A bizonytalanság miatt senki nem tudja, mi mennyibe kerül. Sőt, igazából nincsenek is árak

„Milyen gyakran emelnek árat? Van, hogy havonta kell?” – kérdeztünk egy zöldségárust Isztambul Beşiktaş negyedében. Mire ő: – „Havonta? Van, hogy naponta kell árat emelni. Hétfőn megveszem negyven líráért és eladom negyvenötért, szerdán már csak ötven líráért tudom megvenni. Ráadásul senki nincs tisztában az árakkal, van, hogy valaki megveszi a ringlót egyik nap, aztán másnap visszajön, és nem vesz, mert ugyanaz az ár már túl sok neki.”

Törökországban egy sor ok miatt 2021-ben brutálisan megnőtt az infláció, ami tavaly októberben éves alapon 85 százalék volt – ez több mint háromszorosa a magyar 25 százalékos csúcsnak (erről itt írtunk akkor részletesen). A drágulás az egész gazdaságot megviselte, mi pedig Isztambulban próbáltunk utánajárni, az emberek mit éreznek belőle.

„A legrosszabb az egészben, hogy a bizonytalanság miatt senki nem tudja, mi mennyibe kerül. Sőt, igazából nincsenek is árak – folytatta nekünk a zöldségárus. – Körbemész csak ezen a piacon, kapsz ringlót 50 líráért, de 70-ért is, aztán az is lehet, hogy valaki véletlenül olcsóbban tudja megvenni, és 30-ért árulja. A vevőknek pedig fogalmuk sincs, lehet, hogy odamennek ahhoz, aki 30-ért árulja, sokallják, de aztán megveszik annál, aki 70-ért árulja.”

Két nappal a választás előtt jártuk körbe Isztambul piacait, de vevő alig akadt, és a standok nagy része is üres volt. Megkérdeztünk többeket, hogy ez miért lehet, mire az egyik kereskedő azt mondta: „Egy hónapig a ramadán miatt nem voltak vevők. Most minden a választásról szól, mindenki csak azzal foglalkozik, azt mondják, ezért nem jön senki.”

A brutális infláció természetesen a reálbérek csökkenésével jár, amire a politika is reagál: tavaly januárban 50 százalékkal emelték meg a minimálbért, majd júliusban még 30 százalékkal. Ezzel viszont a korábban minimálbér fölött, de még mindig nem túl jól keresők jártak rosszul, a különböző ágazatokban dolgozók fizetései egymáshoz képest is elcsúsztak. Nem véletlen, hogy Recep Tayyip Erdoğan öt nappal a választások előtt egy 45 százalékos közalkalmazotti béremelést jelentett be, és hasonlóval kampányol az ellenzék is.

Megkérdeztünk Isztambul belvárosában, egy kocsma teraszán söröző fiatalokat is, mennyivel drágult az életük az elmúlt két évben. Először nem akartak válaszolni, mert a hétfős társaságból csak egy fiú volt 18 fölött, de ő végül mesélt erről: „Törökországban az a szokás, hogy a fiatalok 25 éves korukig kapnak zsebpénzt. Ebből élünk, ebből tudunk elmenni szórakozni, bármit csinálni. De a sör ára az elmúlt két évben a háromszorosára nőtt, miközben nem ismerek senkit, akinek a zsebpénzét is a háromszorosára növelték volna.

Egy sör egy közepesen drága helyen 60 líra, egy kaja legalább 120 líra. Ha el akarok vinni egy lányt egy vacsorára, ahol evés után megiszunk mondjuk két-két sört, az majdnem 500 líra [8500 forint]. Én a középiskola mellett egy bárban dolgozom, de ennyit nehezen tudok kifizetni. A fiatalok mostanában sokkal kevesebbet tudnak beülni valahova, mint akár néhány évvel ezelőtt.”

Törökország gazdasága a 2000-es és a 2010-es években gyorsan nőtt, amit viszont a török líra folyamatos leértékelése kísért. Ennek fő oka a mínuszos külkereskedelmi egyenleg (azaz, hogy az ország többet importál, mint exportál), de nem segít az sem, hogy az országban sok cég és a lakosság jelentős része is devizában van eladósodva.

