Nyugati katonákat Ukrajnába? – komoly vihart kavart Macron kijelentése, de ez is lehetett a célja

„Nincs konszenzus ezen a ponton arról, hogy hivatalos formában szárazföldi csapatokat küldjünk. (...) Semmit sem szabad kizárni. Mindent meg fogunk tenni, amit meg kell tennünk, hogy Oroszország ne győzzön.”

Emmanuel Macron francia elnök hétfői kijelentésére még az is felkapta a fejét, akit elnyelt a totális háborús fásultság a két éve tartó orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. A hét elején 25 ország képviselői tartottak megbeszélést Párizsban az Oroszország által megtámadott Ukrajna katonai-fegyverzeti megsegítéséről. Ugyan olyan életszerű ötletek is felmerültek, minthogy több európai ország összefogva szerezzen be a világ különböző pontjairól tüzérségi lőszert Kijevnek, mégis Macron mondata szólt a legnagyobbat.

Hozzá kell tenni, Moszkva a háború 2022. februári kitörése óta jelzi a NATO-nak és a Nyugatnak, hogy bizonyos lépések a NATO és Oroszország közti közvetlen katonai konfliktushoz vezetnek. A konkrét katonai intervenció a legvörösebb vörös vonal ezen a téren.

Ennek megfelelően Franciaország legközelebbi szövetségesei is elutasítóan reagáltak a macroni mondásra, amit maga a francia elnök is a „stratégiai bizonytalanság” fenntartásaként jellemzett. Francia diplomaták azt mondták, Macron vitát akart nyitni a kérdésről, de nem volt semmilyen konkrét terv, ami a katonák Ukrajnába küldése felé mutatna. Az egész célja azonban leginkább a fásult partnerek felrázása és Macron politikai örökségének építése lehetett.

Sorra siettek hangsúlyozni, hogy nem küldenének harcoló csapatokat

„Biden elnök világos volt abban, hogy az USA nem küld harcoló csapatokat Ukrajnába” – jelezte hamar a Fehér Ház. Hozzátették, az – újraválasztásáért küzdő – Joe Biden szerint a győzelemhez vezető út egyenlő azzal, hogy az ukrán csapatoknak fegyvereket és lőszert küldenek, írja a BBC. Jelenleg az amerikai támogatás ugyanis elakadt a republikánusokon a kongresszus alsóházában.

Olaf Scholz német kancellár is kijelentette, nincs arról szó, hogy az európai országok vagy NATO-tagok katonákat küldenének a frontokon szenvedő, Avgyijivkánál nemrég visszavonulásra kényszerülő Ukrajna segítésére. Giorgia Meloni olasz kormányfő is hasonlóan fogalmazott, Rishi Sunak brit miniszterelnök pedig azt mondta, nincs terv még több brit katona ukrán földre küldésére azokon felül, akik kiképzik az ukrán csapatokat.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint sem fontolgatja a szövetség katonák keletre küldését (ezt egy névtelen NATO-tisztviselő is megerősítette a France24-nak), de a spanyol, lengyel és cseh kormány felől is ilyen jelzések érkeztek. A Guardian szerint Ulf Kristersson svéd miniszterelnököt kifejezetten idegesítette a csapatküldés kérdése pont az ország NATO-csatlakozásának küszöbén, vissza is utasította azt. Hozzátette, hogy ha Franciaország csapatokat akar valahova küldeni, azzal a NATO-nak nincs dolga.

Sauli Niinistö finn elnök, aki szintén jelen volt az Élysée-palotában hétfőn, az Yle finn közszolgálati tévének kijelentette, hogy „általános konszenzus alakult ki abban, hogy ne legyen katonai jelenlét. Ez volt Finnország álláspontja is”. A visegrádi négyek vezetői Prágában egyöntetűen ugyanazt reagálták Macron szavaira: egyik ország sem tervezi katonák telepítését Ukrajnába.

Robert Fico szlovák miniszterelnök – akit sűrűn vádolnak azzal, hogy a Kreml számára kedves húrokat penget – azt mondta a France24 szerint a hétfői találkozó után, hogy „vannak országok, amik készek saját katonáikat Ukrajnába küldeni, vannak országok, amik pedig azt mondják, soha – Szlovákia az egyik –, és vannak országok, amik azt mondják, ezt a felvetést meg kellene fontolni”.

