Valter Attila megmutatta, Magyarországról sem lehetetlen a világ élvonalába kerülni

Valter Attila már a Giro d'Italián szerzett fehér trikójával is olyan szintre került, ahol magyar kerékpáros még sohasem járt, de aztán újra minden várakozást felülmúlt, és még ezt is túl tudta szárnyalni. Megszerezte a rózsaszín trikót,

a sportág egyik legértékesebb mezét, amihez csak Tour de France sárga trikója vagy a világbajnoknak járó szivárványszínű mez fogható.

A 22 éves Valter ezzel olyan szintre lépett, ami mostanában a belgák, a franciák, a britek, a spanyolok, az olaszok, a kolumbiaiak és újabban a szlovénok felségterülete. A világban most biztosan sokan felkapták a fejüket, hogy hogyan lehet rózsaszín trikós egy magyar bringás. Persze nem mindenki lepődik meg, volt olyan nemzetközi kerékpáros portál, amelyik Valtert említette elsőként a „radar alatt repülő”, titkos esélyes bringások között.

A magyar bringacsoda

Aki versenyszerűen kerékpározni kezd, rendszerint arról álmodozik, hogy valaha nyer egy szakaszt a három nagy körverseny valamelyikén, vagy ha csak egy napra is, de magára öltheti az élen állónak járó megkülönböztető mezt. A világ élvonalába tartozó klubokban nagyjából 600-700 csúcsprofi kerékpáros teker, közülük talán tucatnyinak jön össze egy évben, hogy megkülönböztető meze legyen egy háromhetes nagy versenyen. Ha nem is mindig a legerősebb kerékpáros viseli, de kitartást, fineszességet, szenvedni tudást mindenképpen igényel ez a kiemelt státusz.

Még pár éve is lehetetlenek tűnt, hogy egy magyar bringás egyszer eléri mindezt, mivel sokáig a közelében sem voltak az olyan csapatoknak, amik az ilyen versenyeken indulhatnak.

A 2000-es évek elején Bodrogi Lászlónak szoríthattunk a Tour de France-okon egy-egy részsikerért, dobogós helyeket szerzett is az időfutamokon, de az előbb említett mámorító eredményeket nem érte el. Bodrogi szereplése nem is igazán a magyar kerékpársport érdeme, Franciaországban élve és készülve jutott el a legmagasabb szintre – ettől persze a Touron és a Vueltán szerzett második, harmadik helyeit és időfutamos világbajnoki érmeit azért a magunkénak érezhetjük.

Bodrogi mellé akkoriban nem tudott fellépni másik magyar bringás, rajta kívül csak Szeghalmi Bálint húzott le egy évet még 2011-ben az első ligában, mai nevén World Tour-kategóriában az olasz Lampre csapatnál. Ezután 2019-ig kellett arra várni, hogy újra legyen World Tour-os bringásunk, ekkor Peák Barnabást igazolta le a Mitchelton-Scott (ma BikeExchange), majd őt követte Valter Attila, aki a 2020-as csonka szezont a lengyel CCC-ben töltötte. Előttük Kusztor Péter számított a legmagasabb szinten jegyzett magyar bringásnak, ő most a másodosztályúnak nevezhető prokontinentális klubban, a Team Novo Nordiskban teker.

Hogy ki milyen szintű csapatban szerepel, az csak részben függ a tehetségtől és a képességektől, olykor a menedzsmenten és kapcsolatrendszeren is múlik, de az biztos, hogy véletlenül senki sem ragad meg évekre a legjobbak között. Az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején több magyar kerékpáros is légióskodott, de a nagy ugrás nem jött össze nekik. Ezután évekig csak vegetált az országúti szakág, nem volt igazán tömegbázisa a sportágnak, ami folyamatosan szervezeti gondokkal is küzdött. A legfontosabb magyar versenyt, a Tour de Hongrie-t 2009 és 2014 között meg sem rendezték a támogatók hiánya miatt. A több mint százéves Millenáris Velodróm állapota időközben annyira leromlott, hogy teljesen használhatatlanná vált. Pedig a brit kerékpársport példája is mutatja, hogy az erős pályaszakág ágyazott meg az országúton később elért sikereknek és háromhetes-győzelmeknek.

Az utóbbi négy-öt évben kezdett látszódni, hogy ha még nincs is minden rendben a magyar kerékpársportban, vannak azért olyan tehetségeink, akiket érdemes menedzselni.

Most is ellentmondásos a helyzet, Valter éppen a világ tetején áll, de itthon még harmadosztályú profi csapatunk sincs jelenleg.

