A klímatüntetők utolsó tábora, amit még szétvertek a zöld átmenet nevében

• Erőszakba torkollott a németországi Lützerath kiürítése, ahol klímatüntetők próbálták megakadályozni, hogy a területet ledózerolják és barnakőszénbányává alakítsák.
• A falu feláldozásáról a zöldpárti környezetvédelmi miniszter egyezett meg a bányászcéggel, a kompromisszum része, hogy 2030-ban felhagynak a kitermeléssel.
• Az atomerőművek bezárása és az orosz gáz kiesése miatt a németek nem tudják csökkenteni a rendkívül káros szénfelhasználásukat, ez pedig felveti a kérdést, hogy nem rontották-e el teljesen az energiapolitikájukat.

Január 10-e előtt Magyarországon szinte senki nem ismerte Lützerath nevét. A csúcson 105 lakosú apró település Németország nyugati részén, Kölntől nem messze fekszik, pechére a világ egyik legnagyobb lignitbányája mellett.

A környéken az ipari forradalom kezdete óta bányásznak barnakőszenet, a kitermelés a 20. század első fele óta évi több tízmillió, néha akár százmillió tonnát tesz ki. És ahogy a kicsit arrébb fekvő mezők fokozatosan fogytak ki, úgy született döntés a 2000-es években arról, hogy Lützerathot és a szomszédos Immerathot a földdel teszik egyenlővé, hogy a helyükre terjesszék ki az addig tőlük néhány kilométerre ásott nyílt színi bányát.

A település lakosságát már a kétezres években elkezdték kitelepíteni, az utolsó lakosnak 2021-ben kellett volna távoznia, a falu ledózerolása pedig azóta egyre közeledik. Viszont ahogy az évek alatt egyre fontosabb lett a klímavédelem, úgy lett egyre hevesebb a bányabővítés elleni tiltakozás. És miután decemberben végleg elrendelték a terület kiürítését,

az elhagyott épületekbe több száz környezetvédő gyűlt össze, akik a testükkel akarták védeni a települést.

A klímatüntetők a házak közé barikádokat emeltek, sokan a fákra kötözött faházakba másztak, néhányan pedig alagutat fúrtak az épületek alá. A tiltakozók megpróbáltak olyan pozícióba kerülni, hogy csak nagyon veszélyesen lehessen velük szemben fellépni, remélve, hogy a rendőrség a testi épségük védelmében inkább meg sem próbálja őket eltávolítani a faluból.

Rohamrendőrök a klímatüntetők ellen

A hatóságok múlt kedden kezdték meg a falu kiürítését, akkor a tüntetők Molotov-koktélokkal és kövekkel dobálták meg a rendőröket. A barikádok felszámolása és a kiürítés napokon keresztül tartott, és már majdnem végeztek vele, amikor január 14-én egy, a környékre szervezett tüntetés résztvevői összetűzésbe keveredtek a rendőrökkel.

A tüntetést Lützerathtól néhány száz méterre tartották. Az eseményen Greta Thunberg svéd klímaaktivista is beszédet mondott, ami után az aktivisták egy része áttörte az akkorra majdnem kiürített települést védő rendőrsorfalat. A zuhogó esőben káosz alakult ki, a tüntetők egy része sárral dobálta és lökdöste a rendőröket, akik gumibotokkal és könnygázzal próbáltak meg rendet teremteni.

A lützerathi csatában mindkét oldalon többen megsérültek, a rendőrök Greta Thunberget meglökdösték, majd miután felszólítás ellenére nem hagyta el a területet, őrizetbe vették. Az eseményen olyan jelenetek is kialakultak, mint amikor a rohamrendőrök beleragadtak a mezőn kialakult sárba, és egymást próbálták meg kihúzni abból, még jobban beragadva, ami ezen a linken nézhető meg.

A tüntetőket végül sikerült kiszorítani a területről, így a falu kiürítése is folytatódhatott. Az utolsónak maradó két aktivista még elbarikádozta magát egy, a falu alá fúrt alagútba, de hétfőre őket is eltávolították. Kedden egyébként Greta Thunberget másodszor is őrizetbe vette a rendőrség, de az már néhány kilométerrel arrébb, az óriásbánya egy másik pontján történt.