„Halljuk, látjuk a híreket a tegnap esti párizsi találkozóról. Magyarország álláspontja világos és sziklaszilárd: sem fegyvereket, sem katonákat nem vagyunk hajlandóak küldeni Ukrajnába. A háborút nem mélyíteni és szélesíteni kell, hanem befejezni”

– reagált Szijjártó Péter külügyminiszter. Szijjártó egy későbbi, MTI által idézett nyilatkozatában az „eszkaláció veszélyével járó kijelentésekről” azt mondta, hogy a mai „pattanásig feszült helyzetben” a szavaknak nagyobb súlyuk van. Szerinte némi megnyugvásra ad okot, hogy számos európai vezető világossá tette, hogy nem fognak ők sem csapatokat vezényelni Ukrajnába.

Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő is reagált, aki szerint Macron ötlete „egy nagyon fontos új elem”, ami abszolút nem áll a NATO-tagok érdekében. Szerinte ha nyugati katonák megjelennének Ukrajnában, az a közvetlen összecsapásnak nem csupán a lehetőségét, de az elkerülhetetlenségét is felvetné.

Macron otthoni politikai ellenfelei sem örültek a felvetésnek. A szocialista Olivier Faure teljesen kontraproduktívnak és az EU-t megosztónak nevezte az ötletet, Éric Ciotti a konzervatív Köztársaságiaktól szörnyű következményekről beszélt, a szélsőjobbos Nemzeti Tömörülés vezére, Marine Le Pen pedig azt mondta, Macron egzisztenciális kockázatot jelent 70 millió franciára nézve.

Stéphane Séjourné francia külügyminiszter a parlamentben igyekezett is tisztázni, hogy külföldi katonák az aknamentesítésben, kiberhadviselésben, fegyvergyártásban nyújthatnának segítséget ukrán földön. Nathalie Loiseau, Macron korábbi Európa-ügyi minisztere is megerősítette, hogy katonai szakértők, tanácsadók, nem pedig harcoló alakulatok azok, akikről Macron beszélt.

Macron színeváltozása

Az elemzők egy része már korábban is úgy vélte, Macron voltaképp nem harcoló csapatokra gondolt, akik a lövészárokban lapulva verik vissza az orosz erőket, indulnak rohamra városok ostrománál, vagy vezetik át a tankokat az orosz vonalakon. Ehelyett a miniszterek által is említett kiegészítő hadi tevékenységekben lehetnének benne, ahol a közvetlen konfrontáció esélye csekély az orosz csapatokkal (bár légi támadásoknak így is ki lennének téve).

Rym Momtaz, a Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) kutatója is azt mondta a France24-nak, hogy az esetlegesen odavezényelt nyugati katonák a fronttól távol tevékenykednének.

Az EUObserver idézi Edward Lucas újságírót, aki szerint Macron „elbűvölő excentrikussága” rendben lenne, ha ő egyetemi professzor lenne, de zavaró úgy, hogy a világ egyik atomhatalmának vezetője. Lucas szerint azonban nyugati különleges erők már működnek Ukrajnában, pl. Volodimir Zelenszkij elnök kezdeti védelmében vagy a Dnyeperen való átkelésben is segíthettek. Matthew Savill, a londoni Royal United Services Institute-tól arról beszélt a lapnak, hogy szerinte az oroszok ennek tudatában lehetnek, szóval Macron szavai nem annyira eszkalációt, mint beismerést jelentenek Moszkva szemében.

Macron kijelentése azért is figyelemreméltó, mert a háború 2022. februári kitörése előtt az európai politikusok közül az egyik legtöbbet ő érintkezett Putyinnal. Sőt a háború kitörése után is hónapokon át a tárgyalásos rendezést szorgalmazta, egyre inkább magára maradva ezzel a véleményével (és gúny tárgyává téve magát Kijevben). Közvetlenül az invázió előtt is Moszkvában járt, puhítandó az orosz államfőt. Azóta azonban már többször is sokkal keményebben nyilatkozott.

Egy újabb tabu került a középpontba

A Le Parisien szerint Macron ledöntött egy tabut, átlépett egy vörös vonalat, hiszen eddig még az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden is amellett érvelt, hogy a NATO-csapatok Ukrajnába küldése egyenlő lenne a harmadik világháborúval. Bertrand Badie, a Sciences Po egyetem oktatója szerint egyébként nem ez lenne az első vörös vonal, amit a nyugati hatalmak átlépnek, annak ellenére, hogy Putyin állandóan fenyegetőzik. Hiszen annak idején a tankok küldése Ukrajnába, vagy éppen az F-16-os vadászgépek felajánlása ugyanolyan lehetetlennek számított, mint most a nyugati csapatok Ukrajnába vezénylése.

