Macron 19-re húzott lapot a francia történelem legfiatalabb miniszterelnökével

Aligha találhatnánk kölyökképűbb miniszterelnököt az Európai Unióban, mint Gabriel Attal. Miután Emmanuel Macron kedden kinevezte, Attal 34 évesen Franciaország legfiatalabb miniszterelnöke és a kormány első nyíltan meleg vezetője is lett.

„Felemelkedése a politikai ranglétrán megállíthatatlan és olyan gyors, mint az általa szolgált emberé, Macroné”

– állapította meg a korábban Macron pártjának szóvivőjeként, legutóbb pedig oktatási miniszterként dolgozó politikusról a Guardian. A Politico hozzátette, hogy az elnök döntése meglepetést jelent, noha egy decemberi felmérés szerint már ő volt a legnépszerűbb francia politikus. A már most 2027-es potenciális elnökjelöltként emlegetett Attal színre lépésére azért is volt szükség, mert 2023-ban kisebb válságba került a francia kormány, ezért Macronnak lépnie kellett az EP-választás előtt.

A francia kormányátalakítás hátterét, az új miniszterelnök személyét és az előttük álló kihívásokat Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértővel, a Milton Friedman Egyetem adjunktusával elemeztük.

Nehéz évet zárt a kormány, vérfrissítés kellett

Macron 2017 májusában kezdődött hivatali ideje alatt Attal már a negyedik miniszterelnök. Elődje, Élisabeth Borne 20 hónap után hétfőn nyújtotta be lemondását, melyet Macron elnök elfogadott. Macron még 2022-ben nevezte ki az addigi munkaügyi minisztert a távozó Jean Castex helyére.

Az elmúlt egy évben Macronék nem a legjobb körülmények között kormányoztak: a Renaissance párt 2022-ben elvesztette parlamenti többségét, így Élisabeth Borne-nak nem volt könnyű dolga az elnök akaratának törvénybe iktatásával. Macronéknak tavaly aztán a következőkkel kellett szembenézniük: nagyon komoly tüntetések voltak a nyugdíjreform miatt, a külvárosi fiatalok nyáron zavargásokba kezdtek, külpolitikai kudarcok jellemezték Franciaország Afrika-politikáját, ráadásul csökkenőben a párt népszerűsége, miközben közeleg a június 9-i EP-választás.

Mindezt tetézte, hogy a kormány decemberben jelentős vereséget szenvedett egy kulcsfontosságú bevándorlási jogszabállyal. Végül éles politikai viták után fogadták el a bevándorlási politikát szigorító törvényt. A módosított tervezetet Macron pártjának többsége, a jobboldal és Marine Le Pen szélsőjobboldali pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) is támogatta. A baloldaliak ezért azzal vádolták az elnököt, hogy engedményeket tett a szélsőjobboldalnak. A Macron mögött álló képviselők közel negyede azonban a törvény ellen szavazott vagy tartózkodott, és Aurélien Rousseu egészségügyi miniszter lemondott tiltakozásul.

A törvényt eredetileg a belügyminiszter és a munkaügyi miniszter közösen jelentette be. Ám a közös projektből időközben kikopott a munkaügyi miniszter, a belügyminiszter pedig nem tudott elég többséget szerezni a törvény megszavaztatásához, így a piszkos munkát megint Borne végezte el. De hiába volt a törvény népszerű, ez megint nem egy szavazathozó lépésnek bizonyult, mondta Soós.

Macron ebben a helyzetben a köztársasági elnökök leggyakoribb eszközével élt: úgy döntött, hogy új arcot ad a politikájának

– magyarázta az adjunktus. Szerinte szigorúan vett értelemben nem volt szükség a kormányfő lecserélésére, nem történt semmi olyan, ami miatt lett volna következménye annak, ha Borne marad a miniszterelnök. „Inkább az a kérdés, hogy miért állt érdekében Macronnak a kormányváltás” – mondta.

Borne-ra nem lehetett panasz abból a szempontból, hogy – ha nagy viták és kompromisszumok árán is, de – elvégezte a munkát. Őt a körülmények buktatták meg, nem túl hálás feladatokat kellett letudnia, amik nem hoztak szavazatokat. Így december vége óta mindenki azt várta, hogy Macron meghozza ezt a döntést. Macron nem csupán a miniszterelnököt váltotta le, hanem több más minisztert is. A pozíciókba most olyan meglepő arcok is kerültek, mint például a Sarkozy-vonalas Rachida Dati, akit a konzervatív Köztársaságiak erre azonnal ki is zártak a soraikból.

