Az ukránok megállíthatják az orosz tűzhengert, és a légvédelem is hamar megerősödik

„Amint megvan a zöld fény, másnap indulhatnak a szállítások” – mondta a Telexnek Rácz András, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, miután hosszas huzavona után az amerikai képviselőház szombaton megszavazta az Ukrajnának szánt, 61 milliárd dollárnyi (kb. 22 ezer milliárd forintnyi) segélycsomagot. Ehhez kétpárti támogatás kellett a szűk republikánus többségű képviselőházban – kihagyva a republikánus jobbszélnek a javaslatot hangosan ellenző maroknyi képviselőjét. A törvényt napokon belül megszavazhatja az amerikai szenátus is, ahol enyhe többségben vannak a demokraták, Joe Biden elnök pedig gyors aláírást és kihirdetést ígért.

Rácz úgy gondolja, hogy a szavazás eredménye hamar megjelenhet a hadszíntéren, hiszen szerinte amennyire lehetett, az amerikai fél már előkészítette a szállításokat. Ugyan az erről szóló hírek minősített információk, annyit tudni lehet, hogy jó adag ellátmányt már a szövetséges európai országokba vittek, ahonnan nyilván könnyebb lesz azt bejuttatni Ukrajnába. „Óriási a reménykedés” most Ukrajnában, ami az általános, nagyon megromlott morálra is hatással van.

Mivel szinte biztossá vált a segítség, az ukrán tüzérség már a hétvégén látványosan többet lőtt, kevésbé spórolt, nem úgy, mint ahogy tette kényszerűségből az elmúlt hetekben.

Az Egyesült Államok által küldendő fegyverek pontos típusai nem nyilvánosak Rácz szerint, de azt lehet sejteni, hogy nagyon sok 150 mm-es tüzérségi lőszer, HIMARS-ba való különböző lőtávolságú rakéták (pl. ATACMS), légvédelmi (pl. Patriot) és páncéltörő lőszerek (pl. Javelin) érkezhetnek.

A lassan előrenyomuló orosz tűzhengert ezekkel valószínűleg meg lehet állítani, „hatékonyan lehet támadni az orosz tüzérséget”. A nyugati tüzérség lőtávolsága ugyanis nagyobb, mint az orosz ágyúké, ha pedig ezeket az orosz ágyúkat semlegesíteni lehet, akkor tüzérségi támogatás nélkül az orosz frontális, gyalogsági, időnként gépesített támadások szinte öngyilkosságnak mondhatók Rácz szerint.

Néhány héten belül sokkal erősebbé válik az ukrán légvédelem is, ami segíthet az elmúlt időszakban támadott erőművek védelmében. A múlt pénteki NATO-találkozón is téma volt a támogatás, az amerikaiak más országokat is motiválni fognak, a britek, németek már bejelentettek segítséget, felmerült ez a görögök, spanyolok, norvégok részéről is, akár fegyverek, akár pénzügyi támogatás formájában.

Az ukránok oldaláról azért tetten érhető „egy nagyon komoly csalódottság, hogy mi tartott ennyi ideig”, miért késlekedett Amerika segítséget nyújtani. A szakértő hozzátette, az oroszok megfutották a kötelező köröket az amerikai döntés elítélésével és fenyegetőzéssel, de ennél többet nem tehetnek.

„Ez a történet az amerikai katonai segély megszavazásáról tavaly ősz óta húzódik, minimum hat hónapja”, ami mögött amerikai belpolitikai okok voltak. Az ukrajnai támogatást egy nagyobb csomag részeként még tavaly vitte a törvényhozás elé Biden, de az idáig fennakadt a republikánusok ellenkezésén. A segélycsomagot pár hónapja még ellenző Mike Johnson republikánus házelnök színeváltozása is inkább ennek a belső folyamatnak az eredménye. Rácz szerint ukránok, lengyelek, csehek, britek, németek is jelezték a házelnöknek, „hogy egyszerűen nem lehet tovább késlekedni”, Johnson pedig felmérhette, hogy a Republikánus Párton belül is előnyösebb, hogy ha kitűzi a szavazást a segélycsomagról. Arról itt írtunk részletesebben, mi a szavazás jelentősége, és hogyan jutottunk el a napirendre tűzésig.

