Alákérdezős, vállveregető interjú jelent meg Nemcsák Károllyal az SZFE honlapján

„Nem légvárakat, templomot épít”

– ezzel a címmel jelent meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem honlapján egy a kérdező általi dicséretektől nem mentes interjú Nemcsák Károllyal, aki az autonómiájától megfosztott egyetem Vidnyánszky-féle fenntartó alapítványának felügyelőbizottsági tagja.

Az interjú bevezető mondatai szerint Nemcsák tíz éve vezeti „sikeresen” a József Attila Színházat, és „váratlanul, de nem meglepő módon” az SZFE-t fenntartó alapítvány felügyelőbizottsági tagjává nevezték ki. Március 15-én pedig „színművészi és színházvezetői tevékenysége elismeréséül” a Magyar Köztársaság kiváló művésze lett.

Az első kérdés a járványra vonatkozott, de azért ebben is volt dicséret, a kérdésfeltevő úgy fogalmazott, hogy Nemcsákék „Szerelem, szenvedély, színház” mottóval nyitották meg az új évadot még tavaly nyáron, „optimistán, bizakodón, fantasztikus repertoárral”.

Nemcsák hangsúlyozza, hogy „hála a megfeszített munkának és az államtitkárság maximális támogatásának”, tíz év után ismét szerződtetett társulata lesz a József Attila Színháznak, „alkalmazotti szerződést tudtunk ajánlani húsz színésznek, ez egy óriási dolog” – mondta.

„Egy bizonyos folyamatnak a része”

Aztán szóba került az is, hogy az SZFE-s diákok tavaly az autonómia felszámolása miatt tiltakozásul elfoglalták az egyetem épületét. Az interjú készítője – akinek nem tüntették fel a nevét – persze nem így tette fel a kérdést, hanem úgy fogalmazott: „azidőtájt már dúlt az állóháború. Gondolta akkor, hogy ilyen mélyek az ellentétek, és a feszültség ilyen sokáig tart?” Nemcsák azt mondta: „Bonyolultabbnak tartom a helyzetet, mert úgy érzem, hogy minden egy bizonyos folyamatnak a része.”

„Riasztó” volt Nemcsák számára a 2019. őszi „színházi demonstráció” is, amikor szerinte „egy kilopott törvénytervezettre építettek egy demonstrációt”, és „rossz nyilatkozatok is elhangzottak előtte, melyek szerint, ha egy jobb oldali ember pályázik igazgatói posztra, akkor nem biztos, hogy megbízatást kap”.

Aztán az egyetemfoglalás is szóba került (bár ez a kifejezés nem hangzott el): „Eltelt egy év, és azt látjuk, hogy itt nem pusztán egy diákzavargásról van szó, hanem egy felépített folyamatról. Az derült ki, hogy bizonyos emberek nem szeretnének együtt dolgozni jobboldali gondolkodású művészekkel. Ez azért riasztó. Ami rettentően szomorú, hogy a szakmánk iszonyatosan megosztott lett. Oda-vissza” – mondta Nemcsák.

Frissítésre szorult az ideológiai vonal

Nemcsák arról is beszélt, hogy a felügyelőbizottság, melyben helyet kapott, „a törvényesség felett őrködik”. Majd hangsúlyozta: „Meggyőződésem, hogy a Színművészetire ráfért ez a változás, és azt is gondolom, hogy az az ideológiai vonal, amit eddig képviselt az Egyetem, szintén frissítésre szorult. Nagyon leszűkült az a kör, akik tanítottak. Semmilyen oldalról nem lehet az a cél, hogy egyen gondolkodású emberek legyenek, mindenféle színnek meg kell jelennie ezen a palettán is.”

„Ön vállaltan konzervatív művész, konzervatív ember. Melyik a fontosabb? A művész, vagy az ember? Egyáltalán, honnan hozza a beállítódottságát?” – érkezett a kérdés. Nemcsák elmondta: „Én egy pici faluban születtem, ahol nem az emberek hová tartozása volt a lényeg. Nem az számított, hogy ki a magyar, ki a zsidó, ki a cigány, ki a szlovák. Mindenkit az embersége szerint ítéltek meg, és ítélnek meg a mai napig is.”

Lágyan magasodik a templom, hullámzik a smaragdzöld paplan

Az interjú utolsó kérdése az volt, hogy „gyűjtést szervezett, pályázatokat írt, hogy a szülőfalujában templom épülhessen.” Erre Nemcsák egyebek mellett azzal felelt: „Már kész! Néhány éve pattant ki a fejemből az ötlet. Vidéki gyerekként fölkerültem Budapestre, kaptam gyomrosokat rendesen, de csak haza kellett mennem pár napra és újra rendbe tettem magam. Biztos sokakban van egy állandó szeretet a szülőföldjük iránt, énbennem hatalmas. Gondolkodtam, hogy mit tudnék én visszaadni. Így jött a templom ötlete. Ha minden igaz, a falu búcsúján felszentelhetjük.”

Ekkor a kérdező egy kiegészítéssel élt az olvasók felé, azt írta: „Mindeközben a telefonján gyönyörű képeket nézegetünk: a hófehér templom lágyan magasodik a 140 lelkes falucska fölé, mögötte hullámzik a Bükk erdeinek smaragdzöld paplanja.”

Van pár dolog, amit bár Nemcsák megemlített, az interjú készítője nem kérdezett vissza, hogy mire is gondolt pontosan a művész, így nem derült ki, hogy milyen folyamatra gondolt, amikor arról beszélt, hogy „itt nem pusztán egy diákzavargásról van szó, hanem egy felépített folyamatról”. És a „Nem légvárakat, templomot épít” cím értelme is homályban maradt, nem tudhattuk meg, hogy milyen légvárakról van szó.