Az új ukrán főparancsnok volt az, akin megbukott az oroszok villámháborús terve Kijevnél

Másfél hete tartó, egyre biztosabb találgatások után Volodimir Zelenszkij ukrán elnök csütörtök este leváltotta Valerij Zaluzsnijt, az ukrán hadsereg főparancsnokát, akinek utódjául a szárazföldi erők eddigi parancsnokát nevezte ki. Az ukrán elnök az újratervezés szükségességével indokolta a váltást, választása mégis inkább a folytonosságot jelenti: Olekszandr Szirszkij ugyanis katonai karrierjében, az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborút illető szerepvállalásában és személyes kapcsolatában sem áll távol elődjétől, Zaluzsniijtól, aki jelenleg az ország politikai és katonai vezetésének legnépszerűbb tagja, megelőzve Zelenszkijt is.

A népszerű Zaluzsnij után is elismert parancsnok jön

A kockázatos döntéssel véget ért a találgatás, hogy a hónapok óta szóbeszéd szintjén lebegtetett, majd szivárogtatott, letagadott, végül elismert leváltási szándék érvényesítése után ki követhetné Zaluzsnijt. A névtelen forrásra hivatkozó információk sokaságában legkomolyabb jelöltként a katonai hírszerzést vezető Jurij Budanov neve is felmerült.

„Nem vártam, hogy tényleg Budanov lenne az utód. Ő hivatásos hírszerző tiszt, 2020 óta áll a katonai hírszerzés élén, előtte a polgári hírszerzést vezette. Hírszerző főtisztből ritkán lesz a fegyveres erők főparancsnoka. Oda jellemzően olyan kerül, akinek csapattiszti háttere van. Szirszkij ilyen” – mondta a Telexnek Rácz András.

A Budapesti Corvinus Egyetem oktatója és a Német Külpolitikai Társaság (DGPA) kutatója szerint az nagyon felforgatta volna a helyzetet, ha Budanov került volna a főparancsnoki pozícióba, hiszen más irányú képzettsége, tapasztalata van, ráadásul csak 37 éves, „ennél azért az ukrán társadalom jóval konzervatívabb.” Szirszkij 59 éves – Zaluzsnij 52 –, bár karrierjük lényegét tekintve már ők is posztszovjet katonáknak tekinthetők.

„Zelenszkij már régóta elég erősen alapoz Szirszkijre, sokszor tárgyalt vele kamerák előtt” – mondta a szakértő. Viszont Szirszkij kapcsolata jó Zaluzsnijjal, ami jelzi, hogy a váltás a folytonosságot képvisel, ezt erősíti az is, hogy Zelenszkij arra kérte a korábbi főparancsnokot, maradjon a csapat része – bár még nem tudni, hogy ez pontosan milyen pozíciót jelent.

Olyan változásról tehát bizonyosan nincsen szó, amely hátrányosan befolyásolná a nyugati támogatás fenntartását. Az EU-ban egy hete elfogadott, négy évre szóló 50 milliárd eurós támogatás után a Joe Biden amerikai elnök által javasolt 60 milliárd dolláros csomag ügyében még nem jutott dűlőre az amerikai törvényhozás – a republikánusok a migrációs politikával is összekapcsolták a támogatás kérdését –, az azonban nem Szirszkij kinevezésén fog múlni.

„A hadtörténelem sok példát ismer, amikor folyamatban lévő háborúban lecserélik a hadsereg vezetését. Egy-egy cseréből azonban nem következik sem összeomlás, sem radikális változás, egy hadsereg ennél sokkal hierarchikusabb” – mondta Rácz. És ez a hierarchia akkor működik jól, ha van olyan helyettes, aki rögtön át tudja venni az előd helyét, ami a jelek szerint most meg is történt.