Ami pedig a közelgő az EP választásokat illeti, Élisabeth Borne imázsa nem volt a legmegfelelőbb arra, hogy egy ilyen kampányra vele készüljön Macron. Borne egy rideg ügyintéző képével bírt, az Élysée-palotában „a hölgy, aki nem köszön” és „borne out” néven emlegették – mondta Soós. Macronnak pedig most egy kampányoló miniszterelnökre volt szüksége, amire Gabriel Attal éppen alkalmasnak látszik.

Szaktársai már 20 éves korában elnöknek jósolták

Attal egy tunéziai zsidó származású ügyvéd és filmproducer, Yves Attal, valamint az odesszai ortodox keresztény felmenőkkel bíró Marie de Couriss fia. Gabriel Attal középiskolai tanulmányait egy elit magániskolában végezte Párizs 6. kerületében, ahol elmondása szerint zaklatták a homoszexualitása miatt. Attal szerint a fő bántalmazója a Wikileaks-alapító Julian Assange egykori ügyvédje, Juan Branco volt, aki nemrég megjelent könyvében említést is tesz a politikusról. Az érettségi után a szintén elitnek számító Sciences Po Egyetemen tanult.

Barátai szerint politikai ambíciói akkor kezdődtek, amikor részt vett egy tüntetésen a Nemzeti Tömörülés elődjét, a Nemzeti Frontot vezető Jean-Marie Le Pen ellen 2002-ben. 2006-ban csatlakozott a szocialista párthoz, és támogatta elnökjelöltjüket, Ségolène Royalt a 2007-es választáson, amit végül Nicolas Sarkozy nyert meg. A fiatal Attal már az egyetemen lenyűgözte a csoporttársait, akik úgy vélték, hogy mindannyiuk közül neki van a legnagyobb esélye arra, hogy valaha elnök legyen, írja a Politico.

Alig 23 évesen kezdett el komolyan foglalkozni a politikával. Egyik osztálytársának édesanyja, Marisol Touraine 2012-ben egészségügyi miniszter lett, a fiatal Attalnak pedig sikerült mellette álláshoz jutnia a minisztériumban. Touraine szerint Attal okos, érzékeny ember, akinek ő „nagy karriert és fényes jövőt” jósolt.

Attal végül nem a szocialistáknál folytatta: 2016-ban kilépett a pártból, hogy csatlakozzon Macron születőben lévő centrista, ma már inkább centrista-jobboldali politikai pártjához, az En Marche-hoz, amely később La République En Marche (A Köztársaság Lendületben) lett, mára pedig Renaissance. 2018-ban 10 hónapon át ő volt a kormánypárt szóvivője, majd pedig 2020-tól 2022-ig az egyik kormányszóvivőként dolgozott. Annak ellenére, hogy volt tapasztalata az egészségügyi minisztériumban töltött időkből, és a járvány alatti kommunikációt is kiválóan intézte, Attal a kormány tavaly nyári átalakítása során visszautasította az ajánlatot, hogy átvegye a francia egészségügyi rendszer irányítását.

Ehelyett az oktatási minisztérium élére nevezték ki, és ekkor már komolyabb feladatokat is kapott. Ő volt az, aki bejelentette, hogy betiltják az állami fenntartású iskolákban az abaját, vagyis a teljes testet fedő, bő öltözéket, amit rendszerint a muszlim nők hordanak. A döntés sokak szemében nem volt túl népszerű. Attal azonban rendszerint állta a sarat, ha a Macron-adminisztráció megosztó húzásait meg kell védeni: 2018-ban a nemzeti vasúttársaság munkatársainak sztrájkjaira reagálva kijelentette, hogy a franciáknak ki kell lépniük a sztrájkkultúrából, az oktatási reform ellen tiltakozó diákokat pedig „önző burzsuj hippiknek” nevezte.

Oktatási miniszterként Attal szorosan együttműködött Macron elnök feleségével, Brigitte Macronnal, aki annak idején tanár volt, és ezért külön figyelmet szentel az oktatásnak. A duó főként az iskolai zaklatások felszámolásán dolgozott, de a francia first lady támogatta a fiatal miniszter néhány javaslatát, például az iskolai egyenruha ötletét is, amit nemsokára tesztelni is fognak.

Attal 2018-ban coming outolt, és azt is nyilvánosságra hozta, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatban élt a 38 éves Stéphane Séjourné európai parlamenti képviselővel, az Európa Megújul elnökével, aki most a kormánypárt főtitkára, és 2021-ig Macron egyik politikai tanácsadója volt. A Politico szerint a pár már nincs együtt, viszont csütörtök este meglepetést okozott, hogy kiderült, Séjourné az új kormány külügyminisztere lett.

