A szombaton indult izraeli és amerikai légicsapásokban megölték Ali Hameneit, Irán 86 éves legfelsőbb vezetőjét, jelentette be Donald Trump amerikai elnök a Truth Social-oldalán. Irán egy ideig tagadta a halálhírt, de végül magyar idő szerint vasárnap kora reggel az iráni állami tévében is bejelentették, hogy az ország legfelsőbb vezetője „mártírhalált halt”.
Hamenei 37 évig állt a Jementől Afganisztánig óriási befolyással rendelkező 91 milliós ország élén, amit a tüntetések véres elnyomása és egy terror- és gerillaszervezetekre támaszkodó, regionális hatalmi hálózat kiépítése mellett irányított – haláláig ő számított a Közel-Kelet legrégebb óta hatalmon lévő állami vezetőjének.
Izrael és az Egyesült Államok szombaton összehangolt támadást indítottak Irán ellen, az első hullámban határozottan az iráni rezsim lefejezésére törekedve. Irán és az Egyesült Államok között addigra már hónapok óta egyre feszültebbé vált a viszony, február közepére már elég egyértelmű volt, hogy az amerikaiak készen állnak a támadásra, Izrael ilyen aktív részvétele azonban egyáltalán nem volt egyértelmű.
A megelőző napokban diplomáciai tárgyalásokat folytattak, az azokon közvetítő Omán előző este arról írt, hogy közel a megállapodás, az iráni atom- és rakétaprogram miatt kialakult feszültség rendezése. Amerikai források szerint azonban az amerikai tárgyalódelegáció csalódott volt, és úgy vélte, az irániak csak az időt húznák. Állítólag ezt követően döntött Trump a csapások megindításáról. Meglepő volt az is, hogy a támadást már napkelte után, helyi idő szerint reggel hétkor hajtották végre – egy munkanapon, amikor az emberek többsége már úton volt munkába, iskolába.
Miután izraeli források arról beszéltek, hogy Hameneit megölték a légicsapásokban, Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő pedig azt mondta, „egyre több jel utal arra”, hogy a diktátor nincs többé, az iráni külügyminisztérium egyik szóvivője azt állította az ABC Newsnak, a legfelsőbb vezetője „biztonságban van, egészséges”, az iráni kormányzati „rendszer működik”. Hamenei egyik legfontosabb tanácsadója, Ali Laridzsáni, az iráni legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács titkára azonban nem sokkal később arról posztolt, hogy Izrael és az Egyesült Államok megbánja a lépéseit, és felejthetetlen leckét adnak majd nekik.
A Times of Israel értesülései szerint Hamenei ajatollah részletes terveket dolgozott ki, hogy ki vegye át az irányítást, és milyen vészhelyzeti parancsnoki lánc álljon fel, ha ő vagy a vezetés bármely más tagja meghalna egy izraeli vagy amerikai csapásban. A lap szerint ebben az esetben Laridzsáninak is kiemelt szerep jutna.
Minden a legfelsőbb vezetőn múlt
A legfelsőbb vezető, mint hatalmi poszt eredete az iszlám síita irányzatának „tévedhetetlen imám” nevű koncepciójára vezethető vissza, mely szerint Mohamed kvázi-megváltóként érkező utóda, a Mahdí eljöveteléig a közösség vallási vezetőjének a világi ügyek felett is felügyeletet kell gyakorolnia. Ennek az elvnek egy igen abszolutista változatát hirdette, majd rögzítette az alkotmányban az 1979-es iszlám forradalom után hatalomra került Ruholláh Khomeini ajatollah. Saját hatáskörébe vonta a világi kormányzatot vezető elnök kinevezésének jogát, a bíróságok, a fegyveres erők, az állami média és egy sor kormányzati intézmény feletti ellenőrzést.
Bár Iránban több alkotmányosan elismert hatalmi központ létezik, ezek végső soron mind alá vannak rendelve a legfelsőbb vezetői iránymutatásának. Ugyan van választott elnöki poszt, csak olyan megszűrt jelöltek indulhattak, akiket a legfelsőbb vezető köre megfelelőnek ítélt, és az elnök befolyása is meglehetősen korlátozott. Az egyes jelöltek is csak a rendszer keretein belül voltak ultrakonzervatívnak, mérsékeltnek, esetleg reformistának tekinthetők az évtizedek során.
