Meleg szavakkal tolmácsolhatják Ukrajnának: ne reménykedjen azonnali EU-tagságban

Biztos hallottak már arról a tévésorozatról, amiben Volodimir Zelenszkij – aki akkor még csak Ukrajna egyik legnagyobb sztárja volt – eljátssza az egyszerű nép gyermekéből megválasztott államfőt. Ebben a sorozatban hangzik el az a jelenet, amikor Angela Merkel német kancellár felhívja a fikciós ukrán elnököt, és azt mondja neki:

– Üdvözlöm! Úgy döntöttünk, hogy felvesszük az országát az Európai Unióba.
- Aztakurva! Ööö, mármint, aztamindenit! Tudja, mennyire boldog vagyok! Nagyon szépen köszönöm mindannyiunk nevében, mi, ukránok olyan régóta vártunk erre…
- Ukránok?
- Igen, ukránok.
- Ó, annyira sajnálom, elnézést a hibáért, Montenegrót akartam keresni.

Persze egy uniós tagfelvétel nem egy szimpla telefonhívásból áll, és pláne nem egyedül a németek döntenek róla, de Zelenszkij most a való életben, az ukrajnai orosz invázió megindulása után pár nappal arra kérte az Európai Uniót, vegye fel Ukrajnát rendkívüli eljárásban, a lehető leghamarabb.

Biztató szavak vannak, más nemigen

Egy hasonló javaslatot békeidőben egyszerűen csak körberöhögnének Brüsszelben – most viszont Kijevet is támadják a város körül gyűlő orosz erők, az ország nagyvárosait rakétákkal, tüzérséggel pusztítják keletről, és olyan menekültáradat indult az EU irányába, ami még a 2015-ös hullámnál is nagyobb kihívást jelenthet. Ebben a helyzetben pedig több tagállam is beállt a javaslat mögé, köztük Magyarország is.

Bár azóta több uniós országból kapott Zelenszkij biztató szavakat is a humanitárius segítség és a fegyverszállítmányok mellett, az elmúlt napokban azért több szereplő is utalt arra, hogy háború ide vagy oda, nem részesülhet Ukrajna különleges bánásmódban. A Bloombergnek a csütörtök-pénteken Versailles-ban tartott EU-csúcs előtt nyilatkozó diplomáciai források szerint több nyugat-európai ország nem sietne már a héten tagjelölti státuszt adni Ukrajnának.

Eszerint például Németország és Hollandia is bármilyen politikai döntés előtt az Európai Bizottság véleményét várná, hogy mennyiben áll készen Ukrajna a csatlakozási folyamat megkezdésére. Ezek az országok gyakorlati támogatást akarnak nyújtani Ukrajnának, és elérni a háború befejezését. A javaslatot támogató országok szerint viszont szimbolikus értelemben fontos lenne az EU-s vezetőknek beállniuk Ukrajna tagsági kérelme mögé, még ha a folyamat hosszúnak és bonyolultnak ígérkezik is.

Vlagyimir Putyin orosz elnök háborúja viszont az EU felé lökte nemcsak Kijevet, de két másik volt szovjet tagköztársaság kormányát is – Ukrajna mellett ugyanis Moldova és Grúzia is hivatalosan kérte a felvételét az Európai Unióba. Igaz, ebben a pillanatban ugyan senki nem tudná megmondani, mikorra lehetnek ezekből az országokból uniós tagállamok, és ha még meg is szerzik hivatalosan a tagjelölti státuszt, azután is akár évtizedekig tartó huzavona következhet.

Bizonyítsátok, európaiak, hogy nem hagytok el minket

Zelenszkij február 26-án beszélt nemzetközi tárgyalásain arról, hogy országa biztonsága érdekében meg kellene fontolni azt a lehetőséget, hogy Ukrajna gyorsított eljárásban csatlakozzon az Európai Unióhoz. Erre az egyik legfontosabb partnerétől, Lengyelországtól megerősítést kapott, majd február 28-án hivatalosan is benyújtották az ország tagfelvételi kérelmét:

„Arra kérjük az Európai Uniót, hogy vegye fel azonnal Ukrajnát egy új, különleges eljárás keretében. A célunk az, hogy együtt éljünk minden európaival, és, ami mindennél fontosabb, hogy egyenrangúak legyünk velük. Biztos vagyok abban, hogy ez így tisztességes. És abban is biztos vagyok, hogy ez lehetséges”

– üzente az EU vezetőinek. Első körben nyolc uniós tagállam – Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia – biztosította támogatásáról Ukrajnát, majd csatlakozott a kezdeményezéshez Románia és Magyarország is.

