A humoristából lett elnök, aki most Putyin első számú célpontja

Legfontosabb

2022. március 02. – 12:02

A humoristából lett elnök, aki most Putyin első számú célpontja
Fotó: Ukrán Elnöki Sajtóiroda / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

2014-től az egyik ukrán kereskedelmi tévén négy éven át futott egy vígjátéksorozat. A főszereplő egy vidéki történelemtanár volt, akit a filmben Vaszilij Goloborogykinnak hívtak, ami kábé annyit tesz: pelyhesszakállú. A nép szolgája című sorozat arról szólt, hogy a tanárt váratlanul Ukrajna elnökévé választják, és bemutatta, mit tenne egy ilyen elnök egy ország élén. A filmben Goloborogykin például nem fekete autókból álló konvojjal járt dolgozni az elnöki hivatalba, hanem biciklin vagy trolin.

A film főszereplőjét Volodimir Zelenszkijnek hívták, aki jelenleg az Oroszország által megtámadott Ukrajna elnöke, Vlagyimir Putyin orosz elnök hadműveleteinek egyik legfőbb célpontja. Humoristából lett háborús elnök és az orosz agresszióval szembeni ellenállás szimbóluma, az elmúlt évtizedek legnehezebb időszakában vezeti Ukrajnát.

Még kritikusait is meglepte a válságos időben

A háborúkat szeretjük megszemélyesíteni: ha annak idején Sztálin, Churchill és Roosevelt csatázott Hitlerrel, most hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Putyin és Zelenszkij vívja a harcát. Az egyik oldalon áll Putyin, a világpolitika nehézsúlyú szereplője, aki 21 éve van hatalmon, tagja volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, dolgozott a KGB-nél, majd az FSZB-nél. A 44 éves Zelenszkij teljesen a politika világán kívülről érkezett: egy tévés személyiség, egy komikus, akit 2019-es megválasztásakor talán a leginkább a magyar Bödőcs Tiborhoz lehetett volna hasonlítani.

Putyin és Zelenszkij harca azonban nem áll olyan messze a valóságtól. Putyin nem árult zsákbamacskát: többször is utalt rá, hogy a katonai támadás célja az ukrán vezetés megdöntése. Zelenszkij is azt mondta: most ő Oroszország első számú célpontja, és hiába ajánlották fel neki az amerikaiak a kimenekítést, ő nem fogja elhagyni Kijevet, kitart a végsőkig. Közben már több légi csapás és tüzérségi támadás érte a fővárost, Kijev egyik kerületébe behatoltak az orosz páncélosok is, de hétfőn tartottak első körös egyeztetéseket is az ukrán és az orosz tárgyalódelegáció tagjai is, és ez a folyamat szerdán folytatódhat – Zelenszkij azt üzente az oroszoknak: Először álljon le a bombázás, utána üljenek le újra az asztalhoz. Zelenszkij korábban azt is jelezte, nem teszik le a fegyvert, meg fogják védeni hazájukat és a gyerekeiket. Felállva tapsolták, amikor videón bejelentkezett az Európai Parlament plenáris ülésére.

Zelenszkijt a rendkívüli helyzet közben szinte már államférfiúi magasságokba repítette.

Az orosz invázió előtt néhány órával higgadt beszédet tartott, amelyben az orosz néphez oroszul is szólva elmondta: megpróbálta felhívni Vlagyimir Putyint a háború elkerülése érdekében, de hallgatásba ütközött. A háború mediális megjelenését tekintve egyértelműen Putyin az agresszor, Zelenszkij pedig a civil, aki a legválságosabb időkben is szelfivideókkal tartja a lelket az ukrán népben, egyesíteni igyekszik a nemzetet, hangot ad az ukránok felháborodásának és az orosz támadás elleni dacnak. A BBC szerint Zelenszkij ezzel olyan oldalát mutatta meg, amely sok kritikusát, köztük az értelmiség nagy részét is meglepte.

