Eddig inkább találgattak a különböző lapértesülésekben, a Wall Street Journal héten megjelent cikke azonban most először konkrétan az ukrán vezetést nevezte meg az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásának értelmi szerzőjeként és végrehajtójaként, azután, hogy Németország körözést adott ki egy ukrán állampolgárral szemben, aki részt vehetett az akcióban 2022 szeptemberében.
A lap szerint a műveletet az ukrán hadsereg akkori főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij felügyelte, Volodimir Zelenszkij tudott róla, de az ukrán elnök az előzetesen adott hozzájárulását vissza akarta vonni, amikor az amerikaiak a holland titkosszolgálat révén értesültek róla.
A cikk szerint Washington nem támogatta az akciót, bár kétségtelen, hogy az Északi Áramlat 1 mindkét és az Északi Áramlat 2 egyik vezetékének felrobbantása meggyorsította az orosz földgáz kiszorulását az európai piacról a politikai után egy technikai akadállyal is.
A különböző lapokban megjelent információk sokszor egybevágnak egymással, de vannak ellentmondások is a források között. Biztosat majd akkor lehet tudni a német nyomozás állásáról, ha hivatalosan is beszámolnak az eredményeikről a hatóságok.
Ukrajna továbbra is tagadja érintettségét, szerinte Moszkva állt az akció mögött, az amerikai lap állításait megalapozatlannak tartja. A Kreml pedig azt hangoztatja, hogy az amerikaiaknak van közük a robbantáshoz.
Egy kijevi bulin jöhetett az ötlet
Az orosz vezetés villámháborúval számolt, amikor 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, azonban az ukránok megleptek minden katonai szakértőt, és keményen ellenálltak a háborúban. Ugyan a déli fronton súlyos területi veszteségeket szenvedtek el, északon viszont meghátrálásra kényszerítették Vlagyimir Putyin hadseregét, Kijevet nem tudták megszállni az oroszok, és áprilisban a főváros környékéről is elvonultak a megszállók. Ezt a diadalt ünnepelték meg ukrán katonatisztek és üzletemberek 2022 májusában, folyt az alkohol, repkedtek a vad ötletek arról, hogyan tovább.
A Wall Street Journal (WSJ) négy, a bulin részt vevő vagy a történtekre rálátó, névtelen forrás alapján írt arról a héten, hogy mi történhetett.
A cikk szerint a buli egyik résztvevője vetette fel, miért ne robbanthatnák fel az Északi Áramlatot, hisz az abban átfolyó földgáz eladásából származó bevételek csak a Kreml háborús gépezetét segítik.
Négy hónappal később, 2022. szeptember 26-án skandináv szeizmológusok robbanásokat észleltek a tengerben, a Dániához tartozó – amúgy szovjet csapatok által a második világháború végén egy évre megszállt – Bornholm szigeténél. Olyan jeleket fogtak, mintha nagy földrengés vagy tengerfenéki vulkánkitörés történt volna. Ráadásul ezt akkora földgázszivárgás követte, ami megfelelt Dánia éves szén-dioxid-kibocsátásának. Látványos felvételek is készültek a habzó-bugyborékoló Balti-tengerről.
Robbanások a működő Északi Áramlat 1 mindkét vezetékén és a kész, de üzembe sosem helyezett Északi Áramlat 2 két vezetékének egyikén is lyukat ütött. Azonnal az oroszokra terelődött a nyugati országok gyanúja, míg az orosz fél az amerikaiakat, a CIA-t tette felelőssé.
2023 márciusában a New York Times saját forrásai, míg az ARD német közszolgálati adó több csatornája, illetve a Die Zeit hetilap közös tényfeltáró cikke a német államügyészség ügyben indított nyomozásának akkori állása alapján is arról írt, hogy Ukrajnába vezetnek annak a hatfős különítménynek a szálai, amely részt vehetett az Északi Áramlat felrobbantásában. Azonban azt írták, nem tudni, ki tudott az akcióról.
Nem sokkal korábban az amerikai tényfeltáró újságírás egyik veteránja, Seymour Hersh amerikai kormányzati források alapján – nem éppen megkérdőjelezhetetlen érveléssel – azt állította, hogy Washington rendelte meg az akciót.
