Ahogyan ez az ország ebből a háborúból kijön, olyan lesz a mi sorsunk és lehetőségeink is – kárpátaljai magyarok az ukrajnai háborúban

Ahogyan ez az ország ebből a háborúból kijön, olyan lesz a mi sorsunk és lehetőségeink is – kárpátaljai magyarok az ukrajnai háborúban
A kárpátaljai Beregszász főtere 2022. március 12-én – Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

„Ez gyakorlatilag most megharmadolja a magyar közösséget. Mindenképpen százezer alatt leszünk jócskán, ha ez a helyzet rendeződik”

– mondta Beregszász melletti otthonában az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, dr. Zubánics László író, egyetemi tanár.

Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, és kitört a háború, több kollégánk is Kijevbe, Lvivbe utazott, de a múlt héten a folyamatosan ostromlott Mikolajivból is jelentkeztünk helyszíni riportokkal. Ezzel párhuzamosan a magyar-ukrán határra is többször ellátogattunk, hogy beszámoljunk az érkező menekültek kezeléséről, és Kárpátalján is eltöltöttünk néhány napot, ahol Beregszászon és Ungváron készítettünk riportokat: beszéltünk helyi magyarokkal, polgármesterrel, menekülteket fogadó civilekkel és családjukkal az országot elhagyni nem akaró, de Kárpátaljára menekülő ukránokkal is.

Ukrajnát már több mint 3,5 millió ember hagyta el az elmúlt hetekben, nagy részük Kárpátalján keresztül Szlovákia, Románia és Magyarország felé. De legalább kétszázezernyi belső menekült érkezett úgy Kárpátaljára, hogy nem szeretne külföldre menni, csak kivárja a háború végét. Eközben a kárpátaljai magyarok tömege is elhagyta az országot; egy részük Magyarországra, mások Nyugat-Európa különböző országaiba.

Hol vannak a magyarok ebben a háborúban, hogyan hat a kárpátaljai magyar közösségre, mi várható a magyar kisebbség életében a háború után, egyáltalán, változni fog-e a viszony ukrán és magyar között? – ezekről kérdeztük néhány napja Zubánics Lászlót, illetve Spenik Sándort, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének igazgatóját.

Ekkora hirtelen elvándorlás sosem volt a történelemben

Kárpátalján öt évvel ezelőtt volt egy demográfiai felmérés, ami arra jutott, hogy 120-130 ezer magyar él Kárpátalján, ami a húsz évvel korábbi méréshez képest is már közel 15 százalékos csökkenést mutatott.

2022-ben 100 ezer körüli lehet ez a szám, és most, a háború miatti hirtelen mozgás azt jelentette, hogy körülbelül 30 ezer magyar elment, mondja Zubánics László. A most az országot elhagyó magyarok egy része persze vissza fog jönni, de szerinte a helyzet rendeződése után most már mindenképp százezer alá csökken a magyarok száma Kárpátalján.

Nagyon sokan munkát, lakást fognak most már keresni Magyarországon, vagy Nyugat-Európában, sokaknál eleve tervben volt, hogy szerencsét próbáljanak máshol, és most a háború volt az utolsó lökés, hogy belevágjanak. „A létbiztonság motiválja az embereket” – mondja Zubánics, aki szerint többen már a gyerekek féléves igazolását is kikérték az iskolákból, ami azt jelenti, hogy már beíratták, vagy be fogják íratni őket máshol. De az egyetemi, főiskolai hallgatók is élnek a vendéghallgatói státusszal, amit a magyarországi egyetemek kínáltak fel, és többen jelezték, hogy szeptembertől végérvényesen távozni fognak.

„Hirtelen, rövid idő alatt ekkora elvándorlás sosem volt a történelemben, a rendszerváltás, vagy a 2014-es háború sem volt ilyen drámai hatású. Volt persze folyamatos, apránkénti kivándorlás, áttelepülés, évente 1-2 ezer fő, de ez a háború gyakorlatilag most megharmadolja az egész közösséget”

– mondja. Szerint erre a helyzetre igazán senkinek nem volt elképzelése, vagy vészforgatókönyve. A távozók a húszas-harmincas generáció, és rengeteg hadköteles, akik borzasztóan féltek. A többség eleve nem volt soha katona, akár a tanulmányai, akár más miatt halasztotta, elkerülte: „csak golyófogónak lennék jó, gondolják a legtöbben”. De hozzátette azt is, hogy olyanok is vannak, akik az első ijedtségben csak a közeli, kelet-magyarországi részre mentek át rokonokhoz, ismerősökhöz pár napra, és amikor látták, hogy Kárpátalján nyugalom van, elkezdtek visszajönni.

