Van olyan gazda, aki százmilliókat kereshet: Győr aranyáron is megvenné a szentiváni földeket

„Emlékszem, tavaly az egyik fórumon volt, aki azt kiabálta, hogy a végsőkig kitartunk, nekünk a föld kell, nem a pénz. Akkor még úgy éreztük, a szentiváni összefogás megbonthatatlan, hiszen mindannyian egy közös célért küzdünk: otthonainktól pár száz méterre ne alakítsanak ki GIPZ-t, azaz jelentős mértékben zavaró hatású övezetet” – Szabó Andrea a szentiváni civilek, és egyben a Szentiváni Öko Szeglet Egyesület vezetője csalódott. Szerinte a legrosszabb forgatókönyv készül épp megvalósulni, de ettől még nem adják fel harcukat a termőföldek megmaradásáért.

Az első ajánlat

Amiről szó van: 400 hektárnyi területet jelölt ki a kormány a harminc éve meglévő, győri ipari park bővítésére, az ugyanis mostanra betelt. A területet „különösen veszélyes, fertőzés-, tűz-, robbanásveszélyes, bűzös, nagy zajjal járó tevékenység végzésére alkalmas” övezetté (ez a GIPZ) módosítaná át a győri önkormányzat. A beruházó kiléte máig ismeretlen, de az övezeti besorolás miatt az elejétől kezdve akkumulátorgyártól tartanak a helyiek, de akár fegyvergyárat is létesíthetnének a lakóövezettől valóban pár száz méterre.

A kisajátítandó földekért ajánlott összeg csak olaj volt tűzre, hisz ekkor már hónapok óta tiltakoztak a szentivániak az ipari park bővítése, még inkább az oda vizionált akkumulátorgyár ellen. A győri közgyűlés tavaly októberi ülésén a helyiek bizalmát visszaszerezni kívánó Sik Sándor szentiváni önkormányzati képviselő kért szót. „A tulajdonosok kértek meg arra, hogy jelezzem, méltánytalan a kisajátítás összege, kérnénk ennek felülvizsgálatát.” Dézsi Csaba András polgármester szerint az árat igazságügyi szakértő állapította meg, de kérte, vizsgálják felül azt. Nagyné László Edit jegyző annyit tett hozzá, hogy az igazságügyi szakértői vélemény köti az eljárásban résztvevőket.

Adná magát, hogy az Audi épít magának akkumulátorgyárat ezen a részen, de a minap Alfons Dintner, a győri Audi elnöke azt nyilatkozta a Telexnek, hogy számukra most nem preferencia az akkumulátorgyár, a motorokhoz szükséges akkumulátorokat Gödről szerzi be az Audi Hungaria.

Népszavazást Győrnek!

A 300 forintos négyzetméterenkénti árat a szentiváni földtulajdonosok döntő többsége nem fogadta el, aki mégis, az most szívhatja a fogát. Pollreisz Balázs helyi szocialista képviselő szintén a közgyűlés nyilvánosságát használta ki, amikor idén februárban bejelentette, hogy két kérdésben szorgalmaz helyi népszavazást. Mindkettő gyakorlatilag ugyanarra vonatkozik, hogy Győrben ne bővíthessék azért az ipari parkot, hogy ott (akár) veszélyes ipari tevékenységet lehessen folytatni. A két kérdés pontosan így szólt:

• Akarja-e Ön, hogy Győrben akkumulátorgyár létesüljön?
• Egyetért-e Ön azzal, hogy Győr Megyei Jogú Város önkormányzata ne kezdeményezzen kisajátítási eljárást a 141/2018. (VII. 27.) Korm. rendelettel kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított Győri Ipari Park bővítése céljából?

Nem kellett sokat várni arra, hogy a kérdéseket a helyi választási bizottság elutasítsa. A Győri Törvényszék azonban májusban a második kérdést mégiscsak átengedte, ezt maga a kezdeményező jelentettbe be videós anyagában. Az aláírások gyűjtése mégsem kezdődött el, mert a város megtámadta a határozatot, mondjuk elég fura módon. Mert bár május 12-én benyújtotta a felülvizsgálati kérelmet az Alkotmánybírósághoz, de a közgyűlés csak két héttel később, május 31-én adta áldását erre. Az egész történeten pedig még csavart egyet Borkai Zsolt expolgármester, aki a visszatérésén túl a minap azt is bejelentette, hogy ő nem támogatná egy akkugyár Győrbe telepítését, egy helyi népszavazást viszont nagyon is.

Jött a második ajánlat

Miközben mindez zajlott, május 26-i dátummal levelet kaptak az érintett szentiváni ingatulajdonosok. A levelet a győri polgármester meghatalmazásával egy helyi ügyvédi iroda fogalmazta meg, mint megtudtuk, 300 ilyen megkeresést küldtek ki. Összesen 169 helyrajzi szám szerepel a kiszemelt területen, egyes parcelláknak nem egy, hanem több tulajdonosa is van.

