Orbán szerint a tudományt meglepte a Covid, a tudósok máshogy emlékeznek

„Amióta utoljára találkoztunk legutóbb, a világ az nagyot fordult. 2019-ben egy rendkívül optimista és bizakodó tábornak lehettünk a résztvevői. […] Szóval a veszélyek korába léptünk, és korábban megrendíthetetlennek hitt tartóoszlopai repedeznek a nyugati civilizációnak. Három ilyen megrendülést idézek ide. Korábban azt gondoltuk, hogy a tudomány védőburkában élünk – erre kaptunk egy COVID-ot. Azt gondoltuk, hogy Európában nem lehet újra háború – Magyarország szomszédságában háború van. És azt gondoltuk, hogy a hidegháború többé nem térhet vissza, márpedig a világ számos vezetője éppen azon dolgozik, hogy újra blokkvilágba szervezze az életünket” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök szombaton a tusványosi beszédében, amelyben a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is a politikai és világnézeti elképzelései nagyobb ívű áttekintését adta.

A beszédre – amelynek a főbb állításait itt foglaltuk össze – többen is élesen reagáltak a zsidóság több képviselőjétől kezdve (a „kevert fajúságról” szóló kijelentések miatt) az ukrán külügyi szóvivőn át (a háborúval kapcsolatos állítások miatt) az ellenzéki pártokig (úgy általában minden részlet miatt). Ebben a cikkben most csak erre a részletre koncentrálunk:

„Korábban azt gondoltuk, hogy a tudomány védőburkában élünk – erre kaptunk egy Covidot.”

A miniszterelnök tehát a három nagy megrendülés egyikeként a koronavírus-világjárványt emelte ki, és a fenti mondata két dolgot sugallhat:

1. hogy a járvány teljesen váratlanul érkezett; illetve
2. hogy a tudomány nem tudott védelmet nyújtani a járvány ellen.

A kettőből az első értelmezés tényszerűen cáfolható, de a másodikban foglalt állítás is erősen vitatható.

Villámcsapás, de nem a derült égből

Az első pont – amely nekünk a hangsúlyosabbnak tűnik – azért érdekes, mert lehet, hogy Orbán személy szerint meglepődött, és őt totális váratlansággal érte a járvány, a tudományt, azaz a tudósokat egyáltalán nem. Olyannyira nem, hogy a döntéshozókat is hosszú évek óta ismétlődően figyelmeztették, hogy reális veszély egy világjárvány kitörése, amelyet hathatós lépések nélkül nem fogunk tudni megelőzni, illetve a berobbanása után megfelelően kezelni. Innen nézve Orbán meglepődése már kevésbé magánügy, hiszen bő 12 éve van a legmagasabb döntéshozói pozícióban.

Egy gyors Google-keresés alapján is világossá válhat, hogy a világ tudósai már hosszú évekkel a koronavírus-világjárvány kitörése előtt figyelmeztettek arra, hogy az ilyesmi reális veszély. Az Egészségügyi Világszervezet éppen ezért döntött úgy még 2018-ban, hogy a potenciálisan világjárványt okozó betegségek listájára a már ismert kórokozók mellé felveszi az X-kórt. Ezzel az volt a célja, hogy figyelmeztessen: a kutatók tudják, hogy olyan kórokozó is képes lehet komoly járvány előidézésére, amelyről jelenleg még nem ismert, hogy emberi megbetegedést képes okozni. (Minderről a magyar sajtó is beszámolt akkoriban.)

De még csak nemzetközi kitekintésre sincs szükség ahhoz, hogy lássuk, a világjárvány valójában egyáltalán nem volt olyan váratlan, mint amilyennek Orbán beállítja:

„Igazából csak idő kérdése volt, hogy a vadállatokról mikor ugrik át egy olyan vírus, amely már hatékonyan tud emberről emberre terjedni. A természet sokszor figyelmeztetett bennünket, és ezt a kutatók már leírták. Ám a politikusok nem akarták megérteni, hogy már úton van egy nagyon veszélyes vírus, amellyel számolni kellene. Remélem, hogy a jövőben másképpen fognak gondolkodni erről”

– ezt Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem virológusa, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa mondta Barát József újságírónak. Kettejük beszélgetéseiből született a Vírusvadászat – A SARS-CoV-2 regénye című könyv, amelyről a tavaly őszi megjelenése idején mi is részletesen írtunk.

Kemenesinek ma is elérhető egy 2016-os videója, amelyen „Denevérek és vírusok – a következő világméretű járvány forrásai?” címmel tart előadást. Ez már önmagában jól szemlélteti, hogy ő és a kutatótársai is évek óta hajtogatják ugyanazt, de a szakmai körükön kívül a Covid–19 előtt nem igazán figyelt rájuk senki.

„A két kezem nem elég rá, hogy megszámoljam, jelenleg hol és mennyi kórokozó jelent közvetlen kihívást az emberiség számára. Ezek közül viszonylag kevés indult Föld körüli útra, ám mivel egyes vírusok légúti terjedési képessége igen erős, az egyre gyakoribb helyi járványokból egyre gyakoribb világjárványok jelentkezhetnek. Erre készülni kell” – mondta az említett könyvben Kemenesi, aki szerint a természetrombolás, a Föld erőforrásaival való visszaélés egyre gyakoribb és súlyosabb járványok kialakulásához vezethet. „A mostaniról is tudtuk, hogy jönni fog, ám a mérete bennünket is meglepett” – tette hozzá.

