A török ellenzék nem olyan, mint a magyar, és pont ezért van esélye megverni Erdoğant

• A magyar politikát is kutató Edgar Şar török politikai elemzővel beszéltünk Isztambulban a tavaly áprilisi magyar és a most vasárnapi török választások hasonlóságairól és különbségeiről.
• Az alapfelállás elég hasonló: Törökországban a modern-urbánus réteg áll szemben a tradicionalista-konzervatív szavazókkal, de itt bekavarnak a lakosság 15-20 százalékát kiadó kurdok is.
• Şar szerint a török ellenzék elkerülte a magyarok tavalyi hibáit, és pont ezért van sokkal nagyobb esélye vasárnap megverni Recep Tayyip Erdoğant.

„Ott voltam tavaly április harmadikán, a magyar választások estéjén az ellenzék eredményváróján. A tévékben a YouTube-ról ment a Partizán élője. Megkérdeztem az ott állókat, hogy Magyarországon nincsen egyetlen ellenzéki tévécsatorna sem, amit ki tudnának vetíteni? Mondták, hogy nincs. Gondoltam, hogy akkor egyáltalán nem véletlen, ha Orbán nyer a végén” – kezdte beszélgetésünket a magyar parlamenti, illetve a török elnök- és parlamenti választások párhuzamairól Edgar Şar török politikai elemző. Az İstanbul Political Research Institute kutatóintézet társalapítója szerint a fenti példa is mutatja, hogy Törökországban azért más a helyzet, mert ott négy, az ellenzéket támogató vagy kifejezetten kormánykritikus országos tévécsatorna is van.

Şar néhány hónappal ezelőttig Németországban dolgozott, ahol az autokráciába hajló rezsimek (különösen a török és a magyar) ellenzéki választási stratégiáját kutatta. A vasárnapi választások előtt számos nyugati újság megkereste, de egyedül a Telexnek adott interjút. A meglátásait pontokba szedve mutatjuk be.

1. Erdoğan soha nem volt olyan erős, mint Orbán

Şar legfontosabb gondolataként azt emelte ki, hogy szerinte Recep Tayyip Erdoğan török elnök helyzete idén sokkal rosszabb, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnöké volt tavaly. Néhány évvel ezelőtt még azt mondta volna, hogy ez fordítva van, hiszen Törökországban több ezer politikai foglyot tartanak börtönben, Magyarországra viszont vonatkoznak az EU szabályai.

Ma már viszont máshogy látja. Szerinte az, hogy Törökországban a hatalom megtartásához embereket kell börtönbe zárni, valójában a gyengeség jele, Orbánnak ilyenre nem is lenne szüksége. Szerinte „ha Orbán reggel felkel, hogy álmodott valamit, estére beleírathatja az alkotmányba”, Törökországban viszont az alkotmányt népszavazással kell módosítani. Ezt Erdoğan kétszer is megtette, de mindkétszer elég szoros volt az eredmény, és komoly kampányt kellett folytatnia, mivel soha nem volt olyan parlamenti többsége, mint Orbánnak van 2010 óta.

2. Hasonló a társadalmi szerkezet, de ott vannak a kurdok

Magyarországhoz hasonlóan a politikát Törökországban is a városi-modern-szekuláris és vidéki-tradicionális-konzervatív ellentét határozza meg leginkább. Van viszont egy nagy különbség, ez pedig a kurd etnikai kisebbség jelenléte, akik a lakosság 15-20 százalékát teszik ki, és az ország délkeleti részében többséget alkotnak.

A 2010-es évek elejéig nagyon sok kurd Erdoğant támogatta, mert az ő politikája jobb választásnak tűnt, mint a nacionalista török pártok ajánlata. Azóta azonban fordult a kocka, Erdoğan ultranacionalista és kifejezetten kurdokkal szembeni politikába kezdett, ami miatt a kurdok többsége ellene fordult. A kurdok legnagyobb pártja pedig most először nyíltan az ellenzék elnökjelöltjét támogatja. Egy ekkora kisebbség szava pedig döntő lehet a választásokon.

3. A török gazdaság tényleg szarban van

A mostani, súlyos törökországi gazdasági válságról (a már tavaly 80 százalékra ugró inflációval és a török líra elértéktelenedésével, az év eleji földrengés után előálló helyzettel) mi is írtunk például itt, ez egy olyan jelenség, amelyre Magyarországon 2008, de inkább a kilencvenes évek óta nem volt példa. Şar szerint nagyrészt ez a felelős azért, hogy Erdoğan sokat veszített a népszerűségéből, és ez adta az ellenzék mostani történelmi esélyét. Ő azt mondja, hogy ha valami hasonló történne Magyarországon, akkor a magyar ellenzék is sokkal jobb pozícióból indulna ki.