Annak ellenére, hogy régóta támogatja az elnököt, Attal soha nem szerepelt Macron legközelebbi szövetségesei és bizalmasai között, mégis ő lett a befutó, akinek fontos feladatok jutottak a következő időszakban. Soós szerint a legfontosabb napirendi ügyek az abortusz alkotmányos joggá tétele, az eutanázia legalizálásának kérdése és az EP-választás lesznek. Az is kérdés, hogy a már fent említett, decemberben megszavazott migrációs törvényről hogyan dönt az alkotmánybíróság.

Emellett ott van Borne egy korábbi ígérete: hogy hozzányúlnak az illegális bevándorlók egészségügyi ellátásához, vagyis szűkítenék azt. A jobboldal szerint a széleskörű ellátás az egészségügyi turizmust bátorítja. A mostani ellátást valószínűleg olyanra nyesegetnék vissza, hogy az inkább közegészségügyi érdekeket vegyen figyelembe – például a TBC-s illegális bevándorló kapjon ellátást. Ezeknek a terveknek a baloldali kritikája, hogy az ellátás visszaszorítása méltatlan lenne a köztársasághoz, mert szembemegy a szolidaritás és a testvériesség értékeivel.

Soós szerint az oktatás és a családpolitika kérdése is biztos napirenden lesz. Ez amiatt is lényeges kérdés, mert a nyár folyamán zajló zavargások idején sok fiatalkorú randalírozott éjszakánként, és joggal merült fel, hogy ezeknek a tinédzsereknek hol vannak a szülei. Ebből a külvárosi lázadásból Macron azt szűrte le, hogy nem újabb „pénzosztásra” van szükség, a szülők autoritását vissza kell adni, és magát a problémát is a köznevelésen keresztül kell megközelíteni. Napirenden lévő klasszikus vitatéma lehet majd a családtámogatások feltételessé tétele, esetleg a szülők polgári és büntetőjogi felelőssége szélesítésének tárgyalása. Ebből a szempontból sem véletlen, hogy Macron épp a volt oktatásügyi minisztert nevezte ki miniszterelnöknek.

Népszerű, kampányolásra kifejezetten alkalmas

Attal jó mutatókkal indul: az Elabe által a Les Échos számára végzett közelmúltbeli közvélemény-kutatás szerint a válaszolók 36 százaléka szerint Attalból jó miniszterelnök lenne. A Politico szerint Attal kedvező megítélése az elmúlt fél évben sokat javult, ahogy felfigyelt rá a média, ami végül oda vezetett, hogy az IPSOS decemberi közvélemény-kutatása szerint Franciaország legnépszerűbb politikusaként megelőzte Édouard Philippe volt miniszterelnököt és potenciális 2027-es elnökjelöltet.

Soós szerint Attal kinevezése főleg az 50 év feletti, centrista jobboldali értékrendű szavazók számára szimpatikus. Ez a nyugdíjhoz közelítő korosztály Macron egyik legfontosabb bázisa, Attal pedig kifejezetten népszerű a körükben, könnyen megszólítja tehát a szavazóbázist. Az, hogy Attal fiatal és meleg – magyar szemszögből talán meglepő módon – nem feltétlenül a liberális vagy baloldali szavazóbázist célozza. Soós szerint ugyanis a franciák még mindig programérzékenyek, Attal pedig inkább jobboldali üzeneteket küld – még ha ő is a baloldalon kezdte.

Attalnak az is nagy előnye, hogy nem kell újra kitalálnia magát, viheti tovább az oktatási miniszteri imázsát. Még egy fontos szempont az esetében, hogy fiatal, és ezzel ő Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés alig 28 éves elnökének és EP-listavezetőjének legjobb ellenfele. Tökéletesen szembeállítható Bardellával, kettejük párharca pedig az EP-választásokon dőlhet majd el.

Az EP-választásra ráfordulva jelenleg a Nemzeti Tömörülés megközelítő számok alapján 27-29 százalékpont körül áll, míg a Renaissance 18-21 százalékponton. A Nupes nevű baloldali összefogás huszonegy-pár ponttal lehetne versenyben, de a pártok nem indulnak együtt – mondta a szakértő. A szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország 7 százalék körül lehet, a szocialisták 10 százalék körül – az utóbbiak azok, akik Soós Eszter Petronella szerint még aggaszthatják Macronékat, mert ők még bőven elkezdhetnek feljebb jönni.

