Város a szakadár területek határán: Félünk, de láttunk már rosszabbat is

„A veszélyességi fok egy 10-ig terjedő skálán most 8 – de nincs pánik, 2014-16-ban láttunk már rosszabbat is” – mondta a Telexnek Olekszandra Andrijasina, a kelet-ukrajnai szakadár területek szomszédságában lévő Avgyijivka településről. Egy jótékonysági szervezet lelkész munkatársának értékelése azután nőtt nyolcasra, hogy az orosz elnök hétfőn önálló államoknak ismerte el a szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokat, majd pedig az is kiderült, hogy „békefenntartóként” csapatokat küldenek a területekre. (A szakadár területekről és azok vezetőiről itt olvashatja cikkünket.)

A 24 ezres Avgyijivkában két héttel ezelőtt a Telex tudósítóiként mi is jártunk, az orosz támogatást élvező szeparatista oldaltól alig száz méterre húzódó ukrán állásokon ez volt látható:

Arról, hogy milyen erők feszülnek egymásnak a 190 ezer katonát összpontosító orosz és a nyugati fegyverekkel az elmúlt években modernizált, 2014-hez képes megerősített ukrán oldalon, itt olvashatja legfrissebb elemzésünket. A kialakult helyzetről készült interjúnkat Rácz András biztonságpolitikai elemzővel pedig itt találják.

Hétköznapok a háború árnyékában

Avgyijivkában akadozik a vízellátás, kedden a nap nagy részében nem volt, viszont az áramellátás folyamatos. Járnak a buszok is a városban – eközben viszont a beszámolók szerint a távolból hallani a túloldalról a nehéztüzérséget. A szakadár területek környékén korábban is rendszeresen megsértették a tűzszünetet, de egy hete megsokasodtak az esetek. Az ukrán hadsereg tájékoztatása szerint egy nap alatt már több mint száz alkalommal megsértette a másik fél a tűzszünetet – hasonlóról számol be a szakadár DNR és LNR vezetése is, az ukrán oldalt vádolva.

„Autó kevesebb van az utcákon, és gyerekeket is kevésbé látni, van, akiket inkább nagyobb városokba vittek, Dnyipróba, Harkivba” – mondta Andrijasina. A benzinkutakon sincsenek sorok, üzemanyagot is a szokásos rendben lehet venni. Működnek a boltok és a piac is, nincs pánikvásárlás.

Az emberek megbeszélik a híreket, de nem idegesek, a kijevi születésű lelkész szerint – aki az elmúlt hat évet Luhanszk és Donyeck megye műveleti területein lévő városaiban töltötte – ez azzal magyarázható, hogy nem először került robbanásveszélyes helyzetbe a térség. 2014–2016-ban a várost rendszeresen érték aknavetőkkel végrehajtott támadások, tavaly is történt hasonló. „Ezeket átélve már tudják, mire számítsanak.” A The Church Without Walls szervezetben tevékenykedő lelkész szerint azért sem félnek a lakosok, mert helyben van az ukrán hadsereg. „A helyiek értik, miért és ki ellen harcolnak. Sok önkéntes is segíti az ittenieket, ami szintén erősíti a nyugalmat.”

„Nagyon bíznak a hadseregben. A politikusokkal talán más a helyzet, de mi nem is politizálunk, hanem segítünk.”

A DNR és LNR a múlt hét végén bejelentette, hogy evakuálja a lakosság egy részét, tartva az ukrán támadástól. Az ukrán erők visszautasítják, hogy fegyveres akciót terveznének a szakadár területek ellen, mindvégig a tárgyalási megoldás fontosságát hangsúlyozzák. Igaz, ugyanezt hangsúlyozza a szakadár és az azt támogató orosz oldal is, ám eközben a területek orosz elismerésével végleg lekerült a napirendről a rendezést célzó minszki megállapodás, amely hét éve nem mozdult előre érdemben.