A Khomeini 1989-es halála után hatalomra került Ali Hamenei volt a valódi vezető és a különböző erőszakszervezetek, többek között az erkölcsrendészet is végső soron neki feleltek. Hamenei alá tartozott az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) is, ami a belbiztonságért is felelt, és a félkatonai alakulata, a Baszídzs rendszeresen részt vett a tüntetések, így a december végétől január közepéig tartó tüntetéshullám véres elfojtásában is.
Robbanó diktafonnal próbálták meggyilkolni
Hamenei 1939-ben született az északkeleti Mesed városában, és a síita iszlám egyik szent városában, Komban lett 1962-ben az iráni iszlám forradalom későbbi vezetője, Khomeini tanítványa. A politikailag aktív, a Pahlaví-rezsim idején többször is letartóztatott, bebörtönzött Hamenei 1979-ben kulcsszerepet játszott az inkább a perzsa identitásra támaszkodó, világias monarchia megdöntésében, majd a teokratikus államberendezkedés kiépítésében. Az iráni rendszerváltás körüli frakcióharcok során, 1981-ben túlélt egy merényletkísérletet is, azonban a diktafonba rejtett bomba robbanására a mai napig emlékeztette lebénult jobb keze.
Alig több, mint egy hónappal az ellene elkövetett merényletkísérlet után a fél iráni kormánnyal végzett egy táskabomba, és a lábadozó Hameneit a rendkívüli elnökválasztáson még ebben az évben elnökké választották – miután természetesen a mezőnyt megtisztították a komoly riválisoktól. Az iraki–iráni háború alatt regnáló elnökként Hamenei komoly tekintélyt vívott ki magának, és ami ennél is fontosabb, kiváló kapcsolatokat épített ki a teokratikus rendszer katonai élcsapatának számító Forradalmi Gárdával. A gárda mára Iránban Hameneinek köszönhetően közel kétszázezernyi fegyveresével, titkosszolgálatával, karhatalmi szárnyával, ballisztikus rakétaerejével és az iráni gazdaságra rátelepedő céghálózatával az egyik legfontosabb hatalmi centrummá nőtte ki magát.
Az inkább katonai és szervezési képességeiről, mintsem politikai intrikáiról ismert Hamenei nem csak Khomeini ajatollah bizalmát élvezte. A teokratikus rendszer királycsinálójaként ismert, mérsékeltebb Akbár Hasemi Rafszandzsáni is benne látta a nyolcvanas éveit taposó legfelsőbb vezető manipulálható utódját, így 1989-ben, Khomeini halálával az erre illetékes testület Hameneit választotta legfelsőbb vezetővé (a kellő vallási fokozat megszerzéséig még az alkotmányt is módosították a kedvéért).
Hamenei építette ki aztán azt az Iránt, ami a Közel-Kelet meghatározó síita hatalma lett: képes volt elődjének Max Weber-i értelemben vett személyes-vallási karizmáját saját posztjába áramoltatni, képes volt minden téren stabilizálni a teokratikus rendszert. Ehhez vasszigorral irányította a rezsimet, és brutálisan elnyomta vagy erővel korlátok közé szorította a rendszerrel szemben felmerült, túlzottan kritikusnak ítélt hangokat.
Uralma alatt a síita klérus gazdasági és politikai súlya és nem utolsósorban népszerűsége visszaszorult a valóságos árnyékállammá váló Iráni Forradalmi Gárdáéhoz képest, és Hamenei alatt jelentéktelenedett el az elsősorban a városi lakosság támogatását élvező, többek között Haszán Róháni exelnök nevével azonosított reformirányzat.
