A világ valamikor 2019 elején találkozott először a hajtogatható képernyős okostelefonokkal. A reakció akkor az volt, hogy hát ez így technikailag egészen lenyűgöző, és valamire biztos jó is lesz egyszer, de a gyakorlatban még egy kicsit kényelmetlen, nehézkes és brutál drága. Azóta eltelt három és fél év, kijött egy csomó hajtogatós telefon, egyre jobbak és egyre használhatóbbak lettek (sokkal olcsóbbak mondjuk nem), de az általános reakció továbbra is ugyanaz, mint a viccbeli székely bácsié a zsiráfra az állatkertben: szép-szép, de azért otthonra nem kéne.
Ez azért is érdekes, mert a nagyon hasonló alapállásból indult iPhone esetében három és fél évvel a premier után már létezett az Android, elindult a nagy ellenfél Samsung Galaxy-sorozata, és egyedül az iPhone 4-ből 50 milliót adtak el, abszolút a mainstreambe emelve az érintőképernyős okostelefont, mint termékkategóriát. Ehhez képest a hajtogatósok piaca ma évi kb. 7 millió eladott darab, és azt is nyomasztóan uralja a Samsung, pár kínai gyártó próbálkozik csak mellette. A legerősebb ilyen próbálkozó a Huawei és az aktuális hajtogatós csúcskészüléke, a Mate XS2. Mielőtt rátérnénk, hogy pontosan mivel és milyen sikerrel próbálkozik, pár alapinfó:
- Ez a telefon Magyarországon nem kerül forgalomba, szóval igazából csak egy izgalmas techdemóként érdemes felfogni, hogy itt tart most a technológia.
- Amúgy meg 2000 euró az ára, ami elég rémisztő lenne a békebeli 300 forintos árfolyam mellett is, hát még most.
Kifordítom, befordítom
Ha kettéhajtható telefont tervez az ember, az alapkérdés, hogy milyen legyen a képernyő hajlási iránya. Kétirányút sajnos még nem nagyon tud a technológia, szóval marad az, hogy befelé hajlik (tehát muszáj még egy képernyőt tenni rá, hogy behajtva is használható maradjon), vagy kifelé (így meg behajtva minden oldala csupa képernyő, ami egy perc alatt lesz csupa ujjlenyomat, nem lehet se rendesen letenni karcolásveszély nélkül, se rendes tokot tenni rá). A Samsung a piacvezető Fold és Flip szériákkal az előbbi úton jár, a Huawei csak azért is az utóbbin.
A Mate XS2 kinyitva 7,8 hüvelykes, 2480*2200-as felbontással, becsukva természetesen ennek kb. a fele, 2480*1176 marad. Ami viszont nem marad, az a hajtogatós telefonoknál szokásos, zavaró csík a képernyőn a zsanér vonalában; legalábbis erősen kell keresni, hogy észrevegye az ember. 7,8-as képátló, az már majdnem egy iPad Mini képernyőmérete, és érzésre is teljes értékű minitabletként működik a kihajtott telefon, kényelmesen lehet rajta két kisebb ablakkal párhuzamosan dolgozni vagy egy egész képernyőre nyitott ablakban olvasgatni (filmnézéshez sajnos a képarány miatt nem éppen optimális). A kijelző képe mindenesetre gyönyörű, élénk, kontrasztos, 120 Hz-es, nem töri meg azt a varázst, amit a puszta méret már jól előkészített. Az ujjlenyomatos para, amit az előbb említettünk elméleti szinten, sajnos a gyakorlatban is él, lásd a fotót itt fenn, amit a többivel ellentétben nem előzött meg gondos törölgetés.
