Olaszország 4-2-re nyerte a büntetőpárbajt, ők az első döntősök az Eb-n. Chiesa góljával az olaszok szerezték meg a vezetést a 60. percben, de 20 perccel később Morata egyenlíteni tudott. A büntetőpárbajban a spanyolok két legjobbja, Dani Olmo és Morata rontott, Jorginho viszont nem ingott meg az olaszoknál. Az angol-dán meccs győztesével találkoznak majd vasárnap.
A spanyolok szépen megcsinálják a helyzeteiket, egyértelműen az ő játékukban van benne inkább a gól, de már másodjára lövik Föld körüli pályára a labdát egy ígéretes támadás végén.
Busquets mellett hemperedett el a földön, de a játékvezető nem látott szabálytalanságot. A spanyol a visszajátszás alapján előbb a labdát érte el, aztán lépett csak rá az ellenfelére. Ebben a támadásban ennél talán több is lehetett volna, ha Emerson kicsit előbb lekészíti valamelyik érkező csapattársának a labdát, lövésig biztos eljuthattak volna.
Az előzetesen vártakhoz képest variált egyet a spanyol kapitány a támadósorán. Miután Morata és Gerard Moreno csak a kispadon kapott helyet, a spanyol válogatott klasszikus középcsatár nélkül állt fel a pályára. A meccs előtt arra lehetett következtetni, hogy a klubjában balszélsőt játszó Oyarzabal kezd majd középen, Olmo játszik majd a támadósor baloldalán, Ferrán Torres pedig a jobboldalon. Ehhez képest Olmo játszik hamis kilencesként középen, Torres, a Manchester City jobbszélsője a baloldalon, Oyarzabal pedig a jobbszélen.
Hosszú ideje megvolt az első egészen ígéretes olasz helyzet, Insigne az alapvonalnál próbálta valahogy visszatenni középre a labdát, de Azpilicueta tudta, mit kell tennie, és éppen annyira ütközte le az olaszt, hogy kimenjen a labda.
Több spanyol is megindulhatott, de Olmo nem passzolta le a labdát, inkább ellőtte Chiellini mellett, de méterekkel a kapu fölé lőtt, Donnarummának nem volt ezzel dolga.
Egészen pontosan Di Lorenzo, rövid időn belül kétszer is megdolgozta ellenfele lábát. Ferran Torres az egyetlen spanyol csatár, aki eddig is a kezdőben szerepelt, valószínűleg tudná nélkülözni az ilyen belépőket.
Dani Olmo lőhetett kapura, és bár először a labda még elakadt egy védőben, másodjára már az olasz kapusnak kellett kiütnie. Az egész akció egyébként Donnarumma kirúgásából indult, pont egy spanyolhoz rúgta, ebből pedig szélvészgyorsan jött is a kontra. A védés után az olaszok indulhattak, de abból az akcióból nem lett semmi.
Azt a képet kaptuk a mérkőzés elején, melyre sokan számítottak. A spanyolok folyamatosan letámadják az olaszokat, próbálják már a labdakihozatalnál megzavarni ellenfelüket, minél kevesebb terhet rakva ezzel hátsó vonalukra. Az elképzelés jól is működik, hatalmas labdabirtoklási fölény, egy-két nagynak közel sem nevezhető lehetőség, de mégis az az érzése az embernek, hogy egyelőre Luis Enrique elképzelései valósulnak meg az első elődöntőn.
Azpilicueta és Jordi Alba sokat tudja segíteni a támadásokat, plusz embert biztosítva ezzel a középpályán a labdajáratáshoz. A mezőnyfölény ellenére 20 perc után mégis a Spinazzola helyettesítésére nevezett, a Chelsea-nél idén csak 2 bajnoki mérkőzésen pályára lépő Emerson okozott izgalmakat, egy kényszerítő után került klubtársa, Azpilicueta mögé, de a kapussal szemben elbizonytalanodott, középre passzát pedig nem sikerült már az üresen hagyott kapu felé továbbítani.
