Szinte semmi nem stimmel a darázscsípte katona emlékművén

2021. szeptember 07. – 18:12

Szinte semmi nem stimmel a darázscsípte katona emlékművén
Az emlékoszlop avatása 2015-ben – Fotó: Szily Béla / Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság

Másolás

Vágólapra másolva

Szinte napra pontosan 95 éve történt egy nagyon furcsa katonai haláleset, amelynek emlékét oszlop őrizte Pécs közelében. Az emlékoszlopot nemrég helyreállították, majd újraavatták, az ünnepi szentmisén püspök és államtitkár is részt vett. Csakhogy, mint kiderítettük, az oszlopon található adatok nem helytállóak, és a felmagasztalt hősies esemény inkább egy tragikus baleset volt. Közel száz évre visszanyúló oknyomozásunkat olvashatja.

Július végén jelent meg lapunkban egy cikk a Darázscsípte katona emlékművéről, ami Pécs Ürög nevű városrésze felett, a Darázs dűlő és az Éger-völgyi-tó között áll az erdőben. A kőoszlopon tábla hirdeti: „Itt mérges darázs csípéstől hősi halált halt egy magyar királyi honvéd, aki fegyelmezettségével példát mutatott társainak. Füzi József (†1928) emlékére”. Mint cikkünk után kiderült, az emlékmű adatai kétségbe vonhatók, a háttértörténet pedig inkább tragikusan szerencsétlen, mint hősies vagy magasztos.

A közel százéves emlékművet 2015-ben állította helyre a Mecsek Egyesület, a 2016 májusi, ünnepi szentmisével kombinált átadáson pedig nem kisebb nevek képviselték a kormányt és az egyházat, mint Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár és Bíró László püspök, Magyarország Katonai Ordináriusa.

A Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság részéről Szily Béla hadnagy is részt vett a szentmisén, aki a Honvédség kapuja nevű online kiadvány 2016. májusi bejegyzésében számolt be az eseményről. A cikk szerint egy fiatal honvédet, Füzi Józsefet 1928-ban szolgálatteljesítés közben csípett meg egy darázs a Magyarürög feletti lőtéren, majd rövid időn belül meghalt.

A hősi halált, az emlékmű fontosságát, és az átadási ceremóniát a hadnagy azzal magyarázza, hogy „abban az időben, mikor a Nagy Háborúból talpra álló országnak példát kellett mutatni, Füzi József nem hagyta el őrhelyét, a legvégsőkig kitartott. Hősies kitartásával, néma tűrésével példát mutatott társainak, a civil lakosságnak, a jövő generációinak.”

Júliusi cikkünk megjelenése előtt az emléktábla és Szily hadnagy hivatalos beszámolójának adataira támaszkodva próbáltunk a tragikus baleset hátteréről többet megtudni. Gyanúra adhatott volna okot, hogy hiába bújtuk a korabeli hírlapok számait a digitális archívumban, ilyen nevű katona nem szerepelt a hírekben akkoriban. Mint arra szemfüles olvasónk felhívta a figyelmet: nem is szerepelhetett, mert nem is volt.

Második nekifutásra két cikket is találtunk a témában. A Pesti Napló 1926. augusztus 20-án írt Füző József honvéd esetéről, főleg a Dunántúl című lap 1926. augusztus 19-i hírére támaszkodva, amiben azt írják: „váratlan és különös tragédia történt dél­előtt Magyarürögön. Egy pécsi honvédet megcsípte a darázs és egy óra alatt meghalt.”

Az emlékmű most – Fráter Attila felvétele
Az emlékmű most – Fráter Attila felvétele

Az eset részleteiben így történt az eredeti beszámolót idézve: „A 8. honvédgyalogezred 6. százada ma reggel gyakorlatozni ment ki Magyarürögre. A századdal együtt vonult ki Fűző József köz­honvéd is. Alig, hogy megkezdték a gyakorlatot, Fűző József hir­telen a bal halántékához kapott és abban a pillanatban eszméletét vesztve összeesett. Többen látták, hogy Fűző Istvánt egy darázs csípte meg, amely a csípés után tovarepült. Az eszméletlen álla­potban levő katonát megvizsgál­ták, de csak azt látták, hogy tes­te lilaszínű kezd lenni. Minden igyekezet meghiúsult, hogy eszmé­letre térítsék. Ezután a szeren­csétlen katonát hordágyra tették és elindultak vele hazafelé. Mire azonban a laktanyába értek vele, meghalt. Teste ekkorára teljesen lilaszínűvé lett. Minden jel arra mutat, hogy a darázscsipéstől vérmérgezés állott be s ez okozta a halált. A holttestet kiszállították a honvédkórház hullaházába.”

(Pontosan nincs kifejtve az esemény, de ezekből az adatokból már nagy valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy a katona allergiás lehetett a darázsméregre, a csípés után minden bizonnyal anafilaxiás sokkot kapott, és ez okozhatta a halálát.)

