Meghalt Marianna D. Birnbaum, az irodalom- és kultúrtörténész, író, egyetemi tanár 94 éves volt – olvasható a Magvető Facebook-oldalán. Ő volt az első magyar, aki irodalmi doktorátust szerzett az USA-ban. Magyarországon az 1991-ben megjelent Esterházy-kalauz című kötetével vált elsősorban ismertté, és közel húsz éven át volt a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora is.
„Marianna D. Birnbaumot – akit e sorok írója nem tud nem Daisynek hívni ebben a búcsúszövegben sem – a szabadság és a kultúra, más hangszerelésben a tradíció és az emancipáció összefüggései, lehetséges kapcsolatai érdekelték. Egyfelől történeti vonatkozásai, archeológiai mintái. Másfelől mindezeket a jelenségeket és motívumokat megtalálhatta egy akkor alakuló, gyarapodó, önmagával és a komplett magyar irodalommal állandó párbeszédet folytató életműben, Esterházy Péter káprázatos prózaművészetében” – fogalmazta meg a könyvkiadó búcsúüzenetét Szegő János szerkesztő.
Marianna D. Birnbaum László Daisy Marianna néven született 1934 áprilisában Budapesten jómódú zsidó családban. Az üldöztetést nagybátyja lakásában, hat hétig befalazva vészelte át. Szülei életben maradtak, azonban tágabb családját, benne az imádott komáromi rokonsággal, elpusztította a náci önkény.
1956-ban, bőröndjében a Hét évszázad magyar verseivel, disszidált férjével az Egyesült Államokba. Szülei néhány héttel később követték lányukat a tengerentúlra. Először egy hotelben dolgozott asszisztensként, majd könyvtárosnak állt. Ezután került be a Kaliforniai Egyetemre, ahol kutatóprofesszorként összehasonlító humanizmust oktatott, magyar tanszéket vezetett, küldetésének tartotta a kortárs magyar irodalom meg- és elismertetését. Több nyelven beszélt, még több nyelven olvasott.
Ő volt az első magyar, aki irodalmi doktorátust szerzett az USA-ban. Disszertációját Elek Artúrról írta, 1969-ben az MTA is kiadta. Létrehozta a magyar tanszéket, óráin a kortárs magyar szerzőkkel, többek között Nádas Péter, Esterházy Péter szövegeivel ismertette meg a hallgatókat. „Danilo Kiš hajtogatta, hogy hívjam már fel Esterházyt, beszéljek vele. Először értetlenkedtem, de nem hagyott nyugton. Péter sem volt az első telefonhíváskor túl lelkes, félórás találkozót beszéltünk meg. De életre szóló, mély barátság született” – mesélte Marianna D. Birnbaum egy Telexnek adott interjúban tavaly.
Az Esterházy-kalauz először 1991-ben jelent meg, a kötet Marianna D. Birnbaum és Esterházy Péter beszélgetéseit rögzítette. Esterházy későbbi remekművei, az Egy nő(1995), a Harmonia Caelestis (2000), a Javított kiadás (2002), az Egyszerű történet már úgy születtek, hogy az alkotói folyamatban ott volt az óceánon túli társ. „Én voltam a segítő, az informátor, a zsidó anya, akinek nyafogni lehetett, tükör, aki kellő távolságra volt, mégis jelen lévő és állandó” – fogalmazta meg Marianna D. Birnbaum.
Marianna D. Birnbaum Los Angeles-i otthonában szinte mindig voltak vendégek. Esterházyn kívül is jó ismerősének tudhatott világhírű írókat, tudósokat. Fantasztikus könyvtárában mindenki hagyott valamilyen nyomot.
„Karinthy Cini is dedikált nekem egy kötetet, azt írta bele, hogy Daisynek és az amerikai dolgozó népnek. Később egy nagykövet felütötte ezt a könyvet, és igencsak csodálkozott” – mesélte az emlékeit Marianna D. Birnbaum.
Az említett Karinthy Ferencen kívül olyan irodalmi nagyságokkal állt kapcsolatban, mint Faludy György, Danilo Kiš, Konrád György, Spiró György, Bohumil Hrabal – és hosszú még a sor. A három éve megjelent Miniatúrák ezeknek a kapcsolatoknak az irodalmi lenyomata.