De még ilyen körülmények között is vannak olyan, a sportág iránt elhívatott szakemberek, mint például Valter Attila édesapja, Valter Tibor. Ő maga is kerékpáros volt, 27 magyar bajnoki címet nyert pályán és országúton, majd az edzősködéssel kezdett el foglalkozni. Falujában, Csömörön létrehozott egy hegyikerékpáros csapatot, amiből végül egy sikeres országúti projekt is kinőtt. Nemcsak a fia, de Dina Márton is ebből a műhelyből került ki, most pedig mindketten ott vannak a Girón.

Valter Attila országúti karrierje 2018-ban indult be igazán, amikor a Tour de Hongrie-n a hegyi trikóért csatázott nagyot, majd a szlovák körverseny első hegyi szakaszán lett harmadik. Az aktuális világbajnok Julian Alaphilippe-pel együtt ért célba. 2019-ben a fiatalok Tour de France-ának tartott Tour de l’Averniren nyert meg egy hegyi szakaszt, ami után minden szakmabeli felfigyelt rá. Aki ezen a versenyen jól szerepel, az általában a felnőttek között is megállja a helyét.

A World Tour-mezőnybe tavaly került be, miután a lengyel Team CCC utánpótlássorából felkerült a profik közé. Egy ideig úgy volt, hogy 2020 májusában Budapestről indulhat a Giro d'Italia, amin ott lesz Valter is, de a járvány ezt eltörölte. A nyár végére halasztott Tour de Hongrie-t a Kékesen megnyerte, majd az októberi Girót a 27. helyen fejezte be. A szezon végén megszűnt a csapata, de az eredményeivel több csapat érdeklődését is felkeltette, és végül a francia Groupama–FDJ-hez, egykori nevén a Française des Jeux-höz írt alá.

Valter csapata 17 évet várt a rózsaszín trikóra

Ha van biztos igazodási pont az országút kerékpár elmúlt húsz évében, akkor a Française des Jeux mindképp az. Ebben a sportágban megszokott, hogy a szponzorok jönnek-mennek, a csapatok néhány évente nevet és mezt váltanak, rosszabb esetben megszűnnek vagy összeolvadnak más csapatokkal. Az FDJ nem tartozik közéjük, a francia nemzeti lottótársaság 1997 óta folyamatosan és töretlenül szponzorálja a csapatot, ezzel gyakorlatilag a mezőny legrégebbi csapata az övék.

A kék-fehér-piros mezben versenyző FDJ nemzeti csapatnak is tekinthető, ahol a legjobb francia bringásokat próbálják összegyűjteni. A jelenlegi harmincfős keretükből 16-an franciák, itt teker a leggyorsabb francia sprinter, a tavalyi Girón négy szakaszt és a ciklámen trikót is megnyerő Arnaud Démare, a korábbi Tour de France-dobogós Thibaut Pinot és a jövő egyik nagy reménysége, David Gaudu is. Bár mindig akadtak kiváló versenyzőik, az FDJ nem tartozik a legerősebb szupercsapatok közé, háromhetes körversenyt például eddig még nem nyertek.

Legutóbb a 2004-es Giro d'Italián volt náluk a rózsaszín trikó, amikor az ausztrál Bradley McGee megnyerte a genovai nyitó prológot. Az idei olasz körversenyen eredetileg Thibaut Pinot lett volna a kiemelt versenyzőjük, de ő a hátsérülése miatt végül nem tudott rajhoz állni. „Egyáltalán nem számítottam erre. Papíron nem a legerősebb sorral vágtunk neki a rajtnak, de már az első héten nagy dolgokat értünk el. A rózsaszín trikó a hab a tortán. Nem fogunk dicsekedni, ez a Giro még nem teljesen sikeres, de kezdetnek nem rossz” – mondta Marc Madiot, a csapat legendás igazgatója, aki Franciaországból követi a versenyt.

A helyszínen Philippe Mauduit sportigazgató a főnök az FDJ-nél, a csapat honlapjának így értékelte a hatodik szakaszt: „Jó volt reggel viccelődni a rózsaszín trikóval, de hogy tényleg higgyek is benne, az már más tészta. A rajtnál nem beszéltünk erről, mert nehéz nap állt előttünk, és nem akartunk nyomást helyezni Attilára” – mondta.