De miért is állt bele lényegében egyedül Macron ebbe a verbális eszkalációba? A Le Parisien elemzése szerint erre több oka is volt. Az egyik, hogy az Élysée-palota már többször kifejezte aggodalmát a háborús helyzet és az orosz provokációk miatt. Macronék mindenképpen el akarják hallgattatni azokat a hangokat, amelyek a tavaly nyári ukrán ellentámadás szárazföldi kudarca és az amerikai támogatás elakadása után azt sugallják, hogy Moszkva győzelme hosszú távon elkerülhetetlen.

„Ezzel a nyilatkozattal szeretnénk megerősíteni támogatásunkat Ukrajna felé egy kényes pillanatban, és jelezni akarjuk Putyin elnöknek eltökélt szándékunkat, hogy megakadályozzuk győzelmét” – mondta egy diplomata. A másik ok, hogy „Macron egy európai védelmi projekt vezetőjeként szeretne megjelenni” – állapította meg Badie.

Macron már korábban is egy francia vezetésű védelmi unió jövőképével állt elő, és erről újra elindultak a gondolkodások, miután Donald Trump kijelentette egy kampányeseményen, hogy ha visszatér a Fehér Házba, akkor az USA nem védené meg azokat a NATO-tagokat, akik nem fordítják a GDP minimum 2 százalékát a haderőre. Arról itt írtunk részletesen, hogy a Trump esetleges visszatérése miatti aggodalmak ellenére egy európai közös haderő létrehozása csigalassúsággal halad, és jelen formájában elsősorban nem Európa területi védelmét, inkább az Európán kívüli béketeremtést és békefenntartást célozná.

Badie szerint Putyin nagyon örülne, ha ürügyet kapna arra, hogy igazolja a saját propagandáját, miszerint Oroszország a NATO és a Nyugat áldozata. De ez nem jelenti azt, hogy nekiállna Strasbourgot vagy Dijont bombázni.

Onno Eichelsheim holland vezérkari főnök is arról beszélt a Reutersnek: szerinte egyszerűen Putyinnak szól az üzenet, hogy a nyugatiak semmilyen eshetőséget nem vetnek el.

A Le Figaro is figyelmeztető lövésként értelmezi Macron kijelentését. „A Vlagyimir Putyin orosz elnöknek küldött jelzés az eltökéltség jele, miközben a fegyverszállítások csökkennek, és kétségek támadtak az amerikai támogatással kapcsolatban.” A lap által idézett szakértő egyetért Macronnal: „Ahhoz, hogy biztonsági garanciákat nyújthassunk Ukrajnának, amikor eljön az ideje, valami konkrétumot kell kínálnunk” – mondta Yohann Michel, az IISS katonai kérdésekkel foglalkozó szakértője.

A lap szerint Macron észrevette, hogy az Ukrajnának jelenleg nyújtott támogatások hatása elég korlátozott: a leszállított fegyverek karbantartásra szorulnak, lassan jutnak ki Ukrajnából, hogy megjavítsák őket. Itt különösen fontosak az F-16-os vadászgépek, amik várhatóan hamarosan megérkeznek Ukrajnába, de olyan karbantartást igényelnek, amelyet valószínűleg nem lehet átruházni az ukránokra. Úgy vélik, Macron felismerte, hogy szükség van kisegítő személyzetre, és inkább elébe ment ennek a problémának.

A szövetségesek felrázását is célozhatta

Macronról a Reuters is megemlíti, hogy a diplomáciában „szeret tabukat döntögetni”. Szerintük Macron az erős mondatával leginkább fel akarta rázni a bepunnyadt nyugati szövetségeseket, akiket erőteljesebb fellépésre sarkall, akár az akadozó fegyverszállítások felpörgetésénél. Kelet-európai diplomaták is azon a véleményen vannak, hogy Macron fel akarta rázni a szövetségeseket, Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter egyenesen dicsérte a francia elnököt, mivel „az ilyen idők politikai vezetést, ambíciót és bátorságot kívánnak”, hogy egy államférfi a szokásos sémákon kívül is tudjon ötletelni.

A Le Figaro szerint Macron élen akar járni az Ukrajna támogatására szolgáló következő műveletekben, a kijelentéseivel pedig egy támogatási hullámot akart beindítani. Viszont a francia katonai vezérkart senki nem tájékoztatta előre Macron szándékairól, voltak akik a bejelentéskor, a lakossággal egy időben értesültek az egészről.