Hivatalosan ugyan Ukrajna még nem vált tagjelöltté, de az ország már jó ideje felvette a kapcsolatot az EU-val: 2017-ben írták alá azt az együttműködési megállapodást, amelyben mindkét fél megállapodott arról, hogy igyekeznek minél szorosabbra fűzni a gazdasági és a politikai kapcsolatokat. Bár azóta érdemben nem sikerült közelebb kerülnie az országnak az EU-tagsághoz, de az ukrán elnök szerint az orosz támadás teljesen új helyzetet teremtett.

„Bizonyítsátok, hogy velünk vagytok. Bizonyítsátok, hogy nem hagytok el minket. Bizonyítsátok, hogy tényleg európaiak vagytok”

– hangsúlyozta például az Európai Parlament előtt elmondott üzenetében Zelenszkij. Az EP volt az első uniós intézmény, ami kifejezte a támogatását Ukrajna EU-csatlakozási szándékára, de a másik két fő szerv, az Európai Tanács és az Európai Bizottság sem zárkózott el az ötlettől. Charles Michel, a Tanács elnöke Twitteren úgy reagált, „Ukrajna a családunk része”, Ursula von der Leyen EB-elnök szerint pedig „idővel” Ukrajna is az EU része lesz, és minden támogatást megadnak, hiszen „egyek közülünk”.

Igaz, azt Charles Michel azért megjegyezte, hogy az uniós intézmények véleménye nem biztos, hogy megegyezik mind a 27 tagállaméval: „Régóta vágyott kérése Ukrajnának az uniós tagság. De különböző vélemények és érzékeny álláspontok vannak az EU-n belül a bővítéssel kapcsolatban.”

Nem létezik rövid távú megoldás

Eleve, az Európai Unió még soha nem vázolt fel egy ilyen „különleges eljárást” egy gyors csatlakozásra bizonyos enyhítő körülmények miatt, így első körben ki kéne találni egy ilyet, írja a France24 cikke. Eddig minden uniós csatlakozási folyamat több évig tartott – egyedüli kivételt az egykori Kelet-Németország integrálása jelenthet, ami 1990-ben került be a német újraegyesítéssel az akkor még Európai Közösségeknek nevezett szövetségbe. Igaz, ott eleve az NDK szűnt meg létezni, területe és lakossága az NSZK része lett, ami eleve EK-alapító volt 1957-ben – így nem lehet azt mondani, hogy akkor egy új ország csatlakozott volna a szövetséghez.

Nem véletlen, hogy az NDK-val egy blokkba tartozó kelet-közép-európai tagországok csak 2004-ben csatlakozhattak az Unióhoz – pedig Magyarország és Lengyelország már 1994-ben beadták csatlakozási kérelmüket. A blokknak ugyanis első körben időt kell szánnia arra, hogy átvizsgálja az ukrajnai jogszabályok minden egyes aspektusát, a környezetvédelemtől kezdve a jogállamiságon át a gazdaság, a mezőgazdaság és az ipar működéséig – és meg kell állapítania, hogyan lehet összhangba hozni Ukrajna törvényeit az uniós joggal.

„Világosan látható, hogy erre nem létezik rövid távú megoldás. A valóságban nem tudnánk gyorsabban haladni Ukrajnával, mint korábban a többi tagállammal. Tapasztalatból tudjuk, hogy közel tíz évbe telik megszerezni az uniós tagságot”

– mondja Pascale Joannin, a Robert Schuman Alapítvány igazgatója. Még az EU honlapja is hangsúlyozza, hogy a csatlakozási folyamat „nem egyik napról megy a másikra”.

A háború okozta kihívások pedig egyáltalán nem biztos, hogy gyorsítanának egy ilyen folyamaton, sőt: a Libération arról ír, hogy egy azonnali ukrán EU-tagság hadiállapotba sodorhatná az egész szövetséget, hiszen a lisszaboni szerződés – a NATO szerződés 5. cikkéhez hasonlóan – tartalmaz egy kölcsönös védelmi záradékot. Ez akár azonnali háborús helyzetbe is hozná Oroszországgal az EU-t.

