Hetven az új negyven: ideje komolyan venni az urológiai vizsgálatokat!

Sokan fölöslegesen tartanak a vizsgálatoktól, és azt sem árt tudni, hogy a rendelőn kívül is sokat tehetünk az egészségünkért. Hogy milyen urológiával kapcsolatos tévhitek élnek a fejünkben és miért jó, ha panaszmentesen is orvoshoz fordulunk, arról Dr. Póth Sándort, a Budai Egészségközpont urológus szakmavezető főorvosát kérdeztük.

Milyen életkortól ajánlott rendszeres urológiai vizsgálaton részt venni?

Az egyik tévhit az urológiával kapcsolatban, hogy mi kizárólag a prosztatával foglalkozunk, mert ez így nem igaz. Az urológia egy nagyon széles spektrumú szakirány: gyerekek, nők egyaránt érintettek, beletartoznak a húgyutak, a szexuális mirigyek, a férfiaknál a prosztata és a here is a mi hatáskörünk.

A férfiaknál harminc éves kortól a prosztata elkezd rendetlenkedni, jóindulatúan növekedni. Ez a növekedés az egyéb genetikai faktorokat és az életmódot egybevéve alapot teremt arra, hogy a jóindulatú, akár életminőséget is rontó prosztatamegnagyobbodás rosszindulatú sejteket termeljen. Így alakul ki a prosztatarák, aminek a tipikus dúsulása hatvan év felett várható, de sajnos volt már harminc éves páciensem is, akit a korai életszakaszban ért prosztatarák áttétes stádiumában diagnosztizáltunk. Ritka, de előfordul. Ebből következik, hogy a szűrés az egészségtudatos életmód alapköve kéne legyen. Bár nem szeretünk orvoshoz járni, egy néhány perces vizsgálat, ultrahang és anamnézis – azaz a kórtörténet felvétele és a panaszok rögzítése – rengeteget számíthat.

A férfiaknál mi a legkésőbbi időpont, amikor mindenképpen el kell kezdeniük szűrésekre járni?

Negyven-negyvenöt év. A nemzetközi urológiai társaságok szorgalmazzák az éves kampányszerű prosztatarákszűrést, mivel ha nyolc férfit felsorakoztatunk, statisztikailag egynek prosztatadaganata lesz közülük. Világszerte évi 1,3 millió embernél fedezzük fel az elváltozást, és ha Európára vonatkoztatjuk az adatokat, ez 450 ezer férfit jelent, amiből sajnos 100 ezret el is veszítünk évente. Bármennyire is jó az egyre javuló diagnosztikai kapacitás, fejlődnek a technikai adottságok, a növekvő felismerésszám ellenére is emelkedik az elvesztett páciensek aránya: a prosztatarák az ötödik leggyakoribb rákhalálok világszerte.

A szakmai álláspontok azt mondják, hogy a PSA-szint adja a szűrések alapját, de ma már az egyénre szabott rizikókalkulátorok vagy az olyan képalkotó módszerek, mint például az MR, szintén fontos kiindulópontjai, hogy kit és hogyan érdemes szűrni, és így a prosztatarák életminőségszintjen kezelhető elváltozássá válhat. Az eredeti kérdésre visszakanyarodva – amennyiben a családi anamnézisben pozitivitás szerepel, adott a genetikai hajlam vagy afroamerikai az illető, akkor negyvenöt éves kor környékén mindenképpen el kell kezdeni a rendszeres vizsgálatokat, a már említett PSA alapú szűrés pedig ötven év körül elengedhetetlen. Azt látom, hogy egyre korábban ismerjük fel a prosztataelváltozásokat, és ezek megjelenése részben az életmódra is visszavezethető – azaz fontos az életmódváltás a pácienseknél.

Milyen életmódbeli tanácsokat érdemes megfogadni a megelőzés érdekében?

Noha a prosztatarákra térünk ki részletesebben, a megelőzés szempontjából jó, ha megemlítjük a merevedési zavarokat vagy a nőknél az inkontinenciát. Nőknél és férfiaknál ugyanúgy lényeges a megfelelő edzettség – nem az agyonterhelt élsportra gondolok, hanem a rutinos testedzésre, a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a vörös húsok visszaszorítására, a növényi alapú alapanyagok előnyben részesítésére, illetve a fehér húsok, például halak fogyasztására. Mindez segíthet a rosszindulatú elváltozások arányának csökkenésében. Ezen felül a dohányzás indukálja a húgyúti daganatok előfordulási arányát, és elkerülése sokat számít a szív- és érrendszeri panaszok, valamint a merevedési problémák esélyeinek visszaszorításában. A cukorbetegség visszaszorításával pedig ötven százalékos csökkenést lehet elérni a merevedési zavarok kialakulásában.