A Nép Szolgája

Zelenszkij 1978-ban született egy zsidó család egyetlen gyermekeként az ukrán vasércfeldolgozás központjában, az Ukrajna délkeleti részén fekvő Krivij Rihben. Apja a helyi főiskola tanszékvezetője, anyja mérnök volt. Zelenszkij ugyan jogi végzettséget szerzett, de a gyakornoki időt leszámítva nem dolgozott jogászként. Sokkal meghatározóbb volt másik karrierje: az iskola tehetséges bohócából fokozatosan emelkedett fel az ország legismertebb komikusává. Az egyik vígjátékban nála egy fejjel magasabb nőket hódított meg, a másikban Napóleonként bolondozott a golyózáporban, de a fő profilja a politikai szatíra volt.

A Studio Kvartal 95 nevű csoport tagjaként 1999-től húsz éven át készítettek szatírákat az ország vezető politikusairól. A közben milliomos producerré váló Zelenszkij a televízióknak szállított szatirikus műsorok mellett sorozatokat is gyártott. Az egyik ilyen volt A nép szolgája, ami négy éven át futott a tévében. Az igazi meglepetés az volt, amikor 2019. január elsején az 1+1 adón nem Petro Porosenko akkori elnök beszédét közvetítették, hanem a népszerű sorozatból már jól ismert, tanárból elnökké lett Goloborogykin, azaz Volodimir Zelenszkij jelent meg, aki bejelentette: indul a 2019. márciusi elnökválasztáson. És ez nem volt vicc. A pártja neve stílszerűen a tévésorozat címe lett: a Nép Szolgája (Слуга народу).

Az elit ellen

A 2019-es választás tétje az volt, marad-e az erős nyugati integrációs irány, vagy Ukrajna ismét közelebb kerül az orosz befolyáshoz. Egy súlyos nehézségekkel küzdő ország készült választásra, amelyet évtizedek óta nem sikerült kirángatni a mocsárból. A 2004-es első narancsos forradalom Viktor Juscsenkót emelte a csúcsra, aki aztán 2010-ben 6 százalékos eredménnyel bukott meg. Aztán jött 2014-ben a Krím elcsatolása és a súlyos katonai összecsapásokat kiváltó, kelet-ukrajnai szakadár területek önhatalmú kikiáltása a donyecki és luhanszki régióban. Ezután az oroszbarát Viktor Janukovics lett az elnök, akinek a 2014-es majdani forradalom idején kellett elmenekülnie Oroszországba.

Aztán érkezett az elnöki hivatalba az édességiparban és a járműgyártásban érdekelt Petro Porosenko, Ukrajna egyik leggazdagabb embere, aki végül sem a gazdaságon nem tudott nagyot lendíteni, sem a Krímet egyoldalúan elcsatoló és a kelet-ukrajnai szakadárokat burkoltan támogató Oroszország ellen nem talált megoldást. Az országban tombolt a korrupció, a lakosság nyomorgott és fázott. Ukrajna a háborús konfliktus miatt tulajdonképpen az orosz gázt csak nyugati közvetítőkön keresztül tudta beszerezni komoly felárért. Az IMF felmérése szerint 2019-ben Ukrajna volt Európa legszegényebb állama, amelyet Koszovó és Moldova is megelőzött.

Az új jelölt népszerűsége meredeken emelkedett, és végül a közvélemény-kutatásokban már fej fej mellett álltak Porosenkóval a második helyen a narancsos forradalom emblematikus alakja, Julija Timosenko volt miniszterelnök után. Az akkori elemzések Porosenkót egyébként nyugatos beállítottságúnak sorolták be, míg az orosz anyanyelvű Zelenszkijt inkább Moszkva felé húzónak gondolták. Tény, hogy a komikus korábbi tévéshow-iban

érdekes módon leginkább a Nyugat-barát politikusokon köszörülte a nyelvét: kapott tőle keményen Juscsenko és Porosenko is, míg az oroszbarát Viktor Janukoviccsal általában kesztyűs kézzel bánt.