Dr. Zubánics László író, egyetemi tanár, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke – Fotó: Ajpek Orsi / Telex
Dr. Zubánics László író, egyetemi tanár, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke – Fotó: Ajpek Orsi / Telex

A maradók között vannak sokan, akik az életkoruk miatt nem tudnak menni, vagy közszolgálati szférában dolgoznak, önkormányzatnál, oktatási intézményekben. Zubánics szerint egyébként az iskolai oktatás ha el is tudna indulni, a kérdés már inkább az lesz, maradt-e elég gyerek: „van olyan, hogy a 10-12 fős osztályból kettő gyermek maradt itthon, és eleve kis létszámúak az osztályok, alig-alig érjük el azt az ukrán állami standardot, hogy osztály indulhasson egyáltalán”.

A kárpátaljai magyarok nagy részének megvan a magyar állampolgársága, még ha lakcím nélküli is. Sokan most lakcímet is fognak létesíteni, társadalombiztosítással együtt, tehát teljes mértékben „élesítik” az állampolgárságukat, nem csak elviekben egy honosítási okirattal. Sok esetben a magyar állampolgárság most mentőöv volt, azzal léphették át a határt könnyen, és mentesülnek a sorkatonaság alól.

Sok esetben mindenképpen forradalom zajlik a fejekben

Zubánics egy néhány évvel korábbi interjúban arról beszélt, hogy „míg Ukrajna erőből próbálta áttolni az elképzeléseit az oktatási törvénnyel kapcsolatban, a magyar fél részéről érdemesebb lett volna ezek ellen a visegrádi együttműködés keretein belül fellépni. Van szlovák, cseh és lengyel kisebbség is Ukrajnában: közös fellépés esetén Kijev nem mondhatta volna azt, hogy a magyarok már megint támadnak minket”. Most azt mondja, új helyzetet teremtett a háború, és Ukrajna uniós csatlakozásának belengetése:

„egy csapdahelyzetből már kikerültünk az EU-s csatlakozás felvetésével. Itt van egy közösségi/európai elvárás; mi támogatunk titeket, de ehhez meg kell felelnetek egy sor dolognak, például a kisebbségekkel kapcsolatban. Többek között a kisebbségi keretegyezménynek, a nyelvi Chartának. Ezeknek a számonkérési és betartatási felelőssége az uniós intézményeknek lesz a feladatuk. A csatlakozási folyamatnak vannak olyan részei, amelyhez szükséges a szomszédos országok jóváhagyása is. Itt jönnek képbe azok az EU-s tagállamok, amelyek jelentős kisebbséggel rendelkeznek Ukrajnában – Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária.”

Szerinte a csatlakozási tárgyalásoknál lehet elővenni a kérdéses pontokat, és azokról tárgyalni. Amennyiben ténylegesen végig akarják venni ezeket a csatlakozási tárgyalásokat és feltételeket, akkor itt már mindenképpen törvényi módosítások kellenek, mert jelenleg az ukrán jogszabályi háttér már nem alkalmas arra (a különböző törvénymódosításokkal meghaladta), hogy például végrehajtsák a kisebbségi keretegyezményt, vagy a nyelvi chartát. Itt mindenképpen vissza kell lépni azokhoz az alapelvekhez, amelyeket Ukrajna hatályos alkotmánya (még) tartalmaz – mondja. Ehhez mi is tudunk szakmai tanácsokat adni, hiszen egyszerre kívülről és belülről is látjuk a helyzetet, vélte.

Nem tudjuk, hogy milyen lesz a háború utáni új Ukrajna berendezkedése, milyenek lesznek a nemzetiségi arányai, de amennyiben ténylegesen vállalni akarják az európai közösséghez való csatlakozást, itt elvi kérdések fognak felmerülni az EU részéről, mondja, és hozzáteszi azt is, hogy

„a mostani viselkedés, hozzáállás, együttműködés (magyarországi magyar és kárpátaljai magyar részről egyaránt) fogja megalapozni, hogy ebben az új Ukrajnában mi magyarok hol leszünk, és milyen jogosítványokkal rendelkezünk majd egyénként, közösségként, kisebbségként. Itt most az ukrán nyelvtudás valószínűleg még fontosabb kritérium lesz”.

