Már nem kell lemondani a mondóról

Másfél hónap múlva, augusztus 19-én rajtol majd el Budapesten az atlétikai világbajnokság, amelynek főpróbájaként az országos bajnokság szolgált pénteken és szombaton a nemrég átadott Nemzeti Atlétikai Központban. Ezen a két napon a nézők még nem töltötték meg a létesítményt, de néhány nagy eredmény így is összejött.

A vb-stadiont néhány hete már szabadidő sportolók is birtokba vehették egy rövid időre, de eddig nem rendeztek benne igazi versenyt. Az aréna berepülésére az ob abból a szempontból jó választás, hogy gyakorlatilag minden számot ki lehetett próbálni, kibukhatott, ha valamire esetleg még nem gondoltak a rendezők. Az a jó esetben kéttucatnyi magyar versenyző, aki a vb-n indul, egy kicsit tanulhatta a pályát és megismerhette a létesítményt, még ha olyan hangulattal nem is találkozhatott, mint amilyenre a világbajnokságon számítani lehet. A magyar atlétika versenyek, talán a kirakatban lévő Gyulai Memorialt leszámítva, nem vonzottak az utóbbi években tömegeket, ezen az ob-n is a családias hangulatot és létszámot lehetett borítékolni, csak éppen egy 35 ezres stadionban ez nem annyira mutatós.

Péntek délután csak néhány néző szállingózott befelé a stadionhoz a csepeli HÉV-vonal alatt kialakított főkapun, ahol a beléptetés már úgy zajlott, ahogy a világbajnokságon fog. A csomagok és a nézők maguk is átesnek – egy nem túl gyors – detektoros vizsgálaton. Az rögtön szembetűnő volt, hogy az egy nézőre jutó biztonsági őr és önkéntes arány milyen magas, de hát ők is vb-főpróbát tartottak, még ha túl sok feladattal ez most nem is járt.

Az hamar kiderült, hogy a belülről is egész pofás aréna akusztikája rendben van, 3-400 ember tapsa és kiabálása is elég jól betöltötte a teret. A későbbi versenyzői nyilatkozatokból viszont inkább az jött le, hogy a kevés is lehet sok. Több atléta arról beszélt, hogy milyen remek hangulatot csináltak a nézők, és hogy korábbi tapasztalataikhoz képest rengetegen voltak, és maga a stadion is feldobta az atlétákat.

​„Elképesztő azt látni, hogy ilyen létesítmény van Magyarországon, valahol egy picit úgy érezhetjük, hogy nekünk épült. Ilyet korábban csak külföldön, világversenyeken tapasztaltam. Azt is öröm volt látni, hogy rengetegen kijöttek. Korábban egy országos versenyen az edzőkön, versenyzőkön és néhány családtagon kívül nem sok embert lehetett látni és most meglepődve láttam, hogy milyen sokan jöttek ki megnézni minket. Ez hatalmas löketet adott nekünk” – mondta Szögi István, az 1500 méteres síkfutás második helyezettje.

Az ob-n a népszórakoztató elemeket is elpróbálták, a lelátón olykor egy mobil DJ grasszált, de a fiesztahangulat inkább csak rá ragadt, mintsem a nézőkre. Nagyobb tömegben talán jobban működik majd ez a geg. A másik állandóan visszatérő, és sokadjára is érthetetlen zenei betét, hogy a versenyzők bemutatásánál és az eredményhirdetéseknél mini zenekarok playbackelnek szinte az atléták szájában. Az éremátadáshoz népies stílus járt, a bemutatásnál punkos zúzdát mímelő srácok ugrabugráltak gitárokkal. Szemmel láthatólag ezzel még a kalapácsvetőket sem hozzák lázba. A távolugró gödörnél, még ha pont a gyilkosan napsütéses oldalra is került, mindkét nap volt egy kitartó szurkolói keménymag, és a célegyenesnél is megtelt egy-két szektor, ahonnan állandó biztatásra és a nekifutáshoz szükséges ütemes tapsolásra számíthattak a sportolók.

