Mi derül ki a török választások eredményeiből? Kilenc pontban szedtük össze a lényeget
2023. május 15. – 21:02
Hosszú éjszakán vannak túl azok, akik követték a török parlamenti és elnökválasztás szavazatszámlálását. Az első eredmények megjelenésekor Recep Tayyip Erdoğan elnök még 59 százalékon állt, a hat párt által támogatott ellenzéki Kemal Kılıçdaroğlu pedig csak 34 százalékon, a különbség aztán minden beérkező adattal csökkent. Az aránytalanságot az okozza, hogy Magyarországhoz hasonlóan Törökországban is először vidékről jönnek be az adatok, ott pedig jellemzően Erdoğan az erősebb.
A hivatalos végeredmény még nem jelent meg, de hétfőn délutánra lényegében biztossá vált, hogy két hét múlva, május 28-án egy második fordulóban választják meg Törökország következő elnökét. A legfelsőbb választási tanács szerint Erdoğan 49,51, Kılıçdaroğlu 44,88 százalékot kapott, így egyikük sem érte el az első fordulós győzelemhez szükséges 50 százalékot.
Ebben a cikkben azt szedtük össze, hogy mi mindent tudni az első forduló eredményei alapján egy nappal a választás után, amelyet az EBESZ korlátozottan szabadnak minősített.
1. Majdnem megismételték 2018-at
A 2018-as elnökválasztáson Erdoğan kihívói még külön indultak, az elnök akkor a szavazatok 53 százalékával már az első fordulóban nyert. A baloldali Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltje akkor 31 százalékot kapott, a kurdoké 8 százalékot, a mérsékelt jobboldali ellenzéké pedig 7 százalékot. A három akkori ellenzéki jelölt pártjai most Kemal Kılıçdaroğlu mögé sorakoztak fel, így sikerült a 49-45-ös eredményt elérni. A mostani harmadik jelölt, az ultranacionalista Sinan Oğan 5,1 százalékot ért el.
2. A parlamentet már biztosan behúzták Erdoğanék
A szavazatok 49,5 százalékát kapta meg az Erdoğant támogató Népi Szövetség nevű formáció, amelynek legnagyobb tagja az elnök Igazság és Fejlődés Pártja (AKP). Ők a szavazatok 35,6 százalékát húzták be (ez az AKP eredményében húszéves mélypont), de a választási rendszer torzítása miatt ezzel a képviselői helyek 45 százalékát szerezték meg. Kisebb szövetségeseik is jó eredményeket értek el, amivel a pártszövetség 322 fős többséget szerzett a 600 fős parlamentben, ott tehát a következő öt évben mindenképpen ők lesznek többségben.
3. Infláció ide vagy oda, Erdoğanra többen szavaztak, mint valaha
A választások előtti két évben nagyon sok elemzés foglalkozott azzal, milyen hatása lehet a 2021 óta elég brutális törökországi inflációnak Erdoğan újraválasztási esélyeire. Sokan arra jutottak, hogy a romló reálbérek rontják majd Erdoğan esélyeit, és a korábban javarészt őt támogató alsó középosztályban sokan kiábrándulnak belőle.
Ha csak a szavazatszámokat nézzük, akkor ebből szinte semmi nem valósult meg. Bár a szavazók száma nőtt, tehát ez arányaiban kevesebbet jelent, de darabszámra Erdoğan idén több szavazatot kapott, mint öt éve, sőt, a legtöbbet valaha. (2014-ben és 2018-ban – utóbbinál a 2017-es alkotmánymódosítás révén már az elnök kezében összpontosult a végrehajtó hatalom – Erdoğan az első fordulóban behúzta a győzelmet.)
4. Nagyon stabilak a régiók
Az előbb a 2018-as elnökválasztással hasonlítottuk össze az ideit, de bizonyos szempontból jobb az elég hasonló felállású 2014-essel párhuzamba állítani. Akkor a baloldalnak és Erdoğan nacionalista ellenzékének volt egy közös elnökjelöltje, és volt egy a kurdoknak is. A következőben térképen hasonlítjuk össze az akkori és a mostani eredményeket.
Az első térképen látszik, hogy 2014-ben Erdoğan ellenzéki kihívója az ország nyugati és déli partvidékén tudott győzni, amelyek hagyományosan is a CHP fő hátországának számítanak. A kurdok jelöltje akkor az ország délkeleti, többségében kurdok lakta régiókban nyert. Anatólia nagy részét pedig Erdoğan vitte el.
