A Covid-oltás fejlesztése nagyot lendít a vakcinaiparon, de a forradalom elmarad

Észbontóan gyorsnak tűnik a koronavírus elleni vakcina 9 hónap alatti kifejlesztése, főleg, hogy a járványos gyermekbénulás ellen védő oltást több mint 20 évig fejlesztették, a HPV-vakcinát 15, a hepatitis B ellenit pedig 12 évig, de még a SARS elleni oltás kifejlesztése is több mint 2 évükbe került a kutatóknak. A SARS-hoz való hasonlósága miatt a koronavírus esetében is nagyjából 2 éves fejlesztési-tesztelési időre számítottak a szakemberek a járvány kitörésekor, az, hogy ez végül még egy évet sem ölelt fel, több olyan kedvező tényezőnek köszönhető, ami a többi vakcinafejlesztés esetén nem áll fenn, így azokat nem tudják majd a későbbiekben turbófokozatra kapcsolni.

Egy irtózatosan nagy lökést biztosan ad

A már Magyarországon is engedélyezett és használt Pfizer–BioNTech-, illetve Moderna-vakcinával kapcsolatosan gyakran elhangzik, hogy mRNS, vagyis hírvivő RNS-alapú vakcináról van szó.

Ez a kulcsa annak, hogy a két vakcinán dolgozó kutatócsoport már márciusban elkészült azokkal, és ekkor elkezdhették a tesztelés három fázisából az elsőt. A lényege, hogy a vírus egy része, az információközvetítő szerepet betöltő hírvivő RNS (mRNS) jut a gazdatest sejtjeibe, hogy ott elősegítse az antigén (azaz a vírusnak a gazdatestben immunválaszt kiváltó fehérjéje) szintézisét és ezzel az antitestek termelődését. A módszer működését ez a magyar nyelvű videó részletesebben is elmagyarázza:

Ezek a fajta vakcinák nagyon ígéretesek, ugyanakkor teljesen új technológiának számítanak. Olyannyira, hogy bár már évtizedek óta tanulmányozták ezt a módszert, egy éve még azt sem tudták a kutatók, hogy az mRNS-alapú vakcinák egyáltalán működőképesek-e az emberek esetében, és ha netán igen, akkor alkalmasak-e a tömeges gyártásra. Azóta mindkettőre tudjuk a választ: igen, köszönhetően annak, hogy a globálissá váló járvány fenyegetése miatt engedélyt kapott a korábban még nem tesztelt vakcinamódszer is.

Ez pedig kulcsfontosságú áttörés, ugyanis a feltételezések szerint az influenza, a zikavírus és bizonyos rákos megbetegedések, de akár függőségek ellen is felhasználható lenne az mRNS-alapú technológia, tehát a módszer behatóbb ismerete sokat segíthet az ezeken a területeken zajló fejlesztéseken is.

„Teljesen új eszközkészlethez jutottunk így, ami reményt ad olyan területeken való előrelépéshez, ahol nem találunk megoldást a szokványos vakcinákkal” – mondta Lynda Stuart, a Bill és Melinda Gates Alapítvány védőoltásokért felelős igazgatóhelyettese. Az alapítvány többek között a HIV, a tuberkulózis és a malária esetén vizsgálja az mRNS-alapú vakcinák alkalmazhatóságát.

De az évről évre változó vírusok, mint például az influenza esetében is áttörés jöhet, mert az mRNS-alapú vakcináknak köszönhetően jelentősen felgyorsulna az újabb védőoltás-verziók kifejlesztésének ideje, ez pedig több időt és lehetőséget adna a kutatóknak a kórokozók mélyrehatóbb vizsgálatára, mielőtt nekiállnának az azok ellen védő újabb, frissített védőoltás kidolgozásának.

Fontos viszont megjegyezni, hogy mivel már nagyjából egy évtizede vizsgálták az mRNS-alapú védőoltásokat, a 2020-ban kialakult világjárvány miatti globális összefogásban csak az utolsó pár lépésen segítették át a kutatókat, nem arról van szó, hogy tízévnyi kutatást zsúfoltak bele pár hétbe vagy hónapba.

Ezt részletezte egy december 29-i videóban Kemenesi Gábor, a PTE Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai Laboratóriumának kutatója, aki úgy fogalmazott: „Nem ez a vakcina készült el gyorsan, hanem az eddigiek készültek el nagyon lassan.”

Kemenesi részletezte is, mitől gyorsult fel a koronavírus elleni védőoltások fejlesztése:

„Óriási szerencsénk, hogy találkoztunk már más koronavírussal (SARS-1, a közel-keleti MERS), úgyhogy elég sok tudás gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy a vírusnak mely részét ildomos megcélozni. Nagyon sok kísérleti protokoll és kísérleti eredmény tehát már készen állt az állatkísérleti, első fázisban, itt már éveket sikerült spórolni így a fejlesztéssel.”