A pontos fronthelyzetet Rácz szerint nem ismerjük, de amit tudunk, az alapján súlyos problémákat okozott a segély késése. Előbb-utóbb előállhatott volna olyan helyzet, hogy „ráéghet Johnsonra” a késlekedés. Az ukrán sajtóban „hónapok óta nagyon komoly kiábrándultság van”, hogy várni kell az USA-ra. Ehhez hozzájárult, hogy az előző hétvégén az Izraelt érő iráni támadás elhárításában amerikai, brit, sőt még jordán vadászgépek is részt vettek. Tulajdonképp ugyanolyan Sahed típusú drónokat lőttek le, amiket „Oroszország ezrével vet be Ukrajnában”, Kijev pedig nem értette, miért nem lövik le ezeket a szövetségeseik ott is.

Erőművek a célkeresztben

Az utóbbi időszakban az orosz haderő megújult erővel támadta az ukrán energetikai rendszert, komplett erőműveket ütve ki a hálózatból. Rácz szerint fontos különbség az egy évvel korábbi tél szintén energetikát célzó támadásaihoz képest, hogy akkoriban a transzformátorok voltak a fő célpontok, nem az erőművek, mivel szét akarták tördelni az oroszok a hálózatot (amivel az áram- mellett többek közt a távhő- vagy a vízellátás is veszélybe került). Most viszont az energetikai létesítményeket, erőműveket támadták, Sztrizsben például egy földalatti gáztározót ért találat. A cél, hogy az ukrán védelmi ipar energiaellátását ellehetetlenítsék, „szisztematikusan lőnek minden erőművet, ami nem nukleáris”.

Rácz szerint az eddig okozott károk nagyon pusztítónak tűnnek, a sajtót bejárt tripilszkai hőerőmű mellett rengeteg kisebb-nagyobbat eltaláltak. Ezzel a kapacitás 80 százalékát megsemmisítették, alig maradt működő, nagyobb hőerőmű az országban.

Az ezekben működő berendezések egyedi gyártásúak, nem lehet őket gyorsan javítani, és akad olyan is, amelyiket teljesen újjá kell építeni. Előző télen ugyan hősiesen működésképesen tudta tartani az áramszolgáltató a rendszert, de az erőműveknél nem lehet barkácsolni, hiányozni fognak a rendszerből. Biztosra vehető, hogy nagyon komoly energiaszűkösség lesz, ha Oroszország folytatja a támadásokat, különösen, ha a trafókat is ismét célba veszik. „Az ősz és a tél várhatóan igen nehéz lesz Ukrajnának”, a problémára saját erőforrásból nem tudnak megoldást találni, bár a Nyugat nagy teljesítményű generátorok telepítésén gondolkozik, ami még mindig kevés teljesítményben (bár az áramimport tud segíteni).

Repedező arcvonal

Hónapok óta kongatják a lőszerhiányban szenvedő ukránok a vészharangot, hogy az oroszok áttörhetik a frontot, az amerikai támogatás megszavazása ezért is fontos fejlemény. „A mostani hadszíntéren annyira nagy mennyiségben vannak jelen különféle szenzorok, hogy nagy csapatösszevonásokat nem reális végrehajtani” – mondta Rácz. A meglepetés ereje tehát hiányzik. Az orosz hadsereg ráadásul az elszenvedett veszteségek miatt rosszul áll, sőt páncélozott csapatszállítókból is hiány van náluk (ikonikus volt, hogy egyszer krosszmotorokkal mentek neki az ukrán vonalaknak – a kétségtelenül meglepő támadás egyébként sikerrel is járt). Az ukránok viszont ezt nem képesek kihasználni, mert egyelőre nincs elég tüzérségi lőszerük.