Szűkebb értelemben persze érthető a meglepődöttség, hiszen a tudósok konkrétan a Covid-19 felbukkanását valóban nem jelezték előre közvetlenül akkor, amikor felbukkant. Csakhogy ennek épp az a fő oka, hogy már az általános figyelmeztetésüket sem vették komolyan a döntéshozók, ezért a felbukkanó új fertőző betegségek gyors azonosítására és a potenciális világjárványok megelőzésére javasolt programok vagy el sem indultak, vagy nem kaptak elég pénzt az érdemi működéshez. Jó példa az amerikai kormányzati Predict program, amelyről 2019 őszén – azaz alig néhány hónappal a mostani járványt okozó SARS-CoV-2 felbukkanása előtt – írta meg a New York Times, hogy a kormány szép csendben bezárta.

A világjárvány kitörése óta számos politikai ígéret hangzott el a világban arra, hogy ez a helyzet változni fog, és a jövőbeli járványokat már felkészültebben fogjuk várni, jobb esetben megelőzni a kitörésüket. A helyzet valóban javult, de még van hová javulnia. Itthon például az újabb variánsok magyarországi felbukkanását és terjedését is felderíteni hivatott járványügyi monitoringrendszer állapota hagy sok kívánnivalót maga után.

Politikai, nem tudományos kérdés

Az Orbán-beszéd vonatkozó részének másik értelmezése az lehet, hogy a tudomány milyen védelmet tudott nyújtani a már a nyakunkon lévő járvány ellen. Erre itt hosszabban nem térnénk ki, már korábban is sokat foglalkoztunk vele, például számos alkalommal írtunk arról, hogy az oltások működnek.

A vakcinák rekordsebességű kifejlesztését egyébként épp az tette lehetővé, hogy a kutatókat nem érte teljesen váratlanul a SARS-CoV-2 felbukkanása. Bár maga a konkrét vírus előttük is ismeretlen volt, a 2002-es SARS-járvány után felpörgött a hasonló koronavírusok kutatása, ami óriási fegyvertény volt a mostani járvány elleni harcban:

„Mázlink volt, hogy a világjárványt koronavírus okozta. Óriási mázlink. [...] Ha olyan, teljesen új víruscsoport fertőz, amelyiknek még egyetlen tagját sem írtuk le, nem így állnánk. Már visszazuhanhattunk volna a kőkorba. A koronavírusok közül többet évtizedek óta ismerünk. Rendelkezésünkre állt az a tudás, amelynek segítségével gyorsan diagnosztizáltuk a jelenlegit, és ezért lehetett rövid idő alatt vakcina.”

A tudomány persze egyáltalán nem tévedhetetlen, szokott is tévedni. Éppen ezért a működése lényeges eleme, hogy – a tévedések kiszűrésére beépített biztosítékok mellett is – bekalkulálja a tévedés lehetőségét. Illetve az, hogy nincsenek kőbe vésett igazságok, az első eredményeket később igazolják, megerősítik vagy épp árnyalják, sőt, akár cáfolják újabb kutatások.

Az más kérdés, hogy a tudósok tanácsait, javaslatait a döntéshozók mennyire fogadják meg. Jó hazai példa volt erre a kötelező maszkviselés bevezetése, amelyről tavaly ősszel Orbán azt mondta, a szakemberekre hallgatnak, de amikor a szakemberek egyöntetűen azt mondták, vissza kell hozni ezt az intézkedést, mégsem tették meg, csak hetekkel később. Hasonlóképp, azt is már a járvány kezdete óta szajkózzák a szakértők, hogy az oltások globális eloszlásának kiegyenlítése nem puszta humanitárius jótétemény, hanem az újabb variánsok felbukkanása elleni egyik legfontosabb lépés, mégis a mai napig megoldatlan globális problémáról van szó.

„Azok a kutatók, akik ilyen laborokban dolgoznak, ismerik a felbukkanó fertőző betegségek tudományos hátterét, és nagyon jól tudják, hogy lesz utánpótlás. Kutatóként magam is tisztában vagyok vele, hogy melyek azok a kórokozók, amelyek már jegyet váltottak egy-egy kisebb-nagyobb járványra. Úgyhogy van feladat a jövőben. […] Küzdelmes évek elé nézünk, és a túlélés kulcsát a tudomány jelenti. A tudomány teremtette meg azokat a vakcinákat is, amelyek lehetővé tették, hogy feloldhassuk a korlátozásokat, újraindíthassuk a gazdaságokat, visszakapjuk az életünket. Ideje, hogy a döntéshozók is a tudomány felé forduljanak” – mondta a Vírusvadászatban Kemenesi Gábor.

A korrektség kedvéért tegyük hozzá, hogy a döntéshozóknak egy járvány kezelése során (is) számos, gyakran egymással ellentétes érdeket kell összehangolniuk, így például megtalálniuk az egyensúlyt az egészségügyi és a gazdasági szempontok között – de ez már politikai, és nem tudományos kompetencia, ezért számonkérni sem utóbbin lehet.

Arról, hogy az épp visszatérőben lévő járvány hogyan is néz most ki, mi várható tőle a közeljövőben, és hogyan alakulhat a kicsit távolabbiban, itt írtunk részletesen.