Hónapok óta keringenek pletykák arról, hogy Ferenc pápa lemond-e 2022-ben. Megkezdődtek a találgatások a következő pápa személyéről, a mostani egyházfő egészségi állapotáról, a Ferenc pápa által hozott vatikáni progresszív és kőkonzervatív teológiai szembenállásokról. Habár világi szemmel több érv is felmerült idén nyáron a pápa lemondása mellett, valójában úgy tűnik, Ferenc menetrendje alapján a pápa nemhogy lecsendesedni, inkább felpörögni látszik. Áttekintünk mindent, amit tudni érdemes a leendő konklávéról, a következő pápa körüli találgatásokról, és a pápai tervek jelentőségéről.
Nem tervez egyhamar lemondani, de erőt kér, hogy megtegye, amikor eljön az ideje.
– ezzel cáfolta Ferenc pápa azokat a pletykákat, hogy még az idén lemondana az egyházi vezetésről. Viszont a visszavonult XVI. Benedek után Ferenc pápa is tovább tematizálja az emeritus pápák és a pápai lemondás létezését a Vatikánon belül.
A Ferenc jövője körüli találgatások azután kezdődtek el, hogy az egyházfő bejelentette azt a szokatlan lépést, hogy augusztusban konzisztóriumot tartanak új bíborosok kinevezésére. Az augusztus csendes hónap a Vatikánban, 200 éve nem volt arra példa, hogy ilyenkor tartsanak konzisztóriumot.
Ferenc ráadásul ellátogatott a pápai lemondás szimbólumának számító L’Aquilába, V. Celesztin pápa sírjához. V. Celesztin volt az utolsó pápa, aki XVI. Benedek előtt (600 évvel) lemondott. A pletykákat fokozta, hogy XVI. Benedek maga is ott járt négy évvel a lemondása előtt, a sírnál hagyva pápai stóláját. 2013-ban aztán mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy ez a látogatás XVI. Benedektől egy szimbolikus gesztus, lemondásának előszele volt.
A Ferenc lemondása körüli pletykákat erősítette az egészségi állapota is: a fiatalkora óta fél tüdővel élő pápa tavaly átesett egy súlyos vastagbélműtéten (33 cm-t távolítottak el), később pedig térdproblémái miatt lemondott több pápai programot is. Ezek között volt az egyházi szempontból fontosnak tartott látogatása a Kongói Demokratikus Köztársaságba. A fájdalmak megnehezítették a pápa járását, kerekesszékbe kényszerítve az egyházfőt.
Utazások a lemondással szemben
A pletykák után Ferenc pápa interjúban is tagadta lemondási szándékait. „Soha nem jutott eszembe a lemondás gondolata” – tette hozzá arra válaszul, fontolóra vette-e, hogy térdfájdalmai miatt hátralépjen a pápai széktől.
„Jelenleg nem gondolkozom lemondáson. De eljön az idő, amikor belátom, hogy nem tudom tovább csinálni”
– hagyta meg az egyházfő a kiskaput a lemondás körüli spekulációnak.
Arra, hogy mik a tervei, nem is erősíthetett volna rá jobban annál, hogy a nyári és őszi időszakra külföldi utazásokkal töltötte meg a naptárát. Július végén vállalt egy kanadai utazást, amelyen egyházi gesztusként bocsánatot kért a katolikus bentlakásos iskolákban történt szexuális, fizikai, pszichés bántalmazások miatt. Mindemellett pedig
- már ekkor jelezte, hogy a háború miatt azt tervezi, az orvosi tanácsok ellenére Kanada után Kijevbe látogat majd. Korábban még azt is mondta, hogy Kijev „előtt Moszkvába szeretne menni”;
- szeptemberben boldoggá avatta I. János Pál pápát;
- szeptember közepén Kazahsztánba látogatott;
- szeptember 24-én Assisibe ment, másnap pedig Matera városába repült az Olasz Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére;
- augusztus végén Novák Katalin köztársasági elnök azt is jelezte, jövő tavasszal Magyarországra látogat a pápa.