Térségbeli hálózatot épített ki, de regionális hatalma megrendült
Hamenei alatt építette ki a rendszeresen Izrael megsemmisítéséről beszélő iráni rezsim azt a klienshálózatot is, ami a szíriai Bassár el-Aszad volt elnök hatalomban tartásától a libanoni Hezbollah és a jemeni húszik felfegyverzésén át a legkülönfélébb terrorszervezetek támogatásáig terjedt. Hamenei alatt épült ki az ország atomprogramja is, amiről a rezsim azt állította, hogy békés célokat szolgál, azonban nemzetközi megfigyelők, az USA és Izrael szerint is atombomba kifejlesztése volt a célja.
Iránnal szemben ezért nemzetközi szankciókat vezettek be, amik komolyan visszavetették a gazdaságát. Barack Obama amerikai elnök alatt megkötöttek egy atomalkut Irán nukleáris programjáról, amiből aztán Trump első elnöksége alatt kilépett, többek között arra hivatkozva, hogy az csak időhúzásra jó, és nem terjedt ki Irán felpörgetett ballisztikusrakéta-programjára. Második ciklusában aztán megpróbálta belekényszeríteni Iránt egy új megállapodásba, de a 2025 közepén indult, majd pedig a 2026 februári tárgyalásokban sem közeledtek eleget az álláspontok.
Irán regionális hatalma közben az elmúlt két évben nagyon megrendült. Megbukott szíriai kliense, az Aszad-rezsim. Izrael katonai csapásai megrendítették Irán libanoni proxyhadseregét, a Hezbollahot, és az Izrael elleni terrortámadást követő gázai háborúban lényegében a Hamász is elvesztette csapásmérő képességét. 2025 júniusában Izrael amerikai segítséggel 12 napos háborút vívott Iránnal. Trump már akkor is arról írt közösségi felületén, hogy tudják, hol van a legfelsőbb vezető, de egyelőre biztonságban van. Több forrás szerint akkoriban Trump ellenállása miatt nem került Hamenei Izrael célpontjai közé.
A tiltakozások brutális elfojtása összefonódik a nevével
Bár az iráni belügyekről való tudásunk a külföldi tudósítók korlátozása és az internet rendszeres lekapcsolása miatt is igen töredékes, Iránban a brutális karhatalmi fellépés ellenére is időről időre robbantak ki tiltakozások az amúgy egyáltalán nem szegény országra jellemző ivóvíz-korlátozások, áramkimaradások és az élelmiszerhiány miatt.
Az elmúlt években is több széleskörű tüntetéshullám indult. Mahsza Aminit 2022. szeptemberében tuszkolták egy „helytelen” öltözködés miatt előállított nőkkel teli kisbuszba az iszlám szokások betartatásán őrködő iráni karhatalmi szervezet emberei. A fiatal nőt a tanúk szerint bántalmazták, néhány nappal később pedig a kórházban meghalt. Az eset miatt Iránban hónapokig tartó, erőszakkal elnyomott tüntetések törtek ki „Nők, élet és szabadság” mottóval. Az iráni nők helyzetéről bővebben ebben a cikkünkben írtunk.
2025. decemberének legvégén aztán az elmúlt évek legnagyobb, több városra kiterjedő tüntetéssorozata indult meg Iránban, elsősorban az elmélyülő gazdasági válság, a pénzromlás és a legfrissebb adatok szerint több mint 52 százalékos infláció miatt. Trump segítséget ígért a tiltakozáshullám alatt a tüntetőknek, többször is megfenyegette az iráni rezsimet, hogy ha megölik a súlyos gazdasági helyzetből kiindult tüntetéssorozaton tiltakozókat, akkor keményen oda fognak csapni.
Végül azt sikerült elérnie, hogy ne hajtsanak végre kivégzéseket, de a Baszídzs milícia ezreket, ha nem tízezreket gyilkolt meg a tiltakozások során. Az amerikai központú, Iránnal foglalkozó Emberi Jogi Aktivisták Hírügynöksége (HRANA) február elejéig 6424 halottat tudott megerősíteni, további 11 820 esetet vizsgáltak. Egyes források szerint azonban akár 30 ezerre is tehető az áldozatok száma. Arról itt írtunk, hogy akkoriban Trump még hogyan állt el végül az iráni beavatkozástól.
