A magyar futballista, aki a Liverpoollal ünnepelhetett kupagyőzelmet

Az előző részek tartalmából:

• Az első részben Kovács Kálmán arról is beszélt, a francia klasszis Eric Cantonával versenyzett egy angol szerződésért
• A második részben Horváth Ferenc azt mondta, ha nem Magyarországra születik, többet kihoznak belőle
• Dombi Tibor megígérte, megtanul focizni, ha kijutunk a világbajnokságra
• Hrutka János elmondta, hogy ajándék életet adott neki a futball
• Sebők Vilmos győztes gólt lőtt a Bayernnek, itthon Knézy Jenőnek üvöltött ki a nézőtérre a találata után
• Lisztes Krisztián a szibériai gyerekkor után itthon és Németországban is bajnok lett, a csúcson volt, amikor kettétörte a pályáját egy súlyos sérülés
• Torghelle Sándor, aki három világbajnok nemzetnek gólt rúgott

A Pásztón született Kozma István 1981-ben mutatkozott be Salgótarján csapatában, aztán a másodosztályból került az Újpestbe 1982-ben, és hamarosan beverekedte magát a csapatba. Amikor az Újpesti Dózsa elbúcsúztatta a Kölnt a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) 1983-ban, ott volt a pályán a párharc mindkét meccsén. A következő fordulóban, a skót Aberdeen elleni negyeddöntőből azért hiányzott, mert az azt megelőző szegedi bajnoki utolsó utáni percében megsérült. Részleges bokaszalag-szakadást szenvedett. Edzője, Temesvári Miklós először észre sem vette a sérülést, mert a rossz mozdulattal egy időben le is fújták a meccset. A KEK-címvédő skótok a 2-0-s újpesti vereség után hazai pályán a hosszabbításban ejtették ki a Dózsát (3-0). Az ellenfélt edző Alex Ferguson nemzetközi karrierje akkor kezdett beindulni, ez a meccs is egy magasabb polcra helyezte. Ha azt a párharcot megnyerik valahogy a magyarok, következő ellenfélként a Porto jöhetett volna a KEK-döntőért.

Kozma végigcsinálta az 1986-os vb-felkészülést a válogatottal, de Mezey György nem vitte ki Mexikóba. A csalódást jelentő vb-szereplés utáni első meccsen rögtön bekerült a csapatba, 1986. szeptemberben Norvégiában 0-0-ra végzett az akkor már Komora Imre irányította csapat. Eközben Kozma egyre markánsabban futballozott, és az Újpesttel megnyerte a kupát 1987-ben, majd jött egy meccs, ami megváltoztatta az egész életét.

1988. október 26., Újpest–Bordeaux 0-1

Az eredmény papírforma volt, az Eb-aranyérmes játékosokkal (Tigana, Ferreri), valamint az egyik legjobb jugoszlávval (Vujovic) felálló franciák nem jó játékkal, de Stopyra góljával nyertek. Az Újpest mély hullámvölgyben volt akkor a bajnokságban, maguk a franciák is értetlenkedtek, hogy egy ilyen játékerőt képviselő csapat hogy tud olyan gyengén teljesíteni a saját kiírásában. Akkor még nem volt szokás, hogy egy félidő 45 percnél tovább tart, a játékvezető mégis hozzátett egy percet, akkor született a győztes gól.

Az akkor 24 éves Kozma a meccs elején és a hajrában is rúgott egy kapufát, kevés választotta el a góltól, és a franciák edzője, Aime Jacquet őt emelte ki a mieink közül. A visszavágón Kozma külön őrzőt kapott, Vujovicot állították rá. Az Újpest nagy helyzeteket dolgozott ki, de a franciák nyertek újra 1-0-ra, így jutottak tovább.

A Bordeaux a továbbjutással egy időben elkezdte a hadműveletet Kozma megszerzéséért. Akkor még nem dolgozott 10-20 megfigyelő egy klubnál, mint most, a nemzetközi kupát viszont fokozottan figyelemmel kísérték a csapatok. Az Újpest egymillió dollárban jelölte meg Kozma vételárát, végül a francia klub 200 ezret le tudott alkudni belőle, decemberben pedig megköttetett az üzlet. Azért is számított nagy számnak a transzfer ára, mert a dánok egyik legjobb játékosáért, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is szereplő dán Jesper Olsenért kevesebbet fizettek a franciák, mint Kozmáért.

És most térjünk vissza a franciákhoz, hiszen 1989 nyarán az előző szezon legjobb magyar játékosának választott Kozma költözött, időközben viszont Jacquet-t az utolsó pillanatban Raymond Goethals váltotta a kispadon (Jacquet-ról feltétlenül említsük meg, hogy 1998-ban ő volt a vb-aranyérmes francia válogatott kapitánya). Az edzőváltás nem sült el jól Kozma számára, ezért augusztusban Skóciába, egy újonc csapathoz, a Dunfermline-hez igazolt kölcsönbe, ahol igazi otthonra lelt.