Nyolcvanezer oldalnyi jogszabályról van szó

Ennek ellenére az elmúlt napok fejleményei alapján ha az Unióhoz való csatlakozás csak egy népszerűségi versenyen múlna, akkor Ukrajna garantált helyet kaphatna, írja a Financial Times. A valóságban azonban a lassú, komplex folyamat tele van technikai kihívásokkal, sokszor fájdalmas reformokkal, a csatlakozást pedig mind a 27 tagállamnak támogatnia kellene. Bár Zelenszkij beszédét állva tapsolták meg a képviselők az Európai Parlamentben, nem sokkal ezután Belgium miniszterelnöke, Alexander de Croo igyekezett azért visszafogni a várakozásokat: egyetértett azzal, hogy szoros együttműködésre van szükség Ukrajnával, de szerinte „az uniós tagság valami teljesen más, ami egy sokkal hosszabb folyamat eredménye”.

A csatlakozási folyamat célja ugyanis az, hogy a tagjelölt ország teljes mértékben megfeleljen az EU demokratikus, gazdasági és szociális normáinak, írja az Euronews. A folyamat első lépéseként egy állam leadja a jelentkezést – ez már megtörtént Zelenszkij kérelmével. Ezt első körben megvizsgálja a Bizottság, majd ajánlást nyújt be az Európai Tanácshoz, hogy támogatja, vagy elutasítja a kérelmet. A Tanácsnak egyhangúlag kell jóváhagynia Ukrajna jelentkezését, míg az Európai Parlamentben egyszerű többséget kell szereznie a kérelem támogatóinak. Ha mind a három uniós intézménytől pozitív válasz érkezik, onnantól kezdve válik hivatalosan is Ukrajna tagjelöltté.

Ezután a Bizottság kidolgozza a tárgyalások keretét, amelyet a 27 tagállamnak szintén egyhangúlag kell jóváhagynia – Ukrajnát pedig még a tárgyalások előtt arra kérik majd, hogy kezdje meg a reformokat a csatlakozáshoz. A csatlakozási tárgyalásokat is a Bizottság irányítja majd: 35 fejezetet tárgyalnak át, melyet hat csoportra osztottak fel:

• alapvető ügyek;
• belső piacok;
• versenyképesség és belső növekedés;
• zöld ügyek és fenntartható összeköttetés;
• erőforrások, mezőgazdaság, kohézió;
• külkapcsolatok.

A 35 fejezet szigorú sorrendben követi egymást, és csak akkor nyithatnak meg egy újabb fejezetet, ha az előzőt véglegesen lezárták. Igaz, az elsőként megnyitott fejezet az alapvető ügyekről – mint az igazságszolgáltatás, az emberi jogok és a közintézmények – egyben az utolsó lezárandó fejezet is, az EU ugyanis ezzel is hangsúlyozni akarja a demokratikus értékek fontosságát.

„Az uniós szabályok és rendeletek hatalmas mennyisége miatt a tárgyalások időigényesek, hiszen minden egyes jogszabályt el kell fogadnia a tagjelölt országnak nemzeti jogként” – magyarázza hivatalos állásfoglalásában az EU. Több mint 80 ezer oldalnyi jogszabályról van itt szó, a környezetvédelmi előírásoktól kezdve az élelmiszer-higiéniai szabályokon át mindenig.

Ha végrehajtotta egy tagjelölt a reformokat, és lezárták a csatlakozási tárgyalásokat, akkor ezután szavaznak még a Tanácsban az állam- és kormányfők, az Európai Parlamentben pedig a képviselők arról, hogy támogatják-e a jelölt csatlakozását. Míg az EP-ben abszolút többséget kell szereznie a támogatóknak a csatlakozáshoz, a Tanácsnak egyhangúlag kell döntenie a felvételről. Ezután ratifikálhatják a csatlakozási szerződést mind a jelenlegi tagállamokban, mind a tagjelölt országban – ami egy adott időpontban az Európai Unió tagja lesz.

