Két magyar igyekszik megbirkózni a borzalmasan nehéz Giro d'Italiával

A Girón magyar részről Dina Márton az újonc, az Eolo-Kometa csapata válogatta be a nyolcfős keretébe. Nemcsak Dina, a klubja is most debütál az olasz körön, a csapat idén ugrotta meg azt a szintet, hogy egyáltalán szabadkártyásként meghívást kaphasson a versenyre. Az olyan kisebb klubok, mint a Kometa, nem pályázhatnak az összetett győzelemre, az a sorsuk, hogy a részsikerekre gyúrjanak, minél több szökésben vegyenek részt, hogy mutassa őket a kamera. Dina Mártonon ez aligha fog múlni, a Giro egyik előversenyén, a Tour of the Alpson is többször volt elmenésben, és még a legjobb hegyimenőnek járó trikót is magára ölthette.

„A Tour of the Alpson már célozgattak rá, hogy beneveznek a Giro d’Italiára, benne voltam egy kilencfős keretben, aztán vasárnap vált hivatalossá az indulásom. Most csütörtökön beszéltem Ivan Bassóval (korábbi kétszeres Giro-győztes, a Kometa egyik vezetője), aki azt mondta, hogy nyugodtan legyek magamra büszke, nagyon jól versenyeztem a szezonban, csak és kizárólag a teljesítményemnek köszönhetem, hogy beválogattak” – mondta a Telexnek Dina Márton.

A Kometa magyar bringása szerint nagyjából hasonló munkát végzett, mint a korábbi években, de úgy érzi, tapasztaltabb lett, fejben jobban rá tudott hangolódni a versenyekre, és nem érez akkora nyomást magán.

„Óriási álmom teljesül, hogy itt lehetek, a Grand Tourok közül leginkább ezen szerettem volna indulni. Azt szokták mondani, hogy a Tour de France-t a legnehezebb megnyerni, de a Giro az, amit a legnehezebb befejezni. Kicsit ijesztő is, de már nagyon várom a rajtot. Természetesen én is be akarom fejezni Girót, de úgy, hogy közben meg is mutatom magam” – mondta Dina.

Az elsődleges feladata, hogy a társait segítse, a sík és hegyi szakaszokon is értük fog dolgozni, de egy-két szakaszon talán a szökésbe is bekerülhet. „A csapat szakaszgyőzelemben gondolkodhat, ami akár sprintből, akár elmenésből összejöhet, nekem most az a feladatom, hogy kövessem a csapatutasításokat, napról napra gondolkodunk majd, előre nem is nagyon nézhettem ki így magamnak szakaszt.”

Valter Attila tavaly tekerte végig először a Girót, összetettben a 27. lett, az utolsó előtti szakaszon pedig egy top 10-es eredményt is összehozott, számos klasszist megelőzve. Az idei éve is jól sikerült eddig új csapatában, a Groupama-FDJ-ben, a Katalán Körversenyen megszerezte élete első World Tour-dobogóját, az utolsó etapon lett harmadik, és ő is többször akciózott a Tour of the Alpson.

Valter a Welovecyclingnak azt nyilatkozta, hogy nagyon örül annak, hogy Dina is ott lesz a mezőnyben, egymást fogják motiválni, már csak azzal is, hogy az anyanyelvükön beszélhetnek a verseny közben. A két bringás régóta jól ismeri egymást, már gyerekként is együtt tekertek a csömöri hegyikerékpáros-klubban, amit Valter Attila apja, Tibor vezet, majd az országúton is csapattársak voltak a Pannon Cyclingban.

