Hiába próbálja lassan két hete elfojtani az iráni rezsim a tiltakozásokat, csütörtök este is sok ezren vonultak utcára az ország egyre több városában. December legvégén az elmúlt évek legnagyobb, több városra kiterjedő tüntetéssorozata indult meg Iránban, elsősorban az elmélyülő gazdasági válság, a pénzromlás és a legfrissebb adatok szerint több mint 52 százalékos infláció miatt.
A december végi tüntetéseket elektronikai termékeket kínáló árusok kezdték, akik a termékeik nagy részét importból szerzik be, vagyis rendkívül kitettek az iráni valuta (riál) drámai zuhanásának. A tiltakozásokhoz más teheráni boltosok, bazárosok és kereskedők, később egyetemisták csatlakoztak. Január elejére a demonstrációk több mint száz várost értek el, a kormány válaszul az egész országban bezáratta az iskolákat, egyetemeket és közintézményeket. Mellette elrendelték az internet részleges korlátozását, és a további eszkaláció megakadályozása érdekében szigorú biztonsági intézkedéseket hoztak Teheránban.
Csütörtökön egész Iránban lekapcsolták az internetet, ezért nehéz pontos információkat megtudni a történésekről, ennek ellenére több videó is megjelent az X-en. A fővárosban ezrek vonultak az utcán, több felvételen hatalmas tüzek is látszanak. A BBC is hitelesített egy olyan videót, amelyen az állami média irodái égnek az atomprogram szempontjából kulcsfontosságú Iszfahán városában.
Az állami tévé narratívája szerint a tüntetőket az USA és Izrael irányítja. Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője a nemzeti egység megőrzésére szólított fel, szerinte egyes rendbontók csupán Donald Trump amerikai elnöknek akarnak örömet szerezni azzal, hogy saját utcáikban tesznek kárt. Trump a múlt héten és csütörtökön is megfenyegette az iráni rezsimet, hogy ha megölik a tiltakozókat, akkor keményen oda fognak csapni.
A mostani tüntetések nem egy új válság kezdetének tünetei, hanem egy hosszú ideje szenvedő rendszer feszültségét hozták újra a felszínre. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, milyen állapotban van az iráni gazdaság, és mennyi mozgástere lehet a tüntetések elfojtásával próbálkozó rezsimnek gazdasági reformokra.
Trump is megjelent
A tüntetéssorozat december 28-án robbant ki Teheránban, amikor több bolt tulajdonosa demonstratív jelleggel lehúzta a rolót, a bezárt boltok környékén pedig spontán tüntetések szerveződtek. A résztvevői eleinte a „Meghalunk, de nem alázkodunk meg!”, a hatóságok gyors megjelenése után pedig a „Rendőrök, rendőrök, tartsatok velünk!” jelszavakat skandálták. A tüntetések másnapra tovább terjedtek a Teherán egyik fő turistalátványosságának számító Nagybazár üzleteire és más iráni városokra is.
Azóta mind a 31 tartományban utcára vonultak emberek. Csak csütörtökön 50 település csatlakozott Irán kurdok lakta régióiból az országszerte meghirdetett sztrájkhoz. Az Institute for the Study of War (ISW) amerikai elemzőintézet szerint szerdához képest csütörtökön új szintre léptek a tüntetések, amiket a következő térképeken ábrázoltak. A BBC itt szedte össze, hogy hány településről sikerült verifikált felvételeket találniuk tiltakozásokról.
A rezsim erőszakkal próbálta elnyomni a demonstrációkat, a Guardiannek egy résztvevő drámai tömörséggel foglalta össze a január elsejei helyzetet: „Ez egy csatatér, és [a karhatalom emberei] kegyetlenül lőnek ránk.” Arra, hogy hány ember halt meg az összecsapások során, a különböző emberi jogi szervezetek becsléseiből lehet következtetni: a Human Rights Activists News Agency (HRANA) összesítése szerint legkevesebb 34 tüntető és a biztonsági erők 4 tagja meghalt, több mint 2200 embert őrizetbe vettek. Más iráni emberi jogi szervezetek legkevesebb 40 halálos áldozatról, több száz sérültről számoltak be.