Törökország már 35 éve toporog az előszobában

Hogy mikor, az persze nincsen kőbe vésve: a csatlakozási folyamat összetett, fáradtságos, nagy költségekkel jár, több évig (ha nem évtizedekig) húzódik, és kivételes elkötelezettséget igényel a tagjelölt országtól. Persze változó, milyen hamar csatlakozhat egy ország az Unióhoz: míg Ausztria, Finnország és Svédország viszonylag hamar, két év alatt teljesítette a feltételeket, Horvátországnak ehhez nyolc év kellett – Magyarország és Lengyelország számára pedig tíz év telt el, míg az 1994-ben beadott csatlakozási kérelem után 2004-ben az EU tagjává váltak.

Ukrajna a csatlakozási szándék benyújtásával elindította ezt a folyamatot – viszont még ellenőrzik azt, hogy megfelelnek-e a tagjelölti státusz feltételeinek, és az sem jelent semmiféle garanciát, ha megkapják ezt a státuszt. A folyamat döntően a 27 tagállam politikai vezetésén múlik, hiszen bár a Bizottság vezeti a tárgyalásokat, a kormányoktól függ, hogy egyhangúlag adnak-e zöld utat minden egyes lépésnek.

Most öt országot tartanak nyilván hivatalos tagjelöltként: Albánia, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia és Törökország jutott el idáig. Rajtuk kívül „potenciális tagjelöltnek” számít Bosznia-Hercegovina és Koszovó – ezek az országok ugyanis nem teljesítették még a tagjelöltséghez szükséges kritériumokat sem.

Az egyhangú döntés pedig kritikus feltétel: Bulgária most éppen az Észak-Macedóniával és Albániával folytatott csatlakozási tárgyalásokat blokkolja régóta húzódó történelmi és nyelvi sérelmei miatt. Montenegró és Szerbia is megrekedt a tárgyalások bizonytalanságában, Törökország pedig már 1987-ben elkezdte a folyamatot – Recep Tayyip Erdoğan elnök illiberális fordulata óta viszont aligha reális, hogy ez pár éven belül véget is érne.

Emmanuel Macron francia elnök is többször hangsúlyozta már, hogy az uniós szerződések reformjáig szó sem lehet bővítésről, hiszen az EU nem volt képes eddig megfelelően reagálni a demokrácia leépülésére Lengyelországban és Magyarországon, és az összehangolt külpolitikának is keresztbe tesz az egyhangú döntés kötelezettsége.

Ráadásul Ukrajnának önmagában is nehéz dolga lenne, az ország demokratikus állapota ugyanis a nemzetközi felmérések szerint egyáltalán nem fényes: a Freedom House „részben szabadnak”, az Economist „hibrid rezsimnek” nevezi az országot, a Riporterek Határok Nélkül szerint pedig túl erős az oligarchák befolyása a médiára. A Transparency International korrupciós indexe szerint Ukrajna a második legkorruptabb ország Európában – csak Oroszország előzi meg ezen a téren.

Jana Juzová, az Europeum kutatóintézet elemzője szerint ugyan a 2014-es Majdan-forradalom óta az ország jó úton halad az európai értékek felé, de még mindig törékeny a demokrácia helyzete, a jogállamiság pedig nem érvényesül megfelelően:

„Demokrácia tekintetében Ukrajna a nyugat-balkáni országokhoz hasonlóan, vagy még rosszabbul teljesít. A korrupció, az igazságszolgáltatás működése és függetlensége, valamint a demokratikus intézmények gyengesége még mindig a legproblémásabb kérdések közé tartoznak”

– mondja Juzová. Szerinte az is bonyolítja a helyzetet, hogy Ukrajna a háborútól el is tekintve, nem gyakorol teljes ellenőrzést a területe felett: Donyeck és Luhanszk megye egy részét szeparatisták uralják nyolc éve, a Krím félszigetet pedig annektálta Oroszország. Az uniós tagságra pályázóknak azonban „világosan definiált és konszolidált határokkal, területi integritással kell rendelkezniük”, mondja az elemző.

Bár Ciprus is hasonló helyzetben van – a sziget északi részét megszállta a török hadsereg, és kikiáltottak egy török bábállamot a hetvenes években –, ott a szerződések szerint a megszállt területeken nem érvényesek az uniós jogszabályok. Ráadásul a 2004-es bővítés előtt Görögország azzal fenyegette meg az EU-t, hogy az összes közép-európai ország csatlakozási folyamatát blokkolni fogja, ha nem veszik fel Ciprust is az Unióba.

