Bodnár László, aki vonattal zötyögött a Dinamo orvosi vizsgálatára

Az előző részek tartalmából:

• Az első részben Kovács Kálmán arról is beszélt, a francia klasszis Eric Cantonával versenyzett egy angol szerződésért
• A második részben Horváth Ferenc azt mondta, ha nem Magyarországra születik, többet kihoznak belőle
• Dombi Tibor megígérte, megtanul focizni, ha kijutunk a világbajnokságra
• Hrutka János elmondta, hogy ajándék életet adott neki a futball
• Sebők Vilmos győztes gólt lőtt a Bayernnek, itthon Knézy Jenőnek üvöltött ki a nézőtérre a találata után
• Lisztes Krisztián a szibériai gyerekkor után itthon és Németországban is bajnok lett, a csúcson volt, amikor kettétörte a pályáját egy súlyos sérülés
• Torghelle Sándor, aki három világbajnok nemzetnek gólt rúgott
• Kozma István, aki a Liverpool nyitott buszán ünnepelte a kupagyőzelmet, John Barnes kalauzolta a Wembley-ben.
• Dárdai Pál berlini legenda lett, és már a két fia is játszott a Bundesligában
• Vadócz Krisztián, aki elhallgattatott százezer Real-drukkert, és most Uruguayban játszik

A Mátészalkán született Bodnár László már 12 éves korától Nyíregyházán edződött, miután úgy is megfelelt egy próbajátékon, hogy előtte Vaján bemelegítésnek már játszott néhány meccset. 15 évesen az NB III-as Rakamaz csapatában játszott folyamatosan, de a meccspénz valahogy sosem jutott el hozzá, ezért váltott. Akkor hirtelen fizetni akartak, de már késő volt, és Herczeg András hívó szavára Debrecenbe ment. 1997 októberében, 18 évesen mutatkozott be az NB I.-ben a klub színeiben, és a Győrben lejátszott mérkőzésen (1-1) Vayer Gábort kellett őriznie, a Nemzeti Sport hetesre osztályozta a teljesítményét, csapatából a legjobb minősítést kapta.

A Debrecenben egyre több lehetőséget kapott, és 1999. májusban jelent meg először a hír, hogy az ukrán sztárcsapat, a Dinamo Kijev érdeklődik a játékos iránt. Az ukránok két héttel korábban bejutottak a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, és a Bayern ellen hazai pályán vezettek is, de végül 3-3 lett az eredmény, a visszavágón a bajorok pedig nyertek 1-0-ra. Az ukránok megfigyelőt küldtek a Fradi elleni meccsre, amin 6-1-re nyert a Loki, és Bodnáré volt az utolsó találat. A Magyar Kupa döntőjén is árgus szemekkel követték, a Dinamo már akkor számolta, hány jó és rossz passzt adott. Az ukrán edző elégedetten távozott: a Debrecen 2-1-re verte a Tatabányát, Bodnár jól mozgott, hamarosan orvosi vizsgálatra is rendelték Kijevbe. Ennek oka nagyon egyszerű volt, a Loki bajnoki meccsét egy nappal későbbre tették, azon játszania kellett, repülővel így viszont nem tudott menni, maradt a vonat.

„Zötykölődtünk vagy 15 órát Ungvárról, mire megérkeztünk Kijevbe. Volt hálókocsi, tudtam pihenni, de ma már elképzelhetetlen lenne az ilyesmi. Makrai Balázs kísért el, és mindketten egyik ámulatból estünk a másikba, amikor láttuk az edzőközpontot. Volt egy olyan fedett pálya, ahol ha kellett, norvégiai hideget, ha kellett, ciprusi párás meleget tudtak beállítani. Már akkor oxigénsátorban kezelték a sérüléseket, mi nem is nagyon hallottunk otthon ilyesmiről addig.”