Többről szól, mint néhány elhagyott ház

Lützerath kiürítése persze többről szól, mint arról a néhány épületről, amit az aktivisták most védtek. A település a világ egyik legnagyobb lignitbánya-kitermelőhelyén, a Rheinisches Braunkohlerevieren áll, amelyben csak 1800 és 2007 között több mint hétmilliárd tonna barnakőszenet termeltek ki. Ennek viszont ára is volt:

az elmúlt évtizedekben a környéken több mint negyven települést romboltak le a gigantikus bánya bővítése érdekében.

Németország – Kína mellett – máig a világ egyik legnagyobb barnakőszén-kitermelője, a nyersanyag nagy részét pedig azonnal erőművekbe szállítják és elégetik. Ezzel – zöld átállás ide vagy oda – Németország áram-előállításának körülbelül húsz százalékát máig a barnakőszén elégetése teszi ki.

De megvan annak is az oka, hogy miért használják még mindig ezt a rendkívül környezetkárosító technológiát. Angela Merkel volt kancellár második kormánya 2011-ben, a fukusimai atomkatasztrófa után nem sokkal döntött arról, hogy Németország leállítja atomerőműveit. Ezek közül mostanra csak három üzemel, amelyek üzemidejét csak az orosz–ukrán háború miatt hosszabbították meg idén áprilisig.

Az atomenergia kivezetése miatt viszont hiába építették ki az utóbbi években gőzerővel a szél- és naperőműveket, a szénfelhasználást nem tudták érdemben csökkenteni. A megújuló energia ugyanis még 2022-ben is „csak” a Németországban előállított áram 41 százalékát tette ki. A maradékot atomból, földgázból és kőszénből kell összehozni, de az atomból éppen kiszállnak, a földgáz az orosz–ukrán háború miatt lett szűkös, így maradt a kőszén.

A történet pikantériája, hogy tisztán szén-dioxid-kibocsátás szempontjából a barna- és feketekőszén kitermelése és elégetése sokkal károsabb, mint az atomerőművek üzemeltetése. A klímacélok elérése érdekében tehát valószínűleg logikusabb lett volna először a szénerőműveket bezárni, és csak később az atomerőműveket.

Az utóbbi évek megállapodásaiban Németország azt vállalta, hogy 2045-ig klímasemlegessé válik, 2030-ra pedig (1990-hez képest) 65 százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. A klímaaktivisták szerint viszont ezek a célok nem elegendőek, és néhány éven belül el kellene érni a klímasemlegességet. Ők azt mondják: csak így lehetne tartani a másfél fokos felmelegedésre kijelölt célt.

Az ügyet bonyolítja, hogy 2021 decembere óta a szociáldemokratákkal és a jobboldali liberálisokkal együtt a klímavédelemben korábban nagyon hangos Zöldek vannak kormányon Németországban. Korábbi társelnökük, Robert Habeck pedig azóta alkancellárként vezeti a gazdasági-, energetikai- és klímaügyekért felelős csúcsminisztériumot, így a legfájdalmasabb döntéseket neki kell meghoznia.

A Zöldek pedig nincsenek könnyű helyzetben. Elsősorban nekik köszönhető a 2011-es német atomellenes fordulat, ami miatt most a szénerőműveket nem lehet lezárni. Szintén ők azok, akik az orosz–ukrán háborúban az Ukrajna melletti leghatározottabb kiállást támogatják, ezzel ellehetetlenítve például azt, hogy orosz gázzal helyettesítsék a szenet.

Robert Habeck megostromolja a lippai várat

A gigantikus szénbánya határában álló Lützerath 2022-re a szénről szóló társadalmi vita szimbolikus helyszíne lett. A német parlament még 2020-ban (Merkel idején) fogadta el a szén elhagyásáról szóló törvényt, amelyben 2038-ra ígérték meg az utolsó szénerőmű leállítását. Ezt az egy évvel később kormányra kerülő Zöldek viszont nem tartják elegendőnek, ők 2030-ra szerették volna elérni a leállást.

A konkrét barnaszénbányák sorsáról viszont nem szólt a törvény, 2022-ben pedig a német parlament elfogadott egy határozatot arról, hogy a korábbi döntések ellenére Lützerathot mégse bontsák el. Ezt írták felül októberben egy olyan kompromisszummal, amelyet a kitermelésben részt vevő RWE energiaóriás kötött a tartomány vezetésével és Robert Habeck miniszterrel. A megegyezés szerint:

• Lützerathot elbontják, a területén folytatják a kitermelést;
• cserébe a környéken további településeket már nem fognak elbontani;
• és cserébe az RWE az eredeti 2038 helyett már 2030-ban kiszáll a barnakőszén-kitermelésből.