Zaluzsnij megy, de a stratégiája maradhat

2023 nyarára vezethető vissza, hogy a bizalom megrepedt Zelenszkij – azaz a politikai vezetés – és Zaluzsnij – tehát katonai vezetés – között, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy várakozásokkal kezelt újabb ukrán ellentámadás nem hozhat áttörést a fronton, így újabb nagy területek nem szerezhetők vissza az orosz megszállóktól Kelet- és Dél-Ukrajnában. Értesülések szerint ezt a katonai vezetés jelezte, inkább a politikai vezetés ragaszkodott a támadáshoz, amelyet a hadsereg óvatosan indított, kisebb sikereket el is ért, de érzékeltette, hogy egy nagyobb ívű támadással egy nagy pofonba szaladnának bele, amit Ukrajna nem kockáztathat meg, mivel emberi tartalékai szűkösebbek, mint az orosz félé.

A nyilvánosság azonban inkább decemberben, a mozgósítás körüli vitában láthatta, hogy ellentét van Zaluzsnij és Zelenszkij között. A hadsereg jelezte, hogy szükség van új katonákra, és egyelőre a kívánatos rotációra sincsen mód. Zelenszkij ezután nyilvánosan kimondta, hogy 450-500 ezer ember mozgósítását nem engedheti meg az ország. Erre szintén a nyilvánosság előtt reagált a főparancsnok, közölve, hogy ők számot nem mondtak, hiszen az olyan bizalmas információ, amelynek ismerete az ellenséget segíti.

Zaluzsnij beszédéből érezhető volt, hogy inkább fenntartaná a korábbi munkamegosztást: a harctéri feladatokat intézzék a katonák, a politikusok pedig biztosítsák, hogy ne apadjon el a nemzetközi segítség és politikai támogatás, amely szükséges az ukrán hadsereg védelmi képességeinek fenntartásához.

Ez már látványos összefeszülés volt, amelyben Zelenszkij úgy érezhette, saját tekintélye és ezzel a politikai vezetés integritása van veszélyben, ez is hozzájárulhatott a Zaluzsnij leváltásáról szóló döntéshez.

Arról itt írtunk részletesen, hogyan romlott meg Zelenszkij és Zaluzsnij kapcsolata, és hogy milyen szempontok vezethettek végül a népszerű főparancsnok leváltásához. Zaluzsnij a leváltásáról szóló pletykák közepén, múlt csütörtökön a CNN-en megjelent írásában elemezte az orosz–ukrán háború aktuális kérdéseit, és arra jutott, hogy Ukrajnának a jövőben egyre inkább arra kell berendezkednie, hogy a saját erőforrásai segítségével védi meg magát, ehhez pedig nagyobb figyelmet kell fordítania a technológiai fejlesztésekre.

Az első információk január 29-én jelentek meg Zaluzsnij várható leváltásáról, akkor még az elnöki hivatal cáfolatának kíséretében. Részben talán azért, mert még nem volt biztos, hogy ki lenne az utód.

Lakatlan orosz faluból az ukrán hadsereg csúcsáig

A csütörtökön végül Zaluzsnij utódjaként bejelentett Szirszkij 1965-ben született a Moszkva közelében fekvő Vlagyimir megye Novinki nevű falujában. Annyira kicsi faluról van szó, hogy húsz éve már egyetlen lakosa sincs. Oroszországi születését nem különösebben hirdették, ezt még az ukrán szárazföldi erők élére történő 2019-es kinevezésekor sem említették meg életrajzában.

Erre vonatkozó információt kevés helyen, többek között egy orosz nyelvű belarusz szájt cikkében lehetett találni. (A Nasa Niva egyébként a Lukasenko-rezsim miatt már külföldről működik, miközben több tagja börtönben van Belaruszban.)

Az 1986-ban moszkvai katonai iskolát végzett Szirszkijnek azonban katonai teljesítménye alapján bizonyosan nem kell magyarázkodnia azért, mert a mai Oroszország területén született. Személyes pályája sokkal inkább cáfolata annak, amit az Ukrajna ellen indított háborúban a Kreml tévesen gondolt: Moszkva azt hitte, hogy aki Ukrajnában orosz anyanyelvű, az minden bizonnyal tárt karokkal várja a területeket elhódító putyini orosz államot.