Az ügyben a német hatóságok mellett a svéd és a dán ügyészség is vizsgálatot indított, de 2024 februárjában mindkét utóbbit lezárták. Először a svédek jelentették be, hogy arra a következtetésre jutottak, hogy a svéd ügyészségnek nem hatásköre eljárni az ügyben. Azt viszont jelezték, hogy szorosan együttműködtek a német nyomozókkal, és átadtak nekik olyan anyagokat, amelyeket a németek bizonyítékként tudnak felhasználni. „A nyomozás eredménye alapján arra lehet következtetni, hogy szándékos szabotázs történt, de nincs meg a szükséges alap a bűnügyi vizsgálat folytatásához” – közölte aztán a dán rendőrség.
Kijev sosem ismerte el, hogy köze lett volna az Északi Áramlat felrobbantásához, Zelenszkij a WSJ cikke után sem kommentálta a történteket. Az ukrajnai Stratégiai Kommunikáció és Információs Biztonság Központja viszont közölte, hogy a lap állításai megalapozatlanok. „A sajtóban megjelent állítások Ukrajna állítólagos érintettségéről kétséges anonim forrásokon alapulnak, technikai szempontból pedig nem életszerűek. Egy ilyen művelethez megfelelő műszaki eszközökkel Oroszország rendelkezik, amelynek a Balti-tengeren flottája is van speciális mélytengeri felszereléssel”.
Kis csapat nagy akciója
A lapoknak az elmúlt években azonban több forrás is azt állította, hogy ukránok állhattak a merész szabotázsakció mögött. A Wall Street Journal szerint 300 ezer dollárból hozták össze az akciót, amelynek során egy bérelt vitorláshajón hatan kimentek a tengerre – köztük egy nő, hogy könnyebb legyen elhinni, baráti időtöltés csupán, amit tesznek –, a csapatban pedig képzett búvárok is voltak. Az egyik, a tervbe állítólag bevont személy így mesélt az akcióról a WSJ-nek:
„Mindig nevetek, amikor a média spekulációit olvasom valami nagy műveletről, amibe bevonták a titkosszolgálatokat, tengeralattjárókat, drónokat és műholdakat. Az egész dolgot egy súlyos piálós este, valamint néhány olyan ember acélos elszántsága szülte, akiknek volt bátorságuk életüket kockáztatni a hazájukért.”
A névtelen források szerint a szabotázst előkészítő csapat először egy régebbi, a vezeték felrobbantását célzó tervet tanulmányozott, amit még nyugati segítséggel rakott össze Ukrajna. Ez a terv azonban drága és bonyolult lett volna, így maradt az egyszerűbb végrehajtás a hatfős, katonákból és tengeren tapasztalt civilekből álló csapattal. A lap arról írt, hogy a németországi Rostock kikötőjében bérelték ki 2022 szeptemberében az Andromeda nevű 15 méteres vitorlást egy lengyel utazási irodától, amely voltaképp az ukrán titkosszolgálat egyik fedőcége volt pénzügyi műveletekhez.
A WSJ térképe alapján szeptember 7-én hajóztak ki Rostockból, majd egy németországi, egy dániai és egy svédországi kikötés beiktatásával Bornholm környékére értek, és elhelyezték a robbanószerkezeteket mindhárom gázcsövön. Pár plusz megálló beiktatása után szeptember 23-án érkeztek vissza Rostockba.
A hatfős csapatból öten tapasztalt búvárok voltak, egyikük pedig rutinos vitorlázó. Ő a fronton harcolt előtte, felettese nem is sejtette, mit csinál eltávozása napjaiban. A WSJ megjegyezte, hogy Ukrajna évekre visszamenőleg képzett búvárokat – és katonai delfineket – egy krími bázison, amelyet a 2014-es orosz annexió után elköltöztettek.