Az oroszoknak harckocsiból is egyre kevesebbjük van, azok is egyre régebbiek. Bármiféle mélységi áttörés így nem lehetséges, ezért inkább század szintű kötelékekkel rohamoznak, „mindkét oldal egyre kisebb erőket vet be egy helyen”. Arra a hadviselésre álltak át az oroszok, hogy egyszerre néhány száz métert haladnak előre erős tüzérségi támogatással, beássák magukat, majd haladnak tovább. Ezt az ukránok nem tudták eddig feltartóztatni.

Az ukránok könnyű öngyilkos drónokkal tudták támadni a rohamozó orosz egységeket, de nem mindegyik tud harckocsit megsemmisíteni. Ráadásul csak 5-8 kilométer a hatótávjuk, az orosz tüzérséget így nem tudják támadni. „Ellenütegtűz” kéne, ahhoz pedig sokkal több lőszer. Átlagosan öt-hatszoros az orosz tüzérségi fölény az egész 1500 kilométeres frontszakaszon. Ahol azonban támadásban vannak, ott tíz- hússzoros fölény is kialakul. Az ukrán ágyuk személyzete mondta korábban, hogy napi néhányat tudtak csak visszalőni, így nem lehetett feltartóztatni az előrenyomulást. A frontvonalat itt lehet megnézni az Institute for the Study of War térképein:

Ukrán oldalon az amerikai támogatással hamarosan javuló lőszerhiány mellett súlyos problémát jelent az is, hogy nincs elegendő kiképzett katona, így sem a veszteségeket nem lehet pótolni, sem pedig a fronton harcoló erőket rotálni. Vannak olyan ukrán alakulatok, amelyek két éve szinte megszakítás nélkül harcolnak, így mostanra rettenetesen kimerültek. Az újonnan elfogadott és hatályba lépett mozgósítási törvény pedig nyár közepe, vége előtt nem fog jelentősebb számú új, kiképzett katonát adni a hadsereg számára, így az élőerő szűkössége rövid távon továbbra is komoly gondot fog okozni az ukrán haderő számára – elemezte a helyzetet Rácz András.

Az F–16-os harci repülők érkezése még a jövő zenéje. Most érkeznek majd meg az első felajánlások, de kérdés, hogy ezek milyen fegyverzetet kaphatnak. Idén kis számban állnak még csak hadrendbe a repülők, amelyek fő feladata az ukrán légtér védelme lesz. Az Izrael elleni iráni támadásnál látszott, hogy a modern vadászgép el tudja fogni a drónokat és a robotrepülőgépek egy részét. Ha már több gép lesz, az ukrán csapatok védelme is feladatukká válik.

Jelenleg annyira gyenge az ukrán légvédelem, hogy az orosz légierő újra képes támogatni a saját csapatait, a Szu–25-ösök rendszeresen bombázzák az ukrán állásokat. A F–16-osok megpróbálhatják ezeket majd távol tartani. Földi célok támadásához azonban az orosz légvédelmet is le kell fogni. Ha most hirtelen bevetnék az F–16-osokat, az orosz légvédelem nagyon súlyos veszteséget okozna. Rácz ezt úgy foglalta össze, hogy az F–16-osok érkezése „önmagában nem lesz csodafegyver, fokozatosan éri majd el a hatékonyság magasabb szintjeit”.

Második Aleppó?

Ihor Tyerehov harkivi polgármester szerint második Aleppó válhat az oroszok által támadott kelet-ukrajnai városából. Megkérdeztük Rácz Andrást, mennyire túlzás ez a kijelentés, illetve mekkora áldozatot kívánna az oroszoktól egy ekkora, milliós város bevétele (Bahmut és Avgyijivka sokkal kisebb városainak óriási veszteségekkel járó elfoglalása alapján).

