Megbotránkoztató, elgondolkodtató, figyelemre méltó, megható, szarkasztikus, vicces, botrányos – ebben az évben is számos emlékezetes mondat hangzott el közszereplők szájából, jelent meg munkatársaink tollából. Ezekből válogattunk minden hétvégén, és most jöjjön a válogatások válogatása, az idézetcikkek Szuperbolája, az esszenciák esszenciája: ez itt a 7per7 különkiadása, a 12per12, a mögöttünk hagyott év legemlékezetesebb tizenkét idézete a Telexen. Plusz egy bónusz.
1. Szaúd-Arábiáról annyit biztosan tud egy átlagos ember, hogy végtelen mennyiségű pénzük van, és ha megvalósítják a legvadabb elképzeléseiket, még mindig marad végtelen mennyiségű pénzük.
2. Több száz QAnon-hívő gyűlt össze Dallasban, hogy együtt legyenek tanúi annak, hogy John F. Kennedy meggyilkolt amerikai elnök megjelenik és bejelenti, hogy Donald Trump a királyok királya.
3. Szentkirályi Alexandra kiöntött egy pohár vizet, Gyurcsány lett belőle.
4. Tíz év gürizés, meló éjjel nappal, parlamentbe járkálás, kiállás a párt mellett, közben idegesítő újságírókat kell állandóan lepattintani, éjjelbe nyúlóan olvasgatni és aláírogatni a pegasusos lehallgatási kérelmeket – hát ennyi az élet? Csoda, ha ezek után az embert milliós vesztegetési pénzekkel emlegetik együtt?
5. A halálom története azzal kezdődött, hogy levelet kaptam Müller Cecíliától.
6. Tölgyessy Péter megvan? Ő egy nagyon okos ember.
7. Megverte munkaadóját, elvette az autóját, ütközött a kenyérszállítóval, azt is elvette, azzal is ütközött, ellopott egy másik teherautót, végre eljutott az anyukájához, de ott elfogták.
8. Kár, hogy nem lehet a rizs mellé ipari termelést szervírozni, mert az 25%-kal nőtt.
9. Állítólag valaki átvett 20 millió forintot, amit odaadott egy másik valakinek, aki állítólag adott nekem belőle.
10. Szinte lehetetlen nem felhozni a szexet egy tengerikókuszról szóló cikkben.
11. Az első 7 nap alatt 10 000 kilométert utazott, amíg megérkezett a budapesti reptér raktárába, a BUD Cargo City-be, a második 7 nap alatt pedig kemény 600 métert tett meg.
12. Ha az egészségügyben, oktatásban vagy tömegközlekedésben sztrájkolnak, azt mindenki azonnal megérzi; ha az ásványvíz-sommelier, a macskapszichológus vagy a stratégiai menedzsmentdizájn-evangélista szakma nyúl ehhez az eszközhöz, az eredmény már kérdésesebb. 1945-ben a New York-i liftkezelők azt gondolták, hogy az első kategóriába tartoznak. A tragédiájuk az volt, hogy a világ meg azt, hogy jobb helyük lenne a másodikban, és az ilyen esetekben általában a világnak lesz a végén igaza.
És a bónusz, nem a telexesektől, nem is egy kortárs közszereplőtől, influenszertől, hanem egy VII. századi, avar kori szerzőtől, aki egy tűtartóra ezt írta, állítólag magyarul:
Baszjad Izüt!