A pápa kazahsztáni útja ráadásul külön kiemelkedő: egy vallásközi csúcstalálkozóra indult, ahol sokáig úgy volt, találkozhat Kirill orosz ortodox pátriárkával is – azzal, aki egyházi oldalról relativizálta az ukrajnai háborút. A szeptember 13–15. közötti találkozóra Kirill végül nem látogatott el. A pápa a kijevi út ötletére pedig azt mondta, az orvosai megtiltották neki az utazást a térdproblémái miatt. Ettől függetlenül továbbra is „a levegőben van” kijevi látogatása, tette hozzá.
Ferenc pápa intenzív külföldi utazási tervei és a boldoggá avatási ceremónia elnöklése közel sem azt jelzik, hogy lemondásra készülne. Sokkal inkább azt, hogy még jó darabig hivatalban kíván maradni.
A pápa ha lemond
„Annyiban reális Ferenc pápa lemondásának a gondolata, hogy XVI. Benedek a lemondásával behozott egy középkori precedenst a jelenkorba. Jogilag tehát reális. Ferenc pápa esetében viszont nem igazán tudni: hiszen szoktak úgy is hivatkozni rá, hogy a meglepetések pápája” – mondta a Vatikán ügyeire rálátó, neve elhallgatását kérő teológus forrásunk.
Bár XVI. Benedek L’Aquilába tett látogatása szimbolikus volt, valójában a szegények, menekültek, elesettek felé forduló Ferenctől sem olyan szokatlan. 2009-ben 6,3-es erősségű földrengés rázta meg L’Aquilát, 309-en vesztették életüket, 66 ezer ember maradt otthon nélkül. A tragédiában súlyosan megrongálódott a város katedrálisa is, csak 2017-ben nyitott meg újra: a pápa itt misézett augusztus végi látogatásakor. Bár XVI. Benedek szimbolikus lépése után a gesztusban sokan Ferenc lemondását is látták, forrásunk szerint
„Ferenc pápának más szimbolikus nyelvezete van, mint Benedeknek. Ezt láttuk a pápasága kezdetén is, borzasztó fontosnak tartotta, hogy Lampedusára látogasson. Tehát nincs igazán alapjuk a spekulációknak. Rá az jellemző, hogy ha valamit szeretne, azt megmondja. Más a stílusa, nem lehet a korábbi pápákéhoz hasonlítani.”
Forrásunk szerint a pápa inkább dokumentumokban és döntésekben kommunikál, mintsem szimbolikus gesztusokban. Lépésével mindenesetre XVI. Benedek után tovább tematizálta a pápai lemondás realitását. A helyszínen elmondott beszédében Ferenc pápa V. Celesztin lemondására utalva úgy fogalmazott, a visszavonulás „nem önmagunk leértékelésében áll, hanem abban az egészséges realizmusban, amely felismeri a lehetőségeinket és a nyomorúságunkat is”.
A pápa viszont korábban sem zárkózott el a lemondásról. Egy interjúban úgy fogalmazott, visszavonulása esetén szívesebben tekintené magát „Róma emeritus püspökének, mintsem emeritus pápának”. Hozzátette, ha ereje engedné, idejét a hívek gyóntatásának, a szeretet gyakorlásának és a betegek látogatásának szentelné valamelyik olasz plébánián. Sokszor hangoztatta azt is, hogy „nyitva áll előtte az ajtó”, és ha úgy érzi, többé nem képes egyházfői feladatait ellátni, vissza fog vonulni. Hozzátette eközben:
„Noha jól működött, hogy egy nyugdíjas pápa kéznél van, a Vatikánnak mégis jobban szabályoznia kell az emeritus pápa státuszát.”
Ezzel arra a fennálló helyzetre is utalt, hogy a Vatikánban jelenleg elég szokatlan módon úgymond „két pápa van”, a mostani, Ferenc, illetve a nyugalmazott Joseph Ratzinger. XVI. Benedek 600 év után az első olyan pápa volt, aki lemondott. Ferenc pápa mondatai pedig sokkal inkább utalnak arra, hogy ezt a lehetőséget és a vele járó következményeket szeretné normalizálni a Vatikánon belül – mintsem arra, hogy már az idén vissza akarna vonulni.