A mostani eredmények elég hasonló képet adnak: Kılıçdaroğlu a CHP hagyományos terepének számító nyugati és déli tengerpartjain nyert, valamint szintén a délkeleti kurd régiókban. Erdoğan ezzel együtt szokásához híven az ország közepét és északi részét jelentő Anatóliát húzta be. Az előző választásokhoz képest érdemben egy dolog változott: az, hogy az ellenzéki jelölt, ha csak egy hajszállal is, de most győzni tudott Isztambulban és Ankarában is.
5. A kurdok nagy arányban szavaztak le az ellenzékre
A magyar ellenzékhez hasonlóan a töröknek is komoly problémája, hogy a hatalommal szemben lévők nagyon sok kérdésben egymással is szemben állnak. Ennek egyik következménye, hogy az idei előtt egyszer sem volt közös elnökjelöltje az Erdoğannal egyet nem értőknek. Az ellenzéki összefogásnak ugyanis részei a török nacionalisták és a kurdok is, ez utóbbiak pártját pedig Törökországban sokan egy terrorszervezet politikai ágának tartják.
Kérdés volt tehát, hogy a két, egymással is szemben álló politikai tömböt mennyire lehet egyesíteni. Az eredmények azt mutatták, hogy a nyitottság a kurdok részéről megvolt: Kılıçdaroğlu a legjobb eredményét nem a CHP fellegvárának számító İzmirben, az ország harmadik legnagyobb városában szerezte meg (63 százalék), hanem a kurdok lakta Tunceliben (80 százalék). Más kérdés, hogy a kurdok támogatása mennyi török nacionalistát ijeszthetett el az ellenzéktől, ezt viszont nagyon nehéz lenne most még megítélni.
6. A földrengés áldozatai hűek maradtak Erdoğanhoz
Az infláció hatásai mellett az idei választás másik nagy kérdése az volt, kire szavaznak majd a februári, 50 ezer halálos áldozatot követelő földrengés sújtotta régiók lakosai. Erdoğan korábban ugyanis maga hirdetett építésiengedély-amnesztiát, utólag legalizálva a földrengésbiztonsági szabályok be nem tartását. Ráadásul sokak szerint a mentést is nagyon rosszul szervezték meg, volt, ahol napokat kellett a romok mellett várni az első mentőegységek érkezésére.
Erdoğan szerint azonban nem ő a felelős a károkért, ilyen katasztrófák bármikor történhetnek, és a földrengés után azt ígérte, egy éven belül újjáépítik a lerombolt régiókat. A jelek szerint a korábban ott lakók ezt elhitték neki: a legnagyobb károkat szenvedő Gaziantep régióban Erdoğan 62-36 százalékra verte meg Kılıçdaroğlut. Abban a nyolc városban, amely a földrengés sújtotta térségben az AKP felé húzott korábban, csak alig csökkent vagy nem változott lényegesen Erdoğan eredménye a korábbi választásokhoz képest.
Igaz, az EBESZ választásról szóló hétfői jelentésében kitért arra, hogy a földrengés sújtotta térség lakói csak eredeti lakhelyük szerint szavazhattak, így aki onnan kénytelen volt eljönni, annak jelentős áldozatot kellett vállalnia – anyagit és érzelmit is –, hogy a szavazás idejére visszamenjen a tragédia helyszínére a szavazás kedvéért. Így nem kizárt, hogy egyesek azok közül, akik otthonukat veszítve nem szavaztak volna bizalmat Erdoğannak, nem is jutottak el az urnákig.
7. Talán mégsem volt jó jelölt Kılıçdaroğlu
Az első forduló eredményeiből most még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, azok értelmezéséhez a következő napokban török szakértők segítségét is fogjuk kérni a helyszínen. Az viszont már most felmerül, hogy talán mégsem Kılıçdaroğlu volt a megfelelő ellenzéki jelölt.
Kılıçdaroğlu 73 éves, nem túl karizmatikus vezető, ráadásul az alevita vallási kisebbséghez tartozik, amelyet a vallásos szunnita muszlimok eretnek szektának tartanak. A kampány elején nagyon sokan mondták, hogy inkább a szunnita, karizmatikus Ekrem İmamoğlu isztambuli főpolgármestert kellett volna indítani, és a közvélemény-kutatások is neki adtak jobb esélyeket, végül mégis Kılıçdaroğlu lett a közös jelölt.