Az FDJ eredeti tervei szerint Thibaut Pinot-t segítette volna a jó összetett helyezéshez, de a klasszis sérülése miatt visszalépett a Girótól. Ez talán még Valternak is kedvez, kevésbé lehet kötött a szerepe. „Biztos, hogy sok lehetőségem lesz, ha kicsit csúnyán hangzik is, azt csinálok, amit akarok. Bízom benne, hogy segítenem is kell, mert az azt jelenti, hogy a csapattársaimnak is jól megy, de abban is bízom, hogy nekem is lesz lehetőségem kiemelkedő szakaszeredményeket elérni. Amíg jól megy, addig megéri az összetettre is rámenni nekem. Sikerült több hosszú körversenyt teljesítenem az idén, sokkal több tapasztalattal és magabiztossággal fogok így indulni. Elégedett lennék, ha legalább olyan jól sikerülne a verseny, mint tavaly, de szeretnék jobban menni.”

Az exfutballistáé lehet a rózsaszín trikó?

Az összetett győztesnek járó rózsaszín trikóra nagyon sokan pályáznak, a szokottnál is sűrűbbnek tűnik az esélyesek köre, és ahogy azt az elmúlt pár évben megszokhattuk a Grand Tourokon, újra egy húszon alig túl lévő bringás nyerhet. A 21 éves belga Remco Evenepoelt már tavaly is a nagy esélyesek között emlegették, de egy versenybaleset miatt végül el sem indulhatott. A Deceunick-Quick Step kerekese hosszú rehabilitáció után ült vissza a bringára, és úgy vág neki a Girónak, hogy egyetlen versenykilométere sincs idén, de bízik a magaslati edzőtáborban elvégzett munkájában. A futballistából bringássá átvedlett Evenepoel nagyon jó tempómenő, az időfutam az erősségei közé tartozik, és hosszú támadásokat is tud indítani, az emelkedőkön sem lehet nagyon zavarba hozni. Néhány kétség merül fel csak vele kapcsolatban, az egyik például, hogy sosem ment még végig háromhetesen, így nem tudni, mennyire tartós a formája, és azt sem igazán tudni, hogyan reagál a 2000 méter feletti magasságra a szervezete. A Quick Stepnek rajta kívül is van még fegyvere, João Almeida tavaly 15 napon át viselte a rózsaszín trikót, és formája alapján most is van esélye a dobogó közelébe kerülni.

A 2019-es Tour de France-győztes Egan Bernal is a bringások új generációjához tartozik, és a címvédő Tao Geoghegan Hart helyett az Ineos-Grenadiers vele száll harcba a rózsaszín trikóért. A kolumbiai hegyimenő az év eleji versenyeken meggyőzően tekert, egynaposokon is megvillant, de két hónapra ő is eltűnt magaslati edzőtáborba. Nála az lesz a nagy kérdés, hogy hogyan tudja kezelni visszatérő hátfájdalmait.

Jai Hindley tavaly csupán 39 másodperccel kapott ki Geoghegan Harttól a Girón, valószínűleg rossz stratégiai döntések miatt is. Hindley-nek az utolsó szakaszokon a nála esélyesebbnek számító kapitányát, Wilco Keldermannt kellett segítenie, ami miatt alighanem időt veszített. Idén már Hindley a kapitány a DSM csapatban (korábban Sunweb), és mivel az időfutamban nem igazán erős, a hegyeken kéne előnyt szereznie.

A BikeExchange-ben tekerő Simon Yatesnek van elszámolnivalója a Giróval, 2018-ban a 18. szakaszig viselte a rózsaszín trikót, de ekkor látványosan megroggyant, végül a 23. helyre csúszott vissza. Azóta sok rutint szerzett, egy Vuelta a Españát is nyert, és kiegyensúlyozott versenyeket tud hozni, de az időfutamokon sebezhető. A Giróra jó előjelekkel érkezik, a Tour of the Alpson az övé lett az első hely, a hosszú emelkedőkön ő lehet az, aki berobbantja a versenyt. Sokak szerint ő az igazi favoritja az olasz körnek.

A spanyol Mikel Landa is nagyon fogadkozik, hogy győzni megy a Giróra, a legjobb eredménye eddig egy összetett harmadik hely volt, de könnyen lehet, hogy nem ő, hanem csapattársa, Pello Bilbao lesz a Bahrain-Victorius legjobbja, bár a csapatvezetők azt nyilatkozták, hogy mindenki Landáért fog majd dolgozni.