Azt is kiderítették róla, hogy a Porosenkóval összekülönbözött milliárdos, az 1+1 tévécsatornát is birtokló Igor Kolomojszkij oligarcha, egykori dnyepropetrovszki kormányzó állhat mögötte.

Míg Porosenko a kampányát inkább az orosz veszélyre hegyezte ki, addig Zelenszkij az ország belső problémáit, a korrupciót emlegette fel, de azt tartották róla, hogy az oligarcha által preferált gazdasági és politikai visszarendeződést és az oroszokkal való békülést képviseli – írtuk róla korábban az Indexen.

Más elemzők szerint míg a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő országban Porosenko a nacionalizmust fűtötte, erőltette az ukrán nyelvtörvényt, a saját, ukrán ortodox egyház megalapításával volt elfoglalva, addig Zelenszkij népszerűsége egyrészt az oroszokkal való megbékélés hangsúlyozásának köszönhetően emelkedett, másrészt a politikai elit elleni támadások miatt. Meggyőződése volt, hogy először az ország gazdasági problémáit és főként az ahhoz vezető korrupciót és az oligarchák rendszerét kell felszámolni.

Zelenszkij a kárpátaljai magyarság körében is elfogadott volt, mert nem támogatta a nyelvtörvényt, amelyet Kárpátalján a magyar nyelvű oktatást fenyegető veszélynek tekintettek. Főleg a fiatalok kedvelték, nemcsak azért, mert viccesnek tartották, hanem mert új arcokra vágytak a politikában. A régóta porondon lévő politikusok már elhasználódtak, és elvesztették a választók bizalmát.

Aratott a választásokon

Végül Zelenszkij és Porosenko jutott be az elnökválasztás második fordulójába. Zelenszkijt itt sem hagyta cserben komikusi vénája. Tévévitára hívta ki Porosenkót, aki öt éven át nem volt hajlandó kiállni senkivel nyilvános eszmecserére. Zelenszkij azonban különleges feltételeket szabott a vitához, például azt, hogy előtte mindketten essenek át alkohol- és drogteszten. Mindezt még azzal is megfejelte, hogy a szavazáson végül harmadik helyre szorult Julija Timosenkót kérte volna fel a vita „pártatlan és elfogulatlan” vezetésére, aki egyébként Porosenkót korábban hazaárulással és választási csalással vádolta meg. Közben kritikusai Zelenszkijről is azt mondták: ő maga is kerülte a kampányban az élő televíziós szerepléseket, hogy hiányos tárgyi tudása nehogy szemet szúrjon a választóknak.

Zelenszkij eredményvárója a választások első fordulóján 2019. március 31-én – Fotó: Piero Quaranta / KONTROLAB / Getty Images
Zelenszkij eredményvárója a választások első fordulóján 2019. március 31-én – Fotó: Piero Quaranta / KONTROLAB / Getty Images

Zelenszkij végül megsemmisítő vereséget mért Porosenkóra: a szavazatok 73,2 százalékát kapta,

míg az addigi államfő mindössze 24,45 százalékot ért el. Korábbi sorozatszerepéhez híven az új elnök a beiktatási ceremóniára gyalog érkezett, aztán hamar berobbant a politikába. Bár 2019 októberében amúgy is parlamenti választásokat tartottak volna, de ő távozásra bírta a védelmi minisztert, a titkosszolgálat vezetőjét, majd Volodimir Hrojszman ukrán kormányfőt, és feloszlatta a törvényhozást. A 2019. július 21-én tartott előre hozott parlamenti választásokon 44 százalékos eredményével a Nép Szolgája lett a független Ukrajna történetének legnagyobb többséggel megválasztott pártja. A párt a 424 fős ukrán parlamentben 254 mandátumot (59 százalék) szerzett.