A debalcevei katlan veteránja

A most 59 éves vezérezredes 2019 augusztusa óta az ukrán hadsereg szárazföldi erőinek főparancsnoka. Szirszkijt erre a posztra a pár hónappal korábban hatalomra került Zelenszkij nevezte ki, de az ukrán elnök elődje is bizalommal volt iránta, hiszen 2013-tól a NATO-kapcsolatokért és az ukrán hadsereg nyugati tapasztalatok szerinti átalakításáért felelt. 2016-tól három éven át aztán ő vezette az Egyesített Haderőt, amely az oroszbarát donyecki és luganszki szeparatista erőkkel – és valójában az őket támogató orosz hadsereggel – szembeni frontvonalért felelt.

Ez a vonal jelentette 2022-ig a háborús ütközőzónát a tűzszünet kisebb-nagyobb megsértésével. A 2022. február 24-i, Ukrajna ellen indított orosz invázió előtt nem sokkal a Telex is a helyszínen járt, a mostanihoz képest lokális konfliktus akkor így nézett ki.

Szirszkij azonban nem csak akkor került a szeparatistákkal szembeni frontvonalra, amikor az többé-kevésbé nyugodt volt. Ott volt ugyanis a legforróbb harcok alatt is, sőt, karrierje igazán akkor indult be, bár ez épp az ukrán hadsereg mélypontjához kötődik.

Ez volt 2015 január-februárja, amikor Donyeck keleti részén végleg megszilárdították pozícióikat az oroszbarát szeparatisták, és az ukrán erőknek sietve el kellett hagyniuk Debalcevét. A városért annak ellenére folytatták a harcokat a szeparatisták, hogy a tűzszünetről már rendelkezett a minszki megállapodás. Arról egészen eltérő adatok vannak, hogy a debalcevei katlanban mennyi ukrán katona halt meg a legalább ötszáz civil áldozaton túl: az ukrán fél szerint az eltűntekkel együtt 260, a szeparatisták szerint 3000.

Az akkor már dandártábornok Szirszkij egy taktikai csoportot is vezetett, amely előbb a lőszerkonvojok biztonságáért, majd a minél kisebb veszteséggel járó kivonulásért felelt Debalcevénél. Az kérdés, hogy ez mennyire sikerült a vereség beismerését jelentő kivonulásnál. A különböző szektorok vezetői között is vita volt arról, kié a felelősség, amiért nem sikerült elkerülni a veszteséget. Szirszkij azonban kitüntetést kapott, miközben egy másik dandártábornokkal szemben a hazaárulás gyanúja merült fel. Andrej Taran mégsem lett kegyvesztett: 2020-tól egy éven át védelmi miniszter volt, majd Ukrajna ljubljanai nagykövete lett.

Szirszkij viszont egyre megkerülhetetlenebbé vált, és a szárazföldi erők parancsnokaként nyilvánvaló volt, hogy kulcsszerepet kap az orosz támadás esetén. A támadást 2022. február elején még ő maga sem tartotta valószínűnek, legalábbis erről nyilatkozott a Telexnek két héttel az orosz invázió kezdete előtt.

Arra azonban figyelmeztette Oroszországot, hogy ha megtámadná Ukrajnát, az az orosz erők számára nem lesz olyan, mint egy „könnyed séta a parkban”, és azt is megüzente, hogy „egyetlen métert sem ad át Ukrajna harc nélkül.”

Mindkettő igaznak bizonyult, bár a már említett déli fronton az oroszok gyorsan nyomultak előre, és keleten is hamar eljutottak Harkivig, miközben Belaruszt is felvonulási területnek használva bekerítéssel fenyegették Kijevet. A főváros gyors bevétele azonban meghiúsult. (A páncélosok fennakadt betöréséről itt nézheti meg akkori tudósításunkat.)

Kijev védelmekor már bizonyított

Az orosz erők tettek ugyan kísérletet a főváros bevételére, de a legütőképesebb deszantos erőiket vesztették el a Kijev közelében lévő Hosztomel repülőterének sikertelen bevételekor, így Moszkva már ekkor megjegyezhette Szirszkij nevét, ugyanis ő felelt a főváros védelméért.