Christopher Bellitto, a Kean Egyetem egyháztörténésze korábban arról beszélt, hogy a legtöbb Vatikán-szakértő arra számít, Ferenc végül lemond, de semmiképpen sem Benedek halála előtt. „Nem lesz két emeritus pápa”, jegyezte meg Bellitto, aki hozzátette, L’Aquilába amúgy is felesleges „túl sok mindent belelátni”.
Hasonlóan nyilatkozott Geraldina Boni, a Bolognai Egyetem kánonjogi professzora a CNA-nak: hangsúlyozta, hogy habár XVI. Benedek után „nem elképzelhetetlen már, hogy egy pápa lemondjon”, a probléma inkább az emeritus pápák státusza körül van. Boni jelezte, szabályozni kell a helyzetet, lehetőleg az „esetleges súlyos esetekkel” együtt.
A húsz új bíboros
A pápai lemondás másik pletykakatalizátora az augusztus végére összehívott konzisztórium volt. Ferenc a mostanival együtt a harmadik konzisztóriumot hívta össze, amelyen arra kérte a világ bíborosait, hogy vitassák meg együtt Rómában a Római Kúria új alkotmányát, a Praedicate evangeliumot. Ferenc pápa ekkor közel 200 bíboros jelenlétében celebrált szentmisét, a fő téma pedig a Vatikán reformjainak átbeszélése volt (köztük egyébként az emeritus pápa kérdése is).
Mindemellett a jelenleg is zajló püspöki szinódus miatt sem meglepő, hogy az egyházfő összehívta a világ bíborosait. A kétéves szinódus 2023-ban zárul majd Rómában, a folyamat lényege pedig, hogy az egyházmegyék, hitközösségek véleményének felmérésével alakuljon tovább az egyház. A felmérésben minden egyházmegye kötelezően részt vesz, mielőtt jövő októberben megtartják a 16. rendes püspöki szinódust. Mint a Magyar Kurír írja, ez nem jelent demokráciát, „csakhogy Ferenc pápa a jelek szerint nem akar olyan kormányzást és döntéshozást, amely nem ügyel érzékenyen a hívő emberek tapasztalataira és felismeréseire”.
A pápa a konzisztóriumon 20 új bíborost is kinevezett, egyre globálisabb és fiatalabb vezetőkkel bővítve a bíborosi kollégium összetételét. Az új bíborosok jelentős része nem tartozik a nyugati világhoz, így új prioritásokkal is rendelkeznek: buzgón dolgoznak a Ferenc pápa által kitűzött evangelizációs vízió megvalósításán is. A dátumválasztást pedig vatikáni forrásunk röviden úgy értékelte:
„Ferenc pápától nem meglepő, ha meglepőt tesz. Az a fontos, hogy végre volt egy ilyen alkalom, rendkívül diverz már a bíborosi kollégium, minden kontinens képviselteti magát.”
A 20 új bíborossal együtt Ferenc pápa a 132 választókorú bíboros közül 83-at adott a bíborosi kollégiumba: a pápaválasztás határozatképességéhez pedig kétharmados többségre (132 bíborosból 84) van szükség. „Bár nincs garancia arra, hogy a bíborosok miként szavazhatnak, egyre nagyobb az esélye annak, hogy olyan utódra találnak, aki osztja Ferenc lelkipásztori prioritásait” – írták a katolikus lapok a kollégium új arányairól szólva.
A közel kétharmados, Ferenc pápa által választott többség újabb spekulációra adott okot a következő pápa személyét illetően. Vatikáni forrásunk azonban azt mondta, önmagában az, hogy Ferenc választotta a bíborosi kollégium nagy részét, „sehogy nem befolyásolja a pápaválasztást. Az emberek rutinja jellemzően a civil életben való választásokból fakad, de egy konklávé máshogy működik. Nincsenek pártok.