Zelenszkijt és pártját a hagyományos politikai kategóriák szerint a populizmussal lehet a legjobban jellemezni. Az ígéretei között szerepelt a teljes korrupciómentesség, a jó autópályák, a nép gyakori meghallgatása népszavazások útján, az igazságosság, a biztonság, a szakadár területeken foglyul ejtett katonák hazahozatala és a kelet-ukrajnai háború befejezése tárgyalásos úton.

Harc az oligarchák ellen

Ezután jöttek a politika és az ország vezetésének nehéz hétköznapjai. Zelenszkij 2019-ben fontos szereplőjévé vált a Donald Trump elleni impeachment-eljárásnak. A két elnök július 25-én beszélt telefonon, és Trump itt arra kérte az ukrán államfőt, hogy indítson korrupciós vizsgálatot Joe Biden demokrata párti exalelnök és leendő elnökjelölt fia ellen, aki korábban egy ukrán gázipari cég igazgatótanácsának tagja volt.

2020-ban jött a koronavírus-járvány, ami az addig külföldön legalább valamilyen munkát és jobb megélhetést találó ukránok nagy tömegeit sodorta vissza az országba. Zelenszkij 2020 tavaszán azzal szembesítette a pártja képviselőit, hogy az ország előtt két út van: a csőd vagy az IMF hitele. Az első hivatali év elteltével az ő népszerűsége is csökkent, de nem annyival, mint elődeié. Bírálták amiatt, hogy nem megfelelő embereket választott maga mellé, oligarchák környezetébe bekötött figurák is feltűntek az ország vezetésében. Hiába nem merült fel semmilyen korrupciós ügy ellene, az országban továbbra is jelen van a korrupció, a lakosság életkörülményei nem javultak, és bár 2020 júliusában sikerült tűzszünetet kötni, a kelet-ukrajnai háborút nem sikerült befejezni.

A fentiek alapján talán elsőre nem érthető, hogy egy inkább oroszbarát, orosz anyanyelvű ukrán elnök miért nem volt jó Moszkvának.

Moszkva kezdettől nem nézte jó szemmel Zelenszkij előretörését. Túl öntudatos ukrán politikát képviselt, inkább az ország belső problémáira koncentrált, emiatt nem lehetett Oroszország ellenségeként mutogatni rá.

Kezdetben a Nyugat sem tudott mit kezdeni vele, hiszen a Nyugat-barát Porosenko legyőzésével került hatalomra. Az ukrajnai helyzet bonyolultságát mutatja, hogy korábban Porosenko bármennyire Nyugatra orientálódott is, és inkább az ország nyugati részén élő nacionalisták voltak a támogatói, maga is egy oligarcha volt, és éppen a Putyin-barát keleti oligarchákkal szövetkezett.

Bármennyire is nagy hagyomány Ukrajnában, hogy ott az oligarchák csinálják meg a politikusokat, Zelenszkij igyekezett ragaszkodni választási ígéretéhez, és fellépni a nagy hatalmú mogulok ellen. Egyre jobban igyekezett elhatárolódni például a már említett Igor Kolomojszkijtól, akit támogatójaként emlegettek. 2020 májusában egy banktörvényt fogadtak el, amit „Kolomojszkij-ellenes” törvényként is emlegettek, mivel megtiltották volna, hogy az oligarcha többségi tulajdonában lévő, csődközeli helyzetbe került és államosított PrivatBankot az egykori tulajdonos visszaszerezze.

Tavaly szeptemberben a parlament elfogadta az oligarchaellenes törvényt, amely alapján az oligarchának minősített személyek nem finanszírozhatnak pártokat, nem vehetnek részt privatizációs ügyletekben. A vagyoni helyzet és médiabefolyás alapján 13 oligarchát azonosítottak. Tavaly novemberben aztán Zelenszkij azzal állt elő, hogy államcsíny készült ellene, amely mögött a szénnel, acéllal, energetikával, kereskedelemmel, távközléssel, médiával foglalkozó Rinat Ahmetov, a Sahtar Donyeck futballklub elnöke áll. Zelenszkij érdekes eszközhöz folyamodott, meghívta a hivatalába Ahmetovot, hogy beszélgessenek.

