A szén-monoxid halálos gáz, de okosan beszippantva ütős doppingszer lehetne

Mielőtt igazán elterjedtté vált volna, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) február 10-i hatállyal betiltotta azt a lehetséges teljesítményfokozó módszert, amely szén-monoxid belélegzésével jár együtt.

A szén-monoxidról mindenki tudja, hogy mérgező, akár halált is okozhat, így elsőre őrültségnek tűnik, hogy bárki is szánt szándékkal azt szívjon. Kontrollált körülmények között viszont minimalizálható az életveszély. Állóképességi sportágakban már több mint hatvan éve ismert egy diagnosztikai eszköz, amely szén-monoxid belélegzése után mutatja ki, hogy a sportolók vérében mennyi hemoglobin van. A hemoglobin a vörösvérsejtben található fehérje, amely az oxigénszállításért felelős. Ha több a hemoglobin, az izmokba is több oxigén jut el, és azok jobban ellenállnak a tejsav felhalmozódásának, tehát tovább képesek magas teljesítmény leadására.

A szén-monoxidos mérőeszközt jobbára a magaslati edzőtáborok előtt és után használják, mert a magasság miatt oxigénszegényebb levegő erős hatással van a hemoglobinszintre. Érthető, hogy ezt a fontos adatot is tudni akarják az edzők, és eddig elfogadott volt a mérés módszere.

Azt több kerékpárcsapat elismerte, hogy használják ezt a mérőeszközt adatszerzésre, ezek között volt az utóbbi években a Tour de France-t domináló Jonas Vingegaard és Tadej Pogačar klubja, a Visma–Lease a Bike és az UAE Team Emirates is, valamint az Israel–Premier Tech. Ezzel nincs is semmi baj, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) listáján nem is szerepelt tiltott módszerként, de nyáron az amerikai Escape Collective kerékpárosportál név említése nélkül megszellőztette, hogy vannak olyan csapatok, amelyeknél nemcsak adatszerzés céljából lélegeznek be a bringások szén-monoxidot, hanem teljesítményfokozás érdekében is.

A hemoglobint egy hétköznapi vérvétellel is lehet mérni, ön is megtalálja a laboreredményei között, de az a különbség, hogy a szén-monoxidos belélegzés után levett vérből a teljes hemoglobintömeget meg tudják állapítani, nem csak a százalékos arányát.

Carsten Lundby biológus, az egyik szén-monoxidos mérőműszert gyártó cég vezetője a Guardiannak azt mondta, hogy a teszt közben a vér szén-monoxid-szintje 6 százalék körülire növekszik, és másnap reggelre körülbelül 2 százalékra esik vissza, ha közben sportol valaki, még gyorsabb a csökkenés. Hogy ezt tudjuk értelmezni, hozzátette, hogy a kipufogógázok és egyéb levegőszennyezők miatt a szén-monoxid-szintünk 0,5 százalék körül van, míg egy dohányos emberé 8 százalékra is felmehet.

Az elmúlt években az országúti kerékpársport rengeteget gyorsult, amit a legtöbben a táplálkozás, energiapótlás megreformálásának, az edzésmódszerek és a kerékpárok fejlesztésének tudnak be, de mindig vannak olyanok, akik valami titkos összetevőt keresnek, emiatt kerülhetett elő a szén-monoxid is. Miután Pogačar nyáron több mint három perccel megdöntötte a Plateau de Beille emelkedőjén Marco Pantani 1998-as, feltehetően az EPO nevű dopping által hajtott rekordját, a L’Equipe francia sportlap felvetette, hogy Pogačar a szén-monoxid révén is gyorsulhatott.

A szén-monoxid, ha okosan adagolják, nagyjából úgy működik, mint a magaslati edzés. A hemoglobinhoz nemcsak az oxigén tud kapcsolódni, hanem a szén-monoxid is, sőt ez az előbbinél még jobban is kapcsolódik, ezért tud fulladást okozni. Ha viszont valaki csak kisebb adagot lélegzik be, akkor csak enyhe oxigénhiányos állapot alakul ki, amely, ha elég ideig fennáll, arra ösztönzi a csontvelőt, hogy kompenzálásként még több vörösvérsejtet termeljen. A több vörösvérsejt pedig később megint előnyként jelentkezik a több oxigén megkötésével.

Ezt a hatást már tudományosan is igazolták. 2020-ban a Bayreuthi Egyetem kutatócsoportja amatőr sportolóknak három héten keresztül naponta ötször adott kis dózisban szén-monoxidot – többet, mint amennyi a hemoglobin méréséhez kell –, és a kísérlet végére körülbelül öt százalékkal nőtt a vérükben lévő hemoglobin mennyisége, a maximális oxigénfelvevő képességük, a VO2 maxuk, pedig három százalékkal nőtt. Egy frissebb, 2024-es kutatás, amelyet a norvégiai Innlandet Egyetemen végeztek, pedig arra jutott, hogy a magaslati edzés szén-monoxid-inhalálással vegyítve nagyobb előnyökkel jár, mint önmagában a magaslati tréning.

Lunbdy szerint nem szerencsés, hogy a Bayreuthi Egyetem publikálta a tanulmányt, mert ez sok amatőrt arra késztethet, hogy barkácsmódszerekkel készítsenek maguknak szén-monoxid-inhalátorokat, és ez számos tragikus baleset forrása is lehet. Akik szerint a sportolók nem kockáztatnak, azoknak érdemes visszatekinteniük a doppingolás történetére is, sok esetben okoztak súlyos egészségi problémákat vérátömlesztések (például rosszul tárolt vértasakok miatt), vagy a túlzásba vitt amfetaminhasználat is.

Ha a szén-monoxid valóban működik, akkor nehéz feladatot adhat a doppingellenőröknek, mert a mostani tudás szerint nehéz lehet kimutatni. A szervezetből gyorsan kiürül, és kézenfekvő védekezés lehet, ha mégis sikerül detektálni, hogy „én csak a városi szmogból szippantottam, nem csináltam semmi rosszat”. Ross Tucker sportorvos szerint pedig az is bátoríthatja a visszaélést, hogy a szén-monoxidos detektor már használatban van, és a diagnosztikai eszközből pillanatok alatt teljesítményfokozó válhat.

Lundby – aki az 50 ezer eurós szén-monoxidos detektorból a Visma és az Israel–Premier Technek is rendelkezésére bocsátott egyet-egyet – azt mondta, hogy technikailag valóban lehetne teljesítményfokozásra használni a gépét, de nem tudnak vele visszaélni, mert neki távolból is van hozzáférése az irányításához.

Bár az UCI megtiltotta a szén-monoxid-inhalátorok használatát, más sportágakban nem szerepel a listán. A WADA egyelőre azért nem vette fel, mert nem látja teljesen bizonyítottnak a teljesítményfokozó hatását, igaz, csak a sportolók egészségének védelme érdekében is kiállhatna a tiltás mellett. Gázokkal már volt dolga a szervezetnek, 2014-ben főként orosz téli sportolók miatt került tiltólistára az argon és a xenon belélegzése, amelyek a szén-monoxidhoz hasonló elven fokozzák a teljesítményt.