A kárpátaljai magyarok túlnyomó többsége az elnökválasztáson Volodimir Zelenszkijt támogatta, hiszen az előző elnök, Petro Porosenko politikája nem volt túl barátságos az ukrajnai nemzeti kisebbségekkel szemben. Sokan azóta persze csalódtak, többek között az elvett kisebbségi jogok nem visszaadása miatt, de a háború most ezt is zárójelbe teszi. Zubánics szerint az elnök támogatottsága országos szinten a háború kitörése előtt 20 százalék körül volt, ez most 90 százalék fölött van.

A háborúhoz, annak okaihoz, és az események megítéléséhez való hozzáállás a kárpátaljai magyaroknál is nagyban függ persze a tájékozottságtól, de az is meghatározó, hogy van-e beágyazottsága, netán valamilyen jövőképe ebben az országban az illetőnek. Zubánics szerint az biztos, hogy most növekszik az ukránbarátok száma, akik úgy gondolják,

„ha már ebben az országban élsz, legalább annyira legyél hazafi, hogy kiállsz az országért, mert azzal a saját gyerekeid jövőéért állsz ki. Sok esetben mindenképp forradalom zajlik a fejekben”.

Az állam iránti lojalitás valószínűleg erősödni fog. A kárpátaljai magyarok tekintetében azért Zubánics szerint azt is fontos tudni, és tisztázni, hogy honnan tájékozódnak. A magyarok többsége falvakban lakik a határ közelében, és a városi, beregszászi, pláne a munkácsi, ungvári arány nagyon alacsony. Itt, a Kárpátokon innen a magyarok pedig a magyar médiából, leginkább a magyar közmédiából tájékozódnak, és legtöbbször nemcsak a magyar kormány és az ukrán kormány közötti viszonyt, de az ukrán belpolitikai történéseket is ezen a szűrőn keresztül látják, értelmezik.

„Sokkal többet tudnak az emberek egy magyarországi celeb életéről, mint egy ukrajnai politikai döntésről” – mondja, bár szerinte ezen a háború már most változtatott egy kicsit. Az emberek elkezdtek nézelődni, érdeklődni, utánanézni, az információkat összevetni, az internetet is jobban kihasználják, többezres csoportokban vitatják meg a híreket. Ha el is kezdi valaki a mismásolást, akkor háborús övezetben élők, vagy onnan elmenekülők helyre teszik a dolgokat. És mindenki a tárgyalások végkimenetelét modellezi,

„mert rájöttek az emberek arra, hogy ahogyan ez az ország ebből a háborúból kijön, olyan lesz a mi sorsunk is, meg a lehetőségeink is”.

Most még természetesen nagyon nem lehet megmondani, milyen lesz a jövő, de benne van, hogy a jövő Ukrajnájában a kisebbségi téma és a nyelvismeret kiemelt kérdés lesz.

Azt mondja, megjelenik az ukrán politika felelősségének firtatása is, és persze, egyértelmű, hogy kisebbségi ügyekben olyan dolgok történtek az elmúlt években, ami miatt lehet haragudni Ukrajnára, de a mostani helyzetben ezt félre kell tenni: „ha visszatérünk egy normális kerékvágásba, akkor újra elő lehet venni. Lévén, hogy az uniós csatlakozás kapcsán elő is fog kerülni egy sor ilyen dolog. Megvizsgálják megvitatják, amit Ukrajnának teljesítenie kell, ha ezeket betartják, mi is boldogok leszünk” – mondja.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex
Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Meg fog változni Kárpátalja arculata

És hogy az ukrán közvélemény mit gondol a magyarokról? „Sajnos nekik van egy körülbelül 6-8 éves nagyon csúnya hergeléses tapasztalatuk. Naponta nagy országos talkshow-kban, egész oldalas újsághirdetésekben ment, hogy ezek a szeparatista magyarok, osztogatják itt az útleveleket, az első adandó alkalommal elszakítják Kárpátalját, azért vannak a kétnyelvű feliratok, azért van kint a nemzeti trikolor, mert készülnek, és várják a magyar hatóságokat” – mondja Zubánics, aki szerint rengeteg ordas hazugság terjedt el nagyon masszívan, és ezzel nem tudnak most már mit kezdeni sok esetben.