Maszúd Peszeskján iráni elnök első, békülékeny hangú nyilatkozatában azt mondta, hogy a kormány meghallgatja a tüntetők követeléseit, és január 7-én is arra szólította fel a biztonsági erőket, hogy ne lépjenek fel erőszakosan a tüntetőkkel szemben. Mohammad Movahedi-Azad főügyész viszont „határozott válaszlépéseket” ígért. Az ISW szerint az is szintlépést jelent, hogy csütörtökön volt, ahol a Forradalmi Gárda egységeit is bevetették a tüntetésekkel szemben.
A tüntetők közül többen az 1979-es iszlám forradalommal megbuktatott monarchiát éltető jelszavakat skandáltak, és az egykori sah külföldön száműzetésben élő fia, Reza Pahlavi is tüntetésekre és sztrájkokra szólított fel csütörtökre és péntekre. Az ugyanakkor egyáltalán nem világos, hogy mennyien értenek vele egyet a tüntetők közül.
Az iráni helyzet miatt Trump először január 2-án posztolt arról a Truth Socialön, hogy az Egyesült Államok közbe fog avatkozni, ha Irán lelövi a romló gazdasági helyzet miatt utcára vonuló tüntetőket. „Ha Irán békés tüntetőkre lő és erőszakkal öl, ami szokás náluk, akkor az Egyesült Államok a megmentésükre fog sietni. Felszerelve, indulásra készen állunk” – írta.
Ali Laridzsáni, Irán nemzetbiztonsági főnöke azt válaszolta, hogy az amerikai beavatkozás „zavart okozna az egész régióban, és az amerikai érdekek rombolásához vezetne”. Mohammad Bagher Ghaliba, az iráni parlament elnöke szerint pedig a „tiszteletlen” amerikai elnöknek tudnia kell, hogy a nyilatkozatával a térségben található összes amerikai létesítmény és erő legitim célponttá válik Iránnak, válaszul bármilyen lehetséges akcióra.
Irán az ellene végrehajtott amerikai és izraeli akciókra rendre szörnyű megtorlással szokott fenyegetni, azonban mindeddig szavai mögé soha nem tudott igazán kemény tetteket tenni, fenyegetései – különösen a 2024 júniusi tizenkét napos háborúban elszenvedett megalázó vereség után – nincsenek elrettentő hatással.
Nem csoda, hogy Trump is figyelmen kívül hagyta Teherán figyelmeztetéseit, és csütörtökön is megismételte fenyegetéseit, melyek az Iránnal szövetséges venezuelai elnök, Nicolás Maduro elrablása után különösen nagy súllyal bírnak.
Trump azt is kijelentette, hogy szorosan követik az eseményeket Iránban. Hamenei azt üzente pénteken az amerikai elnöknek, hogy a saját országának ügyeivel foglalkozzon.
70 százalékos élelmiszer-infláció, 98 százalékos leértékelődés
Nem véletlen, hogy a tüntetéssorozatot ezúttal nem egyetemisták vagy kisebbségek robbantották ki, hanem a pénzromlásra különösen érzékeny, de társadalmi befolyással és politikai súllyal is rendelkező kereskedői réteg. Elemzők már a mostani tüntetések előtt is figyelmeztettek az iráni gazdaság törékeny állapotára, amit főleg a nemzetközi elszigeteltség és az országgal szemben régóta fennálló szankciók, illetve a politikai rendszer lényegéből adódó, rendszerszintű, európai szemmel felfoghatatlan környezeti károkat is okozó korrupció idézett elő.
Az ország a tavaly júniusi 12 napos, izraeli–iráni háborúnak is két számjegyű inflációval és csökkent olajexporttal vágott neki, a helyzeten pedig tovább rontottak a katonai értelemben Irán megsemmisítő vereségével, az atomprogramja visszavetésével végződő harcok. A hadiiparnak, a technológiai szektornak és a mezőgazdaságnak köszönhetően Irán valamennyire kompenzálta a turizmus kiesését, de a brutális, a GDP csaknem 9 százalékát kitevő katonai kiadások óriási terhet róttak az országra. A növekvő költségvetési kiadások, a járulékok növelése súlyosan érintette a lakosságot, akik körül ráadásul százezreknek kellett katonai szolgálatra menniük.
A tüntetéseken skandált jelszavak egy része – például a „Sem Gázáért, sem Libanonért; Iránért akarok meghalni!” – is azt mutatja, hogy
az irániak jelentős része elutasítja a középhatalmi álmok (hiú) kergetését, mely irtózatos költségekkel és komoly véráldozatokkal jár.
