A Szovjetuniót akarta idézni, de inkább Oroszország korlátait mutatta meg Putyin az ázsiai körútjával

Miközben Ukrajna a június közepi svájci békekonferencia megszervezésével azon dolgozott, hogy minél nagyobb nemzetközi támogatást szerezzen az Oroszország által indított háborúban, Vlagyimir Putyin diplomáciai körútra ment, hogy bizonyítsa, nincs annyira elszigetelve, mint amennyire ez a nyugati szankciókból következne, és képes szövetségeseket találni. Ahogyan a békefórummal sem lehet teljesen elégedett Kijev – Kína nem volt jelen, a zárónyilatkozat óvatosan fogalmazott annak érdekében, hogy minél több részt vevő ország aláírja, bár így is volt, aki nem tette meg –, az orosz elnök sem érte el minden célját az Észak-Koreát és Vietnámot érintő útjával.

Új szövetség vagy a régi illúziója

Nyugaton úgy értékelték, hogy Putyin a Szovjetunió korábbi kapcsolatait felélesztve új szövetség létrehozásán dolgozik. Putyin Kim Dzsongunnal való találkozója azonban nem a kétpólusú világ szuperhatalmának hozzáállását idézi: a szovjet vezetők ugyanis sosem utaztak Észak-Koreába, amely inkább csak geopolitikai szempontból megtűrt partner, semmint elismert tagja volt Moszkva szocialista táborának.

2000-ben Putyin az elnökségének kezdetén ugyan járt a zárt kommunista rendszert fenntartó Kim-dinasztiánál, az országalapító Kim Ir Szen fiánál, Kim Dzsongilnél. Csakhogy akkor nem szovjetnosztalgiát építve, hanem ellenkezőleg, a nyugati világ követeként, akinek országa a régi kapcsolat révén képes lehet mérsékeltebb mederbe terelve lebeszélni Észak-Koreát a katonai célú atomprogramról és a rakétatesztekről. Nem sikerült, utána jöttek Észak-Korea ellen a nemzetközi szankciók, amiket az ENSZ Biztonsági Tanácsa kezdeményezett, és Oroszország és Kína is jóváhagyott.

Most egy Nyugattól elszigetelt, szintén szankcióktól sújtott Oroszországot vezető Putyin látogatott el a világ nagy részétől továbbra is elszigetelt Észak-Koreába, amellyel katonai együttműködés lehetőségéről tárgyalt. Kölcsönös védelmet, orosz részről pedig rakétatesztekhez való hozzájárulást is felvetett a látogatásán.

Nemrég részletesen is elemeztük, hogyan kezdte el Putyin szétfeszíteni Kim Dzsongun rabláncait a Phenjan elleni intézkedések gáncsolásával, cserébe az ukrajnai háborújához nyújtott segítségért. Oroszország a tüzérségi állóháború súlyos lőszerigénye – és az alternatív beszállítók hiánya – miatt elkezdett észak-koreai fegyvereket és lőszert importálni, amiért olajjal fizet, az Észak-Koreára kiszabott kereskedelmi- és fegyverembargó nyilvánvaló megsértése mellett. A tüzérségi lőszerek mellett az észak-koreai rakéták is megjelentek az ukrajnai hadszíntéren.

Vietnámban azt érte el, ami már megvolt

A következő állomás Vietnám volt, ahol az orosz elnök retorikailag szintén épített a szovjetnosztalgiára, vagy inkább annak putyini verziójára. Az ország pozíciója azonban egészen más, mint Észak-Koreáé, a partnerség is más jellegű, és a tárgyalás után közölt megállapodások is másmilyenek voltak. Az elhangzottak az egyik részről eladhatók a partnerség új szintjeként, ami akár az Egyesült Államok vezette egypólusú világ antiglobalista színezetű lebontásának orosz verziójaként is eladható lenne:

• Megállapodtak abban, hogy a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok elszámolása ezentúl vietnámi dongban zajlik;
• Növelheti az energiahordozók exportját Oroszország, amely akár a cseppfolyós földgázzal (LNG) is megjelenhet a piacon;
• Putyin említést tett a délkelet-ázsiai ország orosz haditechnológiai importjáról.

