Valter Attila a második olyan magyar kerékpáros, aki háromhetes körversenyen vehet részt. A 22 éves bringás a Giro d’Italián küzd, ahová többek között edző-édesapja, Valter Tibor segítségével jutott el. Az idősebbik Valter maga is kerékpáros volt, 27 magyar bajnoki címet gyűjtött pályán és országúton. Falujában, Csömörön mégis hegyikerékpárral kezdett el foglalkozni, amiből végül egy elég sikeres országútis projekt is kinőtt. Valter Tiborral fia Giro d’Italia-esélyeiről, a közös edzésmunkáról és a kezdetekről beszélgettünk.
„Mindenki azt kérdezi, hogy Attila képes-e végigmenni a Girón. Ha az igazi sprinter alkatok, mint Arnaud Démare vagy Peter Sagan, vagy a még súlyosabb versenyzők, akik tizen-huszonórás hátrányokat szednek össze a legvégére, képesek rá, akkor Attilánál nem lehet kérdés. Azt viszont elég nehéz belőni, hogy egy ilyen mezőnyben mire képes. A finomhangolás nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Közrejátszott ebben, hogy elég későn dőlt el, hogy a Vueltára vagy a Giróra nevezik, másrészt a vírushelyzet miatt augusztus 1-ig nem is volt verseny. Ráadásul a CCC csapatnak is bizonytalanná vált a sorsa, még az sem volt biztos, hogy ezt az évet le tudják versenyezni” – mondta Valter Tibor. A fia az első hét végén a 28. helyen áll, a vasárnapi szakaszon, ami elég sok hegymenetből állt a világklasszisokkal együtt érkezett a célba.
Attól is függ, ki mennyire fagy el
Az edző-édesapa úgy véli, hogy szenzációs eredmény lenne, ha fia összetettben a 10-30. hely valamelyikét szerezné meg a három hét végén. „Erre meg is van a képessége, most is ilyen pozícióban tartózkodik, és még csak most kezdődik igazán a verseny. Fizikailag, erőnlétileg a következő napokon van esélye fölzárkózni. A harmadik héten (ekkor jönnek az igazán nagy, kétezer méter feletti hegyek, ahol az elmúlt napokban is volt havazás) iszonyatosak lesznek az időjárási körülmények. Három fokban még föl lehet menni, a havat letakarítják az útról, de három fokban 60-70-nel lefelé menni, az a totál halál. Nem találsz megfelelő ruházatot magadra, nem tudod kivédeni, hogy ne fázz. Ati amúgy is elég fázós, az első héten az esős szakaszon is a legesőállóbb öltözéket vette fel, és az aerosisakot, amin nincsen rés. Külön tényező lesz, hogy ki mennyire fagy el. A Giro része a hó, de én abban bízom és a rendező is, hogy ezek a havazások csak hidegbetörések voltak, és még nincs lejátszva, hogy megérkezett a hegyekbe a tél.”
A CCC csapatban az orosz Ilnur Zakarin a legtapasztaltabb és legeredményesebb háromhetes menő. Az első hét után elég jól áll, esélyes a top 10-re a végén. Egy csapaton belül általában alá kell magát rendelnie mindenkinek a kapitánynak, de Zakarin ezt nem feltétlenül követeli meg. „Nem korlátozza a csapattársai esélyeit, szeret egyedül versenyezni, nem szokta meg, hogy folyamatosan négy-öt ember tutujgassa őt. Ati még nem is tud mindig olyan teljesítményt nyújtani, mint Zakarin, így nem is feltétlenül tudna neki segíteni. Maga döntheti el, hogy mit szeretne csinálni a versenyben, és ez nagy előny.”
A hegy már az apának is sok
Valter Attila a lengyel edzői előírásait követi, de édesapjával együtt csinálja végig az edzéseket. Valter Tibor a biciklicserés edzéseken kocsival kíséri, vagy éppen fogja neki a szelet, stéherezik. „Ati általában négy-hat órát megy egy nap, de az időfutam bringán csak egy-két órát töltünk. Ezért nem érné meg neki hazatekerni. Az időfutam bringa ráadásul veszélyes is, egy kormányozhatatlan, irányíthatatlan valami. Közlekedésben, váratlan szituációkban megoldhatatlan helyzeteket okozhat, ezért is kell kísérnem.”
Sokszor együtt is tekernek. „Ha nem is a teljes edzést csinálom végig, három-négy óráig elmerészkedem vele. A síkabb részeken kibírom mögötte, 20-30 százalékot jelent egy jó szélárnyék, meg neki sem kell mindig ing-gatya mennie. Ha résztávokat csinál, akkor lemaradok, és a végén megvár, vagy visszafordul. A hegyi edzéseket már nem bírom vele. Nem hogy egy hétköznapi embernek, de nekem, mint edzőnek és régi versenyzőnek is hihetetlen, hogy mit bír a hegyen. Ezzel a sebességgel és intenzitással kevesen tudnak menni a világon. Amiben Attila tehetséges, azt a World Tour-mezőny 3-5 százaléka tudja. Így nagyobb esélye is van, hogy bejön neki egy-két verseny. A következő években szeretné csúcsra járatni ezt a sztorit, kíváncsi rá, mit tud ebben a közegben.”
„Egy edző fél élete rámehet arra, hogy kiszámolja, ráérezzen arra, ha eljuttatott valakit a csúcs közelébe, hogy tartsa ott edzésprogrammal, vagy hogy tolja még feljebb egy százalékkal. Mindkét félnek akarnia kell. Ati eredményei kettőnk szimbiózisából születtek, én is minden idegszálammal ezen voltam, ő is nagyon akarta. Ma már engem győzködnek a lengyelek, hogy Attilának olyan fejlődési mutatója van, hogy képes a világ csúcsára törni. Egy-két év múlva meglehet az a hiányzó 10-20 watt. Erőnlétileg a legjobbak között lehet, de hogy ezzel tud-e gazdálkodni és versenyt nyerni, az már más sztori, rengeteg apró összetevőn múlik.”