„Definíciószerűen nagyon szigorúnak kell lennie az uniós csatlakozási folyamatnak. Nem lennék túl optimista azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna a közeljövőben csatlakozhatna-e az EU-hoz” – mondja Juzová. Hasonlóan nyilatkozott az Euronewsnak Corina Stratulat, az Európai Politikai Központ (EPC) vezető elemzője: Stratulat kételkedik abban, hogy Ukrajna „közel járna” a csatlakozási kritériumok teljesítéséhez – de azt is hozzátette, hogy ha van rá politikai akarat, akkor lehet gyorsítani a folyamaton:

„A jelenlegi, bonyolult és szigorú csatlakozási forgatókönyv esetén viszont az összes tagállamnak gyorsan és egyhangúlag kell jóváhagynia az országgal kapcsolatos döntések tucatjait. Az elmúlt években erre nem volt példa, még az olyan szimbolikus lépések esetén sem, mint a tagjelölti státusz megadása.”

Elnököt is buktattak már az ukránok az uniós tagság reményében

Hosszú évek óta dédelgetett álom Ukrajna számára az uniós tagság: 2008-ban az EU-Ukrajna csúcstalálkozón az akkori elnök, Viktor Juscsenko azt mondta, „az EU reményekkel és ígérettel teli üzeneteket küldött” felé. Igaz, a csúcstalálkozóról kiadott közös közleményben semmi nem utalt végül az ország esetleges uniós csatlakozására – ezt ugyanis megvétózta Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg is.

2013 kritikus pont volt az EU és Ukrajna viszonyában: a keleti partnerségről szóló szoros együttműködési szerződésből hosszú tárgyalások után az akkori elnök, Viktor Janukovics kihátrált – holott a szerződés belépést biztosított volna a közös piacra, és vízummentességet is kaphattak volna az ukránok az EU-ban.

Tulajdonképpen a keleti partnerség szomszédsági politikája volt az uniós stratégia arra, hogy megmutassák: van egy határa az EU-nak, ami után nem fognak mindenkit felvenni, de szívesen együttműködnek ezekkel az államokkal, akkor is, ha nem tudnak belátható időn belül perspektívát nyújtani az uniós tagságra.

Janukovics azonban erős orosz nyomás alatt állt, amire meg is volt az ukránok válasza: kitört a Majdan-forradalom, Janukovics Oroszországba menekült, bukása után pedig az új elnök, Petro Porosenko írta alá 2014-ben azt a társulási megállapodást, ami 2017-ben lépett életbe, és amiben az ország vállalta, hogy szorosabbra fűzi gazdasági és politikai kapcsolatait is az EU-val.

De nem jutottak közelebb az elmúlt években a tagsághoz – annak ellenére, hogy Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke pénteken egy budapesti sajtóbeszélgetésen arról beszélt, az ukrán kormányok eddig is rengeteg reformot hajtottak végre:

„Több olyan lépést tettek, amelyek szerintem a mostani uniós tagállamok számára is figyelemre méltóak lehetnek: például blockchain-technológiát alkalmaznak egyes közbeszerzéseknél a korrupció kiszűrésére – hiszen így nincs emberi kéz a dologban. De említhetném a bírók mindenre kiterjedő transzparenciáját is a különböző vagyonbevallások tekintetében”

– mondta Barley.

De volt ország, ami még nevet is változtatott az EU-ért

Az EU nemcsak gazdasági, de politikai szövetség is, így már a tagjelölti státusszal is kifejezhetné az Unió elkötelezettségét és támogatását Ukrajna felé – azonban nem feltétlen jelenthet többet a lépés egy politikai gesztusnál. Amellett, hogy az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást arról, hogy „haladéktalanul adják meg Ukrajnának az EU-tagjelölti státuszt”, egyelőre főleg a kelet-közép-európai tagállamok felől érkezett támogatás Ukrajna kezdeményezésére.

A nyugati tagok felől azonban egyelőre óvatosabb nyilatkozatok hangoztak el – igaz, a kényes helyzet és Zelenszkij elnök tisztelete miatt egy tagállam sem utasította el élesen a kérelmet.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök arról beszélt, hogy a csatlakozás egy hosszú folyamat, amelyben „követelményeket és reformokat” kell teljesíteni. Mark Rutte holland kormányfő pedig a hágai parlamentben arról beszélt, hogy „most nincs értelme” vitát folytatni erről: „Nem fogunk így segíteni Ukrajnának” – mondta Rutte.