Az Izrael által az iráni atomprogram ellen indított, majd pedig amerikai beavatkozással is kiegészült tavalyi légicsapások nem csak presztízsveszteséget jelentenek a rezsimnek: évtizedeken át stratégiai fontosságúnak tartották egy közel-keleti, általuk támogatott milíciákat, terrorszervezeteket és országokat átfogó hálózat kiépítését, ennek egy jelentős része azonban megsemmisült vagy meggyengült.
A 2024–2025-ös évben (az iráni naptár szerint márciustól indulva) a GDP-növekedés 3,7 százalékra lassult, ami az elmúlt öt év legrosszabb értéke. A visszaesést leginkább az Irán gazdasági motorjának számító olajszektor beesése okozta: az olajágazat adta GDP-növekedés 4,6 százalékra zsugorodott az egy évvel korábbi 18,8 százalékról. A többi szektor is a korábbiaknál halványabb, 3 százalékos bővülést tudott csak produkálni, a növekedést főleg a kis- és nagykereskedelem húzta. A lassulás a munkaerőpiacra is kihatott: a Világbank adatai alapján 10 munkaképes iráni közül jelenleg átlagosan 3,8 dolgozik, a nők esetében az arány mindössze 1,2. A korábbi gazdasági növekedés némileg enyhítette ugyan a szegénységet, de a mostani lassulás újabb rétegeket hozhat nehéz helyzetbe. Becslések szerint 2025-ben várhatóan 2 millió ember kerül a szegénységi küszöb, azaz 2017-es vásárlóerő-paritáson számítva napi 6,85 dollár (kb. 2270 forint) alá.
A gyenge növekedési kilátások, a magas munkanélküliség és az elszegényedés ráadásul tartósan magas inflációval is párosul: az áremelkedés tavaly év végére több mint 40, decemberben 52,6 százalékos volt Iránban, kiemelkedő mértékű, több mint 70 százalékos élelmiszer-inflációval. A tüntetések berobbanásában fontos katalizátor volt a riál december végi beesése is: az iráni valuta történelmi mélypontra került a jelenlegi 1,5 millió dolláros értékkel, ezzel összességében egy év alatt értéke 45 százalékát, tíz év alatt 98 százalékát veszítette el.
Irán gazdasága tehát súlyos problémákkal küzd, és kevés kilátása lehet a növekedésre, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése 2025-re is mindössze 0,6 százalékos GDP-növekedéssel kalkulált. A magas inflációval kiegészítve mindez azt jelenti, hogy az ország gazdasága megérkezett a tankönyvi stagfláció állapotába – egy olyan autoriter környezetben, ahol hiányoznak a korrekciós eszközök.
A rezsim azért már a tüntetések első napjaiban megpróbálkozott egy korrekciós lépéssel: a tiltakozásokban részt vevők egyik követelésének engedve december 31-én lemondott a pénzromlás fő felelősének tartott jegybank elnöke, Mohammad Reza Farzin, az utódja Abdolnaser Hemmati volt gazdasági miniszter lett. A lépés viszont aligha hozhatja el a vágyott a monetáris stabilitást: Szaíd Lajlaz iráni elemző a Financial Timesnak arról beszélt, „abszurd elképzelés egyetlen bűnbakra rátolni az inflációt és a pénzromlást”.
Farzin lemondása arra emlékeztette az elemzőt, amikor márciusban az iráni parlament elmozdította a gazdaság állapotáért felelősnek tartott gazdasági minisztert, de a csere nem hozott érdemi javulást sem a gazdaság helyzetében, sem a közhangulatban. Lajlaz szerint a válság a rezsim lényegéhez tartozik, mert ugyanúgy része a rendszerszintű korrupció és a bankszektor torz szerkezete, mint az Irán elleni amerikai szankciók.
Szűk a mozgástér
A tüntetők elleni erőszakos fellépés mellett és a jegybankelnök leváltásán túl a kormány egyelőre több kisebb lépésben próbált reagálni. Mivel az élelmiszerek az elszálló árak miatt sokaknak elérhetetlenül drágák, első körben erre próbált megoldást találni, nemrég az alapvető élelmiszerek importjára biztosított kedvezményes árfolyam helyett közvetlen készpénzjuttatást vezetett be a lakosságnak, havonta 10 millió riálos összeggel.