Győztes meccsen mutatkozott be a Dundee United ellen, és a szurkolók egyik kedvencének számított szinte az első perctől, ráadásul Dunfermline-ben született második gyermeke, Dominik is, aki később úszó lett. Kozma mesterhármast is elért a skót klub színeiben, majd két év kölcsön után, 1991 nyarán végleg megvették a játékjogát a Bordeaux-tól 600 ezer fontért. 1992 januárig volt a klub játékosa, és ez a két és fél év is elég volt neki, hogy a Dunfermline halhatatlanjai közé válasszák, a Hírességek Csarnokába olyan nagyságok közé, mint Sir Alex Ferguson (aki három teljes szezont húzott le a klubnál) vagy a későbbi Manchester United-edző David Moyes, akivel a középpályán együtt küzdöttek a sikerekért.

1992 elején érkezett egy olyan ajánlat, amiről minden futballista álmodozik, Greame Souness hívta a Liverpoolba. Souness a Glasgow Rangers menedzsere volt, mielőtt visszatért ahhoz a klubhoz, ahol játékosként nagy sikereket ért el, megnyerte például 1981-ben és 1984-ben is a BEK-et. Souness a Rangers menedzsereként figyelt fel Kozmára. Amikor megindokolta az átigazolást, azt mondta, reméli,

annyi fejtörést okoz majd a játékos az ellenfeleiknek, amennyit neki okozott az ellenfél játékosaként. Az edző azt is elárulta a Népszavának február 12-én, hogy 300 ezer fontot fizettek Kozmáért.

Azért nem volt ilyen egyszerű az átigazolása, előtte ugyanis egyhetes próbajátékra hívták, majd a sikeres vizitálás után ott volt az ő dilemmája is, igazoljon-e a világ egyik legjobb csapatába, ami minden futballista álma, de ahol valószínűleg kevesebbet fog játszani, vagy maradjon Dunfermline-ben, ahol viszont mindenki a tenyerén hordozta, a játéklehetőségről nem is beszélve. Végül nem tudott nemet mondani a Liverpoolnak.

A BEK-győztes kapus, Bruce Grobbelaar vette a szárnyai alá, aki nemcsak nagyszerű kapus, hanem híres amatőr golfozó is volt, a sportág alapjait próbálta megtanítani neki, több-kevesebb sikerrel. A csapatból Ian Rush egy legenda volt a csatársorban, John Barnes a középpályán brillírozott, ahogy Jan Mölby, Ray Houghton, Rony Whelan vagy a fiatal fenomén, a Reallal BL-győztes Steve McManaman is. Akkor még ketten ülhettek csak a cserepadon, így már azért öldöklő csata folyt, hogy egyáltalán a kispadig eljuthasson valaki. 25-ös keretből kellett valahogy a legjobb 13 közé kerülni.

Február 22-én a Norwich ellen (0-3) jött el a pillanat, bemutatkozhatott. Egy hét múlva a Southampton elleni gól nélküli meccset az elsőtől az utolsó percig végigjátszotta, jobb oldali középpályásnak vette számításba edzője, ekkor érezhette meg az Anfield Road légkörét a pályán.

• Így állt fel a csapat: Grobbelaar – Jones, Nicol, Wright, Burrows – Kozma, Marsh, Mölby, McManaman – Redknapp, Saunders.

A Crystal Palace (0-1) ellen majdnem ugyanez a tizenegy futott ki, azzal a különbséggel, hogy Kozma mellett az istenként tisztelt Barnes játszott a középpályán. Akkor is kitöltötte a 90 percet a magyar, és akkor még nem lehetett tudni, hogy kezdőként többet már nem veszik számításba. A Liverpoolnak jóval később volt egy együttműködése az MTK-val a 2000-es években, 7-8 játékos is megfordult a klub akadémiáján, de az első csapatban nem sikerült bemutatkozniuk, úgyhogy Kozma volt Angliában és a Liverpoolban is az első magyar játékos, aki a klubot képviselhette. Végül másfél szezont töltött a Poolnál, ebbe egy FA-kupagyőzelem fért bele, a Wembley-be mentek 1992 májusában, és a Sunderland volt az ellenfél. Barnes sem játszott azon a meccsen, ő tartott idegenvezetést a kimaradóknak a stadionban. A Pool végül 2-0-ra nyert, így Kozma is FA-kupa-győztes lett, mert a sorozatban ő is pályára lépett az Ipswich ellen.