A cél a NATO, a következmény a háború

A Nyugat és Kelet erővonalai között hánykolódó ország alkotmányába még Porosenko idején, 2019 februárjában beleírták, hogy Ukrajna célja az Európai Unió- és a NATO-tagság elnyerése. Az ország 2020-ban a NATO kiemelt esélyű partnerévé vált, de a szövetségen belül sem volt egyértelmű annak megítélése, hogy valóban taggá kell-e válniuk.

A plakát felirata: Védjük a jövőt! Ukrajna–NATO–Európa – Fotó: Maksim Levin / Reuters
A plakát felirata: Védjük a jövőt! Ukrajna–NATO–Európa – Fotó: Maksim Levin / Reuters

Közben egyre erősebbé vált Moszkva ellenszenve. A szakadár köztársaságok védelme mellett Putyin tavaly biztonsági garanciákat követelt a Nyugattól arra, hogy nem történik meg az észak-atlanti szövetség keleti bővítése. Ekkor már javában zajlott a fenyegető orosz hadgyakorlat több mint 160 ezer katonával Ukrajna határainál, ami aztán átcsapott a mostani invázióba. Zelenszkij az utolsó pillanatig igyekezett kerülni a háborús retorikát: a diplomáciai megoldást kereste, óvott a pániktól, kifogásolta az USA és más nyugati kormányok figyelmeztetéseit, elvégre az országa már nyolc éve harcban állt a szakadár területekkel.

Az igazi fordulat a február 19-i müncheni biztonsági konferencián elmondott beszédében következett be. Itt igyekezett tudatára ébreszteni a nyugati országokat annak, hogy Putyin már 15 évvel korábban ugyanezen a konferencián elutasította az Egyesült Államok által vezetett világrendet, és Oroszország újjáéledéséről beszélt. Az érzelmekre is próbált hatni. Mesélt egy kelet-ukrajnai óvodában tett látogatásáról, amelyet néhány nappal korábban tüzérségi találat ért. „Amikor egy iskola játszóterén megjelenik egy bombatölcsér, akkor a gyerekekben felmerül a kérdés: elfelejtette a világ a 20. század hibáit?” – szembesítette vele a jelenlévő nyugati politikusokat.

„A közömbösség bűnrészessé tesz” – szólt a hallgatósághoz, és szavak helyett világos elköteleződést, valódi segítséget várt.

Bírálta például Németországot, amely nem volt hajlandó fegyverekkel segíteni az ukrán hadsereget (ez azóta változott). Az elnök aggodalma érthető volt. Garanciákat akart országa biztonságára, attól tartott, hogy Ukrajna tartósan ütközőzóna lesz a Nyugat és Oroszország között.

Putyin hivatalosan hangoztatott célja Ukrajna fegyverarzenáljának leszerelése, de közben arra biztatta az ukránokat, majd pedig a hadsereget, hogy döntsék meg a kijevi kormányt. A kormányt gúnyosan „drogfüggőkből és neonácikból álló bandának” nevezte, „fasiszta, náci” rezsimnek az ország demokratikusan megválasztott vezetését, ami a zsidó származású Zelenszkij esetében különösen visszás. Az ukrán elnök meg is fordította a dolgot: vajon hogy lehetne nácinak nevezni egy népet, amely több mint 8 millió emberéletet áldozott a nácizmus legyőzésére, és mondják ezt a nagyapjának, aki ennek jegyében harcolta végig a második világháborút a Vörös Hadseregben, és a függetlenné vált Ukrajnában halt meg.

A tévésorozatban a Zelenszkij által alakított karakternek nem sikerült végrehajtania a reformokat, és le kellett köszönnie az elnökségről. Azt most még nem tudni, a valóság milyen sorsot szán neki igazi államfőként. Ilyen fordulatot egyetlen forgatókönyvíró sem mert volna kitalálni.

Kövess minket Facebookon is!