A kétszeres Giro-győztes Vincenzo Nibali már túl van karrierjének csúcspontján, de rutinjával még ott lehet a legjobbak között, tavaly hetedikként jött be. Idén rontja az esélyeit, hogy három hete eltörte a csuklóját, ami még nem jött rendbe teljesen. Rajta kívül is van még néhány bringás, akik nem feltétlenül a dobogóért lesznek versenyben, de izgalmassá tehetik a hegyi szakaszokat. Dan Martin (Israel Start-Up Nation), Hughy Carthy (EF-Nippo), Alekszandr Vlaszov (Astana Premier-Tech) és Marc Soler (Movistar) meg-meglepheti a mezőnyt, ahogy a segítő szerepből kilépő George Bennett (Jumbo-Visma) is.

Durva és murva

A Giro útvonala ezúttal is elég embert próbálóra sikerült, a 3479 kilométeres össztávon körülbelül 47 ezer méternyi szintemelkedést kell legyőzni, ez nagyjából annyi, mint 50-szer feltekerni a Kékestetőre, de garantálható, hogy most is változatosak lesznek a körülmények. A magas hegyek között cudar időre kell számítani, könnyen kifagyhatnak a bringások, de a 30 fokos meleg sem elképzelhetetlen a dél-olaszországi részeken.

A torinói nyitó időfutam utáni két etapon még a sprinterek villoghatnak, de a negyedik szakaszt már egy hosszabb emelkedő zárja, a favoritok már itt egymásnak eshetnek. A hatodik, a nyolcadik és a kilencedik etapon is a hegyimenők alakíthatják a versenyt, a 11. szakaszon nincsenek hosszú emelkedők és nagy hegyek, de mégis kulcsfontosságú lehet. A Perugia és Montalcino közötti 163 kilométerbe ugyanis 35 kilométernyi kavicsos, murvás szakaszt iktattak be, ami néhány bringás szerint úgy megszórhatja a mezőnyt, mint egy durvább emelkedő. Az biztos, hogy jó technikát és koncentrációt igényelhet ez a borítás, és a mechanikai hibáknak is nagyobb a veszélyük.

A 14. etap is kihagyhatatlan a nézők számára, a mezőny ekkor ostromolja meg a kerékpársport egyik legbrutálisabb hegyét, a Monte Zoncolant. Az 1750 méter magas csúcsra több irányból fel lehet mászni, most Sutrio felől teszi ezt meg a mezőny, ez egy leheletnyivel könnyebb változat, mint Ovaro felől, de ezen a rámpán is vigyázzba állnak a lábak, folyamatosan 10 százalék körül van az átlagmeredekség a 14,5 kilométeren, az utolsó 3-on pedig 13,5 százalék a meredekség.

A Zoncolant könnyed felvezetésnek túlzás lenne nevezni, de utána azért egy elég lenyűgöző és félelmetes blokk jön. A 16. szakasz nem csak nagyon hosszú (224 kilométer), hanem rengeteg szintet is tartalmaz, három 2000 méter feletti hágón is át kell verekedniük magukat a kerékpárosoknak, hogy egy lejtmenet végén Cortina d’Ampezzóba érkezzenek meg. Itt nem lenne meglepő, ha hófalak között tekernének. A 17. etapon alacsonyabb hegyek jönnek, de egy 15 és 11 kilométer hosszú emelkedő garantálja a fárasztást. A 19. szakasz is elég fűrészfogasra sikerült, de a 20. bőven rádupláz, megint 2000 méter feletti hegyeken járnak majd a bringások. A Szent Bernát-hágóhoz egy 24 kilométeres kaptató vezet, amit még két rövidebb, de meredek mászás követ. Eddigre el is dőlhet az összetett, de az utolsó szakaszon, a milánói 30 kilométeres időfutamon akár még egy-két perces különbségek is ledolgozhatók.