Kovács Kálmán, aki aranylabdás mögött volt második a francia góllövőlistán

Kovács Kálmán édesapja Honvéd-drukker volt, a csapat meccseire vitte magával a fiát, akinek egy 1974-es toborzón szúrták ki a tehetségét a klubnál. Sok gólt szerzett a korosztályos csapatokban, és nyílegyenesen vezetett az útja a felnőttcsapatig: 1983. október 29-én, 18 évesen egy Pécs elleni bajnokin mutatkozott be a hazai élvonalban. 1984 és 1989 között ötszörös bajnok volt a kispestiekkel, majd 1985-ben egy Wales elleni meccsen csereként lett először felnőtt válogatott, az a csapat abban az évben Európa legjobbja volt.

1989-ben a Toulon egymillió dollárt kínált érte, de nem tudtak megállapodni a Honvéddal, így végül egy év múlva az Auxerre az összeg felét fizette ki érte. 50 ezer frankos havi keresetet adtak Kovácsnak, ami nagyjából félmillió forintnak felelt meg, ekkor a hazai átlagkereset 5 ezer forint körül mozgott.

A Liverpool elleni nagy meccs és más meghatározó élmények

1986 márciusában futball-lázban égett az ország, amikor a válogatott 3-0-ra verte a Népstadionban a brazilokat. Détári Lajos szerezte meg a vezetést, a második találat az akkor 21 éves Kovács Kálmáné volt. Mezey György ezek után be is válogatta a vb-résztvevő csapatba, és Kovács a szovjetek elleni 6-0-t a kispadról nézte végig, a franciák elleni 3-0-s vereséggel zárult meccsen a 65. percben kapta meg a lehetőséget. 1991-ben a Liverpoollal találkozott az Auxerre, az angolok ebben az évben térhettek vissza a nemzetközi kitiltás után. Kovács jelentősen kivette a szerepét a 2-0-s győzelemből: az első gól előtt kiválóan szöktette az Európa-bajnok Ferrerit, aki a kapuba rúgta a labdát, a másodikat ő maga rúgta, ahogy a videón is látszik. „Emberileg az egyik legprofibb külföldi, akivel valaha dolgoztam. Játékostársai is elismerik ezt, maximálisan befogadták” – Guy Roux, az Auxerre edzője 1990-ben értékelte így Kovácsot.

Még ennél is nagyobb élménye lehetett 1984-ben, amikor a magyar ifjúsági válogatott utolsó aranyérmét nyerte nagy UEFA-tornán, Kovács pedig a csapat egyik legjobbja volt. A moszkvai döntőben a házigazda volt az ellenfél, 72 ezer néző előtt a Luzsnyiki stadionban ünnepre készültek a nézők, de a magyarok nyertek. A gól nélküli meccset a tizenegyesek döntötték el, Kovács rúgott elsőnek, hiszen a csoportmeccseken kettőt is értékesített. Ezt kihagyta, Petry Zsolt azonban kettőt is hárított, így a magyarok örülhettek. Ez volt az a csapat, amitől sokat vártak itthon.

„Nyomaszt, hogy rólam mint valami nagy tehetségről írnak, miközben én egyáltalán nem vagyok az. Lehet, hogy ha ilyen lenne körülöttem a légkör és nem kellene félnem állandóan, hogy megfelelek-e egy magasabb elvárásnak, akkor jobban menne a foci. Ilyen légkörben kevésbé félnék attól, hogy esetleg elveszítem azt, amit a legjobban szeretek, csak azért, mert a túl magasra emelt mércét nem tudom hétről hétre átugrani”

– nyilatkozta 1987-ben a Magyar Ifjúságban. Az interjút készítő Moldován András Kovács kifejezett kívánságára visszafogott jellemzést adott róla. „Egy meglehetősen ügyes, de azért a közepesnél semmivel sem jobb képességű labdarúgó, aki bizonyos feladatok megoldására képes ugyan, de igazán nagy dolgokat nem érdemes tőle várni, mert ő csak egy a jobbak közül, és semmivel sem több.” (Érdemes itt megállni egy pillanatra, és végiggondolni, milyen értékelések születtek azóta.)

Idővel Kovács tizenhatoson belüli esései kerültek fókuszba, egy teljes cikket szenteltek annak, hogy ilyenkor dobálja magát, vagy mi történik a tizenhatoson belül. „Ha bíró lennék, én már fenntartással fogadnám a Kálmán bukfenceit, de magamban mindig elismerem, hogy pompásan csinálja. Megtolja a labdát a kapus vagy a bekk mellett, és sokszor nem is a labda felé fut, hanem neki a kapusnak, vagy a becsúszó lábnak. Szerintem az egész világon ő ennek a legnagyobb művésze, és ne is szokjon le róla” – hangzott a válogatott védő, Kardos József ítélete.