Új terepre értek

Pont ez a globális fenyegetés volt az, ami a legtöbb vakcinafejlesztéshez képest merőben új helyzetet eredményezett. Korábban a védőoltás-fejlesztés meglehetősen csendes közegben zajlott, a lehető legritkább esetben osztották meg ugyanis egymással az eredményeiket a világ különböző pontján dolgozó kutatók.

A koronavírus elleni vakcina viszont alaposan átírta ezt, így valószínűsíthető, hogy a legtöbb kutató a jövőben már nem akar visszazárkózni a saját kis bunkerébe, hanem szabadabban, egymással többet és jobban kommunikálva folytatná a munkát, hogy felgyorsítsák a kutatási folyamatot – vélte Stuart. „A koronavírus-vakcina kifejlesztésének folyamata nagyon-nagyon más, mint ahogy eddig dolgoztak ezen a területen az emberek. Sokan már a következő nagy projektet keresik, amiben megint alkalmuk lehet a közös munkára” – mondta.

Stuart szerint egy másik fontos változás is beállhat a vakcinakutatásban. Bár a magyar nyilatkozók, főleg a pécsi víruskutatók alapján nem ez a kép alakulhat ki az emberben, globális léptékkel nézve a vakcinakutatás az idősebb, tapasztaltabb kutatók terepe, a koronavírus-járvány kezelése viszont annyira előtérbe helyezte ezt a területet, hogy a korábbinál sokkal több fiatal kutató kerülhet ebbe a szegmensbe, új energiát hozva magukkal. „Nagyon izgalmas lehet emiatt a védőoltások következő évtizede” – mondta Stuart.

A Kánaán azért még messze van

A kooperáció és a friss vér mindenképp pozitív hatással lesz majd a vakcinakutatásra, de elég sok minden változatlan marad a területen.

Leginkább azért, mert még ha halálos betegségek megoldásán is dolgoznak, ha nem merül fel a teljes világ leállásának veszélye, nem annyira ömlik a pénz a kutatásokba. A koronavírus elleni vakcinák fejlesztésére kormányzatok, cégek és magánadományozók is hihetetlen összegeket áldoztak, hogy mielőbb meglegyen a védelem, hasonló forrás viszont szinte soha nem áll rendelkezésre.

És itt nem csak a finanszírozásra kell gondolni; a tesztalanyok jelentkezése és kiválasztása, a gyártási kapacitás, a kutatási eredmények megosztása mind-mind korábban nem tapasztalt sebességgel és hatékonysággal működött.

A már említett videóban Kemenesi ezt is kifejtette:

„A szervezés és az anyagi háttér, illetve a bürokratikus folyamatok is sokkal olajozottabban működnek. Egy vakcinafejlesztés mindig úgy néz ki, hogy lépésről lépésre halad, meg kell nézni piackutatással, hogy a következő lépést egyáltalán érdemes-e elkezdeni”

– mondta, ami mindig rengeteg pénz és idő, és nagyon sok orvos is kell a megfigyelésekhez, kísérletekhez, egy ekkora mértékű járványnál viszont sem a szervezéssel, sem az orvosi kapacitással, sem az anyagi háttérrel nem volt gond.

Szintén gyorsított a folyamaton, hogy nem egyszerre, a több év alatt gyűjtött adatokat adták be engedélyeztetésre, hanem folyamatosan, amint volt valami eredmény, már adták is be azokat a megfelelő hivataloknak a kutatók.

Sokat segített nekik maga a vírus természete is. Egyrészt viszonylag könnyen ki tudták ismerni, a vírus pedig előzékeny volt velük szemben azzal, hogy nagyon lassan és csak nagyon kis mértékben mutálódott, és hogy a védőoltás a kezdetektől fogva hatékonynak bizonyult. Még a mostani, gyorsabban terjedő brit és dél-afrikai mutációk ellen is hatékonyak, de ha olyan vírustörzs bukkanna fel, ami ellen nem jelent védettséget egyik szer sem, akkor is hamar, pár hét alatt jöhetne a frissített verzió. Ez merőben más viselkedés, mint amit a HIV-től, a herpesztől vagy akár az influenzától látnak – mondja Akiko Iwasaki, a Yale orvosi karának immunológusa.

Ilyen feltételek nagyon ritkán adottak, így bár a közvélemény alighanem hónapok alatt kifejlesztett ellenszerekre számít, ez általában nem így lesz.