2020 környékén párhuzamosan több hatás ahhoz vezetett ahhoz, hogy a líra értéke a dollárhoz képest hirtelen az egyharmadára esett vissza, ami 2021-re hatalmas inflációt okozott. A török jegybank – Erdoğan nyomására – erre a hagyományos közgazdaságtannal ellentétben nem kamatemeléssel, hanem kamatcsökkentéssel válaszolt, ami csak rontott a helyzeten.

Megkérdeztük ennek a hátteréről Şebnem Turhant, az Ekonomim.com török gazdasági lap szakújságíróját. Turhan kiemelte: „2021 októberében 12 százalék alatt volt az infláció, ami egy évvel később 85,5 százalékon tetőzött. Ez nagyrészt annak az eredménye, hogy 2020 végén elfogadták a Török Gazdasági Modellről szóló törvényt, aminek értelmében azóta többször csökkentették az alapkamatot. A modell célja, hogy az alacsony kamattal gazdasági növekedést és a külkereskedelmi egyenleg javulását érjék el, ezzel kinőve az inflációt.”

Az éves alapon számított infláció mostanra 85 százalékról 43 százalékra csökkent, erről Turhan azt mondta: „Nagyrészt a bázishatás miatt van, azaz mert tavaly ilyenkor már nagyon magas volt az infláció, és ezt most ahhoz hasonlítják. De vannak olyan sejtések, hogy valójában nem igaz a 43 százalékos adat, a Török Statisztikai Hivatal már nem közli termékenként a havi árváltozást, csak a teljes inflációs kosárét.”

Megkérdeztük azt is, hogy hogy bírja a török gazdaság a gyors árváltozást, amire azt mondta: „Az itthonra gyártó cégeknek vannak problémáik, de akik külföldre exportálnak, azoknak továbbra is jól megy. A legtöbb cég megpróbál minél többet exportálni, a devizában megszerzett bevétel nagyon sokat ér most.”

Szintén beszéltünk Uğur Gürsesszel, aki a Radikal nevű újság gazdasági rovatvezetője, és akit a török kormánypártok „az állam ellenségének” nyilvánítottak. Szerinte „Erdoğan hiedelmekre alapozta a tervét, hogy az alacsony kamatokkal fogja majd megoldani a gazdaság problémáit, ez vezetett a hatalmas inflációhoz. Kezdettől fogva világos volt, hogy ez nem fog működni, és nem is működött. A bérleti díjak, a lakásárak, az élelmiszerárak csillagászati mértékben változtak. A pusztító infláció elszegényítette a háztartásokat, a középosztály a szegények közé csúszott.”

Gürses a 43 százalékosra csökkenő inflációról azt mondta: „Nagyon heves vita alakult ki arról, hogy ez igaz lehet-e. Szerintem azoknak van igazuk, akik szerint meghamisították az adatokat. A statisztikai hivatal mellett az Isztambuli Kereskedelmi Kamara is méri az inflációt, a hivatalos adat és az ő eredményük között pedig most már 28 százalékpont a különbség. Ez azért különösen súlyos, mert a béreket a hivatalos statisztika alapján emelik, ami, ezek szerint, nagyon különböző lehet a valóságtól.”

A török líra elértéktelenedéséről Gürses azt mondta: „A Török Nemzeti Bank megpróbálta a devizatartalék felhasználásával megfékezni a leértékelődést. Annyira, hogy néhány nappal a választások előtt 70 milliárd dollárnyi short devizapozíciójuk van. A török gazdaság nem omlott össze, de szőnyeg alá söpört, hatalmas devizakötelezettség és költségvetési teher vár az új kormányra.”

Törökországban vasárnap tartanak parlamenti és elnökválasztást, amelyen az ellenzéknek húsz év után először van esélye legyőzni Erdoğant. A török és a magyar ellenzék hasonlóságairól és különbségeiről, a vasárnapi esélyekről ebben a cikkünkben írtunk hosszabban, az Erdoğan kampánygyűlésén forgatott videónkat pedig itt lehet megnézni. A török választást meghatározó gazdasági helyzettel pénteken egy podcastadásban is részletesen foglalkoztunk.