2022. november 10. – 10:07
A gázársokk érzékenyen érinti Európa országait, köztük Lengyelországot is. Közép-Európa egyik legnagyobb államának van azonban megoldása a helyzetre. Hogyan sikerült ezt elérniük? Milyen versenyelőnyt jelenthet ez a kivételesen jó adottság a helyi cégeknek? Mennyire árazták már be ezt a befektetők? Két évtized történéseit érdemes áttekinteni ahhoz, hogy a feltett kérdésekre válaszolhassunk.
Az ezredforduló idején Lengyelország bizonyos szempontból jobb adottságokkal rendelkezett, mint Magyarország, de helyzete közel sem volt mentes a kihívásoktól. A problémák egy része még ma is a megoldandó feladatok listáját gyarapítja. Ha rápillantunk azonban a mai, és a 20 évvel ezelőtti állapotra, akkor hatalmas változásokat látunk.
Szénről gázra, de átgondolt stratégia mentén
A kétezres évek elején egy sok szempontból korszerűtlen energiamixszel kellett valamit kezdeniük a lengyel döntéshozóknak. Az EU többi országához képest itt aránytalanul magas volt a szén szerepe az energiamixben, lévén az ország jelentős készletekkel rendelkezik, így az energiaigényének több mint a felét saját forrásból tudta kielégíteni. Ez nagy pozitívum az energiahordozókban szegény Európában. A szén szennyező mivolta miatt már akkor sem volt azonban kívánatos energiaforrás. A megújulókról pedig akkoriban még közel sem volt elmondható, hogy a konvencionális energiaforrásokkal azonos költségen – sőt, sok esetben akár olcsóbban – tudnának termelni. Így a lengyel döntéshozók sem ebben az irányban kezdtek el gondolkodni, hanem első körben az energiamix földgáz lábát próbálták megreformálni.
Azon túl, hogy érdemben növelték az országba importált gázmennyiséget a források diverzifikálására törekedtek, sokat tettek továbbá azért, hogy a beszerzési árat érdemben lehetőségük legyen a legalacsonyabban tartani.
A történetet részletesen bemutattam a cikk HOLDBLOG-on megjelent hosszabb változatában. Olvassák el! Itt most csak a mai helyzet leírásához elengedhetetlen elemeket emelem csak ki.
A tengeri gázmezőktől a Baltic pipe-on át az LNG-terminálokig
A lengyel gázipari óriás (PGNiG) a 2010-es évektől egyre több norvégiai tengeri gázmezőn szerzett vagy részesedést vagy kizárólagos kitermelési jogot. A pontos vételárak sok esetben üzleti titoknak minősülnek, de a nyilvánosságra hozott adatok alapján legalább 680 millió dollárt fordítottak ezekre a tranzakciókra. A nagy költekezésnek meg is lett az eredménye. Ezeknek a mezőknek köszönhetőn ma 2,8-3 milliárd köbméter (bcm) körüli gázt termel ki a PGNiG az Északi-tengeren.
Annak érdekében, hogy ez a gáz el is jusson Lengyelországba, beszálltak a Norvégiát Dánián keresztül Lengyelországgal összekötő Baltic pipe néven ismert csővezeték építésébe. Az idén már használatba is vett szállítási útvonal éves kapacitása 10 bcm, teljes költsége 1,6 milliárd eurót tett ki, amihez az EU-tól sikerült 260 millió euró támogatást szerezni.
Mivel ez a mennyiség nem használta ki a vezeték teljes kapacitását, ezért Varsó további évi 2,4 bcm gázmennyiségre kötött 10 éves szerződést a norvég állami gázvállalattal, az Equinor-ral. Így az északi irányból a jövő évtől minimum 5,4 bcm gáz érkezik majd az országba évente, és szükség esetén további 4,6 bcm kapacitás áll rendelkezésre, ha újabb gázvételekre lenne szükség.
Már 2006-ban elkezdték vizsgálni egy Lengyelországi LNG-fogadó terminál megvalósíthatóságát. Az építkezések végül 2011-ben kezdőtek meg, és az első szállítmány 2015-ben futott be. A swinoujsciei LNG-terminál éves kapacitása 4,5 bcm, a megépítése pedig 950 millió euróba került, aminek a negyedét az EU állta. A terminált azonban idő közben bővítették 6 bcm kapacitásra, mi több, jelenleg is bővítés alatt áll, így 2024-től már évi 8 bcm lesz a maximális fogadóképessége. A terminálra Katarból és az Egyesült Államokból érkezik egyelőre szerződés alapján LNG.
