2023. január 17. – 12:52
„Én, Böszörményi-Nagy Gergely tartalékos katona esküszöm, hogy Magyarországot híven szolgálom, hűséges honvédje leszek. Magyarország függetlenségét, az állampolgárok jogait és szabadságát bátran, az Alaptörvény és a törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott honvédek és fegyverek erejével, életem árán is megvédem. Elöljáróim parancsainak engedelmeskedem, alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom. Isten engem úgy segéljen!”
Ez a katonai eskü olvasható Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME alapítványi elnökének, a BrainBar és a Design Terminal alapítójának közösségi oldalán.
Böszörményi-Nagy Gergelyről sok mindent el lehet mondani, de azt semmiképpen sem, hogy ne lenne trendérzékeny. Az egykori budapesti Fidelitas alelnök, majd a kormányzati kampány- és médiatervezésért, illetve marketingkommunikációs tevékenységekért felelő politikai háttérember, jelenleg a MOME alapítványának elnöke nemrég még könyvet írt, most tartalékos katonának szegődött, és utóbbi sok mindent jelenthet (azon túl is, hogy egykori felettese, Navracsics Tibor szerint ötletes, szorgalmas minden lében kanál típus).
Azt nehéz elképzelni, hogy Böszörményi-Nagy – ha valaha behívják, hiszen tartalékos – valóban szeretne egy laktanya mélyén kúlnak és élelmiszernek csak kis jóindulattal nevezhető ételeket enni, sárban kúszva kiképzéseken részt venni, naponta kétszer felmosni egy laktanya padlóját, és parancsokat végrehajtani; így döntése elsőre talány.
Hogy közelebb kerüljünk a lehetséges megfejtéshez – egyelőre csak a külsőségek mentén haladva – érdemes felidéznünk Zelenszkij militarista pólójával foglalkozó cikkünket, amelyben arról írtunk, hogy egy ember öltözéke mindig jó lehetőség arra, hogy kapcsolódjon másokhoz, valamint remek eszköz a többiekkel való azonosulásra, az egyetértés prezentálására. Megfontolva azt, hogy például 2021. szeptemberében a hajmáskéri katonai lőtérre kihelyezett kormányülésen a fél magyar kabinet egy egész kis minifarsangot csapott magának a terepszínű cuccokban, és néhány politikusnak annyira megtetszett a terepszínű ruha, hogy még a honvédelmi minisztert is túlöltözte, már egészen új irányokat vehet a jelenség értelmezése.
A háttérben persze olyan egyszerű magyarázat is megbújhat, hogy alacsony a magyar fiatal férfiak harcászati kedve, ezért kellett egy fiatal, trendszetter arc a foglalkozás népszerűsítésére.
A bejelentés alatt az egyik kommentelőnek, aki azért aggódik, hogy esetleg – ha valaha behívják – Böszörményi-Nagynak baja eshet a harcmezőn, és emiatt arra biztatja, hogy „maradj békében, maradj életben, írj még könyveket, hogy a hazánk és a kultúránk is élhessen”, a következőket válaszolta:
„Köszi, ehhez most csak három gondolat. Az első, hogy a hadsereg a kultúra része, ugyanolyan régen, mint a művészetek és a tudomány (ahol kiveszik belőle, azok a kultúrák hanyatlanak). A második, hogy a békéről és a prosperitásról minden korban és helyen a hadseregek gondoskodtak — kevés esélyt látok rá, hogy a jövőben másként legyen. A harmadik, hogy a katonáskodás a legkevésbé sem áll ellentétben az írással, ahogyan azt Szun-ce, von Clausewitz vagy Zrínyi Miklós életműve is bizonyítja.”
