föld adja, hiszen a magyar embernek a génjeiben van a föld szeretete és tisztelete.

De még mindezek után is simán kárba veszhet minden, amit eddig a magyar ember csinált, ha az unokája nem lesz magyar. Mert csak az a magyar, akinek az unokája is az.