Mint a szövegből látni lehet, a cikkekben is elég bizonytalan a katona nevének említése: A Pesti Naplóban Föző Józsefről írnak, a Dunántúlban Fűző Józsefről, sőt, egyszer belekeveredik a szövegbe Fűző István is.

De egyik cikkben sem Füzi József a balesetet szenvedett honvéd, mint ahogyan az emlékművön áll. Ráadásul az újságcikkek szerint nem is 1928-ban, hanem 1926-ben történt. A sok ellentmondó forrás miatt a pécsi anyakönyvi hivatalhoz fordultunk, amelynek adataiból sikerült kibányászni, hogy a pécsi lakhelyű honvéd helyes neve Füző József (szül.: Nagybajom, 1906) volt, és 1926. augusztus 18. napján hunyt el.

Nagyítható térkép: turistautak.openstreetmap.hu
Nagyítható térkép: turistautak.openstreetmap.hu

A meglévő dokumentáció tanúsága szerint a pécsi katonát Magyarürög határában gyakorlatozás közben egy darázs csípte meg, és a gyakorlatról történt hazaszállítás közben halt meg. A halál a Magyarürög községtől északra elterülő legelőn, a kocsmától, illetőleg a kovácsműhelytől kb. 300 méterre északra állt be. A halál beálltát az ottani orvos, dr. Marossy Imre állapította meg. Füző Józsefet 1926. augusztus 20. napján 16.00 órakor temették el a pécsi Központi Temetőben.

A hiteles halotti anyakönyvi adatok szerint tehát a katonai püspök által 2016-ban szentesített emlékmű adatai közül mind a név, mind az esemény dátuma valótlan, de ennek tükrében a már nem pontosan meghatározható helyszín is kérdéses lehet.

A bakihoz valószínűleg egy 1982-ben megjelent kiadvány, a Baranya megye földrajzi nevei I. – Baranya monográfiai sorozat vezethetett, amiben azt írják, a Darázscsípte szoborról, hogy „1928. jún. 28-án Fűzi József honvédet ezen a helyen megcsípte egy darázs. Fűzi a csípésbe belehalt” – bár a név és az időpont itt sem passzol teljesen.

Okozhat-e darázscsípés hősi halált békeidőben?

Ha ennyi adat nem stimmel, akkor mi lehet a hősi halotti státusszal? – merül fel a kérdés. Egyáltalán: békeidőben, darázscsípés okozta tragikus baleset miatt jár-e a hősi halottnak nyilvánítás egy katonának? Válaszért a Hadtörténeti Múzeumhoz és a Honvédelmi Minisztériumhoz fordultunk. A minisztérium egy hónapig ült a kérdéseinken, de végül megtudtuk, hogy jelenleg hatályos jogszabály szerint a miniszter hősi halottá nyilváníthatja az állomány elhunyt tagját, ha az életét a szolgálati kötelezettség teljesítése során vagy azzal összefüggésben feláldozza.

Továbbá leírták, hogy a magyar királyi 4. pécsi honvéd vegyesdandár halotti anyakönyvében szerepel Füző József halálesetének ténye. Ami a hősi halottá nyilvánítást illeti, egy, 1926. évi ügyirat szerint (szó szerint idézve):

„A hősi halottá minősítés kérdését Büm. 5532/III. hadisir 1925 számú és valamennyi népgondozó kirendeltségnek kiadott rendelet szabályozza. Ezen rendelet szerint mindazon egyének, kik bebizonyítottan háborúban szerzett sérülés vagy betegség következtében hunytak el, hősi halottnak tekintendők.”

„Megjegyzendő, hogy a hősi halottak közé tartoznak azok is, akik a háború idején uralkodó járványoknak estek – hivatásuk teljesítése közben – áldozatul, úgyszintén, azok, akik hadifogságban haltak meg, valamint azok is, akiknek halálát bebizonyítottan a harctéren szerzett betegség idézte el.” – tette hozzá a minisztérium.

Az emlékmű most – Fráter Attila felvétele
Az emlékmű most – Fráter Attila felvétele

A válaszból nem tudható, csak sejthető, hogy Füző József hivatalosan is hősi halott, amit semmiképpen nem szeretnénk elvitatni tőle. Viszont tragikus balesetének – államtitkárral, püspökkel körített – hősi cselekedetté transzformálása nem biztos, hogy jó út.

Arról pedig, hogy az ürögi darazsak valóban életveszélyesek tudnak lenni, álljon itt egy családi történet egy olvasónktól, aki azt írta, hogy kicsit korábban egy némiképp hasonló esemény történt a (pécsi) rácvárosi hídon, azaz nem messze Ürögtől:

„Itt csípte meg egy darázs a nagyapám testvérének, Majorossy Viktor K.u.K. huszárszázadosnak a lovát, minek következtében a ló megbokrosodott, lovasa pedig fejjel beleállt a patakba. Ekkor még nem halt meg, de gyógyulása elhúzódott, és végül tüdőgyulladásban távozott köreinkből.”