A viharos időjárás miatt majdnem felhagytak a művelettel, de végül elcsendesedett az idő, és ki tudtak hajózni. A búvárok a cikk szerint párokban merültek le elhelyezni a csöveken a HMX nevű robbanóanyagot és az időzítővel felszerelt detonátorokat. Éjjel, sötétben merültek le a jéghideg vízben, az elhelyezést szonár és a tengerfenékről készített térképek segítették.
Mit kell tudni az Északi Áramlatról?
Az Északi Áramlat négy csővezetéke 1200 kilométer hosszan húzódik a Balti-tenger alatt. Már a 2022-es háború előtt vita tárgya volt, mennyire helyes, hogy egy NATO-tagország annak az Oroszországnak a segítségével biztosítja energiaellátását, amelyik a nemzetközi joggal szembemenve darabokat hasított ki egy szuverén országból, valamint politikai ellenfeleire vadászott Európa-szerte. Németország iparának azonban kellett a nagy mennyiségű energiahordozó, így megépült a Balti-tenger alatt az Északi Áramlat (Nord Stream) gázvezeték, amely közvetlenül kötötte össze a két államot.
Az első szakasz 2011-ben – tehát három évvel a kelet-ukrajnai szeparatisták orosz támogatása és a Krím félsziget orosz annexiója előtt – épült ki, de már akkor érzékeny politikai vihart kavart Lengyelországban, hiszen addig kizárólag a rajta keresztül húzódó vezetékeken jutott el az orosz gáz a németekhez. Varsó szerint az Északi Áramlat kiszolgáltatottá tette Lengyelországot Oroszországgal szemben, a lengyel kormány a Molotov–Ribbentrop-paktumhoz hasonlította a megállapodást.
A négy vezetékből az Északi Áramlat 1 működött ténylegesen; két oroszországi terminálból szállította a földgázt Észak-Németországba. A gáz egy része a német gazdaság és a háztartások energiaszükségletének kedvező árú fedezésére szolgált, a többit pedig az európai energiapiac más szereplői vásárolták fel. Az Északi Áramlat tehát nemcsak azt biztosította volna, hogy Németország messze a legnagyobb felhasználója maradjon az orosz földgáznak, de azt is, hogy az ország legyen az orosz energiahordozó potenciálisan legnagyobb elosztóközpontja is.
Az Északi Áramlat többségi tulajdonosa az orosz állami energiacég, a Gazprom, kisebbségi tulajdonrészén pedig egy francia, egy holland és két német cég osztozott. Az Északi Áramlat 2 két vezetéke csőkulcsra kész állapotban, de üresen állt egészen addig, amíg Németország bejelentette 2022 elején, hogy a küszöbön álló orosz agresszió miatt bizonytalan időre megvonja a működési engedélyt. Az invázió utáni nyugati szankciókra válaszul Moszkva folyamatosan játszott az Északi Áramlat 1-en keresztül érkező gázmennyiség csökkentésével, és lebegtette a gázszállítás teljes leállítását is, ami egész Európát új energiaforrások bevonására ösztönözte. A két vezeték összesen négy, már használaton kívüli csövénél 2022. szeptember végén észlelték a robbanásokat.
Ki a felelős?
A Wall Street Journal cikke szerint Volodimir Zelenszkij tudott az akcióról, először jóvá is hagyta azt, később azonban kérte a művelet leállítását a főparancsnoktól, de már hiába. Az elnök azért fújt volna visszavonulót, mert a CIA jelezte neki, hogy tudnak a tervről, és jelezték, hogy azt nem kéne végrehajtani. A lap szerint az akció tervének híre először a holland katonai hírszerzéshez, az MIVD-hez jutott el, ami továbbította a fülest a CIA-nek, ők pedig szóltak a németeknek és Zelenszkijnek is.
A 2024 elején leváltott Valerij Zaluzsnij azonban a lap szerint azt mondta az ukrán elnöknek, hogy erre már nincs mód, veszélybe is sodorná vele a küldetés résztvevőit. A kettejük beszélgetését ismerő egyik forrás azt mondta a WSJ-nek, hogy Zaluzsnij egy torpedóval példálózott, amit ha már kilőttek, nem lehet azt megállítani. Így a tervek módosításával, de továbbvitte azt.