A fenti három pont azonban vagy nem jelent újdonságot, vagy nem jelentős, vagy csak elméleti.

Dongban már eddig is volt elszámolás a dollár helyett, úgy 40 százalékban – mondta a Vedomosztyi orosz gazdasági lapnak Alekszandr Tyimofejev. A makrogazdasági elemző szerint ezt legfeljebb majd felviszik 80 százalékra, ezt is valójában kényszerből. Az elszámolás egy része ugyanis jüanban zajlott, és elképzelhető, hogy az Oroszországgal szemben elfogadott újabb nyugati szankciós csomagok miatt Kína esetleg ezt nem támogatná, ezért alternatívát kell keresnie Moszkvának, amit el lehet adni a szuverenitás erősítéseként. (Kína ugyan nem fogadott el szankciókat Oroszországgal szemben, de tarthat attól, hogy a nyugati szankciókkal ellentétes orosz kapcsolatai rossz hatással lennének az orosznál jóval nagyobb nyugati piacaira és kereskedelmi kapcsolataira, amelyeket egyébként is politikai feszültség jellemez.)

Moszkva egyébként támogatja, hogy a BRICS-országok (azaz angol neveik kezdőbetűi alapján Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika), valamint a laza szerveződésű klub tagjaival szorosabb kapcsolatban lévő országok használjanak közös valutát a dollár visszaszorítására – erre legalább politikai üzenetként használható a vietnámi elszámolás „dongosítása”. Gyakorlati hatása azonban csekély: hiszen ha mindent a vietnámi valutában számolnának, akkor sem lehetne a dollár globális hegemóniájának megtöréséről beszélni, még orosz kereskedelmi relációban sem, elvégre a két ország közötti forgalom mindössze ötmilliárd dollár. A százmilliós Vietnámnak még Magyarországgal is eléri a kereskedelmi forgalma a 0,8-1 milliárd dollárt.

Az energiahordozók orosz exportja növekedhet ugyan, hiszen a nyugati szankciók miatt ez már eddig is nőtt Kína és India irányában, de ennek mértéke kérdéses: Vietnámban van olajmező, amelyen orosz részvétellel folyik kitermelés, ezt tehát helyben megszerzi az ország – és mivel ez már jó ideje zajlik, nem is kellet hozzá Putyin múlt heti vizitje. Olaj mellett exportálhat majd Oroszország LNG-t is, ez azonban egyrészt technikailag bonyolultabb, és más beszállítókkal versenyezve működik majd, ráadásul a kapacitás egyelőre mérsékelt, bár növekszik: Vietnámnak jelenleg egy LNG-terminálja van, ez egymillió tonna cseppfolyós földgázt tud fogadni. Ez nagyjából 1,5 milliárd köbméternek megfelelő földgázt jelent, az a tavalyi magyarországi fogyasztás hatodát jelenti. Igaz szeptemberben nyílik az újabb terminál, ez már 3 millió tonna LNG fogadására alkalmas – írta a Reuters.

Ebben tehát van némi növekedési potenciál, ám ez eltörpül a háború előtt 150-200 milliárd köbméteres európai export mellett, ami 2023-ban 28 milliárdra zsugorodott – az orosz gázzal való szakítást elutasító Magyarország részesedése így jelentősen nőtt, de 6-8 milliárd köbméteres hazai fogyasztásról beszélünk. Kénytelen tehát Moszkva új piacokat keresni, de Vietnám sem váltja ki az európaiak kiesését, ráadásul az LNG haszonrátája kisebb, mint amennyit az olcsón, vezetéken szállítható gáz nyújt Európa felé. Közben pedig az oroszoknak a kibocsátás és a kereskedelmi volumen fokozása a legnagyobb gondja, nem az, hogy nincs elég vásárló az LNG-piacon.