Bodnár láthatta Andrij Sevcsenkót és Szerhij Rebrovot is a kijeviek bázisán, amit akkoriban adtak át. A két klub sokáig egyezkedett a magyar játékos vételárán, végül nem is hozták nyilvánosságra. A Ferencváros és a Győr is tett egy kísérletet a leigazolására, de eközben már Valerij Lobanovszkij edző jó tanácsokkal látta el: amíg itthon van, addig is fusson pluszban egy órát, hogy megfelelő legyen az erőnléte. A Dinamo Kijev aztán 1999 nyarán elengedte a legjobbjait, Sevcsenko a Milanba, Rebrov a Tottenhambe szerződött, Luzsnyij pedig az Arsenalhoz, így Lobanovszkij egy új csapat építésébe fogott bele. Az egyik kiszemeltje Bodnár volt, aki végül 2000 januárjában csatlakozott a Dinamóhoz, ő lett a klub első magyar állampolgárságú játékosa. (Szabó József vagy Rácz László Kárpátaljáról érkeztek későbbi sikereik helyszínére.)

A januári alapozás kőkemény volt, pláne, mert február végéig tartott, és sokszor kidobta a taccsot valaki a napi három edzés alatt vagy után. A mérnök végzettségű, de futballistaként a válogatottban is megforduló Lobanovszkij mondása az volt, aki nála 3-4 szezont lehúz, annak soha nem lesz gondja egyetlen másik bajnokságban sem az erőnlétével. Az itthon a munkabírása, futóteljesítménye miatt kitűnő Bodnár 7-8 kilót rögtön ledobott, állítása szerint úgy nézett ki, mint egy éheztetett szökevény.

Miután felvette a ritmust, az elsők között futott az edzéseken. Az újjászervezett Dinamo védelmében ott volt mellette a grúz Kaha Kaladze, aki később a Milannal megnyerte a BL-t is. 2001 őszén viszont már ott volt a Manchester United, a PSV és az Anderlecht ellen is a pályán a Bajnokok Ligájában. Az angolok elleni meccsen Giggs játszott az ő oldalán, a másikon David Beckham.

2002. május 7. nemcsak a Dinamo, hanem az egyetemes futball történetében is mérföldkő.

A Metallurg Donyeck elleni bajnoki később kezdődött, mert Lobanovszkij mester rosszul lett. Agyvérzésre utaló jeleket láttak rajta, leült a kispadra, de később helikopterrel szállították kórházba. Közben a csapat hátrányba került, de a második félidőben fordított, az öltözőben viszont döbbent csend uralkodott. Úgy tűnt, hogy Lobanovszkij túléli, de egy hét múlva rosszabbra fordult az állapota, és meghalt.

A csapat irányítását Mihajlicsenko vette át, akivel Bodnár nem volt jóban, így 2003 nyarán a tartalékcsapatba száműzték, majd az Arszenal Kijevbe igazolt, onnan pedig a holland bajnokságban szereplő Rodába.

Hogy milyen erőnlétet kapott Kijevben, azt Hollandiában bizonyította be. Annak ellenére, hogy majdnem egy teljes évet kihagyott, észre sem lehetett venni a kondícióján. Rögtön az első meccsen a Vitesse ellen eredményes volt, aztán 2004 decembere igazán emlékezetesre sikeredett az életében. A Groningen ellen duplázott, nemsokára a PSV-nek is lőtt egy nagy gólt, a Roda ezzel 2-0-ra nyert idegenben. Bodnár hat meccsen 4 gólt szerzett, ez volt a legtermékenyebb időszaka.

A PSV elleni gól megtetszett a szabadrúgás-lövő világbajnokság szervezőinek, őt is meghívták. A mezőnyben ott volt a francia világbajnok Zinédine Zidane is, a két ünnep között rendezték meg a versenyt. „Zidane nem volt közvetlen, a többség a feleségével érkezett, nem lehetett hosszan beszélgetni. Arra jó volt, hogy megtapasztaljam, milyen egy elittársaságban lenni, harmincan vettünk részt a versenyen. Pechemre a bőröndöm elkeveredett, engem mindig kísértett az ilyesmi, így kölcsöncipőben álltam a labda mögé, mivel gyerekek álltak a sorfalban, olyan nagyon erősen nem is mertem megküldeni a labdát, de így is rúgtam pár gólt Canizaresnek, amire büszke lehetek. Nem kifogásból mondom, tényleg szorított a cipő.”