Ha az oroszok belekezdenek az ostromba, szisztematikusan porrá lövik a várost, fokozatosan semmisítik meg azt. „Nem látszik, hogy az orosz haderőnek erre elegendő ereje lenne”, hisz a városharc nagyon komplex Rácz szerint. Harkiv belül van a nagyobb orosz rakéta-sorozatvetők lőtávolságán, folyamatosan tudják lőni a várost például Szmercs és Tornado rendszerekkel. A háború első nyolc hónapjában a hagyományos csöves tüzérség is elérte a várost. Később az ukránok hátrébb tolták az oroszokat annyira, hogy ettől legalább mentesítsék a települést.

Harkiv közel fekszik az orosz határhoz, azon átlőve is tudnak támadni, ami azért gond az ukránoknak, mert a megegyezések szerint a nyugati fegyvereket nem szabad orosz terület ellen bevetniük. Harkiv kitett helyzetben van és marad is:

„Arra számítok, hogy a város rombolása rakétákkal, drónokkal folytatódni fog”, de szárazföldi támadás egyelőre nem lesz. Donyeck és Luhanszk megye megszerzése a lényeg az oroszoknak.

Persze érthető, hogy aggódik a harkivi polgármester, „egyre élhetetlenebb hellyé kezd válni a város”, két nagy erőmű is megsemmisült, hosszabbak az áramszünetek.

Nagy áttörésre senki sem képes

Mire lenne szüksége Ukrajnának legalább ahhoz, hogy tartsa a frontvonalakat, vagy akár ellenoffenzívát indítson? Rácz András szerint rövid- és középtávon nem reális ellentámadás, ahhoz sokkal több tüzérségi eszköz, lőszer, kipihent, képzett csapatok kellenének, így erről nincs is szó most Kijevben. Tengeren viszont az ukránok folytatják az orosz fekete-tengeri flotta pusztítását drónokkal, robotrepülőkkel.

Nyáron az oroszok nagy támadásra készülnek ráadásul, valószínűleg Donyeck megyében tennék intenzívvé a harcokat. Nagy áttörésre jelenleg nem képes az orosz haderő Rácz szerint, „nem úgy fog ez kinézni, mint a világháborúban az áttörés, hogy sok kilométert rohannak előre a csapatok”. Az fog történni, mint most, csak nagyobb erőkkel: még több frontális roham, még több tüzérségi támadás.

A háború elején az orosz haderő képes lehetett volna nagyobb áttörések végrehajtására is, emlékezetes, hogy a déli fronton egy nap alatt 140 kilométert haladtak. Mostanra azonban sokkal erősebb lett az ukrán védelem.

A Donbaszban ráadásul három védelmi vonal is ki lett építve, ebből Avgyijivkával elesett az első vonal, a másodikat ostromolják most. Itt Csasziv Jar a kulcsfontosságú, ha nem tudják megvédeni, akkor a második vonal jelentős része is elesik. Onnantól csak a harmadik vonal marad, Szlovjanszk és Kramatorszk között. Ezek több tízezres városok voltak békeidőben, utóbbi „egy rettenetesen kiépített erőd”, véres harcokat igényelne a bevétele.

Beljebb Ukrajnában nincs ennyire kiépített védelmi vonal, bár a Dnyeper (Dnyipró) folyó „nagyon jelentős természetes akadály”, nem látszik, hogy portyáknál nagyobb támadást bármelyik fél kivitelezhetne ezen keresztül, még a herszoni fronton sem, ahol közvetlenül a folyó partján húzódnak a vonalak. Az északi, belarusz határ pedig természetföldrajzilag nagyon bonyolult, óriási erdők, mocsarak tarkítják, nagyon nehezen járható terület, ami magában foglalja a csernobili sugárszennyezett zónát is. Az ukránok erődítik ezt a határszakaszt is, legalább félmillió aknát raktak már le. „Amikor tavaly ősszel voltam Csernyihivnél, a helyi vezetők azt mondták, mindenfajta kapcsolat megszakadt Belarusszal”, már csempészet sincs, mint régen, ennyire hermetikus a határzár.