Az EP-választás kampányában olyan kérdések lesznek napirenden, mint az eutanázia és a palliatív ellátás, az abortusz alkotmányba való beleírása. Ez utóbbi esetében tulajdonképpen az egész törvényhozás egyetért, még a radikális jobboldali Le Pen se támadja. Viszont az abortusz alkotmányos jogba való beiktatásához a Köztársaságiakra mindenképpen szüksége lesz Macronnak, mert ők vannak többségben a francia szenátusban. Soós szerint a konzervatívok biztosan kérnek majd valamit cserébe azért, hogy ezt megszavazzák.

Macron minden bizonnyal nagyon óvatosan nyúl majd hozzá mind az eutanázia, mind az abortusz ügyéhez. Macronról lehet tudni, hogy nem értett egyet azzal az ügymenettel, ahogy az előző elnök, François Hollande idején a melegházasságot legalizálták az országban. Szerinte az azt ellenzőket megalázták a döntéshozatal módjával. Ezért Macron nagyon óvatosan nyúl ezekhez az etikai és vallási színezettel is bíró kérdésekhez. Részéről biztos lesz taktikai óvatosság, az is lehet, hogy külön leül tárgyalni a vallási vezetőkkel – mondta a szakértő.

Attal lenne Macron utódja?

Miután 2027-ben Macron második ciklusa is véget ér, lassan felmerül a kérdés, hogy kit kezdhetnek el felépíteni lehetséges elnökjelöltnek utána, főleg, hogy Nicolas Sarkozy már most azt javasolta Attalnak, hogy három év múlva induljon el az elnöki pozícióért.

„Vannak jelöltek és önjelöltek” – mondta Soós. Szerinte most még elég sok név kerülhet szóba, ráadásul a francia papírforma szerint két lehetőség van: vagy nagyon hamar kirajzolódik, hogy ki az a két elnökjelölt, akik lejátsszák a meccset, vagy az utolsó pillanatig több név fog szóba kerülni a választásokon. Ami a Macron irányából felmerülő neveket illeti: a már említett Édouard Philippe volt miniszterelnök nagyon szeretne indulni, Jean Castex és Élisabeth Borne volt miniszterelnökök szintén szóba jöhetnek, bár mindketten amolyan végrehajtó típusú vezetők voltak, és inkább csak akkor képzelhető el komoly esély részükről, ha valahogy minden más jelölt kiesik a sakktábláról.

Attal esélye már egy összetettebb kérdés. Soós szerint azzal, hogy Macron őt kérte fel miniszterelnöknek, 19-re húzott lapot, nem volt jobb lehetősége.

Ha Attal jól működik miniszterelnökként, akkor könnyen felépülhet az a narratíva, hogy ő Macron utódja, ezt pedig nem szokták szeretni a köztársasági elnökök.

Attal ráadásul most annyira népszerű, hogy Macron joggal tarthat attól, hogy beszűkül a mozgástere. Mindebben benne van a konfliktus esélye, így Soós szerint könnyen lehet, hogy Attal csak 2025-ig vagy 2026-ig marad miniszterelnök. Ez számára azért is lenne jó, mert a francia közegben „ítélet-végrehajtó” miniszterelnökként a politikusok inkább veszítenek a népszerűségükből. Ezért inkább hamarabb otthagyják a miniszterelnöki posztot, és kis kihagyással indulnak a köztársasági elnökségért, mert még egy miniszterelnöknek sem sikerült az, hogy egyből az elnöki székbe katapultáljon át. Ha Attalnak ez sikerülne, az elég nagy mutatvány lenne – mondta Soós.

Attal nagyon fiatal, ennek pedig megvan az a velejárója, hogy tapasztalatlannak hiszik, és senki nem számít tőle semmi különleges teljesítményre. Nagyjából ez történt annak idején a kancellári pozícióba került Angela Merkellel is. A Franciaország-szakértő szerint Attal építhet erre, és ha kiderül, hogy jó vezető, akkor ezzel a meglepetéssel előnyt szerezhet magának – de hogy ennek mennyi az esélye, az kérdés.

A miniszterelnök helyzetét az is befolyásolja, hogy Macron kit szán örökösének. Azoknak az elnököknek, akik végeztek a mandátumukkal, általában szándékukban áll a hagyatékként maguk után hagyni egy új politikai generációt. Az elnökök időnként tudatosan segítik kiszemelt utódjukat, ez pedig csak utólag szokott kiderülni. Ha Attal később elnök lenne, Macronnak megmaradhatna a befolyása, ez pedig akár a macronizmus meghosszabbítása is lehet – mondta Soós.