A kormány eddig ugyanis bizonyos importőröknek olcsóbb árfolyamot alkalmazott az alapvető importokra (preferenciális devizaárfolyam rendszere), hogy olcsón tartsa az árukat, de a rendszerből könnyen el tudott szivárogni a pénz. Erről január 1-jén maga az iráni elnök is beszélt, elismerte, hogy ez a rendszer táplálta a korrupciót, de nem segítette a szegényeket; a készpénzes megoldásra utalva azt ígérte, mostantól a végső fogyasztókhoz fogják eljuttatni a támogatásokat.
A készpénzjuttatás viszont azt jelenti, hogy a kormány tovább gerjeszti az élelmiszer-inflációt – ennek kockázatát egyébként Fatemeh Moharejani kormányszóvivő is elismerte. Közben viszont a kiosztott összeg csak elsőre hangzik magasnak, 10 millió riál ma nagyjából 3300 forintot ér, az Economist szerint
egy zacskó rizs vagy egy üveg étolaj jön ki belőle.
Az iráni parlament emellett a felülvizsgált költségvetési tervében javasolta az áfa csökkentését 12-ről 10 százalékra, és 8,8 milliárd dollárt különítettek el az alapvető áruk inflációjának mérséklésére. A költségvetési tervben szerepel továbbá külön büdzsé a garantált búzafelvásárlásokra a kenyérellátás biztosítása érdekében, valamint javaslatot tettek a nyugdíjak emelésére is.
Még nem látni, meddig gyűrűznek a tüntetések, és az azokra adott erőszakos reakciók a rezsim részéről. Azt sem tudni, hogy Trump végül a fenyegetését beváltva beavatkozik-e az eseményekbe.
Gazdasági oldalról nézve Irán jövője emellett most azon múlhat, hogy a vezetés talál-e elegendő mozgásteret a korrupció kezelésére, a valuta stabilizálására, az infláció mérséklésére és az állami beavatkozások megszüntetésére, írta a Guardian. Az Economist elemzése szerint a rezsim nem lehet optimista:
egyelőre nincs olyan eszköztára, amivel mérsékelhetné a társadalmi feszültségeket, miközben Irán az elmúlt egy évben gazdasági összeomlást, háborút és környezeti válságot is átélt.
Az iráni rezsimnek tehát szűk a mozgástere. A jegybankelnök leváltása, az áfacsökkentés, a készpénzes élelmiszersegély és a nyugdíjemelés mind rövid távú enyhítések, amelyekkel próbálja csillapítani a társadalmi feszültségeket, a korrupciót, a szankciók hatását és a gazdasági torzulásokat célzó hosszú távú megoldások azonban hiányoznak.
A Johns Hopkins Egyetemen tanító Irán-szakértő, Vali Nasr már novemberben arról írt, hogy egyre erősödnek azok a hangok Iránban, akik szerint békülékenyebbnek kellene lenni az Egyesült Államokkal a gazdasági növekedés érdekében. A békepárti hangok szerint Teheránnak bele kellene egyeznie nukleáris programjának drasztikus leépítésébe – cserébe a gazdaságot fojtogató, szinte minden fontos ágazatot érintő amerikai, uniós és egyéb nemzetközi szankciók feloldásáért. Érvelésük szerint a – 2025-ös csapások után javarészt romokban heverő – nukleáris arzenál és a gazdasági prosperitás kizárják egymást, az országnak választania kell a kettő között.
A békepártiak szerint Iránnak az utóbbira kéne voksolnia, „és elfogadnia, hogy előbbi nem biztonságot, hanem gazdasági nyomort hoz”.
A Portfolio elemzése arra is felhívta a figyelmet, hogy a mostani belső feszültségek eszkalációja az olajpiac szempontjából is kockázatos lehet: hiába van komoly szankciók alatt az ország, Irán továbbra is jelentős mennyiségű nyersolajat exportál – 90 százalékát az amerikai szankciók által kevéssé fenyegetett Kínába –, a belső instabilitás viszont felárat építhet az olajárakba. Az EU ugyan közvetlenül nem importál számottevő mennyiségű iráni kőolajat, az instabilitás felhajthatja a globális olaj- és részben a gázárakat.
