Erdoğan mecsetet avat, az ellenzék a győzelemre számítva kampányol Isztambulban

Látni a plakátokon, a választási zászlókon és az emberek arcán. Hallani azon, ahogy törökök a tea és a cigaretta felett beszélgetnek az utcán. És érezni mindenen, a müezzin hangján, a tekinteteken, azon, ahogy a járókelők kikerülik egymást. Isztambulban iszonyú a feszültség.

Vasárnap választást tartanak Törökországban, amelyen húsz év után elbukhat Recep Tayyip Erdoğan rendszere. A tét mindkét oldalon hatalmas, az elnök hívei egyfajta misztikus, vallási vezetőként tekintenek rá, sokan azt mondják, az életüket adnák érte. Az ellenzékiek szerint viszont ez a török demokrácia utolsó esélye, ha most nem győznek, teljes diktatúra következik az országban. Elmentünk egy ellenzéki és egy kormánypárti kampányeseményre, amelyeket képeken mutatunk be.

Az ellenzékiek java része úgy érzi, hogy hosszú idő után először van esélyük leváltani Erdoğant. Az ő vezetése alatt felnőtt egy generáció, az ország gazdaságilag hatalmasat fejlődött, de cserébe elindult az autokrácia irányába. Az ellenzékiek ennek ellenére remélik, hogy demokratikusan leváltható Erdoğan, és bíznak benne, hogy ez most vasárnap történik meg.

Isztambul egyik gazdag külvárosi kerületében néztük meg Ekrem İmamoğlu isztambuli ellenzéki polgármester kampányrendezvényét. A kerületben jellemzően „fehér törökök” laknak – ez a kifejezés a gazdag, városi, szekuláris és nyugatias lakosságot jelöli. Ők szinte mind ellenzéki szavazók, a körzet tehát magyar viszonylatban a budapesti XIII. kerülethez hasonlítható.

Egy nekünk nyilatkozó környékbeli szerint viszont mivel ez egy külváros, korábban soha nem voltak itt kampányesemények, a mostani tehát egyértelműen azt jelzi, hogy az ott élő ellenzékiek aktívabbak és bizakodóbbak, mint a korábbi választásokon.

Ha a török választási kampányról egy dolgot el lehet mondani, az az, hogy minden sokkal profibb, mint Magyarországon. Ez részben az ország méretéből is következik, de látszik, hogy az emberek hozzáállása is teljesen más. A kampányesemény résztvevői itt egy széles utca két oldalán gyűltek össze, ahol hangszóróból ellenzéki dalok szóltak, amiket az összegyűlt több ezer ember teli torokból üvöltött.

İmamoğlu (aki ugye nem az elnökjelölt, csak a főpolgármester és az alelnökjelölt) a kampány utolsó napjaiban egy busszal járja körbe Isztambult, egyik eseményről a másikra utazva. A Facebook-oldalán jól követhető, hogy néhány óránként egy újabb helyszínről jelentkezik be, és mindenhol zászlókkal és táblákkal felszerelt hívei fogadják.

Törökországban a nők politikai nézeteit elég könnyű első ránézésre megítélni, az ellenzéki kampányrendezvényen ugyanis egy nőt sem láttunk, aki fejkendőt viselt volna, a kormánypártin viszont néhány fiatal lányt leszámítva mindenki azt hordott. Persze mindkét oldal nyitna a másik felé, így az ellenzéki elnökjelölt Kılıçdaroğlu felesége is kendőt hord, míg Erdoğan kampányplakátjain a nőkön nincs kendő.

İmamoğlu a kampány elején majdnem elnökjelölt lett, végül azonban pártjuk elnöke, Kemal Kılıçdaroğlu magának szerezte meg a jelölést. A főpolgármester ennek ellenére teljes erőbedobással kampányolt, az éljenző és teli torokból üvöltő hívei között karizmatikusan mondott beszédet.

Az ellenzékiek az eseményen úgy ünnepeltek, mintha már övék lenne a győzelem, és amikor megkérdeztünk résztvevőket, mind azt mondták, hogy ezek Erdoğan utolsó napjai. A tömeg eltökéltnek és lelkesnek tűnt, nagyon sok volt a fiatal, köztük hidrogénezett hajú, fülbevalós fiúk és lányok szivárványszínű táskákkal.

A török ellenzék ezt a kampányt jóval profibban hajtotta végre, mint tavaly a magyar ellenzék, és néhány nappal a választások előtt elég jók is az esélyeik. Erről persze rossz képet ad egy nagyvárosi kampányrendezvény, hiszen Erdoğan leghűségesebb szavazói mindig is a vidéki, szegény, vallásos, úgynevezett „fekete törökök” voltak, az anatóliai fennsíkok apró falvaiba pedig nem tudtunk elmenni riportozni.