A Kreml villámháborús tervei ezzel kudarcot vallottak, majd néhány héten belül az is kiderült, hogy a főváros környékén elfoglalt településeket sem tudja tartani az orosz hadsereg – ekkortól koncentrálták a támadásokat inkább délre és keletre. (A Kijev környéki orosz kivonulás utáni riportunkat itt olvashatja.)

Szirszkijnek ezután a 2022. szeptember eleji ukrán ellentámadás kidolgozásában is kulcsszerepe volt.

Harkiv közeléből a háború alatt eddig nem tapasztalt gyorsasággal haladó ukrán erők elől hátrált meg az orosz hadsereg, fontos vasúti csomópontot veszítve, amely miatt komolyabb harcok nélkül kellett feladnia Izjumot is. Ez fájó veszteség volt a Kremlnek, egyrészt, mert hosszan küzdött 2022 tavaszán a városért az orosz hadsereg, másrészt, mert közvetlenül valószínűleg kockázatos lett volna megtámadniuk az ukrán erőknek.

Szirszkijnek tulajdonítják a stratégiát, hogy ebben a hadjáratban inkább Kupjanszk felé mentek – a vasúti csomópontot jelentő várost közvetlenül állítólag a donyecki és luganszki szeparatisták őrizték, nem az orosz hadsereg. Ennek a támadásnak a sikere, majd 2022 novemberében délen Herszon város visszavétele alapozta meg azokat – az utólag túlzónak bizonyult – várakozásokat, hogy az ukrán erők 2023-ban döntő áttörést érhetnek el a fronton, akár a 2014-ben elvesztett Krímet is visszaszerezve.

Ha Szirszkij a folytonosság, minek volt a váltás?

Alapvetően Szirszkij sem képvisel mást, mint Zaluzsnij, aki szerint 2024-ben Ukrajnának sokkal inkább kell saját magára támaszkodnia, mint korábban, inkább erős védelemre és erőgyűjtésre kell berendezkednie, és fel kell pörgetnie saját hadiiparát. Ezzel kapcsolatban is volt Zaluzsnijnak megjegyzése, amelyet a politikai vezetés magára vehetett, hiszen a volt főparancsnok szerint az ágazat struktúrája és a jogi keretek nem segítették a hatékonyságot.

A váltás tehát afféle presztízsharc következménye is lehet, és nem jelenti, hogy a politikai vezetés valójában ne fogadná el azt, amit Zaluzsnij követelt – azaz az sem kizárt, hogy idővel a mozgósítás is a kívánt mértékben valósul meg, csak ez már nem jelenti Zaluzsnij győzelmét Zelenszkij felett.

Igaz, idén elmarad az elnökválasztás – a háborús helyzetben ez politikailag és a gyakorlatban is kivitelezhetetlen, elvégre milliók hagyták el lakóhelyüket és az országot is, a területek jelentős része van megszállás alatt –, de nem kizárt, hogy Zelenszkij attól tartott, idővel Zaluzsnij lekörözheti őt. Ez azonban csak találgatás, háborús helyzetben ezekbe a döntési folyamatokba végképp nem lehet belelátni.

Rácz szerint korai lenne megmondani, hogy Zaluzsnij a népszerűsége révén politikai pályára lép-e, most, hogy ennek nem áll útjában főparancsnoki pozíciója. A bizalmi indexe 89 százalékos – a hadsereg felé ez a bizalom töretlen –, miközben Zelenszkij iránt a bizalom a 2022-es 84 százalékról 2023-ban 62-re csökkent.

„Nem valószínű, hogy gyorsan politikai pályára kerül, hiszen hadiállapot van, a politikai folyamatok be vannak fagyasztva. Később persze semmit sem lehet kizárni, a 2014-es parlamentbe is kerültek katonák. Ugyanakkor Zaluzsnij ízig-vérig katona, akit eddig nem vonzott a politika, furcsa lenne, ha ez mégis épp most kezdődne el” – vélte a katonai szakértő.