Már az is eredmény, ha nem csökken nagyon

A haditechnika importja valós tétel, de szintén nem új dolog a két ország kapcsolatában. A vietnámi fegyverek 60-70 százaléka orosz eredetű. Moszkva adott el légvédelmi eszközöket, onnan érkezett hat tengeralattjáró is Vietnámba, és az orosz T-90-es tankok adják a vietnámi páncélosok védelmi erejének gerincét. Csakhogy Putyin ezen a területen is inkább pozícióvesztésének mérséklésére, semmint részesedésének növekedésére számíthat az ukrajnai háború árnyékában.

A szankciók miatt Vietnám is újragondolja beszerzéseit, fordult már Indiához, Dél-Koreához és Japánhoz is, emellett saját hadiipara fejlesztésén dolgozik. Sőt, az Egyesült Államok is növeli fegyvereladásait az országban, ahová egyre több amerikai ágazati küldött is érkezik. Az amerikai–vietnámi kapcsolatok javításán Kínával szemben is dolgozó Joe Biden 2023 őszi látogatásakor itt elemeztük részletesen a helyzetet.

Beszédes az is, hogy Putyint bizonyosan elkísérte Észak-Koreába a frissen kinevezett védelmi miniszter, a váratlanul leváltott Szergej Sojgut követő Andrej Belouszov, aki azonban az orosz elnök vietnámi útja idején már egy oroszországi eseményen volt látható – hívta fel a figyelmet a New York Times.

De fontos az is, amiről nem esett szó: Vietnámban volt Oroszország egyik utolsó, a Szovjetunió területén kívül eső katonai bázisa, amit maga Putyin zárt be 2003-ban. Cam Ranh bázisának esetleges újranyitása valóban lehetett volna a szovjet nagyság Putyin által célzott újrateremtésének jele, ám az, hogy ez nem történt meg, jelzi a Kreml korlátait.

A 25 év működés után feladott orosz bázishoz ma is fűzi bizonyos kapcsolat az oroszokat – írta az Rbc.ru orosz gazdasági portál. Egy 2013-as megállapodás alapján egy közös bázis működik ott tengeralattjárók javítására, és az orosz hadihajók előzetes bejelentéssel be is hajózhatnak oda – decemberben látogatást tett ott az orosz csendes-óceáni flotta hadihajója –, de ez nem jelenti az egykor legnagyobb Szovjetunión kívüli bázis újraélesztését.

Ezt a Vietnámmal a dél-kínai-tengeren területi vitában álló Kína rossz szemmel nézte volna – márpedig Oroszország a nyugati szankciók miatt egyre inkább Kínára szorul, amellyel kereskedelmi forgalma eléri a 240 milliárd dollárt. Másrészt maga Vietnám sem valószínű, hogy partner lett volna a tengeralattjáróknak is helyt adó orosz bázis újraindításában, már csak azért sem, mert geopolitikai céljaihoz inkább az Egyesült Államok lehet hatékonyabb szövetséges. Nem véletlen, hogy tavaly Joe Biden amerikai elnök is járt az országban, ahol egyébként – jelezve Vietnám geopolitikai fontosságát – a viták ellenére nem sokkal korábban a kínai elnök, Hszi Csin-ping is megfordult.

Vietnám tett gesztusokat Oroszország felé a vizit alatt is – már önmagában azzal, hogy az amerikai jelzések ellenére fogadta Putyint –, de már előtte is, hiszen több, Oroszországot elítélő ENSZ-határozat ellen szavazott, és nem képviseltette magát az Ukrajna támogatására szervezett svájci békecsúcson sem. Ugyanakkor láthatóan inkább egyensúlyra törekszik kapcsolataiban, így Putyin útja után sem lesz látványosan más Oroszország és Vietnám kapcsolata, amellyel az orosz elnök jelezhetné, hogy nem érintik a szankciók, és képes pótolni máshol mindazt, amitől országa elesett a nyugati fellépés miatt.