Még egy szezont töltött Hollandiában, és utána 2006-ban az osztrák Salzburghoz igazolt. Három szezont húzott le, lendületes játéka a szélen azért is figyelmet keltett, mert ha a bal lábára vette vissza a labdát, akkor is be tudta adni. Kijevben ugyanis nemcsak az erőnlétére figyelt oda, hanem a bal lába fejlesztésére is. A Riednek jobbal lőtt hatalmas gólt. A Salzburgban töltött időszakban többször megnézte őt a Milan, amely 2007-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. De 2007 nyarán, amikor már éppen ajánlatot készült tenni az olasz klub, Bodnár beállt egy kispályás focira, és elszakadt a keresztszalagja.

„Giovanni Trapattoni volt akkor az edzőm, a fejét fogta, hogyan lehetek ilyen hülye. Szerinte helyem lehetett volna a Milanban is. A legjobb korban voltam, úgy éreztem, éretten futballoztam, készen álltam egy topligára, de azt nem kaptam meg. Kaká, Seedorf, Inzaghi, Nesta, Maldini, Pirlo, nem is folytatom, megnéztem volna őket közelről, hátha tudtam volna beadni ott is egyet-kettőt. Nagy hülyeség volt, én is tudom, de az időt nem lehet visszatekerni, így legalább ott lehettem a Debrecennel a BL-ben.”

A szófiai bomba

2009 augusztusában ugyanis hazatért, és a Debrecen játékosa lett, a csapat pedig a Bajnokok Ligája playoffra készült. A Levszki elleni idegenbeli meccsen 12 perc kellett neki, hogy egy hatalmas gólt ragasszon a bal felső sarokba. Ez a találat a társait is felhozta, és 2-1-re nyertek idegenben.

„A félidőben ránéztem a telefonomra, Huszti Szabika küldött üzenetet, hogy milyen messziről vertem be. Hogy őszinte legyek, nekem fel sem tűnt, esküszöm. Czvitkovics adta keresztbe a labdát, nem léptek ki rám, így hát megpróbáltam, nem is észleltem a távolságot. Kijevben azzal szórakoztunk, hogy a kezdőkör ívéről eltalálom-e a kaput, és hát elég sokszor sikerült megtornáztatni Sovkovszkij kapust. Amikor visszanéztem, akkor esett le nekem is, hogy vagy 35-ről rúgtam be, és az angol kommentátor oh, my God kiáltása a mai napig itt cseng a fülemben. A playoffban, ha valaki ilyen gólt rúg, sokszor ismétlik, szerencsére ezt az élményt megadta nekem a futball.”

A hazai meccsen a bolgárok jól kezdtek, aztán a Loki átvette az irányítást, és a 2-1-es győzelem azt jelentette, hogy a Debrecen második magyar csapatként a Bajnokok Ligája-főtáblára ért. Bodnár nem sokáig tudott felhőtlenül örülni a sikernek, mert Debrecen és Nyíregyháza között elgázolt egy ittas kerékpárost, aki az út közepén haladt. Nem könnyen tette túl magát lelkileg ezen a baleseten.

A Bajnokok Ligája csoportkörben alapembernek számított, a Debrecen végül szerzett pont nélkül esett ki, a Lyon, a Fiorentina és a Liverpool mögött. A klub kétmilliárd forintos eredményességi jutalmat kapott az UEFA-tól, a vezetők mégis azt mondták neki, nincs pénz a bérére, ezért biztatták, keressen csapatot magának. Bodnár nem jó szájízzel visszament Salzburgba.

