2023. szeptember 28. – 23:15
frissítve
Széles többség áll a menekültügyi vészhelyzetről szóló javaslat mögött, napokon belül megegyezhetnek, jelentették be az uniós bel- és igazságügyi miniszterek csütörtöki ülése után. A német kormány ugyan jelezte, hogy nem ellenzi tovább a tagállamok közös álláspontját, de az olaszok „időt kértek”.
Mi ez és miért fontos?
Az uniós tagállamok és európai parlamenti képviselők már 2016 óta rágódnak azon, hogyan alakítsák át az egy évvel korábban összeomló közös menekült- és migrációügyi szabályozást. Az eredeti reformjavaslatokat 2020-ban átdolgozták, de a több jogszabályból álló csomag igazán csak idén júniusban kapott lendületet. Ekkor ugrották meg a tagállamok, amit 2020 előtt nem sikerült: megegyeztek a csomag két vitatott eleméről. (Ezekről állítja a magyar kormány, hogy kötelezővé tennék a menekültek szétosztását, holott az kiváltható lenne pénzzel vagy más módon. Emellett beindult a „migránsgettózás”, miközben arról van szó, hogy a vélhetően megalapozatlanul menedéket kérőket nem szabadna beengedni az országba, helyette 12 hétig akár tranzitzónában tarthatnák őket.)
A lendület nem tartott sokáig, mert júliusban elakadt a menekültügyi vészhelyzetről szóló jogszabály, így ez a csomag utolsó eleme, amelyről még nem tudtak megegyezni a tagállamok. A rendelettel az olyan helyzeteket kezelnék, mint amikor Belarusz állami szervezéssel utaztatott be migránsokat, akiket aztán a határőrség az uniós határhoz kísért.
A javaslatról szóló közös álláspont elfogadásához minősített többség kellene, azaz a tagállamok 55 százaléka, amelyek az uniós lakosság 65 százalékát képviselik. Az ellenzőkhöz – köztük Magyarországhoz – állt be a legnépesebb uniós tagállam, Németország, így összejött a blokkoló kisebbség.
A tagállamoknak nem egyedül kell dönteniük, hanem az Európai Parlamenttel közösen. Az EP múlt héten bejelentette, hogy nem egyezkedik tovább a tíz jogszabályból álló csomag két másik eleméről, amíg a bel- és igazságügyi miniszterek képtelenek dönteni a vészhelyzeti tervezetről, vagyis a blokkolás az egész reformot elkezdte veszélyeztetni.
Az utolsó előtti pillanatban a németek, az utolsóban az olaszok gondolták meg magukat
A miniszteri Tanács csütörtöki ülésére a Politico szerint eleve nem is tűzték napirendre, hogy szavazzanak, mert nem volt meg a szükséges többség. A lap Németország és Magyarország mellett Csehországot és Lengyelországot sorolta fel az ellenzők között és a hollandokat bizonytalanként. (Ha mind nemmel szavaztak volna, hajszállal ugyan, de sikerült volna összehozniuk a blokkoló kisebbséget a tanácsi szavazószimulátor szerint.) A Népszava nagyjából ugyanerről az előzetes felállásról tud, de Hollandia helyett a kisebb súlyú Ausztriával.
A németek az utolsó előtti pillanatban meggondolták magukat. A FAZ úgy értesült, a berlini hármas koalícióból a leginkább menekültbarát zöldek továbbra is ellenezték a szöveget, de Olaf Scholz kancellár felülbírálta őket. A csütörtöki brüsszeli ülésre érkezve
Nancy Faeser német belügyminiszter „nagyon magabiztos” volt abban, hogy eredményesek lesznek,
és megerősítette, hogy igennel szavazna.
Végül az utolsó pillanatban az olaszok kiugrottak a javaslat mögül.
„Olaszország nem nemet mondott”, magyarázta a helyzetet Antonio Tajani külügyminiszter Berlinben járva, „csak időt kért”.