Valter Attila kisebb körversenyeken már állt dobogón, az idei Tour de Hongrie-t meg is nyerte, és a jövőben is ez lehet nála az irány az elit kategóriás versenyeken. „Ő nem egy napon szenzációs, az eddigi munkája és az elemző szoftverek is azt mutatják, hogy többnapos versenyző. A nagy előnye a tartósság, és az, hogy iszonyatosan kipiheni magát a következő napra. Nyilván mindenki fárad, de a mezőny nagy átlagához képest ő sokkal jobban regenerálódik. Ezekben lehet mérni a háromhetes készséget” – mondta a bringásról az edző-édesapa.
Egy zsákfalu előny is lehet
A Giróig hosszú út vezetett, minden a csömöri dombokon kezdődött. Egy utánpótlásklubbal és hegyikerékpárral, aminek Attila mellett sok másik bringás is élvezhette előnyét.
„A 2000-es évek legelején itthon is volt egy nagy mountain bike boom. Minden fiatal ilyen biciklit akart. Engem is megcsapott az az érzés, amit ez a kerékpár nyújtott. Fiatal és lelkes voltam, és én, mint nagy országútista is nyitni akartam ebbe az irányba. Az is adta magát, hogy Csömör egy zsákfalu, a Hungaroring, Mogyoród, Gödöllő irányába csak erdőgazdasági utakon és földutakon lehetett eljutni. Nem volt rajtuk forgalom, remekül lehetett rajtuk biciklizni” – elevenítette fel a kezdeteket Valter Tibor.
Fia, aki még látta őt versenyezni, eleinte csak alkalomszerűen kerékpározott, nem járt edzésre, csak versenyezgetett. Gördeszkázott, kézilabdázott a helyi utánpótlás csapatban és dobolni is tanult. „Mi nem erőltettük, neki volt inkább vágya, hogy komolyabban kerékpározzon tízéves kora után, magáénak látta ezt a közeget. Egy-két évig még párhuzamosan csinált több dolgot, de aztán leépített mindent maga körül. Belátta, hogy csak így meg. Akkoriban egy elég jó csoport verődött össze, 8-10 hasonló korú gyerek volt együtt, akik 6-8 évig ki is tartottak, ami azért elég ritka. A mai napig barátok” – mondta az edző-édesapa.
A csömöri klub elsősorban utánpótlás-neveléssel foglalkozik. Korábban olyan válogatott hegyikerékpárosokat is adott, mint Juhász Zsolt és Szatmáry András, de Valter Tibor egy profi mountain bike csapatot is összerakott. Ehhez csatlakozott a már korábban is Csömörön edző Dina Márton, aki ma szintén a profi országútis karrierjét építgeti Alberto Contador csapatában. A csömöriek aztán országúton is elkezdtek versenyezni. „Ha kiscsapat vagy, a nemzetközi szövetség kategorizálása miatt elég nehéz meghívást szerezni versenyekre, el kell érni egyfajta elismertséget és versenyezői színvonalat, hogy ez működjön. Mi a Tour de Hongrie-n és a Székely körversenyen tudtuk megmutatni magunkat eleinte, aztán beindult a csapat. De mivel legalább hat versenyző kell egy futamra, mindig volt egy-két kölcsönbe érkezett bringásunk is” – mondta Valter.
Közben rájöttek, hogy egy fenékkel nem olyan könnyű két lovat megülni, és az országútizáshoz több erőforrást kell biztosítani. Eleve adott a csapat minimum létszáma, amihez még jönnek az edzők és a kisegítő személyzet. A mountain bike-ban kevesebb a kötöttség és kevesebb versenyző is kell hozzá.
A magyarok még tanulják a profizmust
Valter Attila és Dina Márton országúton is elég meggyőző volt, ezért 2018-ban a kontinentális besorolású Pannon Cycling Teamhez igazoltak. A csapatvezető Bátorfy Bélával viszont úgy egyeztek meg, hogy hegyikerékpárban továbbra is a csömöri színeket képviselik. 2018 mindkettejüknek elég sikeres volt, Valternek ez hozott CCC-s szerződést, míg Dina a Kometához került. A legmagasabb szinten, a World Tourban ma két bringásunk van, Valter mellett Peák Barnabás teker ott, ő a Mitchelton-Scott versenyzője.
„Ugyan volt egy Bodrogink, de ő is inkább Franciaországban teljesedett ki, így mi igazán most kezdünk ismerkedni a sportág profi részével. Ma már elég nemzetközi az ország, az uniós státusz is segített, másképp tekintenek ránk a kerékpársportban. A megerősödött Tour de Hongrie is segített abban, hogy idejönnek nézegetni a régió bringásait a menedzserek. Ha Ati mellé föl tud zárkózni még két-három ember, például Fetter Erik és Dina, akkor mi is föl tudunk kerülni a nemzetközi kerékpártérképére. Jobb csapatba kerülve, jobb edzésmunkával és lehetőségekkel még magasabb lehet a színvonal. Ha Ati nyitotta meg ezt a kaput, annak csak örülök. A magyar versenyzők mindig egy kicsit szkeptikusak voltak, de úgy gondolom, mi bebizonyítottuk, hogy innen is meg lehet csinálni. A magyar kerékpársport nem a tehetségekben kevés, hanem a lehetőségekben, edzésmódszerekben, csapatokban, edzőkben. Ez mind pénz és tudás, amit meg kell még szereznünk” – mondta Valter Tibor.
(Borítókép: Huszti István / Telex)