A WSJ és más lapok oknyomozásai mellett természetesen az érintett országok hatóságai és a hírszerző szervek is nyomozásba kezdtek. A német eredmények állítólag alátámasztják a lap kutatását, bár Zelenszkij elnök szerepét nem tudták igazolni.
A WSJ által összerakott puzzle szerint úgy nézett ki a művelet struktúrája, hogy egy tehetős ukrán üzletember volt a finanszírozó, az akciót pedig egy ukrán tábornok felügyelte (az egyik megszólaló a public-private partnership, azaz a magyar politikai közbeszédben is megismert PPP módszert emlegette, amikor az állami és magánszektor összefog egy projekt végrehajtásában). A különleges műveletet figyelő tábornok a lánc végén Zaluzsnijnak jelentett. Azt a lap is hangsúlyozta, hogy az információik alapján minden megállapodást szóban kötöttek meg, nem hagyták írásos nyomát az akció előkészítésének.
A művelet egyik fő felelőse állítólag Roman Cservinszkij volt, aki korábban az SZBU-ban szolgált, de nem részletezett vádak miatt nemrég bíróság elé állították. A szabadlábon védekező Cservinszkij azt mondta a lapnak, nincs feljogosítva, hogy beszéljen.
Viszont egy korábbi interjúban arra utalt, hogy két okból megérte az akció. Az első, hogy Oroszország energetikai szempontból nem tudta tovább szorongatni az európai országokat. A második, hogy Európa felé ettől fogva csak egy csővezeték maradt működésben, az Ukrajnán áthaladó, aminek megvámolása jelentős bevételt jelent Kijevnek. (2022 áprilisában ugyanis a Lengyelországon át húzódó Jamal-vezetéken Moszkva leállította a szállítást, a lengyelek ezután meg is találták az alternatív forrásokat az orosz földgázzal szemben, ami Magyarországon nem történt meg. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint ez fizikai és matematikai kérdés.)
Az amerikai lap megkereste a most Ukrajna londoni nagyköveteként dolgozó Zaluzsnijt, a volt katonai vezető pedig provokációnak nevezte a gyanúsítást. Szerinte az ukrán fegyveres erők nem hajthatnak végre ilyen missziókat. Az ukrán hírszerzés, az SZBU egyik vezetője is tagadta, hogy a kormánynak köze lett volna a szabotázshoz.
A holland titkosszolgálat sok információval szolgálhatott
A WSJ arról is írt, hogy a holland hírszerzés adta a német nyomozáshoz is az első nagy lökést 2022 októberében, ismét a CIA közbeiktatásával. A lap szerint a hollandok a Malaysia Airlines MH17-es járatának 2014-es orosz szeparatisták általi lelövése után masszív hálózatot építettek ki Ukrajnában és Oroszországban. Az MIVD a hajó típusát és útvonalát is meg tudta adni.
Több lap is írt arról, hogy az ukrán csapat elkövette azt a hibát is, hogy nem mosták le a hajót, a robbanószer nyomai és az ujjlenyomatok is ottmaradtak az Andromedán. Közben aWSJ szerint a nyomozók kiderítették a csapat mobilszámait is, elkezdték lenyomozni a hívásokat, üzeneteket, amihez a Google-t bírósági döntéssel nyomasztó amerikaiak is segítettek (a hajót kibérlő üzletember levelezésébe akartak belenézni).
A nyomozás során furcsaságok is akadtak. Nem értették például, hogy miért volt több ezer aktív német mobiltelefon a csöppnyi svéd kikötő, Sandhamn térségében, ahol a hatfős csapat egyszer kikötött egy vihar miatt. Kiderült, hogy épp egy óceánjáró üdülőhajó haladt el a környéken. Furcsa volt az is, hogy a lengyel Kołobrzegben is kikötött a csapat, azonban a lengyelek a bekamerázott kikötő felvételeit nem adták át a német társhatóságoknak arra hivatkozva, hogy azok már törölve lettek. (A lengyel belbiztonsági ügynökség, az ABW közölte a Wall Street Journallel, hogy ilyen felvételek nincsenek.)