A nap döntő pillanatának az Ineos Greandiers tempónövelését nevezte. „Számunkra nagyon meleg volt a helyzet. Rudy (Molard), Seb (Reichenbach) és Romain (Seigle) közvetlenül a rózsaszín trikós mögött volt, és éppen előttük szakadt szét a sor. Attila pont a rózsaszín trikós előtt volt, éppen az ő kerekénél történt a szakadás. Rendben átvette a tempót, és ez volt a lényeg. Amint megláttam a szakadást, megkérdeztem, hogy ki van elöl. Három kék mezest láttam a rózsaszín trikós mögött, és egy kicsit megijedtem, de a srácok azonnal mondták, hogy Attila elöl van, Attila elöl van! Megkönnyebbültem. Ráadásul Simon (Guglielmi) még mindig a szökésben volt, így meg tudtuk állítani, hogy biztos, ami biztos, segíthessünk Attilának” – mondta Mauduit.

Az FDJ legutóbb négy éve volt olyan helyzetben, hogy egy háromhetes verseny összetett versenyét vezették. A 2018-as Vuelta a Españán Rudy Molard négy szakaszon viselte a piros trikót. Az ő tapasztalata most sokat segíthet Valternek. A Giro pénteki szakasza nem tűnik annyira vészesnek, mezőnyhajrára lehet számítani, ugyanakkor az oldalszél okozhat meglepetéseket. Az FDJ-nek mindenképp azért kell dolgoznia, hogy Valtert elöl tartsák, és akkor szombaton is rajta lesz a rózsaszín trikó. A hétvégén két nehéz hegyi szakasz következik, itt fog eldőlni, miként alakul Valter következő két hete az olasz körversenyen. Az biztos, hogy Dina Mártonnal együtt már most felejthetetlenné tették a magyar szurkolók számára ezt a Girót. Innentől kezdve minden egyes nap egy extra ajándék, amit Valter rózsaszínben tölt.

A belga csodagyerek és a Tour-győztes előtt

Az országúti kerékpár az elmúlt években a fiatalok sportja lett, 2019-ben a kolumbiai Egan Bernal 22 évesen nyerte meg a Tour de France-t, tavaly pedig a szlovén Tadej Pogačar nyerte meg a francia kört egy nappal a 22. születésnapja előtt. A 21 éves belga csodagyerek, az Anderlecht-futballistából kerékpárossá lett Remco Evenepoel a tavalyi Lombardián történt csúnya bukásáig halmozta a győzelmeket.

„Ez nekem egy kicsit inkább degradáló, mint motiváló. Hiszen 22 évesen én még nem tartok itt. Fura, hogy ennyi idősen miket tudnak. Pogačar juniorban is jobb volt nálam, de elrémít, hogy milyen óriási fejlődésen ment keresztül. Azért bízom magamban, az én fejlődésem nem ilyen ugrásszerű, de folyamatos, egyre inkább csukódik az olló, és egyszer talán én is elérhetek arra a szintre” – ezt Valter Attila mondta a Telexnek tavaly ősszel, miután megnyerte a Tour de Hongrie-t.

A Giro csütörtöki szakaszán ez az olló összecsukódott, ugyanis Valter Egan Bernallal és Remco Evenepoel-lal meccselt az első helyért, és nyert. Ehhez persze kellett a negyedik szakaszos szökése, amivel némi előnyt szerzett velük szemben. Ugyanakkor Evenepoel és Bernal a 28, valamint 39 másodpercnyi hátrányukat nem tudták teljesen ledolgozni Valterrel szemben. A 160 kilométeres, több mint 3500 méternyi szintkülönbséget tartogató szakaszon Valter szinte végig tapadni tudott rájuk, csak az utolsó pár száz méteren úszott meg kicsit.

Ez azt jelentette, hogy a tavalyi Vuelta-harmadik Hugh Carthyval, a Giro egyik legnagyobb esélyesének kikiáltott Simon Yatesszel és a szintén a dobogó közelébe várt Alekszandr Vlaszovval együtt ért célba. A tavaly őszi Girón a 21 éves João Almeida 15 napig viselte a rózsaszín trikót, most viszont nincs ilyen formában, a Valter-féle csoporttól 20 másodperccel maradt el. A tavalyi Giro-második Jai Hindley két percnél is többet kapott Valtertől.

Egy háromhetes verseny azonban 21 szakaszból áll, és az igazán nagy, kétezer méter feletti alpesi csúcsok csak az utolsó héten jönnek. Addig még rengeteg minden változhat ezen a Girón is, egyetlen rossz nap elég lehet ahhoz, hogy valakinek elszálljon a versenye, és teljesen megváltozzon az összetett állása.

Az összetett verseny állása a 6. szakasz után:

1. Valter Attila (Groupama-FDJ) 22:17:06
2. Remco Evenepoel (belga, Deceuninck–Quick-Step) + 11 másodperc
3. Egan Bernal (kolumbiai, Ineos-Grenadiers) +16 másodperc