Ez volt a hivatalos hozzáállás is, amikor elkezdődött a nemzeti kurzus építése Ukrajnában, nyelvtörvény, oktatási törvény stb. „Mi voltunk a leghangosabbak, plusz mi voltunk a legkisebbek, akiket lehetett rugdosni” – mondja, és hozzáteszi, hogy egy tavalyi közvélemény-kutatás például azt hozta ki, hogy az orosz után a magyar a legelutasítottabb nemzet Ukrajnában, de a felmérést is olyan egyoldalúan mutatták be, hogy az is csak hergelésre volt alkalmas.

Magyarország, és a magyar politika a háború kitörése óta sokszor került a negyvennégymilliós Ukrajna országos médiájába, és Zubánics szerint mindig a legfrissebb hírek befolyásolják, milyen kontextusban van szó az országról. Amikor az interjút készítettük, akkor a segítségnyújtásról, az ukrán menekültek határon történő kezeléséről volt leginkább szó, aminek viszonylag pozitív kicsengése van, már csak azért is, mert ezek az emberek visszafelé is jeleznek. A legutóbbi migránsügyek után pozitív meglepetés volt, főleg a civilek, szervezetek, egyházak hozzáállása, ez megjelenik az ukrán médiában, a külképviseletek visszajelzik.

De ugyanilyen erős vita kísérte ukrán oldalról a NATO-s légtérzárról alkotott magyar kormányzati véleményt, a SWIFT-rendszerről történő döntéseket, a fegyvereknek az ország területén való átszállításával kapcsolatos álláspontot. Ebből a szempontból az a szerencsésebb eset, ha az általános uniós és NATO-állásponttal együtt „úszik” Magyarország is, mert akkor esély sincs rá, hogy külön mutogassanak az országra. Azt is fontos látni, hogy Magyarország megítélése egyben az ukrajnai magyar kisebbség megítélése.

„Ahogy a magyar kormány viszonyul Ukrajnához, úgy viszonyulnak Ukrajnában a magyar kisebbséghez”.

A kárpátaljai magyar közösségről szólva Zubánics úgy fogalmaz; „nekünk túlélni kell ezt az egészet. Több hasonlót túléltünk már egyébként: első és második világháború, málenykij robot, minden ilyen elvitte a lakosság felét, de ezeknél az utánpótlás természetes módon bekövetkezett. Most azonban nehezebb a helyzet, hiszen pont azok mentek el, akik újratermelhetnék”.

Arról már korábban is írtunk, hogy a Kárpátaljára érkező ukránok sokszor már lakásokat, ingatlanokat néznek, és ha most a háború miatt nehézkes is minden földhivatali intézés, azért látszik az érdeklődés. Ahogy üzemek idetelepítésének ötlete is előrehaladott állapotban van. Zubánics szerint

„meg fog változni Kárpátalja arculata, teljesen másmilyen emberek fognak érkezni azok helyére, akik elmentek”.

Az érkezők nem biztos, hogy az eddig alapnak vett helyi dolgokhoz úgy akarnak majd alkalmazkodni, ahogy a helyiek elvárják, mondja, és bár szerinte ez jellemzően a városokat érinti, de előbb-utóbb vásárlási lázra számít.

Talán arról érdemesebb beszélni, hogy mi maradjunk itt

„Gondolkodnak az emberek a házvásárláson is, ez biztosan így van, Hogy ez jó vagy rossz, a jövő mutatja majd meg”

– ezt már Spenik Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének igazgatója mondja nekünk, akivel Ungváron beszélgettünk. Szerinte ha viszonylag hamar befejeződik a háború, valószínűleg visszamennek azok, akik most itt húzzák meg magukat, de ha elhúzódik, többen dönthetnek majd úgy, hogy itt kezdenek új életet Kárpátalján.

Spenik Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének igazgatója – Fotó: Ajpek Orsi / Telex
Spenik Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének igazgatója – Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Sokan mondják, hogy nagyon megtetszett itt nekik, és nem akarnak majd elmenni, mondja, de szerinte az, hogy hogyan hat az itteni magyar kisebbségre ez a folyamat,

„nem is attól függ elsősorban, aki idejön, hanem rajtunk, hogy elmegyünk-e innen. Talán arról érdemesebb beszélni, hogy mi maradjunk itt”.

Hozzáteszi, hogy remélik, annyira azért nem fogják érezni a változást, ami egyébként nem is csak a magyar kisebbségről szól, hanem általában a Kárpátalján élőkről: az ukránok ugyanúgy látják, hogy kicsikét más típusú emberek is érkeztek, egy kicsit ők is félnek az esetleges átalakulástól. A magyarok tekintetében pedig azt is látni kell, hogy a magyarság nagyobb része falvakban él, azok, akik itt lakásokat néznek, nem a falvakban terveznek vásárolni, inkább a városokban maradnának, ami Ungvárt, Munkácsot és maximum Beregszászt jelenti.