A szavak után lássuk, hogyan alakított a pályán, ezek voltak pályafutásának legfontosabb meccsei, eredményei:

• A mezőny legjobbja volt, amikor a Panathinaikoszt 5-2-re verték a Honvéddal az ő négy góljával UEFA-kupa-meccsen, és még nagyobb is lehetett volna a különbség a két csapat között. A görögök a visszavágóra feltámadtak, és 5-1-re nyertek, a Honvéd így nem élte meg a kupatavaszt.
• A Twente ellen is volt egy kiemelkedő meccse 1994-ben, akkor 4-1-re nyertek idegenben Hollandiában, mesterhármast jegyzett.
• Az Auxerre–Olympiakosz UEFA-kupa-nyolcaddöntőn (1-1) ő lőtte a franciák gólját, idegenbeli góllal mentek tovább. A görögöknél Détári Lajos is pályára lépett.
• A válogatottban az Egyesült Arab Emírségek ellen volt háromszor eredményes.
• Szerepelt az ismert szaklap, a France Football címlapján.
• Kétszer volt második Jean-Pierre Papin mögött a francia góllövőlistán.
• Hármat rúgott a Monacónak, amikor Arsene Wenger volt az edzője.
• Amikor Franz Beckenbauer a Marseille-t vezette, szintén megtanulhatta a nevét, 4-0-ra nyert az Auxerre, a harmadik gól az övé volt.
• A 3-2-vel zárult Valenciennes–Caen-meccsen 1993. januárban az övé lett a forduló gólja, 25 méterről helyezte egy laza mozdulattal a kapuba a labdát.
• Az épülő kispesti stadionban egy szektor fogja viseli a nevét.

Az egyéni és ifjúsági sikereket felnőtt válogatott szinten nem követték hasonlók, sőt, becsúszott egy megrázó kudarc is. Az Izland elleni vb-selejtező korszakos vereség, amikor a második percben ő sodorta a labdát a kapuba, de a Jenei Imre vezette csapat kikapott 2-1-re. Az elkeseredettséget fokozta, egy akkoriban amatőr csapat nyert Budapesten. Ráadásul mivel a jugoszlávokat kizárták a csoportból, nemcsak a szurkolók, de a vezetők is azt gondolták, megnyílhat az út az 1994-es világbajnokságra. Nem így lett.

Meghökkentések sorozata

Miután Kovács Papin mögött 15 góllal a második lett a francia bajnokság góllövőlistáján 1991-ben, kijelentette, hogy haza fog térni. Honvágya volt, így 1992 márciusában már itthon futott ki meccset játszani. Az is hozzájárult ehhez, hogy a fentebb említett, Liverpool elleni visszavágón megsérült, bevérzett a combja. A helyére állított Baticle pedig remek formában játszott, és a csapat veretlenül hozott le két hónapot, így az edző azt mondta Kovácsnak, nem veheti ki a csapatból. Ezek után a magyar légiós azt látta a legjobbnak, ha kölcsönben hazatér. Utána visszatért még a Valenciennes-hez, 32 meccsen 8 gólt szerzett – a csapat kiesett, három játékosról igazolódott a bundavád –, de a 93–94-es szezon után ismét itthon játszott.

Nem a játéka miatt maradt sporttörténelmi a Fradi elleni 1995-ös Magyar Kupa-elődöntő, hanem mert kiállították, ő pedig visszasétált a pályára. Ezt a jelenetet megőrizte a Youtube, itt látható a részlet a közvetítésből. Összeakadtak Simon Tiborral, a kiállítás jogosnak látszott, Kovácsot hordágyon vitték le, emiatt nem látta a piros lapot. Visszament, a játékvezető azonban kiszúrta, és az öltözőbe küldte. Meglepően higgadtan nyilatkozott utána.

Higgadtan értékelt 2012-ben is, amikor Svájcot az Európa-bajnokság titkos esélyesének mondta egy tévéműsorban, pedig a svájciak ki sem jutottak a tornára. Azt mondta most erről, hogy általánosságban beszélt. „Kísért ez a dolog, mert rögtön lehetett mondani, ezért tart itt a magyar foci, és azért is, mert a Trollfocin poénkodtak ezzel, hogy a számba adták: Svájc az Afrika-kupát is megnyerheti. Nagyobb baj, hogy a gyerekek jönnek oda hozzám, mit szólok ehhez. A poént értem, adom, jó. A gyerekek nem a Honvéd álomcsapatával foglalkoztak, amibe beválasztottak, hanem Svájccal. Számomra ugyanakkor megtisztelő, hogy Kocsis Sándor előtt végeztem két szavazattal, még ha nem is biztos, hogy reális ez a szubjektív rangsor.” Még ennél is nagyobb visszhangot váltott ki, sőt, már indulatokat is kavart a hírhedt patkányozás. Írt egy azóta törölt bejegyzést, amiben a patkányokról a Fradi-védőkre asszociált. Minden MLSZ-tisztségéről lemondott utána. Úgy reagált erre később, hogy erős poszt volt, ilyen volt mindig a humora, poénnak szánta, de már biztosan másként csinálná. Kovács most testnevelő tanár egy XVII. kerületi gimnáziumban.