Nem lehet megmondani, mi jön utána
Azt egyelőre nem tudni, hogy Hamenei milyen vészhelyzeti intézkedéseket hagyott maga mögött az utódlására vonatkozóan, de a folytatódó izraeli és amerikai légicsapásokban célpontok lehetnek a potenciális utódjelöltek is. Az iráni teokratikus rezsim csúcsán eddig egyébként is egyetlen esetben történt meg a hatalom átadása, így kiforrott gyakorlatról nem beszélhetünk, miközben Trump és Netanjahu is egyértelműen arról beszélt, hogy rezsimváltás az egyik céljuk a mostani támadássorozattal Iránban.
Az iráni alkotmány értelmében a legfelső vezető hatalmi jogosítványait ideiglenesen három másik közjogi méltóság, az elnök, a legfelsőbb bíró és az alkotmányos ellenőrző szerv, az Őrök tanácsa vezetője közösen gyakorolja. Közben összeülne a Szakértők gyűlésének nevezett, 88 vallási vezetőből álló testület, mely eldönti, ki legyen az élethosszig regnáló következő legfelsőbb vezető. A konklávé konzervatív elkötelezettségéről az elmúlt három évtizedes kinevezési politikáján keresztül maga Hamenei gondoskodott.
Az egyik lehetséges utódnak Mojtaba Hameneit, a legfelsőbb vezető második legidősebb fiát tartották, de egyes források szerint ő is az egyik célpontja volt a szombati légicsapások első hullámának. Ugyan az 56 éves Mojtaba Hamanei ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt, azonban amikor 2019-ben az Egyesült Államok szankciók alá vonta személyét és gazdasági érdekeltségeit, akkor kiderült, hogy amerikai titkosszolgálati értékelések szerint óriási befolyást gyakorolt apjára, és gyakorlatilag ő vette át a betegeskedő Hameneitől az Iráni Forradalmi Gárda valamint a Baszídzs félkatonai szervezet feletti ellenőrzést. Korábban úgy vélték, öröklését leginkább a közéleti szerepvállalás, a szélesebb klerikusi és társadalmi rétegek támogatásának hiánya torpedózhatja meg. Egy másik potenciális utódként keringett a már említett Ali Laridzsáni neve is.
Vészhelyzetben azonban nyilván másként zajlik majd a folyamat, főleg mert az amerikai és izraeli lefejező csapások az ország más vezetőit is célozták, izraeli értékelések szerint a védelmi miniszter és a Forradalmi Gárda parancsnoka is életét vesztette. Netanjahu szombat este arról beszélt, hogy kiiktatták a Forradalmi Gárda több parancsnokát, az iráni rezsim magas rangú tisztviselőit, a nukleáris program vezetőit, és hogy a következő napokban még több ezer célpontot fognak megsemmisíteni. Egyelőre nem tudni, hogy pontosan melyik vezetők maradtak életben, és jöhetnek szóba a rezsim élén.
Az Axios értékelése szerint az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy a kialakuló hatalmi vákuumban az IRGC ragadja magához a hatalmat. A CNN-nek nyilatkozó katonai szakértő szerint is az a legnagyobb kérdés, mit lép a Forradalmi Gárda megmaradt vezetése. Viszont a Hamenei utáni instabilitás nem valószínű, hogy a felső vezetésre fog korlátozódni.
Trump és Netanjahu reményei szerint a legfelsőbb vezető halálhírére kirobbanhat a forradalom. A támadásokat bejelentő beszédében Trump először is azt javasolta az irániaknak, hogy a csapások idején maradjanak otthon, de álljanak készen, „keljenek fel és vegyék át a hatalmat”, ha a bombázások véget érnek.