A helyiek félelméről azt mondta, egy szűk, minden közösségben megtalálható kisebbség viselkedése erősíthet rá erre. „Ungváron megjelent 30 ezer ember, vagy több. Mint általában minden közösségben, ebben is mondjuk van 5 százalék, ami problémásabb. Ez már 1500 ember. Ha ők csinálnak valamit, azt fogja látni mindenki” – mondja, és hoz egy példát: a városban a tilosban parkolás sem, de a mozgássérült parkolóhelyekre parkolás pláne nem volt jellemző, új jelenség a helyieknek, hogy hatalmas Lexus dzsippel állnak a mozgássérült helyre, rendszámból láthatóan belső-Ukrajnából érkezők.

A kárpátaljai magyarok túlnyomó többsége Zelenszkijt támogatta a választásokon, és Spenik szerint az összmagyarság Kárpátalján arra számított Zelenszkij elnökségével, hogy a viszonyok a kisebbséggel javulni fognak, ám ez nem teljesen jött össze. Voltak megbeszélések, volt kommunikáció, de a főbb kérdések, amik az előző kormányzattal is konfliktusosak voltak, azok nem oldódtak meg. Ennek ellenére úgy látta, hogy ha folytatódnak az egyeztetések, kezelni tudták volna a problémásabb kérdéseket is. De jött a háború, aminek már nemzetiségtől függetlenül mindenki megissza a levét.

Speniket kérdeztük a magyar kormány oroszbarát politikájáról is, illetve annak hatásáról a kárpátaljai magyar kisebbségre, arra, hogyan kezelik az ukránok a magyarokat helyben. Szerinte nyilván van hatása, és nyilván ez is az egyik dolog, amit az ukránok rá tudnak olvasni a helyi magyarokra, de ez nem volt kiváltó oka semminek, csak korábbi dolgokra rakódott rá.

Ezt azért az ukránok kezdték a nyelvtörvénnyel, amikor 2017-ben elfogadták az oktatási törvényt, mondtuk nekik, hogy nem biztos, hogy ez így a legegészségesebb dolog, és akkor kezdték az ukránok azt kommunikálni, hogy a magyarok milyen rosszak – mondja. Lehet hogy közben belekeverik a magyarországi oroszbarátságot, de alapvetően az ukránok vettek el olyan jogokat, amelyek korábban megvoltak, és amikor a helyi magyarok és a magyar kormány azt mondta, hogy ezt nem szeretnék annyiban hagyni, akkor kezdődött el egy óriási magyarellenes kampány Ukrajnában.

Spenik szerint egyébként Kárpátalján, a helyi ukránokkal normális a viszony, mert helyben talán jobban lehet is kommunikálni a valóságot, de szerinte a hegyeken túl már mindenki csak annyit tud, amit az országos médiából hall, ott pedig nem sikerül megjelentetni a magyarság hangját, vagy akár cáfolatokat az igaztalan vádakra.

Szerinte ehhez egy normális kampányt kellene kidolgozni, pénzt, erőforrást és csapatot szánni rá. Egy-másfél év alatt lehetne kezelni, hogy más vélemény is megjelenjen az ukrán médiában, mondja. Sok valódi, fontos segítséget nyújtott Magyarország, de ezt Kijevben senki sem kommunikálta, legyen szó akár gazdaságfejlesztési programokról. Amiket érhet kritika, hogy az országnak csak egy részén valósul meg, de „így vagy úgy, ez a Kárpátalján történő befektetés mégis az ukrán GDP-ben jelenik meg”.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex
Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Az ukrán-magyar viszony helyben most mindenképp csitult: most háború van, megtámadták Ukrajnát, mi is Ukrajna részei, állampolgárai vagyunk – mondja. Amikor a háború elkezdődik, az emberek fejében sok minden összekeveredik, szerinte nem is lehet egységes összképről beszélni abban, hogy hogyan gondolkodnak a kárpátaljai magyarok a helyzetről. De nagyon fontos lesz, hogy a háború után milyen lesz Ukrajna politikája, mondja, és a kérdésre, hogy van-e remény arra, hogy a háború után jobb lesz a viszony, úgy fogalmaz,

„mondjuk úgy, már akkor is jobb lesz, ha nem lesz rosszabb”.

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!