A válogatottban egy 6-1-es meccsen mutatkozott be 2000-ben, Litvániában ilyen arányban nyert Bicskei Bertalan csapata, és egy 6-1-es meccsen is fejezte be a karrierjét. Az már lényegesen kellemetlenebb élmény volt: 2010-ben a hollandok 6-1-re verték Erwin Koeman csapatát, és egy hónap múlva vb-döntőt játszottak a spanyolokkal szemben. Gólt nem lőtt 46 fellépése alatt, apróbb sikerei lehettek, ilyennek nevezte, amikor Cristiano Ronaldót Juhász Rolanddal levették a pályáról vb-selejtezőn.

2012-ben Pécsre tért haza, egy év múlva még játszott a másodosztályban Nyíregyházán, majd 2014-ben a feltörekvő Kisvárdán fejezte be a játékot. DJ Hooper néven belekóstolt egy más világba, de meg sem fordult a fejében komolyan, hogy elszakad a futballtól. A most véget érő szezonban tagja volt Supka Attila edzői stábjának, amelyik az ötödik helyen végzett a magyar élvonalban. Supka távozása után még nem tudja, neki milyen jövője lesz a klubnál.

Ha katona lettem volna, biztos, hogy az utolsó leheletemig harcolok

És akkor következzenek az állandó kérdéseink, melyet a sorozat szereplőinek teszünk fel.

Elégedett, nem volt több a karrierjében?

Alapvetően elégedett vagyok, de a mai eszemmel rengeteg mindent másként csinálnék. Biztos fogadnék egy menedzsert 20 évesen, kikérném egy erőnléti edző tanácsát és terveit, mert csak ösztönből edzettem. Tudatosabban készülnék a légiós életre. Szerencsére most már csak a futballal kell törődniük a fiataloknak, jók a körülmények, a mi időnkről, a salakos edzésekről ezt nem lehetett állítani. A Dinamónak hálás lehetek, hogy észrevettek, utólag belátom, Lobanovszkijnak mindenben igaza volt, csak hálával tudok gondolni rá, még a messze földön ismert szigorára is. A szigora nemcsak legenda, előfordult, hogy egy kiló egy dekás súlyfelesleg miatt hagyott ki embereket, komoly érdem, hogy el tudtam nyerni a bizalmát. Nem sokszor cserélt le. Válogatott szinten hiába voltak jó játékosaink, nem állt össze a sztori, mert hiába vertük a németeket barátságos meccsen, a tétmeccsek kifogtak rajtunk. Persze, hogy szerettem volna én is Eb-n vagy vb-n játszani, irigylem a mostani srácokat emiatt, tiszta szívemből szurkolok nekik.

Mi volt a legnagyobb dicsőítés, és mi volt a legkellemetlenebb szidás?

Jó érzéssel töltött el, amikor Salzburgban elneveztek beadóistennek. Fel sem kellett néznem, tudtam, hol helyezkedik Janko vagy Zickler, a két csatárunk, meg is találtam a fejüket a tizenhatoson belül, ők pedig a kaput. Volt, hogy a nevemen éltettek, a mentalitásomat, azt hiszem, mindenhol kedvelték. A gázolásom a másik véglet, nem szeretek beszélni róla, amikor táblákkal fogadtak a drukkerek, ki is hagytam azt a meccset.

Mire tanította meg a futball?

Felkészített az életre. 12 éves koromtól kollégiumban laktam, ami elég gyorsan önállóságra nevelt. Rakamazon megtanultam, milyen az, amikor egy 15 éves gyereknek ütközni kell a felnőttekkel, és mégis talpon kell maradnia. Végigkísért ez a pályámon, mert én nem voltam egy technikás játékos, de összeszorítottam a fogam, és ameddig jártányi erőm volt, addig mentem előre. Ha katona lettem volna, biztos, hogy az utolsó leheletemig harcolok, mert a pályán sem adtam meg magam. Szorgalmas voltam, az akarat biztosan több volt bennem, mint a tehetség. Ne legyünk álszentek, jól is kerestem, igyekszem mindent megadni a négyéves fiamnak, de elkényeztetni nem szeretném.