Robert Habeck német alkancellár pedig az egész mentén arra is utalt, hogy a háttérben jó ideje megy egy francia–német izmozás és üzengetés arról, ki küld több és kevesebb fegyvert Ukrajnába, és ennek megfelelően minősítette Macron szavait: „Boldog vagyok, hogy Franciaország mérlegeli, hogyan támogassa Ukrajnát erőteljesebben, de ha lehet egy javaslatom, akkor küldjön több fegyvert.”

A németeket az aggasztja, hogy a franciák szinte alig nyújtanak hadi segélyt Ukrajnának, és európai részről Németország és pár kisebb tagállam viszi a hátán az ország felfegyverzését. A francia kormány és kapcsolt részei közben azzal vádolják a németeket, hogy egyoldalú Ukrajna-politikát folytatnak, akadályozzák az EU közös fellépését, illetve stratégiailag fontos fegyverek helyett ócskavasat visznek az ukrán frontra.

Macron egyre többet gondolkodhat a politikai örökségén

A Politico pedig voltaképp már Macron politikai örökségével foglalkozik, miszerint Európa egyik vezető államférfijaként akarja meghatározni magát, aki megtesz bármit a kontinensért, „kerül, amibe kerül” alapon. A lapnak Bruno Jeanbart közvélemény-kutató is a diplomáciai partnereknek küldött üzenetként értékelte a macroni szavakat.

Arról is írtak, hogy Macron nyomás alatt áll, hiszen hosszas hezitálás után egy tavaly nyári pozsonyi beszédében több segítséget ígért Kelet-Európának. Elegendő tett ezt azóta nem követte, elmaradt a németeknél már megtörtént nagy fordulat – ugyanis Németország is sokáig vonakodott, de aztán olyan masszívabb fegyvereket küldött, mint a tankok. Ezért is állt bele Macron a csehek kezdeményezésébe, hogy vegyenek a párizsi találkozón részt vevő országok fegyvert, lőszert Európán kívülről is Ukrajnának.

A Financial Times is úgy véli, hogy Macron rájött, a kezdeti óvatosság Oroszországgal nem volt kifizetődő, ezért héja üzemmódra váltott a témában. Még egyfajta mea culpát is gyakorolt a – puha hozzáállását korábban kritizáló – kelet-európai országok felé. Idézi a lap Thomas Gomart-t, az Ifri nevű politikai kutatóintézettől, aki úgy látja, Macron szemében a tét Európa szerepe geopolitikai tényezőként. Főleg, hogy a közelgő EP-választásokon az (oroszokkal sok esetben kokettáló) szélsőjobb jöhet fel, Amerikában pedig Donald Trumpnak van esélye a novemberi elnökválasztáson. Franciaország viszont hiába atomhatalom, közepes méretű a hadserege, és a költségvetési fegyelem miatt nem kezdhet el nagyon költekezni a védelem terén.

A Spectator véleménycikke azt a kérdést tette fel (idézve Marine Le Pen kritikáját), hogy miért viselkedik az elnök „hadúrként”. A válasz meg is van: egy ideig Boris Johnson vitte a prímet mint Európa egyik legkarakánabb politikusa, de utódja, Rishi Sunak már nem karizmatikus eléggé, ahogy Olaf Scholz német kancellár sem. Ez egy vákuumot jelent, ahova Macron be tud nyomulni, és a külpolitika egyébként is nagyon fontos terület lesz az elnöksége hátralévő részében.

Otthon ugyanis egyre több kihívással kell szembenéznie, a nemrég megtartott éves mezőgazdasági expón is testőreinek kellett megvédeniük a dühös gazdáktól. Azonban a lap idézi még a Le Figaro felmérését: eszerint a franciák túlnyomó többsége ellenezné csapatok Ukrajnába küldését.

Az IFOP intézet szerint 58 százaléknak van jó véleménye Ukrajnáról, ez 24 százalékponttal alacsonyabb, mint a háború kitörésekor (Oroszországról 18 százalék van pozitív véleménnyel). Ugyanígy csökken a fegyverküldések és az oroszok elleni szankciók popularitása is: a megkérdezettek fele támogatja Ukrajna felfegyverzését, ami 15 százalékponttal alacsonyabb, mint 2022-ben a háború elején. „Oroszországot nem tekintik közvetlen fenyegetésnek Franciaországra nézve” – vélte Jeanbart. Ez szöges ellentétben áll a háborúhoz földrajzilag is közelebb lévő Lengyelországgal, a balti államokkal, a skandináv országokkal és akár Németországgal is, ahol sokkal valósabbnak gondolják a veszélyt.