Ma már a hetven az új negyven! Mindenkit arra biztatnék, hogy csak azért, mert elmúlt ötven-hatvan éves, nem kell lemondania sem az élet magas minőségéről, sem az élet élvezetéről. Vannak olyan betegségi állapotok, kezelések, amik például háttérbe szorítják a potenciát, de megfelelő gyógyszeres, eszközös, sőt implantológiai eljárások érhetőek el, hogy helyreállítsuk a merevedést.

Mi a tapasztalata, a férfiak komolyan veszik ezeket a szűréseket, elmennek időben orvoshoz?

Nem mindegy, hogy a szűrésre érkezőket mi motiválja. Ahogy tapasztalom, a férfiak jó részét egy hölgy családtag ösztönzi, hogy egyáltalán eljöjjön, a nőknél sokkal erősebb ez a fajta egészségtudatosság. Mindehhez hozzátartozik, hogy a Budai Egészségközpontban kiváló szűrőprogramjaink és együttműködési lehetőségeink vannak cégek számára, melyek így gondoskodhatnak dolgozóik éves szűréséről. Kampányszerűen szintén igyekszünk eljutni minél több emberhez, hogy tudják: a defenzív, előre gondolkodó életmód megtérül számukra.

A fiatalabb korosztálynál látom azt, hogy elkezdtek egy kicsit tudatosabban gondolkodni: vélhetően a digitális média, az onnan szerzett információk segítenek abban, hogy eljussanak hozzánk. Ezen kívül a korosztályból adódó és a páciens környezetében egyre gyarapodó betegségek riasztják meg és terelik hozzánk a férfiakat.

Van olyan tévhit, amit érdemes eloszlatni az urológiai vizsgálatokkal, szűréssel kapcsolatban?

Mindenféleképpen kihangsúlyoznám, hogy az urológushoz való betérés nem egyenlő a prosztata letapintásának kötelezettségével. Megvan az a korosztály, megvan az a panaszcsoport és megvan az a spektrum, amikor szükségszerű, de ez közel sem minden esetet fed le. Ugyanakkor hozzátenném, hogy abban magasságban, ahol az ujjal történő prosztatavizsgálat történik, az a végbéldaganatok nyolcvan százalékának előfordulási helye, vagyis eszerint is vizsgálódunk, és van, amikor proktológus sebész kollégákkal együttműködve irányítjuk tovább a beteget.

Azt se felejtsük el, hogy egy urológiai találkozás jelentős része egy beszélgetés, aminek a folyománya egy fizikai vizsgálat. Az urológusok többsége – nálunk szinte mindenki – ultrahangoz, ami magában foglalhatja a hereultrahangot. Ez egy abszolút fájdalommentes vizsgálat, csakúgy, mint a vesehólyag ellenőrzése − nem kell tőlük félni. Intim területekről van szó, és ezt a kollégák megfelelő diszkrécióval és türelemmel szokták kezelni.

Arról már szó esett, hogy hányan halnak meg évente prosztatarákban, éppen ezért fontos lehet, hogy a gyógyulás esetében mennyit számít egy korán diagnosztizált elváltozás.

Az intézetünk kiváló radiológiai háttércsapattal büszkélkedhet, akik ultraprecíz diagnosztikai eszközök segítségével dolgoznak, aminek az egyik alappillére a mesterséges intelligencia (MI) támogatta fúziós biopszia. A szakemberek az MI segítségével elemzik, jelölik be azokat a területeket, amik gyanúsak, és mi ezt altatásban, fájdalommentesen, gáton keresztül milliméter pontosan szúrva szövettanilag azonosítjuk. Így akár korai stádiumban nyakon csíphetjük a daganatot, még szervre lokalizált állapotban, amikor tíz-tizenöt éves túlélésekben kalkulálhatunk, aminek az esélye közel kilencvenkilenc százalék.