De még ennél is fontosabb, hogy az XS2 meglepően vékony és könnyű: tok nélkül 255 gramm és összehajtva mindössze 11 milliméter vastag. Tegyük emellé a nem hajtogatós csúcstelefonok adatait, hogy lássuk, mennyire közel járunk már ezekhez: egy iPhone 13 Pro Max mindössze 15 grammal könnyebb ennél, egy Galaxy S22 Ultra pedig kettő milliméterrel vastagabb. Szóval becsukva az XS2 tényleg telefonnak érződik, nem féltéglának, ami óriási előrelépés a műfajban. Cserébe elég nehéz megszokni a hajtási irányt; én egy hét után még mindig automatikusan a képernyővel befelé hajtottam volna. A tok kérdése is elég neuralgikus pont: egy ilyen drága és csupa kijelző telefont ugye muszáj tokban tartani, de éppen a hajtogathatósága miatt nagyon fura megoldást kapunk, ahol a tok kinyitva sután lifeg a telefon egyik oldalán, és be kell hajtani alá a másik oldalát, amikor becsukjuk (ráadásul a gyári tok rém gagyin néz ki, mint valami AliExpressről rendelt filléres cucc; érthetetlen, hogy ilyen árba nem fért bele valami igényesebb).
De összességében ezzel együtt is jó használni az XS2-t, a kisebb kényelmetlenségekért bőven kárpótol a hatalmas méret kihajtva.
Na de mi van benne?
Az XS2-t egy Snapdragon 888 csip hajtja, ami kicsit fura választás egy csúcskészülékbe, elvégre ennél már két fejlettebb processzor is van ebben a családban, a 8 Gen 1 (ez van például a Galaxy S22-ben és a Xiaomi 12-ben), és a vadi új 8+ Gen 1. Bár használat közben nem érződik lassúnak a telefon, a jövőállóságának biztos nem tesz túl jót, hogy másfél éves hardverrel került a piacra, ami még csak nem is 5G-s. A Huawei ugye bajban van az amerikai szankciók miatt, abba is kellett hagynia a saját processzora, a Kirin fejlesztését, és most még az androidos világ legnagyobb játékosától, a Qualcommtól sem kapja meg a csúcsragadozókat.
(És ha már itt tartunk, fussuk le a kötelező kört: mint minden Huawei telefonnál, itt sem játszik a Google-ökoszisztéma, aki nagyon ebben él, annak kellemetlen újra felépítenie a maga kis világát mindenféle helyettesítő cuccokból.)
Ennek ellenére az XS2 használat közben csúcstelefonnak érződik, csak a melegedése zavar bele az élménybe olykor. Töltés közben annyira erős ez, hogy külön ránk is szól, hogy ne töltsük összehajtott állapotban. Márpedig tölteni muszáj lesz, a 4600 millis aksit elég gyorsan, 4-5 óra aktív használat alatt lezabálja, ha tabletté van széthajtva, és hát szét lesz, hiszen ez a lényege az egésznek. Mondjuk, legalább 66 wattos gyorstöltőt adnak mellé.
A fotós-videós képességekbe most ne is menjünk bele mélyebben, mert egy ilyen stílusú telefont azért nem kamerának vesz az ember – mindenesetre 50+13+8 megapixel van a hátlapján (főkamera, ultraszéles, tele), 10,7 mega az előlapon, az egész mögött meg a P50-es széria szoftvere. Átlagfelhasználóként nézve nagyjából hozza a csúcskategória képminőségét.
Tét nélküli meccs
Mivel itthon amúgy se kapni, külföldről rendelve meg eszetlenül drága, és ott vannak még a huaweiségéből fakadó kényelmetlenségek is, érdemesebb inkább egy kiállítási techdemóként tekinteni az XS2-re, mint telefonként, és nem azt nézni, hogy lecserélnénk-e rá a mostani készülékünket, hanem hogy mit lehetne kihozni ebből a technológiából. És ilyen szemmel nézve elég biztató a kép. Már csak nagyon kevés millimétert és grammot kellene lefaragni róla, és a melegedési gondokat megoldani, hogy a gyakorlatban is teljesen életképesnek, sőt, vonzónak érződjön az egész telefon-tablet hajtogatós hibrid koncepció, ne csak papíron.