Hozzáférés az olcsó forrásokhoz
Normális piaci helyzetben ezeknek az információnak nem lenne nagy jelentősége, de a jelenlegi körülmények rávilágítanak a diverz források fontosságára. A gáz – az olajjal szembeni, ami egy globális termék, és mindenhol azonos az ára – egy erősen lokális árufajta. Kis túlzással a kitermelt gázt azon a kontinensen használják fel, ahol kitermelték. A globális termelés csupán kis részét szállítják a kontinensek között LNG formájában. Így minden kontinensen saját gázár alakult ki. 2021 előtt nem volt nagy különbség az amerikai és az európai árak között.
A háborúra készülő Oroszország azonban 2021 második felétől fokozatosan csökkentette az általa exportált gáz mennyiségét, hiányt okozva az európai piacokon. Ennek következtében elszabadultak az árak a holland gáztőzsdén. Ezzel szemben Amerikában az ellátás zavartalan volt. Az LNG-kapacitások szűkössége miatt nem tudott jelentős mennyiségű gáz „átúszni” az öreg kontinensre, így a két régió árai szétváltak egymástól. Ma egy évre előre 18,8 euróba kerül egy megawattóra (MWh) gáz az amerikai tőzsdén, ezzel szemben Hollandiában 123,2 eurót kell fizetni ugyanezért a mennyiségért. Így érthető, hogy aki idejében diverzifikálta a forrásait, az ma hatalmas előnybe kerül a versenytársaival szemben.
A lengyel LNG-terminálokra jövőre már 5,3 bcm gáz érkezik majd Katarból és az Egyesült Államokból, amelyek a mai olaj- és gázár mellett is olcsó forrásnak számítanak. Emellett a határokon belül 4 bcm, valamint a norvég mezőkön 3 bcm mennyiségű gázt termelnek ki! Ezekhez a forrásokhoz is kitermelési költségen jut hozzá a PGNiG, ami messze a mai piaci árak alatt van.
A világ egyik legolcsóbb piaca a lengyel tőzsde
Mindezeket összeadva azt látni, hogy a lengyel fogyasztás több mint a fele már jövőre rendkívül olcsó forrásokból származik majd. Így GDP-arányosan jóval kevesebb extra költséggel jár az ország számára a mostani gázársokk. 2026-tól pedig rengeteg olcsó gáz áll majd Lengyelország rendelkezésére. Ha a gázárak addig magasan maradnak – megengedve azt a feltételezést, hogy a mostaninál ugyan alacsonyabb, de még mindig magas árakon stabilizálódnak az európai árak – az jelentős költségelőnyt jelent majd a lengyel vállalatok számára is.
Ehhez képest a lengyel tőzsde világszinten is az egyik legolcsóbb piac a hosszú távú várható hozamokat jól előre jelző Schiller P/E mutató alapján. Nem tűnik úgy, mintha a piac beárazott volna az előbbiekből várható költségelőnyből bármennyit is a részvényárakba.
Ez egy fontos ok, ami miatt érdemes lehet a lengyel befektetési lehetőségekre figyelni.
Mit tanulhatunk a lengyel példából?
A gázfüggetlenség kialakításához rengeteg idő, és előre gondolkodás kellett. A legtöbb projektet már a kétezres években elkezdték tervezni, és a tényleges építkezések, mezővásárlások is a tízes évek óta zajlanak. A stratégiai fontosságú amerikai LNG-szerződéseket is időben sikerült megkötni. Az energiaforrások diverzifikálását minden döntéshozó fontosnak tartotta. Az így létrejövő nemzeti konszenzus pedig lehetővé tette a több évtizedet átfogó projektek megvalósítását.
Persze kellett mindenhez – nem utolsó sorban – rengeteg pénz is. A pontos szám nem ismert, csupán a fenti projektekre 11 év alatt elköltöttek 4 milliárd eurót. Önmagában ez hatalmas összeg, de az idei év bebizonyította, hogy van értéke a források diverzifikálásának, és a kockázatok csökkentésének.
A teljes cikk a HOLDBLOG-on olvasható.
A szerző további cikkei itt érhetők el.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.