Szinte garantált, hogy az átmeneti korszakban fellángolnak a népszerűtlen rendszer elleni tiltakozások. Miután izraeli források Hamenei halálhíréről számoltak be, de hivatalosan még nem erősítették meg, hogy a legfelsőbb vezető valóban meghalt volna a légicsapásokban, már örömsikolyokról, dudáló autókról számoltak be a BBC Perzsa nyelvű szerkesztőségének forrásai Teherán egyes kerületeiből. Hasonló ünneplésről számolt be szemtanúkra hivatkozva a France 24 is, forrásaik szerint helyi idő szerint szombat este 11 után zenés, sípolós ünneplés kezdődött Teherán több részén is.
Suzanne Maloney, a Brookings Institution 30 éve Iránnal foglalkozó kutatója az Axiosnak azt mondta, egyelőre kevés jelét látta, hogy a tüntetők megindulnának a kormány ellen. Ráadásul az amerikai erők térségbe vezénylésekor felmerült találgatások során több elemző úgy vélte, hogy egy kívülről támogatott rendszerváltási kísérlettel szemben erős kételyek merülnek fel. Például kérdés, hogy mennyire tudná aláásni ez bármilyen demokratikus szerveződés legitimitását, vonna maga után az eddiginél is brutálisabb fellépést az utcára vonuló, amerikai ügynököknek bélyegezhető demonstrálókkal szemben.
Mások pedig az USA korábbi afganisztáni és iraki rendszerváltási kudarcaira és az Amerika-ellenesség megerősödésére is emlékeztettek. Ha pedig a vezetés lefejezésével az USA a síita teokratikus rezsim másodvonalát hozná helyzetbe, az a rendszer demokratizálódása, vagy akár csak humanizálása szempontjából nem feltétlenül jelentene minőségi változást.
Ugyanakkor mások szerint Iránban az elmúlt időszakban utcára vonult tüntetők eltökéltsége, az országot több területen is sújtó válság mind arra utaltak, hogy lenne esélye egy valódi rezsimváltásnak. A januári tüntetések és főként az azokkal szolidaritó külföldi demonstrációk során sokan az 1979-ben elűzött sah amerikai száműzetésben élő fiának, az aktívan tiltakozásokra felszólító Reza Pahlavínak a portréját emelték a magasba. Pahlaví jelezte, hogy kész lenne visszatérni Iránba, de Trump azt mondta hetekkel ezelőtt, nem tudja, mekkora általános elismertsége lenne.
Pahlaví Trump Hamenei haláláról szóló bejelentése után azt írta, hogy a legfelsőbb vezető halálával az iszlám köztársaság lényegében végéhez ért. Felszólította az iráni vezetőket, hogy ne nevezzenek ki utódot Hamenei után, és azt üzente, hogy ez a hadsereg, a biztonsági és rendvédelmi erők utolsó esélye, hogy „csatlakozzanak a néphez”. Ugyanakkor ő is jelezte, ezzel még nincs vége küzdelmüknek.
Ha a tüntetésekből kinőtt vezető kerül hatalomra, az teljesen átfordíthatja Irán eddigi prioritásait, noha azt is borítékolni lehet, hogy a radikális oldalról támadások érnének egy ilyen vezetést, és a stabilitása is kérdéses lenne. Ha viszont Hameneit egy hozzá hasonlóan konzervatív-keményvonalas vezető követi Irán élén, nem valószínű, hogy Teherán nemzetközi prioritásaiban óriási fordulat áll be. Azonban még ebben az esetben is valószínű, hogy miközben a törekvések iránya változatlan marad, azok intenzitása a bel- és külpolitikai fejlemények függvényében jelentősen változhat.
Enyhülhet Irán politikai befolyása a szomszédos Irakban, a nukleáris egyezmény, aminek elérése Trump egyik indoka volt a Hameneijel végző támadás megindítására, pedig akár fel is gyorsulhat. Vagy pont az ellenkezője történik, esetleg elhúzódó kaotikus helyzet alakul ki több egymással szemben álló erőközponttal. Nem lehet ugyanis elégszer hangsúlyozni, Irán kiterjedt hatalmi politikájának és a nemzetközi nyilvánosságtól való elzárkózásának köszönhetően ezek a lehetséges változások annyira bizonytalanok, hogy a konkrét utód megválasztásáig nincs értelme jóslatokba bocsátkozni.