A meccs negyedénél a spanyolok dominálják a mérkőzést. Majdnem háromszor annyit passzoltak eddig az olaszoknál, és 65-35 százalék a javukra a labdabirtoklás. A spanyoloknak eddig három lövésük volt, abból egy pedig a kaput is eltalálta, míg az olaszoknak eddig egyetlen egy lövésük sem volt a mérkőzésen. Az olasz kontrákban azonban van potenciál, úgyhogy Enrique nem dőlhet hátra.
Borzasztóan jött ki most a spanyol kapus, az olaszoknak másodpercekig csak az üres kapura kellett volna rálőni a labdát, de annyira jól zárták előttük a szöget a spanyol védők, hogy hiába passzolták körbe, senki nem jutott el idáig. Végül Sergio Busquets szerelte Barellát, még éppen mielőtt lőhetett volna.
Kicsivel korábban Verrattit rúgta fel Dani Olmo, miután az olasz remekül szerelte le őt, az ilyen megmozdulásokra szükség is lesz az olaszoktól, hogy meg tudják akasztani a dinamikusan meginduló spanyol játékosokat.
Többen is indultak a középre tekert labdára, de a spanyol kapus jó ütemben jött ki, és simán fogta a labdát.
A nyitómeccshez hasonlóan most is a kontinensviadal elején nagy sikert arató távirányítós szponzorautó vitte a kezdőkörbe a labdát a meccs kezdete előtt. Méghozzá egy ezüstszínű játékszert, ugyanis ezzel a különleges színezésű labdával játsszák a két elődöntőt és a finálét.
Óriási passzt adott a fiatal spanyol, de Oyarzabal nem tudta megzabolázni a labdát. Később aztán Ferran Torres lőhetett, és bár ez elég erőtlenre sikerült, az látszik, hogy az utóbbi percekben a spanyolok eléggé benyomták most az olaszokat, és már abszolút a saját játékukat játsszák.
Szédületes tempóban kezdődött a meccs, fel-alá robognak a játékosok a pályán, egyelőre a spanyolok sem igazán kezdték el lassítani passzokkal a játékot, pedig a taktikus, lassú építkezésben egyértelműen ők a jobbak.
A hatályos szabálynak megfelelően végigmehetett az akció, rögtön rá is jöhetett a szívbaj a spanyol szurkolókra, mert Unai Simón nem túl jó ütemben érkezett a kapujából, Barella tekerése pedig a kapufán csattant. Nem sokkal később aztán egy újabb kiugratás jött az olaszoktól, de ezúttal Immobile volt túlságosan elöl.
De könnyen lemaradhatott erről bárki, aki nem figyelt feszülten, mert egy előreívelt lövéssel rögtön el is adták a labdát, és dobhattak az olaszok.
Felix Brych lesz az első elődöntő játékvezetője. A német bírónak ez már a negyedik meccse lesz az Eb-n, ő vezette az Ukrajna–Anglia negyeddöntőt, a Belgium–Portugália nyolcaddöntőt, illetve a Finnország–Belgium és Hollandia–Ukrajna csoportmeccseket is. A négy mérkőzésen mindössze hat sárga lapot osztott ki, egy büntetőt sem ítélt meg, és kiállítás sem történt az általa felügyelt meccseken.
Pont két hete jelentette be a brit kormány, hogy eleget tesz az UEFA kérésének, és a korábban tervezett 50 százalékos befogadóképesség helyett 75 százalékkal rendezik meg a londoni Wembley-ben a labdarúgó-Európa-bajnokság elődöntőit és döntőjét. Ezzel a budapesti Eb-döntő álmának lőttek, aki viszont a Wembley-be akar menni, az örülhetett, ez ugyanis azt jelentette, hogy több mint 60 ezer néző előtt rendezhetik meg a meccseket. Ránézésre elég sokan ki is mentek a meccsre, a képek alapján szép számmal lesznek kint szurkolók.
Luis Enrique az előző meccseken rendre remek érzékkel nyúlt bele a meccsbe a cserékkel, Dani Olmo és Oyarzabal is jól tudtak beszállni a kieséses szakaszban. A jó teljesítmény a jelek szerint most kifizetődött, a kapitány mindkettejüket a kezdőbe tette, Sarabia és a tornán leginkább csak szenvedő Morata kerültek a cserepadra. A hátvédsorban is van változás, a Svájc ellen kimaradó Eric García került vissza Pau Torres helyére.