A tagjelölti státusszal Ukrajna hozzáférhetne az előcsatlakozási támogatási eszközhöz (IPA), amivel pénzügyileg segíti ki az EU a politikai, intézményi, társadalmi és gazdasági reformok végrehajtását. A 2021-2027-es időszakra az IPA költségvetése 14,2 milliárd euró (kedd esti árfolyamon számolva 5520 milliárd forint) – ezt most az öt tagjelölt és a két potenciális tagjelölt között osztják szét.

Corina Stratulat szerint kérdéses, hogyan fogadnák Ukrajna felgyorsított csatlakozását a nyugat-balkáni országok: „Ők már régóta várnak a csatlakozásra, és láttak már ők is mind háborút, mind orosz befolyási kockázatot.” Erről beszélt pénteken Budapesten újságíróknak Katarina Barley, az Európai Parlament szociáldemokrata alelnöke is:

„Tiszteletben kell tartanunk a szerződéseket, ez a folyamat nem mehet egy csettintésre – és tiszteletben kell tartanunk a többi tagjelölt országot is, hiszen többen is jelentős lépéseket tettek az EU-tagság érdekében. Macedónia például még a nevét is megváltoztatta, azért ez igen jelentős!”

Recep Tayyip Erdoğan már jelezte is, hogy „nem szeretnének megvárni egy katasztrófát” ahhoz, hogy a török elnök beszédét is olyan tapsvihar fogadja az Európai Parlamentben, amilyen fogadta Zelenszkijét. „Mutassanak ugyanolyan érzékenységet Törökország iránt, mint amilyet most Ukrajna felé mutatnak” – mondta Erdoğan.

Időközben két másik volt szovjet tagköztársaság, Grúzia és Moldova is benyújtotta a tagsági kérelmét – az EU pedig az ukrán kérelemmel együtt vizsgálja majd meg a másik két ország jelentkezését is. „Itt az idő” – jelentette be a csatlakozási kérelem leadását Maia Sandu moldovai elnök március 3-án – „A moldovai polgárok készen állnak arra, hogy keményen dolgozzanak egy stabil és virágzó jövőért az Európai Unióban, az európai államok családjában.” Grúzia miniszterelnöke, Irakli Garibasvili „történelmi napnak” nevezte a jelentkezésről szóló levél leadását.

Ami közös a csatlakozási szándékot kinyilvánító Moldovában, Grúziában és Ukrajnában, hogy mindhárom ország területének egy részét orosz szeparatisták uralják – utóbbi kettő esetében Oroszország katonáinak segítségével. Ha valamikor a jövőben fel is vennék a három országot, akkor az EU-nak hatalmas közös határa lenne Oroszországgal, ez pedig elkerülhetetlenül megváltoztathatná az intézmények erőviszonyait, jóval keletebbre tolva az Unió központját.

Ukrajna lehetne a jövőben az EU legnagyobb területű országa, és közel 43 millió lakosával az ötödik legnépesebb tagállam lenne – igaz, egyben a legszegényebb is: Európán belül csak Moldovában alacsonyabb az egy főre jutó nemzeti össztermék.

A háborús helyzetben azonban az is bizonytalan, hogy egy békemegállapodás, vagy legalábbis egy tűzszünet utáni rendezés során mekkora területre és mekkora lakosságra számíthat az ország. Ha az Európai Tanács egyetért a csatlakozási szándékkal, az Európai Bizottság véleményét is ki kell kérni a kérdésben – ez pedig akár 18 hónapot is igénybe vehet. Ezután pedig senki nem tudná megmondani, mennyi időbe telne Ukrajnának átültetni az uniós jogot teljes egészében a nemzeti jogrendbe.

Az EU vezetőinek következő csúcstalálkozóján, csütörtökön és pénteken Versailles-ban kerülhet napirendre Ukrajna tagsági kérelmének kérése-én. A Guardian elemzése szerint bár meleg szavakkal fognak reagálni erre, de azt tanácsolhatják majd: ne bízzon az ország üres ígéretekben.