A stadion hangulatának méltatása mellett az atléták leginkább a pályaborításról áradoztak. A mondó, a rekortán modern változata jelentős tényező a csúcsok felállításában, és ilyen borítás, amelyet a világrekordok vörös szőnyegének is becéznek, eddig nem volt Magyarországon. Az ob-n is érezhető volt, hogy rátesz a teljesítményre, a női 400 méteres síkfutás 17 indulójából 9-en egyéni csúcsot értek el, a férfiak ugyanezen számában pedig 7 egyéni rekord született, de az igazi rekordeső férfi 1500-on jött, ott a 16 indulóból 12-en futották egyéni legjobbjukat. A mondó keménysége miatt is gyors, a sprinterek tudnak leginkább ebből profitálni, de a több fájdalom a közép- és hosszútávfutóknak jut. Most úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni a középutat,

„Ez egy puhább mondó fajta, ami nagyon jó, mert az ízületeket így kímélni tudjuk. Általában a közép-hosszútávfutók nem szeretik a kemény mondó pályát, viszont ennek a versenypályának a keménysége mellett elképesztően jó ruganyossága van, ami nekem nagyon tetszett” – idézte a hazai szövetség Kovács Ferenc Somát, a 3000 méteres akadályfutás ezüstérmesét.

„Az országos bajnokságnak mindig különleges hangulata van, hiszen itt dől el, ki idén a legjobb. Mindenki várta, hogy kipróbálhassa ezt a borítást, de engem meglepett, hogy egész sokan látogattak ki. Országos bajnokságra nem szoktak ennyien jönni. Azt hittem, hogy teljesen elvesznek majd az emberek egy ekkora stadionban, de tényleg egész sokan vannak, és ez nagyon biztató a vb-re nézve” – mondta Takács Boglárka, aki a 100 és 200 méteren is országos bajnok lett, és a vb-n is számíthatunk az indulására.

Rajta kívül többen dupláztak az ob-n, köztük volt Márton Anita is, aki pénteken még diszkoszvetésben indult, és lett az új stadion első országos bajnoka, majd szombaton igazi számában, a súlylökésben is megszerezte az aranyat. Az utolsó sorozatban idei legjobbját dobta, és ha arra nincs is esélye, hogy megismételje vb-ezüstjét, a döntőbe még bejuthat a javuló formájával. A férfiaknál a gerelyhajítás hozott meglepetést, az idén érettségizett Herczeg György az utolsó sorozatban 79,89 méterrel új utánpótlás rekordot állított fel, amire a nagy favorit Rivasz-Tóth Norbert már nem tudott válaszolni, így ez országos bajnoki címet is ért.

Az ob slusszpoénja az utolsó előtti számra maradt, a női 100 méteres gátfutásban Kozák Luca 12,72 másodperces idővel győzött a pénteki 100 méteres síkfutás ezüstérme után, amivel 3 századdal megközelítette saját országos csúcsát, de ennél is fontosabb, hogy teljesítette a párizsi olimpia kiküldetési szintjét. A döntőben nemcsak Kozák remekelt, hanem a szintén utánpótlás rekordot felállító Tóth Anna (12,84) és az egyéni legjobbját beállító Kerekes Gréta (12,93) is. Kozák a futás után azt mondta, szerinte nem sok olyan nemzeti bajnokság van, ahol a dobogósok mindegyike a lélektani határnak számító 13 másodperc alá kerül.

A férfi kalapácsvetés döntője is nagyjából ekkor fejeződött be, és favorit Halász Bence be is húzta a számot, igaz nem érte el az előzetesen kitűzött 78 métert. Halász a magyar válogatott legnagyobb és talán egyetlen éremesélyese a vb-n, és edzője szerint addigra másfél-két méterrel nagyobbat is képes lesz dobni, tehát ez a mostani eredmény egyáltalán nem rossz.

Az atléták nemcsak egy stadiont kaptak, hanem néhány napja egy edzőpályát is átadtak a Csepel-sziget északi csücskén. A versenyszámok előtt ott melegíthetnek a sportolók, onnan pedig elektromos golfkocsikkal hozzák-viszik őket a Ráckevei-Duna felett átívelő hídon, ha közeledik a rajtjuk. Az edzőpálya nyitott, de tájolása ugyanolyan mint a stadioné, hogy hasonló szélviszonyokkal találkozhassanak az atléták már itt, mint ami a versenyen várhat rájuk.

A 35 ezres stadiont, amelyet a vb után majd körülbelül egy év alatt bontanak vissza tízezressé, nemcsak az atléták lakták már be, hanem a galambok is megtalálták. Velük jó eséllyel nem találkozunk a vb-n, a kéretlen társbérlők kilakoltatásán már solymászok dolgoznak.