Amennyiben nem ezt a precíz diagnosztikát, nem ezt a személyre szabott utat járja be a páciens, és egy későbbi stádiumban – mondjuk az előbb említett alacsony agresszivitási fok helyett egy közép vagy egy magas agresszivitási fokú daganat kerül felismerésre, ott körülbelül huszonöt százalékkal romlanak az esélyek, mintegy háromszorosára nő az áttét valószínűsége, illetve a legjobb kezelés ellenére a visszatérő daganat lehetősége.

Milyen testi jeleknél, elváltozásoknál forduljunk azonnal orvoshoz?

A vizelés minősége, a vizeletvesztés vagy a vizelettartás bizonytalansága, fájdalmassága és a diszkomfortérzet mind ide tartozik. A prosztata nagyon széles skálán képes tüneteket produkálni, mikor már éppen csak csordogál, cseppen vagy elakad a vizelet, az már a végső stádium. A szűréseknél vizelet-sugárméréssel objektivizáljuk a panaszok erősségét: amikor a beteg azt mondja, köszöni szépen, jól van, nincs semmi baja, és lerakunk egy tizenöt-húsz százalékos vizeletsugárerősség-csökkenést, az egy tárgyilagos támpontot ad ahhoz, hogy mérlegeljük a következő lépést.

A prosztata megnagyobbodása milyen további tünetek okozhat, ha valaki nem kezelteti magát időben?

Nagyon komoly következményei lehetnek a kezeletlen jóindulatú megnagyobbodásnak: a húgyhólyag nem tud megfelelően kiürülni, a vizelet pang, ami a kövesség és a fertőzések kialakulásának is táptalaja. Sőt, továbbmegyek: ha nem biztosíthatóak a megfelelő húgyúti nyomásviszonyok, túlnyomás keletkezik a hólyagban, ami előbb-utóbb a zárószelepek tönkremenésével jár, felmegy egészen a veséig, felpang a vizelet és nem tud ürülni. A fertőzések eljuthatnak a veséig, ami életveszélyes állapothoz, illetve a vese és a hólyagfunkció visszafordíthatatlan elvesztéséig fajulhat úgy, hogy a beteg ebből semmit nem érez.

Milyen eljárásokat emelne ki a Budai Egészségközpont urológiai területén?

A már említett mesterséges intelligencián alapuló prosztatadiagnosztikától az endoszkópos, laporoszkópos, akár nyílt sebészeti beavatkozásokig tudjuk biztosítani az ellátást. Ugyanúgy az endourológia, azaz a húgyutakat kihasználó, ezen az útvonalon vonuló húgyhólyagdaganat, vesemedencedaganat, vese- és húgykövességek ellátását szintén tudjuk asszisztálni.

Amennyiben időben észrevesszük az elváltozást, akkor a legfinomabb, legprecízebb kismetszéssel járó, minimálisan invazív utakat tudja választani a beteg. Abban az esetben, amikor már hatalmas a prosztata vagy óriási a kő, nagyobb beavatkozást kell végezni, de intézetünkben ezek közül is a legkisebb megterheléssel járó laporoszkópos és minimál invazív eljárásokat végezzük.

A rezüm vízgőzterápia egy nagyon elegáns módja a megnagyobbodott szövet kisebbítésére. A húgycsövön keresztül jutunk el a megnagyobbodott prosztata területéhez, egy fullánkszerű, milliméternyi tűt juttatunk a nyálkahártya alá és az abból áramló gőz − egyszerűen fogalmazva − legőzöli a prosztatát. Az így kezelt terület idővel lebomlik, leesik egy üreget hagyva maga után.

Minden bizonnyal nem egyszerű általánosságban beszélni a beavatkozásokról, de a megnagyobbodást kezelő eljárások mekkora fájdalommal járnak?

A hagyományos prosztatakisebbítés és a rezüm vizgőzterápia is altatásban zajlik, szóval a beavatkozás maga nem fáj. A felépülési szakaszban mind a két vonalon visel katétert a páciens, ami egy szükségszerű, a húgyúti elfolyást biztosító, de kényelmetlen állapot. Jó esetben viszont mire megszokná a páciens a helyzetet, addigra el is távolítjuk a katétert. A beavatkozás utáni kellemetlenségeket pedig megfelelő gyógyszeres támogatással igyekszünk enyhíteni. Nem kellemes élmény, hiszen a húgyutakban zajlik a kezelés, de nem olyan értelemben fájdalmas procedúra, mint egy kéztörés vagy mondjuk egy vesekő, ami talán a legközelebb állhat a szülési fájdalmakhoz – legalábbis a mindkettőt átélt nők elmondása alapján.