A bíborosi testület feltöltése alapvetően arra irányul, hogy a 120-as pápaválasztó bíborosi szám mindig meglegyen. Olyan ne legyen, hogy látjuk előre, hogy a következő fél év alatt 30-an elérik a 80-as korhatárt, aztán, ne adj’ isten, valami történik a pápával, és 90 bíboros választ.”
Az értelmezés egybecseng azzal is, hogy a pápa által választott új bíborosok közül a legtöbben a 60-as éveikben járnak, a legfiatalabb pedig 48 éves. A cél pedig a konzisztóriumon megkérdezett bíborosok szerint, hogy „új reform lesz, az egyház megújulása jön, egy pozitív változás”. Az új vonal célja a már említett evangelizáció, a visszatérés az evangélium alapelveihez. A legfiatalabb bíboros, a mongol Giorgio Marengo hozzátette, cél emellett a kulturális különbségek tiszteletben tartása is, mert „ebben hisz Ferenc pápa is”.
Ennek ellenére a konzervatív oldalról akadtak ellenzői az új választóképes bíborosoknak: Walter Brandmüller bíboros szerint például túl sok lett az olyan bíboros, aki messziről érkezik, „ezért nincs tapasztalata a Római Kúriával kapcsolatban”. Illetve „ki vannak téve a különböző lobbiknak”. A Ferenccel kritikus Brandmüller azt is hangsúlyozta (a konzervatív vatikáni vonallal együtt), hogy inkább csak a római székhelyű bíborosoknak kellene választaniuk, amikor az új pápa kérdése aktuálissá válik.
Tudhatjuk-e, ki a következő pápa?
„A kollégium összetételéből a következő pápára következtetni nagyon meredek gondolat. Az előző négy pápaválasztásnál is mindegyik meglepetés volt, senki nem számított rá, hogy pont az lesz a pápa, aki lett”
– mondta a vatikáni ügyekre rálátó forrásunk. Szerinte a pápaválasztás más, mint „a világi kategóriák”, itt előre tippelni olyan, „mint a hatos lottó. Vagy az lesz a pápa, akire tippelnek, vagy az, akire nem. 50-50.”
Szerinte ugyanígy a spekuláció kategóriájába esik az a híresztelés is, hogy színes bőrű vagy ázsiai pápát kap az egyház: a ráció emögött annyi, hogy „a katolikus egyház létszámában és aktivitásában is éppen ezeken a területeken a legélénkebb, tehát észszerűnek tűnhet, hogy a bíborosi kollégium pont onnan válasszon római püspököt. Esélyeket nézve viszont, akinek van piros sapka a fején, annak van esélye.”
Mint hozzátette, hasonló spekuláció Erdő Péter esztergomi érsek pápai esélyeinek kérdése is,
ez „inkább arról szól, hogy minden ország szeret azon spekulálni hogy bár lenne saját pápája”. Erdő neve egyébként itthon rendre felmerül a lehetséges következő pápák között. A magyar oldalak idén megénekelték egy brit katolikus lap alapján, hogy Erdő Péter lehet a következő pápa, mert „egy magyar pápa személye összetartaná Nyugat- és Kelet-Európát”.
A Catholic Herald cikke több hazai (főként kormánypárti) lapban megjelent, ezek viszont maximum azt támasztják alá, hogy vatikáni ügyekben van hova fejlődnie a forráskritikának. A Catholic Herald esetében ugyanis egy olyan magazinról beszélünk, ami a pápa „fausti paktumairól” ír, és lényegében bármelyik – teológiai értelemben – konzervatív bíborost „a következő pápának” nevezi Luis Antonio Tagléval (a pápa jó barátjával és az egyik esélyessel) szemben.
Vatikáni forrásunk szerint az egyébként is „nagyfokú hitetlenségre vall, hogy még él a Szentatya, és már az utódján spekulálnak. Annak idején II. János Pál rengeteget volt kórházban, rengeteget szenvedett. Nála ha volt is ilyen spekuláció, az nem kapott publicitást. Ferenc pápa is megérdemli ezt a tiszteletet.” Tippek persze azért így is akadnak, még a Vatikán-közeli szakértőktől is.