Elmentünk viszont egy frissen épített isztambuli mecset átadójára, ahol Erdoğan mondott beszédet, az esemény pedig értelemszerűen kampányrendezvénnyé alakult át. Erdoğan Isztambulban született, karrierjét a helyi tömegközlekedési vállalat alkalmazottjaként kezdte, majd az 1980-as évektől különböző pártok színeiben aktívan politizált. 1994-ben Isztambul főpolgármestere lett, 1998-ban vallási gyűlölet szításáért börtönbüntetésre ítélték, amiből négy hónapot ült le.

Ebben az időben vallásos körökben már országszerte népszerű volt, korábbi pártja betiltása után 2001-ben más iszlamista politikusokkal alapították meg az Igazság és Fejlődés Pártját (AKP), amely 2002-ben megnyerte a választásokat. Erdoğan 2003 és 2014 között volt Törökország miniszterelnöke, 2014 és 2018 között köztársasági elnöke. 2018 óta elnöki rendszer van, azóta tehát az amerikai elnökhöz hasonlóan egyszerre vezeti a kormányt és látja el a köztársasági elnöki feladatokat.

A gigantikus mecset Isztambul egyik üzleti negyedében épült, ahol ezen kívül felhőkarcolók váltják egymást. Egy nekünk nyilatkozó, az eseményt kívülről figyelő ellenzéki férfi meg is jegyezte, hogy a mecset a felavatás után üresen áll majd.

Az avatón mindenesetre rengetegen voltak, a több ezer négyzetméteres épület csurig megtelt emberekkel. Az iszlám hagyományoknak megfelelően a földszinten csak férfiak tartózkodhattak, a nőknek az egyik oldalon található emeleti szárny volt megnyitva. A földszinten azért néhány nőt láttunk, ők a ruhatár alkalmazottai voltak.

A mecsetet egy nagyszabású, hagyománykövető imádkozással nyitották meg. A résztvevők többsége 50 feletti férfi volt, de akadtak bőven fiatalok is. A legtöbben tradicionális fehér sapkát viseltek, az imádkozás előtt szinte mindenki videókat készített a mobiljával, sokan Facebook-élőket csináltak. A prédikációnak megfelelő részből mi egyébként csak azt értettük, hogy a sosyal medya (közösségi média) kifejezés nagyon sokszor elhangzott, valószínűleg nem pozitív felhanggal.

A közös imádság után a résztvevők körülbelül fele távozott, a többiek a mecset előtti téren felállított emelvény elé sorakoztak fel. Természetesen férfiak és nők külön (ahogy Erdoğan minden kampányeseményén), a két nem képviselőit kordon választotta el. A vallásos-szekuláris ellentétről sokat elmond, hogy itt tényleg szinte minden nő viselt fejkendőt. A gyerekek természetesen a nőkkel maradtak, nekik a biztonsági emberek játékokat adtak be a tömegbe.

Az imádság befejezése után körülbelül egy órán keresztül vártuk, hogy az azon részt vevő Erdoğan kijöjjön a mecsetből és a hívei elé álljon. A tömeg kormánypárti rigmusokat skandált, de elég sokszor elhangzott az Allah Akbar! felkiáltás is. Az elnök megjelenése után szinte mindenki azonnal előkapta a telefonját, és videózni kezdett.

Erdoğan a hosszú kampány után nagyon fáradtnak tűnt, rövid és lassú beszédet mondott. Hívei töretlen lelkesedéssel éljenezték. A beszéd után a színpadon a magyar szokásokhoz hasonlóan megjelent egy rakás férfi, akik közül körülbelül nyolcan egyszerre vágták át az átadást jelképező kék szalagot.

Az eseményen egyébként nagyon komoly biztonsági ellenőrzés volt, beléptetőkapukon kellett áthaladni, és minket, újságírókat először be sem akartak engedni. Végül török kollégánk el tudta intézni az akkreditációt, amiről sehol nem írtak előre. Az átadó közben a környező épületek tetején mesterlövészek sora figyelt, Erdoğant pedig a színpadon kívül minden lépésénél gépfegyveres katonák sora követte.

Törökországban vasárnap tartanak parlamenti és elnökválasztást, amelyen az ellenzéknek húsz év után először van esélye legyőzni Erdoğant. A török és a magyar ellenzék hasonlóságairól és különbségeiről, a vasárnapi esélyekről ebben a cikkünkben írtunk hosszabban, az Erdoğan kampánygyűlésén forgatott videónkat pedig itt lehet megnézni. A török választást meghatározó gazdasági helyzettel pénteken egy podcastadásban is részletesen foglalkoztunk. Szombaton pedig helyszíni riportban mutattuk be, mit gondolnak Isztambulban a helyiek a rekordmagas inflációról, egy közvélemény-kutatóval is átbeszéltük a várható eredményeket, illetve egy politikai kiállásáért korábban meghurcolt egyetemi oktatóval a választás történeti hátteréről és lehetséges utóéletéről beszélgettünk.