A németek elfogatóparancsot adtak ki
Azt nemcsak lapinformációkból, hanem hivatalosan is tudni, hogy 2024 augusztusának közepén a német hatóságok elfogatóparancsot adtak ki egy ukrán állampolgár ellen, aki a németek szerint a csapat tagja volt. Az illetőt a Rostockba tartó csapattal egyébként lefotózta egy sebességmérő kamera egy fehér furgonban a németországi Rügen szigetén, de ennek nem lett következménye. A Varsóban élt 44 éves búvároktató azóta már Ukrajnába ment, az ország pedig nem adja ki állampolgárait külföldi hatóságoknak.
Kritikák szerint a lengyel hatóságok engedték átcsusszanni a határon a férfit idén júliusban, pedig az ARD, a Zeit és a Süddeutsche Zeitung oknyomozása alapján időben megkapták az értesítést a németektől. A lengyel ügyészség a Reutersnek jelezte, hogy amint értesült az elfogatóparancsról, átkutatta a férfi Varsó melletti lakását, de ő addigra átléphette az ukrán határt. A németek pedig nem töltötték fel időben a férfi adatait a releváns adatbázisba, így a lengyel határőrökön nem akadhatott fenn.
A Financial Times azt írta, a férfit Volodimir Z.-ként emlegették a lengyel hatóságok, a svéd Expressen lap pedig meg is nevezte őt: Volodimir Zsuravljov. A férfit alkotmányellenes szabotázzsal és robbanás okozásával gyanúsítják, amit az említett német médiumoknak tagadott. Úgy tudni, egy olyan búváriskolának dolgozott, ami egy kijevi házaspár tulajdonában volt – az ő szerepüket is vizsgálják a németek.
Az amerikai lap információval szemben a Deutsche Welle viszont arról írt, hogy a német nyomozóhatóságok szerint nem hatan, hanem hárman hajóztak ki 2022 szeptemberében a vezeték felrobbantásához. Biztosat ebben is akkor lehet majd tudni, ha a német hatóságok számolnak be a nyomozás eredményeiről.
A DW szerint akad még két másik gyanús személy, egy ukrán házaspár, akikről azt írták, állítják, hogy Bulgáriában nyaraltak a robbanás idején. A Politico meg is nevezte és megtalálta a párt. A nő a bolgár üdülést nem említette a lapnak, ellenben azt mondta, ő és a férje Kijevben volt a támadás idején. A feleség hozzátette, valóban búvár, de csak 30 méterig tud merülni, a szabotázs pedig 70-80 méter mélyen történt, ehhez különleges képzettség kell. Azt is mondta, perelni fogja az őket megnevező német médiumokat, valamint hogy az orosz invázió után Ausztriában és Bulgáriában is éltek, jelenleg ő Lengyelországban tartózkodik, a férje pedig a fronton harcol. Alibijüket több adattal és földrajzilag is azonosítható fotóval támasztotta alá a Politicónak. Ellenük egyébként nem adtak ki elfogatóparancsot.
Arról is írt a Financial Times, hogy a némettel párhuzamosan zajló svéd és dán vizsgálatok a robbanás idején a környéken feltűnt, gyanús orosz hajókra is kitértek. Azonban nem találtak semmilyen bizonyítékot az oroszok ellen, és végül gyanúsítottakat sem jelöltek meg a nyomozások lezárása előtt.
Diplomáciai tippelgetés
Az oroszok változatlanul az Egyesült Államokat látják az akció mögött. Egy névtelen berlini orosz diplomata azt mondta a WSJ-nek, hogy a német nyomozás eredményei „a Grimm testvérekéhez méltó tündérmesék”.
A Kreml mindig is amerikai szálat látott az akció mögött, a WSJ cikke ezen érdemben nem változtatott, Ukrajna érintettsége Moszkva szerint másodlagos. De nem csak az orosz propaganda állította, hogy amerikai titkosszolgálati művelet volt a robbantás: a már említett Seymour Hersh, aki már a vietnámi háború idején is írt az amerikai hadsereg vitatható akcióiról, szintén arra jutott, hogy a CIA volt a tettes.