A német Vatikán-szakértő, Andreas Englisch szerint például a következő pápa az egyház progresszív vonaláról jön majd, ugyanis „most először fordul elő, hogy az európaiak kisebbségben vannak, és kevés konzervatív pápaválasztó bíboros maradt”.
Mint a Szemlélek írja, Christoph Schönborn bécsi bíboros a következő pápa kérdése kapcsán azt nyilatkozta, hogy valószínűleg „nem európai lesz”, a vatikáni viszonyok ugyanis erősen megváltoztak. Európa már nincs túlsúlyban, az egyházfő pedig „határozottan az afrikai, ázsiai és latin-amerikai egyházra helyezte a hangsúlyt”. Englisch emellett azt is állítja, hogy a Vatikánban azt gyanítják, vége a konzervatívok hatalmának.
Vatikáni szakértőnk erről azt mondta: „A világiakat egyre jobban érdekli. De nekünk van pápánk, lesz pápánk, a hívőnek az a jó, ha van pápája. Hívő katolikus ember nem várhat arra, hogy üresedés legyen a pápai széken, még akkor sem, ha kritizálja az adott pápát. Ha nincs pápa, pásztor nélkül marad a nyáj.”
A reformer pápa
Ferenc pápát reformjai és gesztusai miatt progresszív, politikus pápának tekinti a közvélemény. Pápasága elején olyan szimbolikus lépésekkel erősítette meg evangelizációs szándékát, mint például a pápai díszruházat elutasítása: „Összekeversz valakivel. Én a pápa vagyok, nem a Mikulás” – válaszolta akkor, amikor meglátta a pápai ruhát. Reakciója jelentős volt a fényűzése miatt sokszor kifogásolt katolikus egyházon belül. Ferenc első lépései is nagyban jelezték már 2013-ban, hogy a római katolikus egyházban valami jelentősen meg fog változni. A pápa azóta
- többször hangsúlyozta, hogy „bár a Vatikán nem áldhatja meg a meleg párokat, a jogaikat támogathatja”. A meleg gyerekek szüleit támogatásra szólította fel, és pápasága alatt egyénileg és csoportosan is találkozott többször transzneműekkel;
- Giovanni Angelo Becciu bíboros sikkasztási ügyével hangsúlyt kapott a vatikáni visszaélések kérdése, a pápa keze alatt pedig bizottságok, új vezetők kerültek a Vatikánba, hogy küzdjenek a korrupció ellen;
- egyháztörténelmet írt Irakban, az egyház nyitottságát mutatta más vallási csoportok iránt. Júniusban buddhistákkal találkozva úgy fogalmazott: „minden eddiginél nagyobb szükség van a vallásközi párbeszédre és együttműködésre”;
- a McCarrick-dosszié nyilvánosságra hozásával a Vatikán nyíltan beleállt az egyházi szexuális visszaélések elleni harcba;
- módosította a kánonjogot, hogy a nők formálisan lektorokká és akolitusokká váljanak, és a katekéta szolgálatot hivatalos hivatalként és hivatásként bevezette az egyházban.
Mint korábban írtuk, Andreas Englisch szerint Ferenc pápa a megválasztása után látványos és látványosan megosztó gesztusokat tett: elutasította a hagyományos pápai kellékeket, jelezte kiállását a szegények és a melegek mellett. Az is nyilvánvaló volt 2013 óta, hogy Ferencnek határozott, a korábbitól eltérő képei vannak az egyházról.
Egyértelmű volt, hogy aktív politikai szerepet vállal, ami teljesen eltért attól, amit konzervatív elődei képviseltek. Ezzel pedig hamar szembekerült a Vatikán konzervatív teológiai vonalával is – ezt itt mutattuk be részletesen, a pápa 2020 végén megjelent könyvében szintén politikai hangnemet ütött meg, ezt itt írtuk meg. A Budapesten tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson tett látogatásakor itthon is politikai áthallásai voltak beszédének, erről itt számoltunk be.