„Ez még a régi Wembley volt, és telt ház. A kispad mögött ültünk, emlékszem, Grobbelaar az egyik védésnél beverte a fejét a kapufába. McManaman nagyot játszott azon a meccsen, akit csak rongylábúnak becéztem, a kiismerhetetlen irányváltásai, cselei miatt. Nagyon nagy karriert futott be később. Az ő passzából született meg az első gól, Thomas kapásból vágta a hálóba a labdát. Rushé volt a második találat, természetesen ezúttal is a tizenhatoson belülről, nem is tudom, hogy 18 méterről vagy többről rúgott-e gólt egyáltalán, hihetetlen érzéke volt a gólszerzéshez. Másnap mentünk haza Liverpoolba, hatalmas ünneplés kezdődött, először egy nyitott emeletes buszon vittek körbe minket a városon, ahol rengeteg ereklyét dobtak fel hozzánk, aztán bebuszoztunk a stadionunkba, és telt ház előtt folytatódott a mámor. Hatalmas élmény volt. Pár ereklyét még mindig őrzök” – emlékezett vissza Kozma.

A 92–93-as szezonban már Premier League-re keresztelték át az angol bajnokságot, és Kozma a Wimbledon elleni meccsre beállt ugyan hét percre, de több lehetőség már nem jutott neki, ám így is fontos kiemelni, ő a PL első magyar játékosa. Mivel játszani akart, így kérte a szerződése felbontását, és 1993 nyarán visszaszerződött Újpestre.

Újpestről 1995-ben Ciprusra ment, ahol Kovács Kálmán és Kiprich József társaságában mindjárt az első évben történelmet írtak, veretlenül lettek bajnokok és kupagyőztesek az Apoel Nicosiával. A következő évben kupagyőztesek, a később a BL-csoportkörig többször eljutó Apoel akkor kezdte megalapozni vezető szerepét.

1997-ben újra Újpestre vezetett Kozma útja, egy év múlva az Újpesttel is magyar bajnok lett, de a válogatottba akkor már nem került vissza. A válogatottban 40-szer játszhatott, a törökök ellen gólt is lőtt. Újpesten fejezte be a pályafutását 2001-ben, majd a visszavonulása után a Vasasnál és Újpesten is edzősködött, most a Mészöly Focisuli szakmai igazgatója.

Sokat töprengett a Liverpool hívásán

És akkor következzen a három kérdésünk, melyeket a sorozat szereplőinek felteszünk.

Elégedett-e a pályafutásával, nem volt több benne?

Minden ember karrierje a saját döntésein (és persze a szerencsén) múlik, és akár a pályán, akár a való életben, hol jó, hol kevésbé jó döntéseket hozunk. Összességében elégedett lehetek, szép időszak van mögöttem, rengeteg élménnyel és rengeteg nehézséggel. Nem teszi ki az időmet, hogy a múlton merengjek, de néha jó visszaemlékezni. A külföldi játékostól ugyanúgy többet vártak Cipruson, mint Angliában. Mindegyik váltásom más élethelyzethez köthető, nem volt minden annyira magától értődő, például, hogy Bordeaux-ból Skóciába megyek, és azért sokat töprengtem akkor is, amikor a Liverpool megkeresett. Egy ekkora klub életében részt venni egy álom beteljesülése és nagyszerű érzés, de nem könnyű játéklehetőséghez jutni. 1986-ban végigcsináltam a válogatott ausztriai felkészülését, és elfogadtam, hogy akkor nem jutok ki a vb-re, de 22 évesen bíztam benne, hogy 1990-ben majd ott leszek. Erre, a későbbi történtek után már kevesebb esély volt, és bárki bármit mond, a 86-os egy nagyszerű csapat volt, remek kvalitású játékosokkal, nagyszerű edzővel. Szívesen játszottam volna világbajnokságon a magyar válogatottal, de nekem ez nem adatott meg.

Mi volt a legkellemetlenebb szidás és a legnagyobb dicsőítés?

Minden futballistának kijut bőven mind a két részből, legtöbbször elég jól ki tudtam zárni a negatív megnyilvánulásokat, pedig sokszor kaptam ám hideget, meleget, hol jogosan, hol nem. Természetesen, ahol játszik az ember, szeretne jól teljesíteni, ez nem mindig sikerül, ha nem megy, kapod az ívet, ha jobban megy, dicsérnek, felemelnek.

(Kozma 12-essel a Liverpool színeiben, a Chesterfield ellen 4-4-et játszottak hazai pályán a Ligakupában)

Mire tanította meg a futball?

Sok mindenre. Pályán belül és azon kívül is. Tisztelet, elhivatottság, hozzáállás, kitartás, alkalmazkodás, fegyelem. A futball nem csak játékost, embert is nevel. Összességében arra is megtanított, hogy minden kis fogaskerék fontos a nagy egészben.