A választás előtt nekünk nyilatkozó Edgar Sar politikai elemző szerint ez nem volt olyan rossz ötlet, mert Kılıçdaroğlu a kampány alatt sikeresen egyesítette a mögé felsorakozó nagyon sokszínű tábort. Az előzetes felmérések többsége is arra utalt, hogy Kılıçdaroğlu végezhet majd az élen az elnökválasztás első fordulójában. Az eredmények tükrében viszont felmerül, hogy nem lett volna-e mégis jobb egy másik, a török nacionalistáknak is kedvesebb jelöltet találni.
8. Az elnökség még nem dőlt el, de Erdoğan esélyei jobbak
Az elnököt most már minden bizonnyal a két hét múlva tartandó második fordulóban fogják megválasztani, addig pedig még sok minden megtörténhet. Az ellenzék szempontjából 2014-gyel és 2018-cal szemben ezúttal sikerült kiharcolniuk a második fordulót, azonban az előzetes felmérések többsége azt jósolta, hogy Kılıçdaroğlu legalábbis élen végez az első fordulóban, és akár az 50 százalék feletti győzelmét sem zárták ki.
Az első fordulóban viszont Erdoğan jóval jobban szerepelt, majdnem öt százalékpontot vert a kihívójára, amit elég nehéz lesz behozni. Főleg, hogy a részvétel így is 88 százalékos volt, ami alapján sok tartaléka egyik félnek sem lehet. Ráadásul az 5,1 százalékot elért harmadik jelölt, Oğan igazi szélsőjobboldali politikus, az ő szavazói pedig nem valószínű, hogy a második fordulóban mind Kılıçdaroğlut támogatnák.
Vannak azonban olyanok, akik megosztották a szavazatukat: az elnökválasztáson Erdoğanra szavaztak, de a parlamentin az ellenzéki összefogásban lévő jobboldali nacionalista Jó pártra (İyi Parti). A párt a kormánypárt szövetségeseként szolgáló MHP-ből szakadt ki. A következő két hétben így az ellenzéknek a Jó Párt elkallódott szavazóira kell fókuszálniuk, akiket meg kell győzniük arról, hogy Kılıçdaroğlu is képes képviselni őket.
Ez persze csak feltételezés, többet akkor fogunk tudni, ha kijönnek az első forduló utáni közvélemény-kutatások. A következő két hét eseményeit mindenesetre részletesen követni fogjuk a Telexen.
9. Az ellenzék reformelképzelései már nem reálisak
Kemal Kılıçdaroğlu egyik legfontosabb ígérete az volt, hogy ha elnökké választják, megszünteti az elnöki rendszert, és az ország visszatér a parlamentáris berendezkedéshez. Mivel Erdoğan szövetségesei a vasárnapi választás nyomán többségben vannak a parlamentben, ebből valószínűleg nem lesz semmi: az alkotmány megváltoztatásához ugyanis ott mindenképpen a képviselők több mint felének támogatása kellene.
Az is kérdés, hogy Kılıçdaroğlu esetleges győzelme esetén hogyan tudna kormányozni egy erdoğanista többségű parlamenttel. Ilyenre még nem volt példa, és nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen a helyzet ne okozna komoly belpolitikai válságot. Az ellenzék szerint azonban ez nem kivitelezhetetlen. Példaként a helyhatósági választást hozzák fel: 2019 óta Ankara és Isztambul polgármesterét is az ellenzéki CHP adja, miközben a közgyűlés többsége az AKP-é. A polgármesterek azonban így is tudják kezelni a helyzetet, erre számítana elnökválasztási győzelme esetén az ellenzék országos szinten is.
Ott voltunk a helyszínen Isztambulban és Ankarában is
A török és a magyar ellenzék hasonlóságairól és különbségeiről, a vasárnapi esélyekről ebben a cikkünkben írtunk hosszabban, egy közvélemény-kutatóval is átbeszéltük a várható eredményeket, illetve egy politikai kiállásáért korábban meghurcolt egyetemi oktatóval a választás történeti hátteréről és lehetséges utóéletéről beszélgettünk.
Mindkét oldal aktív támogatói biztosak voltak a győzelmükben. Hogy miként vallottak Erdoğanról támogatói, azt ebből az ankarai kormánypárti tüntetésről készült videóból tudhatja meg, itt pedig megismerheti, miért várták a győzelmet a főváros ellenzéki szavazói.
Képriportunkban azt is bemutattuk, ahogy Erdoğan mecsetet avatott, az ellenzék pedig a győzelemre számítva kampányolt Isztambulban, itt pedig a szavazás napján készült képes cikkünket nézhetik meg.
A török választások első eredményeiről szóló cikkünk itt olvasható.