Ezt a vonalat hangsúlyozta az olasz Öt Csillag Mozgalom egykori parlamenti képviselője is, aki a robbanás másnapján felidézte Joe Biden 2022 februári szavait. Az amerikai elnök alig néhány nappal az Ukrajnát érő orosz támadás előtt azt mondta: „ha Oroszország ismét támad, úgy nem lesz Északi Áramlat 2.” Igaz, az Egyesült Államok elnöke nem részletezte a vezetékkel szembeni esetleges lépéseket, amelyek nem feltétlenül jelentették a vezeték fizikai megrongálását. Elvégre az a 2021-es megépítése ellenére nem lépett működésbe, Biden nyilatkozata ennek a helyzetnek a fenntartását is jelenthette – már csak azért is, mert az elnök nem is tett említést a működő Északi Áramlat 1-ről. Raphael Raduzzi képviselő mégis inkább azt sugallta, bár egyértelműen nem mondta ki, hogy többről lehet szó.
A németországi nyomozás – a lapnak nyilatkozó, az ügyre rálátással bíró források szerint – már Zaluzsnij és körének szerepére fókuszál (bár bíróság előtt megálló bizonyítékuk nincs). Zaluzsnijnak mindenesetre a hadsereg éléről való távozása után kapott londoni nagyköveti poszt diplomáciai védettséget nyújt, ráadásul valószínűleg a résztvevők közül senki sem vallana, írásos bizonyíték pedig a WSJ forrásai szerint senki ellen sincs.
Az eset viszont aláaknázhatja Németország Ukrajnának nyújtott támogatását, legalábbis a lakosság szimpátiájának szintjén. Emiatt a berlini politika jelenleg lábujjhegyen közelíti meg a kérdést, és veti fel Ukrajna felelősségét. A nyomozati szervek ettől függetlenül végzik a munkájukat. Egy német tisztviselő érzékletesen vetette fel, hogy a német kritikus infrastruktúra elleni támadás akár a NATO-alapokmány közös védelemre vonatkozó ötödik cikkelyét is aktiválhatná, ha nem egy olyan országról lenne szó, amelyet éppen fegyverekkel és pénzzel támogatnak.
A Reuters megkereste a német kancellári hivatalt, lesz-e hatása az ügynek Ukrajna német támogatására, de Olaf Scholz hivatalának válasza elhessegette a felvetést: „Az eljárásoknak nincs közük ahhoz, amit a kancellár Ukrajna védelmének támogatásaként jellemez Oroszország illegális agressziós háborújával szemben.”
Varsó nem bánja a vezeték halálát
Mindenesetre a lengyelek és a balti államok, amelyek eleve nem örültek az őket kikerülő, tenger alatti német–orosz gázvezeték építésének, nem bánják annak leállását. A lengyel fél a Politico szerint eleve meg van győződve róla, hogy az oroszok elterelő művelete volt a robbantás, amelyet az ukránokra akartak kenni. A lengyel szolgálatok át is adták gyanús orosz ügynökök neveit a német szövetségi hírszerzésnek, a BND-nek, ami ennek ellenére kitart Zsuravljov gyanúsítása mellett – írja a lap.
Németország elég rosszul járt a gázvezeték felrobbantásával – noha feltehetően enélkül sem használná a vezetékeket –, azóta napi egymillió dollárért bérel úszó LNG-terminálokat a hajón beérkező, cseppfolyósított gáznak. Azonban még ez se tudta teljesen kiváltani az orosz gázt. Az orosz gázimport a töredékére esett vissza az Európai Unióban: az invázió előtt az EU-s behozatal 46 százalékát tette ki, most már a 16 százalékát adja csupán. Magyarország, Ausztria és Szlovákia egyelőre mentességet kapott az alól, hogy lecserélje az – amúgy Ukrajnán keresztül érkező – orosz gázt. A többi EU-tagországba cseppfolyósítva, hajón még mindig eljut orosz LNG-gáz, bár ezen a téren már az Egyesült Államok a fő exportőr Európa felé, ami Ukrajna orosz megtámadása és az általa kiváltott szankciók nélkül 2024-re valószínűleg nem történt volna meg.