„Azért nem térünk vissza a 10-20 éves kutatási időtávlatokhoz, de valószínű, hogy az átlagos fejlesztési idő 4-5 év marad”, legalábbis Stanley Plotkin, a Pennsylvaniai Egyetem professor emeritusa, a rózsahimlő, más néven rubeola elleni védőoltás kifejlesztője szerint. Ennek egyszerű oka van: a fejlesztés bizonyos szakaszait jelentősen összesűrítették a kutatók, hogy minél előbb meglegyen a koronavírus elleni vakcina.

A vakcina ettől még biztonságos lett, ugyanakkor nem tudni, pontosan meddig nyújt védettséget – a Pfizer jelenleg úgy becsüli, hogy 3-4 hónap múlva derülhet ki, mennyi meddig tartó védelmet jelent az oltása, míg a Moderna már most legalább egy évre saccolja a védettség biztos időtartamát. De nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ha nem gyorsítják fel a védőoltás kifejlesztését, akkor több, részben másképp viselkedő vakcina is készülhet.

Hogy miről is van szó? Arról, amiről korábban már Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa is beszélt, miszerint az oltások terén más és más fajta lenne ideális az időseknek, a fiataloknak, az allergiásoknak és így tovább, jelenleg viszont csak egyféle vakcina elérhető a koronavírus ellen. Ez változik majd később, de amikor nem ennyire égető a helyzet, egy hosszabb, több évig tartó fejlesztési folyamat esetén erre még a vakcina piacra bocsátása előtt sor szokott kerülni.

„Amikor azt mondjuk, hogy más vakcinákat tíz évig fejlesztettek, az nem azért volt tíz évig fejlesztve, mert tíz évig figyeltek negyvenezer embert, hogy mi történt velük – azt a negyvenezer embert, akit most megfigyeltek, azt pontosan annyi ideig figyelték meg akkor is –, hanem azért tartott tíz évig, mert lépésről lépésre haladt a fejlesztés”

– összegzi Kemenesi, hogy egyértelmű legyen, nem ez a megfigyelési idő maradt ki a mostani fejlesztésből, így a hosszabb távú hatásokról sem tudunk érdemben kevesebbet más vakcinákkal szemben.

A komolyabb változás ellen szól az is, hogy a vakcinakutatók és -gyártók területe cégszinten elég statikus. Nem nagyon bukkannak fel új szereplők, és ezen az sem változtat majd, hogy a legelső hatékony védőoltásokat készítő cégek mind a megítélésüket, mind az anyagiakat nézve nagyot nőhetnek. Az más kérdés, hogy több kutatólaboratórium is nekilátott a vakcina saját fejlesztésének – itthon például Debrecenben és Pécsen is zajlik a kutatás –, de ezek csak a koronavírus ellen irányulnak, később nem szólnak majd bele a globális vakcinapiacba.

Túl nagy ugyanis a belépési költség, ami után a fejlesztési és kutatási költségek csak még nagyobb pénztárcát kívánnak. Ha pedig nem érkezik komolyabb állami támogatás egy globális pandémia megállítása érdekében, akkor nem termel akkora pénzt a vakcinakutatás, hogy valakinek megérje a semmiből belekezdenie a már meglévő kutatóközpontokkal szemben.

Az új szereplők helyett feltehetőleg inkább a gyógyszeripari és a biotechnológiai cégek kollaborációja kerülhet előtérbe. Ez történt a Pfizer gyógyszergyár és a BioNTech biotechnológiai cég együttműködésénél is, ami az elsőként kifejlesztett, majd engedélyezett vakcinát eredményezte.

Most kellene lépni

Az, hogy mire képesek a kutatók, ha kellő támogatást kapnak, már világosan látszik a koronavírus elleni vakcina kifejlesztésével – amit a Science magazin egyébként 2020 legnagyobb áttörésének nevezett.

Más vírusok ellen viszont nehezebb lehet majd a védekezés, ezért gondolja úgy Barney Graham, az allergia és fertőző betegségek amerikai intézetének (NIAID) vakcinakutató-központjában dolgozó igazgatóhelyettes, hogy még most, időben kellene lépni az emberi szervezetet fenyegető egyéb vírusok ellen:

„Még legalább 24 másik víruscsalád van, ami képes megfertőzni az embert. Ahelyett, hogy megvárjuk, hogy csak akkor költsünk el óriási összegeket, amikor már aktívan kell harcolni egy felbukkant vírus ellen, jobban tennénk, ha mielőbb kialakítanánk olyan rendszereket, amik megfigyelik ezeket a vírusokat, és adatot gyűjtenek az egyes víruscsaládok fertőző típusairól.”

A koronavírus-oltás körüli legfontosabb, leggyakoribb kérdéseket itt jártuk körül részletesebben.

Források: Quartz | Nature