A török választást meghatározó gazdasági helyzettel pénteken egy podcastadásban is foglalkoztunk, a Téma podcast vendége Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető stratégája volt.

4. Az ellenzék jobban tudja használni a választási rendszert

Magyarországon 2014-ben a Fidesz-KDNP a szavazatok 45 százalékával szerzett kétharmados többséget a parlamentben, Törökországban viszont a 2017-es alkotmánymódosítással elnöki rendszert alakítottak ki, amiben a szavazatok több mint 50 százalékát megszerezve lehet győzni. Mivel a választás kétfordulós, tényleges többség kell az elnökséghez. Egy ilyen rendszerben Orbán 2014-ben lehet, hogy nem nyert volna, de akár 2018-ban is lett volna esély a vereségére.

5. Itt nem szórakoztak az előválasztással, és tényleg volt összefogás

Şar szerint a 2021-es magyar ellenzéki előválasztás egyértelműen kudarcos kísérlet volt. Szerinte ha az emberek döntenek, akkor a második fordulóban Dobrev Klára talán nyert volna, de az emberek helyett Karácsony Gergely döntött azzal, hogy visszalépett Márki-Zay Péter javára, ezzel pedig nagyon kettészakadt az ellenzéki tábor. Dobrev és Márki-Zay a két forduló között válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, ilyenek után pedig az lett volna a furcsa, ha a vesztes teljes mellszélességgel akart volna kampányolni a győztes mellett. Ráadásul a pártok az azutáni hónapokat is a listás helyek elosztásával töltötték a kampányolás helyett, és a választásokig sem sikerült teljes egységet kialakítaniuk.

A török ellenzéknél is volt egy vita a jelölt személyéről, ezt azonban nem előválasztáson döntötték el, hanem a pártvezetők tanácsában, ami Şar szerint jobb megoldás volt. Itt sokan az isztambuli polgármestert jelölték volna, de végül a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, Kemal Kılıçdaroğlu saját magának harcolta ki a jelölést. Şar szerint attól a pillanattól kezdve, hogy ezt bejelentették, az ellenzéki pártok katonás fegyelemmel és teljes mellszélességgel kampányolnak, kibeszélésnek vagy belső ellentéteknek nyomuk sincs.

6. Nincs Gyurcsány-hatás

Şar szerint az is fontos különbség Magyarország és Törökország között, hogy a magyar választók döntő többségének még van saját emléke a Gyurcsány-kormányról és annak őket negatívan érintő intézkedéseiről. Ennek megfelelően egy bizonyos generáció fölött a gyurcsányozás még működhet. Törökországban viszont a legnagyobb ellenzéki erő, a Köztársasági Néppárt (CHP) több mint 30 éve nem kormányzott, így senki nem kenhet már rájuk semmilyen vélt vagy valós sérelmet.

7. Törökországban tényleg sikerült társadalmi koalíciót alkotni

Amikor Kemal Kılıçdaroğlu, az ellenzék mostani elnökjelöltje 2010-ben átvette a CHP vezetését, a pártot a lakosság 20-25 százaléka támogatta. Ők jellemzően a városi, szekuláris törökök voltak, az ellenzéki erők között pedig sokszor nagyobb volt a különbség, mint köztük és Erdoğanék között.

Şar szerint Kılıçdaroğlu azóta nagyon sikeresen épített ki egy választási koalíciót, amely a török nacionalistáktól a kurdokig tart. Ezeket a pártokat nemcsak megpróbálták összeadni egy papírlapon, hanem a vezetőiket és a szavazóikat is sikerült meggyőzniük arról, hogy ugyanazért a célért küzdenek. Şar szerint ez Kılıçdaroğlu több mint egy évtizedes alapos munkájának az eredménye, amelyben egyesével, tárgyalásról tárgyalásra győzött meg egyre több szereplőt, hogy együtt kell működniük Erdoğan leváltásáért.

8. Sikerült egy integratív jelöltet találni

Kılıçdaroğlut nagyon sokáig nagyon sokan rossz jelöltnek tartották. A 74 éves, halk szavú férfi semmiképpen nem nevezhető karizmatikusnak, ami miatt sokáig jobb választásnak tűnt az ellenzéktől az isztambuli vagy az ankarai polgármestert elindítani. Főleg, hogy Kılıçdaroğlu nem szunnita muszlim, hanem az alevita vallási kisebbséghez tartozik, ami a vallásos lakosság körében nagyon nagy hátrány lehet.