Egy ilyen levél másolatát megkapta a Telex is. Ebből az derül ki, hogy 40 ezer négyzetméterért 53 millió forint körüli összeget ajánl most az önkormányzat. Könnyen kiszámolható: a négyzetméterenként 300-ról hirtelen 1300 forintra ugrott az ár, van, ahol a hírek szerint ennél is magasabbra. Szabó Andrea magyarázata alapján ez összefügg a huszonkettőtől huszonnyolcig terjedő aranykoronás földek besorolásával – amelyik magasabb, annak nyilván magasabb az értéke is. A lényeg tehát az, hogy az árak hirtelen az öt-hatszorosára nőttek.

A Telex megkereste a győri polgármestert, Dézsi Csaba András azt válaszolta, az új árak egy új értékbecslés végeredményét mutatják, a felkért igazságügyi szakértő most ezeket az összegeket állapította meg.

És hogy miért sürgetett az idő az adásvételnél? Az egyik olvasat szerint ha az Alkotmánybíróság feltételezett jóváhagyásáig elkelnek a földek, akkor okafogyottá válik a helyi népszavazás a kisajátítások megakadályozásáról.

Ekkor még senki nem tudhatta, hogy július 14-én az Alkotmánybíróság döntése egyébként sem engedélyezi a népszavazást.

Harminc napjuk volt

Az érintett szentivániaknak egy hónapjuk volt arra, hogy döntsenek: az ajánlatot elfogadják vagy sem. A határidő a napokban járt le. Ha nem válaszoltak vagy elutasították azt, akkor az önkormányzat megindítja a kisajátítást. A jogban kevésbé jártas helyieknek ez a szó felér az einstandolás lehetőségével – ennek híre jutott el Szabó Andreáékhoz:

„Már az első ajánlatnál is azok adták be a derekukat, főképp az idősebb emberek közül, akik azt gondolták, a kisajátítás azt jelenti, hogy nem kapnak majd a földjükért cserébe semmit.

Az kétségkívül érdekes, hogyan emelkedtek a telekárak hirtelen ennyit: vagy 2022 elején nem mondtak valós árat, vagy most.”

Mindenesetre a helyi civilek a második körben már tudnak olyan telektulajdonosról is, aki így 400 millió forintot kap majd a földjéért. Ennyit, de ennek már a töredékét sem sokan akarták kockáztatni azzal, hogy nemet mondanak vagy passzívak maradnak. Féltek ugyanis attól, hogy ha ezt az ajánlatot nem fogadják el, akkor visszatérnek az elsőhöz, ami jóval alacsonyabb. Pereskedhettek volna persze, de azt senki nem akar.

A legrosszabb forgatókönyv

A szentivániakat képviselő csoport vezetősége szerint „az elejétől tudtuk, hogy ennek a történetnek a leggyengébb lába a földtulajdonosi kör, mivel rengetegen vannak, sokan nem is Szentivánon élnek, nem ismerjük őket”. Tudták, hogy egyesek számára van az a pénz, amiért az elvek is sutba dobhatók, annak a maroknyi embernek viszont, aki kitart a végsőkig, sokkal nehezebb úgy ellenállni, ha látja, hogy a többség már eldöntötte az eladást.

„A népszavazást mi épp ezért nem akartuk, minden lehetséges kérdést ilyen szemmel is megvizsgáltunk, és a kockázatok miatt elvetettünk. Tudtuk, hogy ha magasabb árat kínálnak be, akkor borulhatnak a tervek. Erre a magasabb árra nem most számítottunk, de bekövetkezett. A kérdéseket benyújtó képviselő velünk erről nem egyeztett, most azért nem vagyunk olyan nagyon boldogok a megjósolható következményt látva.”

Pollreisz Balázs szerint viszont volt értelme benyújtani a népszavazási kezdeményezést. A politikus azt is hangsúlyozta a Telexnek, hogy a meglehetősen kacifántos kérdésre, ami a kisajátítások megakadályozását célozta, csak a hazai jogszabályok miatt volt szükség. „Valójában azt kérdezzük az emberektől, hogy akarnak-e akkumulátorgyárat Győrben? De ezt ilyen egyszerűen nem lehet feltenni.”

A szocialista politikus július első hetében úgy nyilatkozott: így is lenne értelme a végigcsinálni a helyi népszavazást, mert az utóbbi kérdésről tudnának beszélgetni a helyiekkel. Ekkor még ő is várta az Alkotmánybíróság döntését, az árajánlatokra utalva azt mondta:

„a hatalomnak egy válasza volt erre a helyzetre, és megmutatta az igazi arcát. Az anyagilag kiszolgáltatott magyaroknak beajánlott egy olyan árat, amire nem lehetett nemet mondani.”

Pollreisz számítása szerint a 4 millió négyzetméter megvásárlása nagyjából 5-6 milliárd forintjába kerül Győrnek. Hogy miből van erre pénze a városnak? A kormány adott rá.