Mindig oda lyukadtak ki, hogy jó lenne már otthon lenni

A sorozatban megszólaltatjuk a szereplőket is, az alanyok ugyanazokat a kérdéseket kapják.

Elégedett a pályafutásával? Nem volt több benne?

A Honvéd mezéért akartam elkezdeni focizni, megkaptam. Életem nagy élménye, amikor Bécsben 3-0-ra megvertük az osztrákokat, akkor még a kapu mögött szurkoltam Dömének, Kiprichnek. Pár hónap múlva engem küldött be Mezey György kapitány Walesben Nyilasi Tibor helyére, akinek meg az utolsó meccse volt a válogatottban. Újabb álmom teljesült, minden mást pluszként értékelek. Voltam világbajnokságon, a franciák elleni meccset megnéztem nemrég, volt harminc olyan percünk, ami elfogadható volt. Külföldre mentem, voltak ott is góljaim. Örülök, amit kaptam.

1992. januárban próbajátékon voltam Leedsben. Megkérdezték tőlem, mit gondolok Eric Cantonáról. Az igazat mondtam, jó játékos. Sheffieldben volt akkor éppen próbajátékon, és nem vált be. A menedzserem nem örült, amikor megdicsértem, szerinte nem kellett volna, de akkor is azt mondtam, amit gondolok. Pár nap múlva Cantonát leigazolta a Leeds, a szezon végén bajnok lett, Manchesterben pedig legenda.

Ezzel eszem ágában sincs azt mondani, hogy én is így megálltam volna a helyem, csak ilyen az élet, ennyin múlt. Gyötört a honvágy, ahogy Fischer Palit is, aki akkor kezdett az Ajaxban. Felhívtuk egymást, mindig oda lyukadtunk ki, de jó lenne már otthon lenni. Ha terel valaki, lehet, hogy most az angol karrieremről beszélhetnénk, ám ez elmaradt.

Mi volt a legkellemetlenebb szidás és mi volt a legnagyobb dicsőítés?

Vízfejű Kovács – egy teremtornán rúgtam pár gólt a Fradinak, ezt harsogták a szurkolók, én meg azt értettem, hogy nincs szén, Kovács. Elsőre azt hittem, Vinczével kevernek össze. Utána magyarázták el, hogy a hokiban volt egy Kovács, akinek ez volt a csúfneve. Felül kell ezen emelkedni. Az nagyon jólesett, amikor Vincenzo Scifo azt mondta egy interjúban, hogy a belga válogatottba frissen honosított horvát Josip Weber majdnem olyan jó, mint én. Hízelgő volt az összehasonlítás. Mi akkor már nem játszottunk együtt, de az, hogy így kiemelt, jólesett. A divatmeccsem a Liverpool elleni volt, de a legjobban a Kaposvár elleni 5-1-es győzelemnél ment a játék, a negyedik gólom után cseréltek le. Örültem volna, ha a Népsport tízest ad elismerésül, a mi időnkben ennek még súlya volt, de nem kaptam meg.

Mire tanította meg a futball?

Hogy jó csapatban működni. Ha tíz Messi van egy csapatban, nem előnyös, mert ki szerzi vissza a labdát? Amikor abbahagytam, azt hittem, edző leszek, főnök. Ma már azt látom, egy stáb hasznos tagja lehetnék. Amikor megalakult az MLSZ-ben a szakmai bizottság, én az iskolai focit toltam előre. A kezüket sok mindenre használják a gyerekek, a lábukat nem. Meggyőződésem, hogy sok maradandó élményt lehet szerezni a suliban, és még a koordináció is javul. Ötven körül, ha körbetelefonálsz, egy haveri focicsapatot könnyebb összeszedni, mint ha bármelyik sportágat mondanám. A pótosztályfőnöki rendszert én már sugalmaztam az akadémiákra, kiderül, megfogadják-e a tanácsomat, szerintem szerencsés lenne. A futball amúgy mindig tanít valamit. Önkéntes leszek a júniusi Európa-bajnokságon, de előtte a májusi U21-es Eb-n is, mind a románok, mind a hollandok elleni meccset nagyon várom, használhatom a nyelvtudásomat. Társadalmi munkában játékosmegfigyelő is vagyok, szeretnék visszaadni a futballnak, ha már olyan sokat kaptam tőle.