Rácz András szerint sebezhetőbb régió még a szumi és a csernyihivi, errefelé kevés a kiépített erőd, földrajzilag is egyszerűbb a terep, de ezt is elkezdték az ukránok erődíteni. Hozzátette, jelenleg „nincs egyértelmű lágy alteste Ukrajnának, amit könnyen lehet támadni”. A fekete-tengeri orosz partraszállás is lekerült a napirendről, hisz az ukránok flotta nélkül is súlyos vereséget mértek az orosz hadiflottára, annyi eszközt vesztettek az oroszok. Volt pletyka egy 2022 tavaszán tervezett műveletről, de a kijelölt tengerészgyalogos alakulat állítólag megtagadta a parancsot, ami nem csoda, „teljes és azonnali öngyilkosság lett volna megpróbálni egy ilyen műveletet az ukrán partvédelmi rakéták tüzében”.

Ezt tudhatjuk a veszteségekről

A BBC oknyomozása szerint közel 50 ezer az igazolhatóan elesett orosz katonák száma, ebből 27 300-an a háború második évében vesztek oda. Rácz úgy értékelte a BBC kutatását, hogy „nagyon-nagyon konzervatív és feszes módszertant használnak: azt tekintik igazoltan halottnak, akinek megvan a sírja, a haláláról fellelhető több információ”, akár a közösségi médiából is. Segíthetnek a katonai alakulatoknál készült fényképek, ahol olykor látszik egy emléktábla az elesettek nevével, de a mesterséges intelligenciát is biztosan bevetették. Az 50 ezres szám nagyon alsó küszöb Rácz szerint, hisz a BBC csak az Oroszországban eltemetettek halálát tudta igazolni, és közülük is csak azokét, akiknek a sírjáról, vagy a haláláról találtak megerősíthető információt. Azok nincsenek a listán, akiket tömegsírba vagy Ukrajnában (akár az oroszok által megszállt területeken) temettek el.

Rácz szerint „elemzői konszenzus van arról, hogy a valós szám legalább ennek kétszerese, ergo nagyon alsó becslés szerint” legalább 100 ezer körüli halott orosz katona lehet.

Az ukránok szerint 450 ezres a teljes orosz veszteség – ebben a harcképtelen sérültek is benne vannak – eddig, „picit torzítanak, de nem stratégiai léptékben” – mondta a szakértő. „Amikor 2023 őszén Kijevben voltam, és interjúztam egy ott működő nemzetközi misszió vezetőivel, azt mondták, az ukrán számok trendszerűen pontosak”, ellenben kb. 20 százalékkal vannak a valós számok felett. Ez alapján 360 ezer lehet a totális orosz veszteség, ez nagyjából megegyezik azzal, amit tudnak, ökölszabály szerint egy elesett orosz katonára 3-3,5 sebesült jut, ez alapján minden negyedik orosz sebesült meghalt.

A fronton harcoló erőket nem nagyon tudják rotálni az oroszok sem, mondta Rácz, aki szerint ennek megfelelően kimerültek a csapatok. A veszteségek egyébként magasabbak a szegény és ritkán lakott régiókban, mint például Jakutföld vagy Burjátia. Ez azért van, mert „az orosz hadsereg a személyi utánpótlását alapvetően toborzás útján oldja meg”, havi 25-30 ezer embert képesek rekrutálni. Jó fizetést kínálnak, a családot kompenzálják ha a katona megsebesül, meghal, a szegényebb régiókban ez nagyon sokat ér. Ezekből a régiókból ráadásul nemcsak a kisebbségek, hanem az oroszok is ugyanúgy bevonulnak. Errefelé magasabb az államtól való függés, és az ellenérzéseket is bajos kifejezni, az alacsony népsűrűség miatt nehezebb nagyobb tiltakozást kivitelezni. (Pl. Kalmükföldet kevesebb, mint 300 ezren lakják, de 75 ezer négyzetkilométeres.)