Vannak, akik mégis ellenállnak

Úgy értesültünk, a kilencven százalékot meghaladja az új ajánlatot elfogadók aránya; a határozott elutasítást megfogalmazók számához pedig elég egy kezet használni. Vannak olyanok is, akik a passzivitásukkal jelezték, hogy továbbra sem adják el az ingatanrészüket, de szintén elenyésző számban. Ilyen a mostanra országos ismertséget szerző Szijjártó László gyermekorvos, aki a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron vármegyei elnökeként tett markáns nyilatkozataival tűnt ki, de ő volt az, aki a Covid-önkénteseknek is továbbképzést szervezett Győrben, illetve megyeszerte. Most tehát ő a kevesek egyike, aki nem adja a földjét.

„Egy szalagnyi részem van ezen a területen, az értéke az új áron tizenkét millió forint. Anyagi biztonságom okán megengedhetem magamnak, hogy ne a pénzt, hanem a számomra fontosabb értéket nézzem, ez pedig a jövőnk fenntartása. Nem vagyok naiv, tudom, hogy a kisajátítás lesz az én ügyem vége, de mégis üzenni szeretnék, hogy ezt a földet így nem adom” – mondta Szijjártó László a Telexnek.

Beszélt több tulajdonossal, és valóban nehéz ellenérvet találni arra, hogy gazdálkodóként ennyi pénzt száz év alatt sem tudnának kitermelni. De van egy másik része is az igazságnak: ha ezt a területet később ipari területté minősítik, akkor a föld értéke még a most bekínáltnál is magasabbra fog rúgni. „De mondom, nem ez a döntésem oka” – fejtette ki a gyermekorvos.

Ugyanúgy érzelmi alapon döntött egy másik szentiváni földtulajdonos, aki név nélkül mondta el a Telexnek: „Nekem mindössze négy négyzetméternyi földem van. Csepp a tengerben, de a nagyszüleim emlékével nem tehetem meg, hogy zokszó nélkül odaadom. Ez a kis darab olyan közel van hozzánk, hogy a kertünkből is látni. Most még mezőgazdasági terület, és nem is akarunk ott gyárat látni.”

Akik eladták a földjüket, most két tűz között vannak. Elfogadtuk, hogy nem kívántak nyilatkozni, legtöbbjükről egyébként is csak sejteni lehet, hogy a döntésüket meghozták. Aki csak tudja, kerüli a témát, mert az hamar indulatokat szül, vannak olyan családok, akik szó szerint eltűntek olyan helyekről, ahol pedig eddig naponta megfordultak.

Így is folytatják

A Szabó Andreához hasonlóan helyi civilekből álló csoport – bár tagjai rendre megkapják a győri városvezetőtől, hogy „kamucivilek” – nem adja fel. Azt eddig is sikerült elérniük, hogy a folyamatos beadványaikkal az eljárásokat lassították. Pollreisz Balázs szerint ezt a célt a népszavazási kérelme is elérte, hisz február óta a GIPZ-besorolásban nem történt előrelépés, és ezt vélhetően a választásokig nem is lépik meg, kockázatos lenne.

A Szívügyünk Szentiván csoport jelenleg több lehetőséget is vizsgál, és szerintük jogilag kifogásolható dolgok bőven akadnak. De a csipkerózsika álom most véget ért: „Szerettük volna azt hinni, hogy mi majd történelmet írunk. Hogy Győrszentivánon olyasmi történik, ami példaértékű: együtt fogunk felállni, és mondjuk azt, hogy semmi szín alatt nem adjuk oda a földjeinket. Ez az álom most véget ért, de az igazunkért, a biztonságos és élhető jövőnkért a végsőkig küzdeni fogunk.”

Cikkünk elkészülte után jött július 14-én az újabb fordulat: az Alkotmánybíróság elutasította a népszavazási kezdeményezést, megállapította ugyanis, hogy

• a hitelesített kérdés csak látszólagosan irányul helyi közügyre,
• az eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta a kiemelt beruházássá nyilvánítására vonatkozó jogszabályok célját.
• Ezáltal az Alaptörvény szabályait megkerülő kérdést hitelesített.

Ezzel együtt okafogyottnak ítélte azt az alkotmányjogi panaszt, amit Győr nyújtott be. Pollreisz Balázs olvasatában ez így szól: „Az AB határozata alapján a Győri Törvényszék döntését megsemmisítették hivatalból, az önkormányzat panaszával kapcsolatos ügyet pedig lezárták. Tehát az önkormányzat panaszát nem vizsgálta az AB. A különvéleményből egyértelműen kiderül, hogy teljesen szabálytalanul adta be az önkormányzat. Ezért a polgármester ellen fegyelmi eljárást fogok kezdeményezni.”

Ez már egy újabb kör lesz ebben a történetben.