Şar szerint azonban mostanra látszik, hogy Kılıçdaroğlu jó jelölt lett, az emberek ugyanis nem mindig a karizmatikus vezetőkre akarnak szavazni.

Felhozta Márki-Zay Pétert, aki elég karizmatikus volt, mégis hatalmas bukást eredményezett az indulása. Szerinte lehet, hogy más, hangosabb szavú török ellenzéki jelöltek is így jártak volna, míg Kılıçdaroğlu visszafogott hozzáállása sokaknak imponálhat.

Másrészt szerinte Kılıçdaroğlu vallása sem hátrány. Erdoğan és szövetségesei sokáig támadták, amiért nem szunnita, és ez akkor jó taktikának is tűnt. A kampány közepén Kılıçdaroğlu aztán megtörte a korábbi hallgatását, és elkezdett az alevita vallásáról beszélni, kiemelve, hogy ő egy olyan országban szeretne élni, ahol az erélyek és a tettek számítanak. Ez az üzenet hihetetlenül virális lett a törökök körében, Erdoğanék pedig azonnal leállították az erre felhúzott kampányukat. Şar szerint egyébként akik a vallása miatt nem szavaznának Kılıçdaroğlura, azok amúgy sem szavaznának soha semmilyen ellenzéki jelöltre.

Mi fog történni vasárnap?

A május eleji közvélemény-kutatások alapján Erdoğan és Kılıçdaroğlu fej fej mellett, az összesítésekben az ellenzéki jelölt néhány százalékos előnyével álltak a vasárnapi elnökválasztás előtt. A legfrissebb – már a választás előtt a közvélemény-kutatási adatok nyilvánosságra hozását tiltó szabályozás ellenére ismert – pollok szerint az ellenzéki jelölt körülbelül négy százalékkal vezet.

Ebben tehát még benne van, hogy Kılıçdaroğlu behúzza az első körben a győzelmet, amihez vasárnap 50 százalék felett kell végeznie; de az is, hogy egyikük sem, és két héttel később a második fordulóban dől majd el az elnökség. (Elméletileg persze Erdoğan is nyerhet még az első fordulóban, de ez nem túl valószínű). A helyzetet az is megkavarja, hogy csütörtökön a néhány százalékon álló Muharrem İnce bejelentette visszalépését, amivel tovább nőtt az esélye, hogy 50 százalék feletti eredménnyel már az első fordulóban eldőljön a török elnökválasztás. Az az egy biztos, hogy szoros menet lesz.

Megkérdeztük még Şart, nem tart-e attól, hogy elcsalják a választást, vagy esetleg vereség esetén Erdoğan nem adja át a hatalmat. Szerinte viszont egyik sem reális szcenárió, még akkor sem, ha „nagyon nehéz elképzelni, hogy Erdoğan kiálljon a színpadra és bejelentse a vereségét”.

A csalásokról Şar azt mondta, hogy a török választási rendszer jól ki van találva, a pártok delegáltjai ellenőrzik a szavazatszámlálást. Magyarország példáját hozta, ahol bizonyos körökben sokáig tartotta magát a hit, hogy a Fidesz elcsalja a választást, aztán 2022-ben az ellenzék szinte mindenhová delegált szavazatszámlálókat, és kiderült, hogy rendszerszintű csalás nélkül is hatalmasat buktak.

A hatalom átadása már bonyolultabb történet, de szerinte nem valószínű, hogy Erdoğan ne fogadná el a vereségét. Egyrészt azért, mert a népszerűségét a hívei körében is mindig abból szerezte, hogy ő a választott vezető, ezt pedig azonnal elveszítené, ha vereség esetén nem adná át a kormányrudat.

Másrészt a török államapparátus elég stabil lábakon nyugszik, az országban az elmúlt száz évben számos puccs és hatalomátvétel történt, a hivatalok pedig valahogy mindig megmaradtak ezekben. Ennek megfelelően szerinte ha vasárnap az ellenzék nyerne, akkor az államapparátus már hétfőn elkezdene felkészülni a vezetésváltásra.

Van azonban egy másik jóslata is Şarnak. Szerinte ha vasárnap vagy két hét múlva nem nyer az elnökkel szemben álló blokk, akkor a török ellenzék az utolsó lehetőségét szalasztotta el, és Erdoğan előtt megnyílik az út a teljhatalom felé. Ezzel pedig Törökország választási autokráciából nyílt autokráciába lépne át, a demokratikus törekvéseknek pedig jó ideig végük lenne.