Ahogy azt a Tanács júniusi üléséről írtuk, már oda is úgy érkeztek a miniszterek, hogy a csomag akkor tárgyalt elemei mögött biztosnak tűnt a többség, de a Politico szerint Olaszországot politikai okokból nem akarták kihagyni. A leginkább érintett uniós ország nélkül – ahogy egy uniós diplomata fogalmazott – az egyezség „annyit sem ért volna, mint a papír, amire leírták”.
A Guardian és a Politico szerint az olaszok két, németeknek tett engedmény miatt húzták be a féket, az egyik a civil szervezetek hajóiról, a másik az érkezők jogairól szól.
Jó eséllyel már így is megvan a többség
Valószínűleg ez már matematikailag nem áll a megegyezés útjában: a tanácsi szavazószimulátorban a korábbi ellenzőknél Németországot Olaszországva cserélve nincs meg a blokkoló kisebbség.
Így vélhetőleg nem csak kincstári optimizmus szólt Ylva Johansson belügyi biztosból, amikor az ülés végén kijelentette:
„szerintem világos, hogy nincsenek nagy akadályok”,
a formális jóváhagyás napok kérdése.
A találkozót levezető Fernando Grande-Marlaska Gómez úgy fogalmazott, hogy
„nagyon széles többség” áll a javaslat mellett.
A Tanács soros elnökségét adó spanyolok belügyminisztere meg is merte ígérni, hogy napokon belül bejelenti a megegyezést, „abszolút biztos” benne, hogy a közeljövőben lezárják a tárgyalásokat. Szerinte az olasz Lampedusán kialakult helyzet is azt bizonyítja, hogy szükség van a migrációs csomagra. (A szigetre napok alatt ezrek érkeztek Észak-Afrika felől.)
A bakizó magyar kormány megint felül akarta írni az uniós kvázialkotmányt
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára viszont az ülésen arról beszélt, hogy
a javaslat szerinte egy „migránsmágnes”, ami az embercsempészek kezébe adja át a migráció irányítását és amivel egy újabb ajtót nyitnánk a bevándorlóknak. Ez hosszú távon veszélyezteti Európa jövőjét,
ezért egyhangúlag kellene dönteni, nem „egyes országokat megkerülve”, „minőségi” többséggel.
Szinte biztos, hogy csak nyelvbotlásból hívta minőséginek a valójában minősítettnek nevezett többséget, mert ugyanezt az érvet helyesen megfogalmazva már a Tanács júniusi ülésén is bedobta.
A miniszterek a szó szerint rendesnek hívott jogalkotási eljárásban használják ezt a többségszámítási módszert. Az uniós alapszerződések, azaz az EU kvázialkotmánya mondja ki, hogy ezt alkalmazzák menekült- és migrációügyben, ezt már 2017-ben is hiába próbálta felülírni a magyar kormány az EU bíróságán.
A spanyol elnökség bízik benne, hogy mindenki igent mond
Fernando Grande-Marlaska Gómez abban bízott, hogy a következő néhány napban véglegesítik a „nüanszokat” és minden tagállam beleegyezését megszerezhetik.
Ha a tagállamok hivatalosan is igent mondanak a javaslatra, azzal még csak a saját álláspontjukat szavazzák meg, ami alapján az Európai Parlamenttel tárgyalhatnak. A képviselők áprilisban elfogadták a saját változatukat. Az EP az eredeti javaslathoz képest többek között jobban hangsúlyozná a tagállamok közti szolidaritást, az uniós szervek szerepét és a menedékkérők jogait. Ha a két döntéshozó testületnek sikerül közös szöveget kialkudnia, onnantól már szinte formaság, hogy mindkettejük meg is szavazza.
Az idő viszont egyre kevesebb: jövő júniusban újraválasztják az EP-t, amit intézményi átrendeződés követ. Ilyenkor akár vissza is vonhatják vagy átdolgozhatják a még el nem fogadott javaslatokat, utóbbi 2020-ban már megtörtént a migrációs csomaggal.