A megegyezéssel tehát Habeck elérte, hogy az ország egyik legnagyobb szénfelhasználója nyolc évvel korábbra előrehozza a szénégetés leállítását. Másrészt viszont a lippai várban a saját seregét megostromló Bethlen Gáborhoz hasonlóan végül maga döntött annak a településnek a ledózerolásáról, amelyet a klímaaktivisták (és részben a párttársai) annyira védtek.

Elég sok kérdést felvet

Lützerath ügye napokig lázban tartotta az országot, és elég sok, a társadalom mélyén húzódó ellentétre felhívta a figyelmet, miközben a világsajtó figyelmének középpontjába is került. Az egyik ilyen a Zöldek szerepéről és helyzetéről szól. Kormányra kerülésük óta ugyanis:

• szerintük bátor és határozott lépéseket tettek a zöld átállás érdekében, amelyek miatt egyre közelebb kerülhet az ország klímasemlegessége;
• kritikusaik szerint viszont annak a rendszernek a részei lettek, amely ellen eredetileg megalakultak, a túl engedékeny kompromisszumaikkal pedig akadályozzák, hogy Németország elérje a klímaváltozás megállítása érdekében kitűzött céljait.

A másik kérdés az egész német klímastratégiát érinti. Az ország a 2000-es évek óta nagyon komolyan veszi az energiatermelés zöldítését, rengeteg szélerőművet építenek, de ez még most sem tudja megtermelni az áramfogyasztás felét. Az atomerőművek leállításával pedig így kényszerűen marad a rengeteg káros anyagot kibocsátó szén elégetése. Mára a német társadalom többsége mondja azt: elhamarkodott és hibás döntés volt kiszállni az atomból.

A harmadik kérdés a rendőrökkel szemben alkalmazott erőszakot érinti. Németország nagyvárosaiban szilveszterkor kukákat, autókat és egy buszt gyújtottak fel, több helyen rendőröket támadtak meg, akikre petárdákkal és tűzijátékokkal lőttek. Az elkövetők közül sokan bevándorlók voltak, az eset után pedig az országban ismét fellángolt a vita az országba érkező, elsősorban Európán kívüli fiatal férfiak integrációjáról. Az akkori eseményekről itt írtunk bővebben.

Lützerathban nagyon hasonló dolgok történtek: fiatalok támadtak rendőrökre, akik közül több tucatnyian megsebesültek az összecsapásban. Csakhogy az elkövetők most szinte mindannyian fehér németek (németül biodeutsch) voltak, az ő integrációjukat viszont senki nem kérdőjelezi meg. Az események után az összes párt elítélte a rendőrök elleni erőszakot, és még a liberális médiában is az a vélemény volt meghatározó, hogy talán nem kellene akkora különbséget tenni a rendőrökre támadó bevándorlók és az ugyanezt tevő bionémetek között.

A zöld átállás utolsó nagy áldozata

Lützerathot mindenesetre kiürítették, az egykori település dózerolása most is zajlik, a területet pedig valószínűleg a következő hónapokban érik majd el a tájat felzabáló hatalmas bányagépek. A német kormány szerint ezzel meghozták az utolsó nagy áldozatot a szénbányászat felszámolása előtt, a következő években pedig már azon fognak dolgozni, hogy a megújuló energiával az atom mellett a kőszenet is helyettesíteni tudják.

A klímatüntetők szerint viszont ez közel sem elég, a szénfelhasználással pedig azonnal le kellene állni, hogy a bolygó ne melegedjen 1,5 foknál nagyobb mértékben az ipari forradalom előtti viszonyokhoz képest. Ha ez megtörténik, annak katasztrofális következményei lesznek az emberiségre.

Ezt a csatát viszont nem ők nyerték, hanem az akaratát rajtuk is átverő Robert Habeck klímaügyi miniszter, aki úgy tűnik: pénzt és energiát nem sajnálva viszi véghez klímareformját. Ő a Lützerathban tüntetőknek címzett videójában leszögezte: számít az elszántságukra és a munkájukra abban, hogy 2030-ra ne csak a rajnai bányákat, de Németország minden szénerőművét bezárhassák.