Oroszország erre hivatkozva ismerte el a szakadár államokat, mondván, Kijev nem is akart a minszki megállapodás szerint haladni: nem volt közvetlen tárgyalás a szakadárokkal, és alkotmánytervezetet sem mutatott be az ukrán fél, amely alapján reintegrálhatták volna a szakadár területeket, amelyek jelentős, külpolitikai kérdésekre is kiterjedő vétójogot kaptak volna, ami Moszkva számára garanciát jelentett volna arra, hogy Ukrajna nem törekszik tovább a NATO-tagságra.

Avgyijivka valóban volt harcok helyszíne 6-7 éve, most azonban azért is nő ennek kockázata, mert Oroszország elismerte a szakadár területeket, ezek pedig saját alkotmányaikban úgy tartják, hogy nemcsak a jelenleg általuk ellenőrzött terület kell, hogy hozzájuk tartozzon, hanem Luhanszk és Donyeck megye egésze, azaz azok a területek is, amelyek jelenleg ukrán ellenőrzés alatt vannak – mint például Avgyijivka.

Ezt lényegében az orosz elnök is elismerte. Ugyan a tárgyalásos megoldás mellett állt ki, de valójában bátorítást is jelenthet a szeparatista oldalnak arra, hogy fegyvereket vessen be a további területek megszerzéséért – hátuk mögött az orosz erőkkel, amelyek az orosz felsőház keddi felhatalmazása alapján külföldön is megjelenhetnek, így nincs annak akadálya, hogy a szakadár területeken vegyenek fel pozíciókat.

A szakadár államokból már nehéz Nyugatra jutni

Az emberek Avgyijivkából tehát a beszámoló szerint nem mennek el tömegesen úgy, ahogyan az orosz állami médiában bemutatott képek szerint DNR és LNR felől Oroszország irányában igen. A gyakorlatban az átjárás egy ideje már lehetetlen is lenne Ukrajna többi része felé, mert a szakadárok már február elején lezárták az átkelőhelyeket. Korábban ez lényegében akadálytalanul zajlott: egyetemisták ingáztak Luhanszkból Kijevbe, a szakadár területen élő nyugdíjasok pedig úgy juthattak hozzá a nyugdíjukhoz, ha azt ukrán ellenőrzés alatti területen vették át.

A hetekkel ezelőtti lezárást ukrán értesülések szerint a szeparatisták azért hajtották végre, mert általános mozgósítást terveztek, és nem akarták, hogy a 20-26 éves korosztály esetleg elszivárogjon – ez beigazolódott, hiszen a hétvégén valóban mozgósítást rendeltek el erre a korosztályra. Hírek azonban szólnak arról, hogy így is vannak, akik a zöldhatáron át a szakadár területekről inkább Ukrajna többi részébe menekülnek át.

„Szerintem Isten csodát tesz, és a háború nem lesz olyan szörnyű, mint lehetne” – mondta Andrijasina. „A fegyvereink most erősebbek, a katonáink jobban harcolnak” – vélte, összevetve a 2014-es állapotokkal.

„Persze, félnek az emberek a háborútól, de nem pánikolnak. Talán pátoszosan hangzik, de az, ahogyan az emberek segítenek egymásnak, enyhíti a félelmüket is.”

A segítség lelki segélyszolgálat mellett orvosságból, ételből, ruházatból áll. A csomagok Ukrajna nyugati részéből, nagyobb részt pedig az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Németországból és Lengyelországból érkeznek.

Az 50 éves lelkész 2014 óta nem járt a szeparatista oldalon, amelyről reméli, hogy hamarosan ismét Ukrajna része lesz, ahogyan a Krím félsziget is, amelyet Oroszország nyolc évvel ezelőtt magához csatolt, egy olyan népszavazásra hivatkozva, amelyet már az orosz katonák jelenlétekor tartottak meg. „Remélem, hogy háború nélkül kerülnek vissza ezek a területek, de nem tudhatom biztosan.”