Az olaszoknál viszont nem variált sokat Mancini, csak a súlyos sérülést szenvedő Spinazzola került ki a kezdőből (meg hát a keretből is), Emerson jött a helyére. Florenzi már visszatért, de Di Lorenzo így is maradt a kezdőben.
Olaszország: G. Donnarumma – Di Lorenzo, Bonucci, Chiellini, Emerson – Barella, Jorginho, Verratti – Chiesa, Immobile, Insigne. Szövetségi kapitány: Roberto Mancini
Spanyolország: Unai Simón – Jordi Alba, Laporte, Eric García, Azpilicueta – Pedri, Sergio Busquets, Koke – Olmo, Oyarzabal, Ferran Torres. Szövetségi kapitány: Luis Enrique
- Az 51 mérkőzésből 48-at lejátszottak már az Európa-bajnokságon, eddig 135 gól esett, 2,82 mérkőzésenként átlagban, vagyis 32 percenként láthattunk találatokat.
- A legtöbb gól (29) a második félidő első 15 percében esett, de majdnem ennyi találat esett a mérkőzés végén is, az utolsó negyedórában (28).
- Spanyolország rendelkezik a legjobb mutatókkal labdabirtoklás, a passzok, passzhatékonyság terén, de a legtöbb kaput eltaláló lövés is Luis Enrique csapatának a statisztikáit díszíti. Olaszország neve mellett viszont a legtöbb támadásvezetés látható, és 2. helyen állnak az ellenük-, illetve az általuk elkövetett szabálytalanságokat nézve, vagyis a sok kísérlet mellett attól sem riad vissza Roberto Mancini válogatottja, ha apró szabálytalanságokkal kell megállítani az ellenfél kontráit, akcióit.
- Eddig 37 összecsapáson találkozott a két csapat egymással, 11-11 győzelem mellett 15 döntetlen született, még a szerzett gólok tekintetében is majdnem kiegyenlített a mérleg, az olaszok 43 találatára 40 spanyol válasz érkezett.
- Ez sorban a negyedik Európa-bajnokság, amin találkozik a két válogatott, 2016-ban a nyolcaddöntőben Olaszország győzött 2-0 arányban.
- Mind a két ország csapata négyszer szerepelt eddig elődöntőben, a spanyolok mind a négyszer győzni tudtak, az olaszok 3 győzelem mellett egyszer vereséget szenvedtek a Szovjetunió legjobbjaitól 1988-ban.
- Olaszország utoljára 2018. szeptember 10-én kapott ki, akkor Portugália ellen. 11 kapott gól nélküli mérkőzés után Ausztria ellen és Belgium ellen is megrezdült Donnarumma hálója.
Mondhatjuk, hogy az Európa-bajnokságokat nézve slágermeccset látunk, mert az elmúlt három Eb-n is összefutott a két déli csapat, a mérleg ráadásul teljesen kiegyenlített, egy spanyol továbbjutás, egy döntetlen, egy olasz továbbjutás az eredménysor.
Az olaszok a világelső Belgiumot verték az előző körben, de vezéráldozattal, a védelem balszélén játszó Leonardo Spinazzola hónapokra kidőlt, a hiánya nagy veszteség, főleg, hogy pótlója, Emerson nem ugyanaz a szint, ő a Chelsea harmadik számú balhátvédje. A spanyolok elég fáradtak, sorban két hosszabbításos meccset játszottak, ez sem múlik el nyomtalanul.
Ezek után nehéz megmondani, mi lesz az elődöntőben, simán benne van egy újabb hosszabbításos mérkőzés. A helyszín a Wembley, innen már minden meccset a londoni szuperstadionban játszanak a tornán. Az eseményeket Dömötör Bálint és Flachner Balázs tolmácsolják majd, szakkommentátorként ma is Hrutka János csatlakozik melléjük.