Helyszíni tudósítás: 64 millió török választ ma elnököt és jövőt

• Vasárnap elnök- és parlamenti választást tartanak Törökországban. A szavazást a pártok delegáltjai bonyolítják le, egy civil szervezet több mint százezer önkéntessel ellenőrzi annak tisztaságát.
• Az elnökválasztáson 50 százalékot kell szerezni az első körös győzelemhez, ez elvileg Recep Tayyip Erdoğan jelenlegi elnöknek és Kemal Kılıçdaroğlu ellenzéki jelöltnek is meglehet, bár a felmérések alapján az utóbbi valószínűbb. Ha szoros lesz, akkor két hét múlva második fordulót kell tartani.
• A parlamenti választáson egy enyhén torzító, választókerületi listákra alapuló rendszer működik, ami a mostani kormánypártoknak, de a kurdok pártjának is kedvezhet még.

Százezer önkéntessel figyeli meg az Oy ve Ötesi (Szavazás és azon túl) nevű török civil szervezet, hogy egyik oldal se csalhasson a vasárnapi választásokon – tudtuk meg, amikor egyik aktivistájukkal interjúztunk egy isztambuli szavazóhelyiségben. İlkay Demirdağ szerint reggel óta folyamatosan sorok állnak a szavazóköröknél, a vasárnapi jó idő is elősegíthette, hogy rengetegen már délelőtt elmentek szavazni.

A szavazatszámlálók itt is a pártok delegáltjai: napközben ők felügyelik, hogy minden rendben legyen a voksolással, este pedig ők számlálják meg a szavazatokat. Ha megegyeznek az eredményben, akkor azt beküldik a központba, ha nem egyeznek meg, akkor addig újraszámolják, amíg nem jutnak eredményre.

A szavazókörökbe minden párt küldhet delegáltakat, Demirdağ szerint az isztambuli helyiségekben jellemzően az öt nagyobb párt és az azokat tömörítő szövetségek képviselői vannak jelen. Ez azt jelenti, hogy a kormánypárti Népi Szövetség, az ellenzéki Nemzeti Szövetség és a kurd-baloldali Munka és Szabadság Szövetség képviselői is ott vannak mindenhol. (Kemal Kılıçdaroğlu ellenzéki elnökjelölt is azzal kampányol, hogy a szövetségük mindenhol jelen van, és ezért sehol nem hagyják, hogy csalás történjen.)

A szavazás tisztaságát a pártok mellett több civil szervezet is ellenőrzi, az egyik ilyen az Oy ve Ötesi. Ezt a szervezetet a 2013-as, Gezi Parkból kiinduló tüntetéshullám után alapították, céljuk a szavazás népszerűsítése, a választási lehetőségek átláthatóvá tétele és a szavazás ellenőrzése. Megalakulásuk óta már kilenc választást ellenőriztek folyamatosan növekvő számú megfigyelővel, mire Demirdağ szerint most százezer aktivistájuk dolgozik az ország különböző pontjain.

Isztambul alapvetően jobboldali külvárosában, ahol Demirdağğal találkoztunk, három megfigyelőjük volt. Nekik külön jogkörük nincs, de a szervezetnek több száz jogász és szakértő dolgozik, és ha az aktivisták bármilyen szabálytalanságot látnak, azonnal telefonálnak a kerületenként felállított központba.

Törökországban 2018 óta elnöki rendszer van, az ország vezetője így nagyon sok mindenről egyedül dönthet. Ennek megfelelően a vasárnapi szavazáson az elnökválasztásnak van nagyobb jelentősége, valószínűleg ezen fog eldőlni, mi lesz Törökország sorsa a következő években. Az elnökválasztás más országokhoz hasonlóan működik: ha valaki az első fordulóban megszerzi a szavazatok 50 százalékát, akkor ő lesz az elnök, ha senki nem szerez annyit, akkor a két legtöbb szavazatot kapott jelölt második fordulóban méretteti meg magát. Az elnökválasztás első fordulójának esélyeiről itt írtunk részletesen.

Ennél egy fokkal bonyolultabb a parlamenti választás, ahol a Nagy Török Nemzetgyűlés 600 tagját választják meg. Törökország 85 választókerületre van osztva, amelyeken belül arányos listás szavazással lehet választani. Van olyan körzet, amely csak két képviselőt küld a parlamentbe, de Isztambul hármas választókerülete például 36-ot.

A körzetek különböző méretei alapján a választás nem teljesen arányos, van olyan választókerület, ahol 120 ezer szavazat kell egy képviselői helyhez, míg máshol 30 ezer is elég. Magyarországhoz hasonlóan itt is a nagyvárosokban kell több szavazat egy képviselői helyhez, míg vidéken kevesebb is elég.

Ez a rendszer a főleg városokban erős ellenzéki Köztársasági Néppártnak (CHP) nem kedvez, viszont Recep Tayyip Erdoğan vidéken népszerű Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jól járhat vele. Ők a legutóbbi, 2018-as választáson a szavazatok 42,6 százalékával a képviselői helyek 49 százalékát szerezték meg.

A rendszer másik nyertese a kurdok pártja lehet. A választókerületekhez járó képviselők számát ugyanis nem az ott élő szavazók, hanem a teljes lakosság alapján állapítják meg. Így azokban a (sokszor kurdok lakta) vidéki körzetekben, ahol sok a gyerek, könnyebb képviselői helyeket szerezni. A kurdok aránya amúgy is évről évre növekszik Törökországban, bár egy nekünk nyilatkozó közvélemény-kutató szerint ez nem biztos, hogy a kurd pártok jobb eredményéhez fog vezetni.

A választási rendszer torzítása miatt akár előfordulhat olyan, hogy az elnökválasztáson győzedelmeskedő jelölt mögött álló pártok nem szereznek többséget a parlamentben. Ezzel egy elég furcsa helyzet állna elő, kérdés, hogy tudna így az elnök kormányt alakítani.

Sokkal valószínűbb viszont, hogy Erdoğan győzelme esetén az őt támogató Népi Szövetség pártjai szereznek többséget a parlamentben, Kemal Kılıçdaroğlu győzelme esetén pedig az őt támogató ellenzéki pártszövetségek. Az eredményekről a Telexen részletesen be fogunk számolni.

Mindkét oldal aktív támogatói biztosak a győzelmükben. Hogy miként vallanak Erdoğanról támogatói, azt ebből az ankarai kormánypárti tüntetésről készült videóból tudhatja meg, itt pedig megismerheti, miért várják a győzelmet a főváros ellenzéki szavazói. Képriportunkban azt is bemutattuk, ahogy Erdoğan mecsetet avat, az ellenzék pedig a győzelemre számítva kampányol Isztambulban.

A török választásokról szóló összefoglaló cikkünk itt olvasható.