A moldovai helyzet

Az Ukrajnával szomszédos Moldovának is meggyűlik a baja a maga oroszbarát szakadárjaival Transznisztriában és Gagauziában, írtuk márciusi cikkünkben. Rácz András szerint azonban a moldáv kormánynak nem katonailag kell most tartania Oroszországtól, legfeljebb a háború elején, ha sikerült volna az ukrajnai kikötővárost, Odesszát elfoglalniuk, „az veszélyeztette volna Moldova államiságát és függetlenségét”. A teljes moldáv hadsereg kb. 5500 fős, érdemi légiereje nincs. Papíron 60-70 ezer tartalékos van, zömük azonban nyugaton vendégmunkás. Romániában ugyan időről időre még a Moldovával való egyesülés is felmerül, de az Rácz szerint egyáltalán nem reális, hogy a román haderő a nem NATO-tag Moldovában szárazföldi harcokba bocsátkozzon.

A transznisztriai elit nem érdekelt a feszültség fokozásában, olyannyira, hogy ők is fogadtak be ukrán menekülteket. Az ottani „elit sem érdekelt abban, hogy Moldova lángba boruljon”.

Volt ugyan korábban egy transznisztriai parlamenti határozat, hogy Oroszországtól segítséget kérnek, de ezzel csak a moldáv vezetésre akarnak nyomást gyakorolni.

Szintén az eszkaláció ellen hat, hogy a Transznisztriában állomásozó orosz katonák nem alkalmasak érdemi harctevékenységre, kevesen vannak, elvágva az utánpótlástól. Egy Odessza környéki kikötőből látták el az oroszok Transznisztriát, viszont az orosz–ukrán konfliktus kezdete – a Krím orosz annektálása és a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása – óta, közel tíz éve az ottani orosz erőket nem váltották, nem kaptak új felszerelést, fegyvereket, létszámuk nem több 1500-2000 főnél. A háború elején volt néhány radikális ukrán nyilatkozat, hogy Ukrajna szívesen megoldja ezt a problémát, de a moldáv vezetés ettől elzárkózott, mindig csak politikai eszközökkel képzelték el az újraegyesítést. A mostani ukrán hadsereg néhány hét, de lehet, néhány nap alatt felszámolná az orosz kontingenst Transznisztriában, de ez a moldovai vezetésnek egyáltalán nem érdeke.

A konfliktus itt sosem volt olyan éles, mint például a Hegyi-Karabahban, amit Azerbajdzsán visszafoglalt Örményországtól. Moldova területén az elitek szóba állnak egymással, vannak hivatalos tárgyalások régóta, informálisan is folyamatos a kapcsolat. A transznisztriai Sheriff Tiraspol is a moldáv futballbajnokságban játszik, hozta fel a példát Rácz. Oroszország inkább a politikai destabilizásra játszik, Ilan Sor pártja volt az egyik eszköz, ezt tavaly betiltották, mondván az alkotmányos rend megdöntésére készültek.

Sor választásokat is próbált befolyásolni, ezt nyugati segítséggel elhárították. Most a dél-moldovai Gagauzia régió tűnik rizikósnak. Vezetője, Evghenia Guțul rendszeresen jár Oroszországba, találkozik orosz vezetőkkel. Ennek eredményeképp a gagauzok orosz segélyre számíthatnak, Rácz szerint megpróbálják megvenni a választókat. Gagauzia egyébként nagyon pici terület, papíron 120 ezren lakják, bár sokan külföldön dolgoznak.

Ősszel elnökválasztás lesz Moldovában, no meg egy népszavazás arról, akarja-e a moldáv lakosság, hogy az EU-csatlakozásra törekedjenek. Oroszország célja, hogy kudarcba fullassza ezt a népszavazást. Az elnökválasztáson „az elérhető adatok szerint továbbra is a jelenlegi elnök, Maia Sandu győzelme látszik valószínűnek”, legfeljebb szorosabb lesz a meccs, mint legutóbb.